25. rész: 1. nap

Az egyház Észak-Missouriba költözik

Bevezetés

1837 és 1838 között Joseph Smith próféta és más egyházi vezetők nehéz időszakon vezették át nemesen az egyházat. Gazdasági nehézségek, kapzsiság, hibakeresés, valamint üldöztetések miatt a becslések szerint az Ohio állambeli Kirtlandben a szentek 10–15 százaléka elhagyta a hitet, élen járó egyházi vezetőket is beleértve ebbe. A Ohio állambeli hithű szentek kezdtek átköltözni Észak-Missouriba, hogy csatlakozzanak az ott lakókhoz. A Missouri állambeli Far West lett az egyház központja, míg a szentek 1839 elején a város elhagyására nem kényszerültek. Ez a lecke segít, hogy megértsd a történelmi eseményeket, tanulj azokból, és bepillantást nyerj az ebben az időszakban kapott kinyilatkoztatásokba.

Nehézségek és hitehagyás az Ohio állambeli Kirtlandben

Gondold át a következő kérdést: Vajon a nehézségek és a próbatételek idején azok a hited megerősödését, avagy a hited gyengülését idézik elő?

1837–1838 emberpróbáló időszaka miatt a szentek közül sokan szembesültek ezzel a kérdéssel. Próbatételeik egy részét az egyházon kívülről jövő üldöztetések idézték elő, más részét viszont az egyházon belüli viszályok. E lecke tanulmányozása során gondold át, vajon a próbatételekre való reagálásunk miként erősítheti vagy gyengítheti a Jézus Krisztusba vetett hitünket.

A Ohio állambeli Kirtland, néhány Észak-Missouriban lévő település viszonylatában

A következő történelmi összefoglaló olvasása közben gondold át, milyen tantételeket szűrhetsz le az itt leírt eseményekből:

1837-ben az Ohio állambeli Kirtlandben lakó szentek pénzügyi gondokkal néztek szembe. Joseph Smith próféta és más egyházi vezetők létrehoztak egy bankszerű vállalatot, Kirtlandi Biztonsági Társaság néven, hogy segítsenek a szenteknek önellátóbbá válni pénzügyileg. Ezt az időszakot azonban kiterjedt gazdasági válság jellemezte, és az egész országban sok bank tönkre ment, köztük a Kirtlandi Biztonsági Társaság is 1837 őszén. A bank kétszáz befektetője majdnem mindenét elveszítette; Joseph Smith vesztette a legtöbbet. Bár a Kirtlandi Biztonsági Társaságot nem az egyház alapította, a szentek egy része mégis egyházi bankként, avagy a Próféta bankjaként tekintett rá, és Josephet okolták pénzügyi gondjaikért. Olyanok is voltak, akik bukott prófétának kezdték nevezni. A bank tönkremenetele ellenére azonban a pénzüket elvesztők közül sokan kitartottak a hitben és hűek maradtak a Prófétához. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 171–173.)

A szentek nagy része között elterjedt a hitehagyás és a hibakeresés lelkülete. Brigham Young ezt mondta egy olyan alkalomról, amikor az egyházi vezetők és a tagok közül néhányan összegyűltek, hogy megtagadják Joseph Smitht és új prófétát nevezzenek ki: „Jó néhányan a Tizenkettek közül, a Mormon könyve tanúi, és az egyház egyéb felhatalmazottai tanácskozást tartottak a templom felső szobájában. Annak a kérdésnek a tisztázása várt rájuk, hogy miként távolítható el Joseph próféta, és hogyan nevezhető ki David Whitmer az egyház elnökévé. …Felálltam, és világosan, határozottan megmondtam nekik, hogy Joseph próféta, én ezt tudom, és bármennyit gúnyolják vagy rágalmazzák is, az nem semmisítheti meg Isten prófétájának a kinevezését, csak a saját felhatalmazásukat semmisíthetik meg, elvághatják az őket a prófétához és Istenhez kötő szálat, és lesüllyeszthetik magukat a pokolba” (Manuscript History of Brigham Young 1801–1844,ed. Elden Jay Watson [1968], 15–16).

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Milyen igazságokat tanulhatunk ezekből a történelmi eseményekből?

   2. Te mit tettél volna azért, hogy hű maradj a Prófétához a hibakeresés ezen időszaka alatt? Milyen helyzetben erősítette már meg a Jézus Krisztusba vetett hitedet az, hogy hittel kitartottál valamely próbatétel során?

   3. Miként jelent lelki védelmet számodra a próféta követése?

1838 júniusára mintegy 200–300 hitehagyó hagyta ott az egyházat, négy apostolt, a Mormon könyve három tanúját, és az Első Elnökség egyik tagját is beleértve ebbe (lásd Church History in the Fulness of Times, 177). A szentek többsége azonban Brigham Younghoz hasonlóan hittel reagált erre a próbatételi időszakra, az Úr pedig megerősítette őket, és hűek maradtak a bizonyságukhoz. Sokan azok közül, akik a hitehagyás ezen időszakában hagyták el az egyházat, később visszatértek és kérték, hogy újra csatlakozhassanak az Úr egyházához. Oliver Cowdery, Martin Harris, Luke Johnson és Frederick G. Williams is közöttük volt.

E kirtlandi kihívások közepette néhány hitehagyó Joseph Smith megölésére törekedett, Luke Johnsonban azonban, aki maga is elhagyta az egyházat, volt elég becsület ahhoz, hogy figyelmeztesse a Prófétát az összeesküvésre. Joseph Smith és Sidney Rigdon 1838 januárjában elmenekültek Kirtlandből. Napokig üldözték őket, ám az Úr védelme velük volt, és családjukkal együtt 1838 márciusában megérkeztek a Missouri állambeli Far Westbe.

Észak-Missouri

Nézd meg Missouri államot a lecke elején található térképen! Amikor a szenteket 1833-ban kiűzték a Missouri állambeli Jackson megyéből, az egyik szomszédos megye polgárai befogadták őket és átmeneti segítséget nyújtottak nekik, arra számítva, hogy a szentek csak rövid időre maradnak ott. Amikor viszont már három éve ott laktak, az ottani polgárok kezdtek rájuk nyomást gyakorolni, hogy hagyják el a megyét.

A következő történelmi összefoglaló olvasása közben gondold át, milyen tantételeket szűrhetsz le az itt leírt eseményekből:

1837-ben John Whitmer és William W. Phelps, a Missouri cövek elnökségének két tanácsosa, egyházi pénzeken földet vettek Missouri északi részén, mely Far Westként volt ismert. Amikor azonban az érkező szenteknek telkeket ajánlottak, némi saját hasznot is rátettek a föld árára. A Missouriban lévő főtanács megbocsátott nekik, de másokat jelölt ki a földek szétosztására. John és William azonban továbbra is haszonszerzésre törekedett a földek eladásánál, így a főtanács 1838-ban kizárta őket. (Lásd Church History in the Fulness of Times, 183–85.)

Joseph Smith megerősítette a főtanács intézkedését, William pedig megsértődött, és 1838 novemberében eskü alatt írt nyilatkozatot adott ki a Próféta ellen. Többek között e nyilatkozat miatt fogták el és vetették Liberty fogházába Josephet és másokat ezen a télen.

Joseph Smith próféta és társai rendkívül szenvedtek a fogházban, nemcsak fogságuk brutális körülményei, hanem azon hírek miatt is, melyek szerint a szenteket kiűzik otthonaikból és sokféleképpen bántalmazzák őket. Missouriban a csőcselék, melyet nem tartott féken a kormányzó, rombolt és pusztított, és egy malomnál, mely Jacob Haun tulajdonában volt, 17 embert megöltek.

William W. Phelps lelkét gyötörték a tettei, és levelet írt Josephnek, melyben megbocsátásért folyamodott. A Próféta ezt írta válaszában:

„Valóban sokat szenvedtünk viselkedésed miatt – [a keserű pohár], mely már amúgy is túlságosan tele volt ahhoz, hogy halandók ihassák, csordultig telt, amikor ellenünk fordultál.

[…] Ám a poharat kiittuk, Atyánk akarata bevégeztetett, és még életben vagyunk, amit köszönünk az Úrnak.

[…] Beismerésedet valósnak, bűnbánatodat őszintének tartva boldogan nyújtom ki feléd a barátság jobbját, és örvendezem a tékozló visszatérésén.

»Jöjj, drága testvér, a harc elcsitult, / Újra barátság az, mi annak is indult«” (in History of the Church, 4:163–164).

Joseph Smith William W. Phelpshez írt levelének egy része

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Miért nehéz megbocsátani egy olyan barátnak, aki elárult és szenvedést okozott?

   2. Milyen tantételt tanulhatunk Joseph Smith példájából? (Erről a tantételről eszedbe juthat egy szentírás-memoriter a Tan és szövetségek 64:9–11-ben. Visszalapozhatsz ezekhez a versekhez, hogy megnézd, hogyan kapcsolódik ahhoz, amit Joseph Smith és W. W. Phelps átélt.)

   3. Milyen egyéb tanulságokat vonhatunk le ebből a beszámolóból?

3. Válaszd ki az egyik olyan tantételt, amelyet e két történelmi összefoglaló alapján fogalmaztál meg. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj egy olyan alkalomról, amikor saját magad vagy egy ismerősöd életében láttad ennek megnyilvánulását.

A szentek Észak-Missouriból való kiűzéséhez vezető események

Láttál már egyháztagot olyan döntést hozni, amely miatt valakinek negatív benyomása lett az egyházról? Azt is átgondolhatod, vajon saját cselekedeteid milyen hatást gyakorolnak arra, hogy milyen benyomást tesz másokra az egyház.

Miért fontos átgondolnunk, hogy tetteink vagy szavaink milyen képet tükröznek az egyházról?

1838-ban bizonyos egyháztagok tettei és szavai növelték azokat a negatív érzéseket, melyeket Missouri polgárainak egy része táplált az utolsó napi szentek iránt. A következő történelmi összegzést olvasva nézd meg, mit mondtak vagy tettek bizonyos szentek, amivel kárt okoztak az egyháznak és tagjainak. Meg is jelölheted, amit találsz.

1837-ben és 1838-ban az egyház néhány eltávolodott és kizárt tagja, akik a szentek közt éltek a Missouri állambeli Far Westben, pereket indított az egyház ellen, és zaklatni kezdte az egyházat. A szentek közül néhányan kezdték elveszíteni a türelmüket velük szemben. 1838 júniusában Sidney Rigdon heves szónoklatot tartott, mely a „Só prédikáció” néven vált ismertté. Máté 5:13-at idézve azt mondta, hogy ha a só elveszti ízét, akkor semmire sem jó, és ki kell dobni, arra utalva ezzel, hogy az egyházat elhagyókat ki kellene űzni a szentek közül. Ezt fokozta az is, hogy 84 egyháztag aláírt egy okiratot, mely elrendelte, hogy a hitehagyók hagyják el a megyét. Két héttel később, július 4-én, Sidney beszédet mondott, melyben ígéretet tett rá, hogy a szentek meg fogják védeni magukat, még ha „halálos ütközetre” kerül is sor. Bár mindkét szónoklat nyilvánvalóan ellentétben állt az Úr utasításával, mely azt mondja, hogy „folyamodjatok békéért” (T&Sz 105:38), mindkét beszéd ki lett nyomtatva és nagy rémületet keltett azok között, akik nem voltak utolsó napi szentek. (Lásd Church History in the Fulness of Times, 191–192.)

1838. augusztus 6-án a szentek egy csoportja szavazni próbált a Missouri állambeli Gallatinban, amikor is missouri emberek egy csoportja rájuk támadt. A szentek harcba szálltak, és mindkét oldalon sérültek meg emberek. Az eset további összetűzésekhez és fenyegetésekhez vezetett, és növelte az utolsó napi szentek, valamint missouribeli szomszédaik közötti félreértéseket. (Lásd Journals, Volume 1: 1832–1839, vol. 1 of the Journals series of The Joseph Smith Papers [2008], 298–301.)

Ezen időszak alatt egy Sampson Avard nevű megtért titkos eskütételre hívta azokat, akik csatlakozni kívántak hozzá a Danitáknak nevezett fosztogató banda létrehozásában. Avard Missouri állam lakosainak fosztogatására biztatta őket, azt hangoztatva, hogy ez Isten királyságának építését segíti majd elő.

Avard meggyőzte követőit arról, hogy utasításai az Első Elnökségtől erednek. Az igazság később napvilágra került, és Avardot kizárták az egyházból, ám tettei jelentős kárt tettek az egyház jó hírnevében, és hozzájárultak a Próféta Liberty fogházába történő bezárásához.

1838 októberében összecsapásra került sor néhány egyháztag és missouri polgárőrök között. A csatáról szóló túlzó híresztelések eljutottak Boggs kormányzóhoz, aki ezt követően kiadta a kiirtási parancsot: „A mormonokat ellenségként kell kezelni, és a közjó érdekében, ha szükséges, ki kell irtani, vagy ki kell űzni az államból” (in History of the Church, 3:175). Far West városát hamarosan olyan létszámú polgárőrség kerítette be, mely ötszörös túlerőben volt a szentekhez képest. Joseph Smith prófétát és más egyházi vezetőket bezárták Liberty fogházába, és az egész telet ott töltötték, a többi szentnek pedig el kellett hagynia az államot. (Lásd Church History in the Fulness of Times, 199–200, 204, 208.)

A szentek a Missouri állambeli Far West elhagyására kényszerültek

Ezen időszak alapján megfogalmazhatjuk a következő tantételt: Tetteink és szavaink hatással lehetnek arra, ahogyan mások Jézus Krisztus egyházára tekintenek.

Szerinted miért fontos felismernünk azt, hogy néhány korai egyháztag tettei hozzájárultak ahhoz, hogy Missouri polgárainak egy része negatív véleménnyel lett az egyházról?

Bár rossz döntéseink nyomán másokban negatív kép alakulhat ki az egyházról, szavaink és tetteink által ahhoz is hozzásegíthetünk másokat, hogy pozitív képet alkossanak róla.

4. Írj a szentírás-tanulmányozási naplódba egy olyan alkalomról, amikor azt láttad, hogy valakinek a szavai vagy tettei miatt mások pozitívan ítélték meg az egyházat.

A következő hét folyamán keresd a módját annak, hogy pozitív képet fess Jézus Krisztus egyházáról! Az Úr meg fog áldani téged, amikor így teszel.

Az egyháztörténet ezen időszakából leszűrhető egyik fő tantétel az, hogy ha hittel, és nem kétellyel reagálunk a próbatételekre, akkor megerősödhet a bizonyságunk.

5. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Mit fogok másként tenni a ma megismert tanok és tantételek miatt?

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam és a mai napon elvégeztem „Az egyház Észak-Missouriba költözik” című leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: