25. rész: 4. nap

Tan és szövetségek 117–120

Bevezetés

1838. július 8-án a Missouri állambeli Far Westben Joseph Smith próféta négy olyan kinyilatkoztatást kapott, melyek most a Tan és szövetségek 117–120-ban vannak feljegyezve. E kinyilatkoztatások közül az elsőben (T&Sz 117) az Úr megparancsolta William Marksnak és Newel K. Whitney-nek, hogy rendezzék el üzleti dolgaikat az Ohio állambeli Kirtlandben és csatlakozzanak a Far Westben gyülekező hithű szentekhez. Az Úr továbbá azt parancsolta Oliver Grangernek, hogy az Első Elnökség képviselőjeként menjen Kirtlandbe. A második kinyilatkoztatásban (T&Sz 118) az Úr új apostolokat hívott el azok helyének betöltésére, akik elbuktak, és a Tizenkettek Kvóruma minden tagját elhívta, hogy szolgáljanak missziót Nagy-Britanniában. A harmadik és a negyedik kinyilatkoztatásban, melyek a Tan és szövetségek 119-ben és 120-ban vannak feljegyezve, az Úr a tized törvényére tanított, és a tizedalapok felhasználásának mikéntjére vonatkozó irányelveket nyilatkoztatott ki az egyházi vezetőknek.

Tan és szövetségek 117:1–11

Az Úr parancsolatot ad William Marksnak és Newel K. Whitney-nek, hogy gyorsan rendezzék üzleti dolgaikat, és hagyják el Kirtlandet

A Tan és szövetségek 117 első részében William Markshoz és Newel K. Whitney-hez szólt az Úr. William Marks volt a cövekelnök az Ohio állambeli Kirtlandben, és egy könyvek árusításával foglalkozó vállalkozás tulajdonosa. Newel K. Whitney püspök volt Kirtlandben. Ő sikeres üzletember volt, és javainak nagy részét az egyháznak szentelte.

1838. április 26-án az Úr megparancsolta a szenteknek, hogy gyülekezzenek a Missouri állambeli Far Westbe és egyéb helyekre (lásd T&Sz 115:17–18). 1838. július 6-án a Kirtland környéki szenteknek egy több mint 500 fős csoportja, a Kirtland tábor, elindult Missouri felé (lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 179). Marks elnök és Whitney püspök Kirtlandben maradt.

A Tan és szövetségek 117:1–3-ban azt olvassuk, hogy az Úr parancsolatot adott Marks elnöknek és Whitney püspöknek, hogy gyorsan rendezzék üzleti dolgaikat, és hagyják el Kirtlandet. Még azt megelőzően útra kellett kelniük, hogy az Úr havat küldene arra a földre, más szóval nagyjából négy hónapon belül kellett elindulniuk.

Az Úrnak a Tan és szövetségek 117:4–5-ben található szavait olvasva világossá válik majd számodra, hogy ezek az emberek túlságosan aggódtak a kirtlandi ingatlanok miatt.

Figyeld meg a 4. vers kérdését: „mit számít nékem a vagyon?” Olvasd el a Tan és szövetségek 117:5–8-at, és keress indokokat arra, hogy miért mondja ezt az Úr. (Hasznos lehet, ha tudod, hogy az „Olaha Sinehah síkságai” kifejezés a Missouri állambeli Ádám-ondi-Ámán környező vidékére utal.)

Képzelj magad elé egy nagy kancsót a kedvenc italodból, mellette egy szintén nagy, üres ivópohárral. Most képzeld el, hogy valaki az italból kitölt egyetlen cseppet a poharadba. Inkább teli poharat kérnél, vagy csak egy cseppet? Miért?

Szerinted mit jelent azt kívánni, ami „csupán a csepp”, illetve elhanyagolni „a latban többet nyomó dolgokat” (T&Sz 117:8)? A kívánni szó itt olyan valami utáni vágyakozásra utal, ami másé. Milyen szempontból „csepp” a kirtlandi ingatlanok megőrzése annak előnyeihez képest, ha az Úr parancsának engedelmeskedve Missouriba gyűlnek?

1. Foglald össze a szentírás-tanulmányozási naplódban, mit tanított az Úr ezeknek az embereknek az általuk kívánt javakról az Ő hatalmához képest, amellyel megáldhatja őket.

A Tan és szövetségek 117:5–8-ban találunk egy tantételt arról, hogy mi történik, ha földi dolgokat kívánunk. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a földi dolgok utáni vágyakozás a latban többet nyomó dolgok elhanyagolásához vezethet minket.

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Milyen földi „cseppek” lehetnek az életedben, melyek miatt esetleg elhanyagolod az evangéliumnak a latban többet nyomó dolgait?

   2. Mit tehetsz azért, hogy inkább az örökkévaló fontosságú dolgokra összpontosíts?

A Tan és szövetségek 117:10-ben azt olvassuk, hogy az Úr elhívta William Markst, hogy a Missouri állambeli Far Westbe érkezve szolgáljon továbbra is egyházi vezetőként. Az Úr azt is mondta, hogy ha Marks elnök „kevés dolog felett hűséges” lesz, akkor „sok felett lesz uralkodó” (lásd még Máté 25:23).

Olvasd el a Tan és szövetségek 117:11-et, és nézd meg, miért dorgálta meg az Úr Newel K. Whitney-t. Az ezekben a versekben említett nikolaiták egy ősi vallási szekta tagjai voltak. Keresztényeknek vallották magukat, azonban eltértek az evangélium tantételeitől és világi szokásokat követtek, például hódolatuk részét képezte nemi bűnök elkövetése. (Lásd Bible Dictionary, “Nicolaitans”; Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 290.)

Ha Newel K. Whitney úgy döntött volna, hogy inkább a kirtlandi ingatlanokra összpontosít, és nem gyülekezik a szentekkel, akkor cselekedetei miben hasonlítottak volna a nikolaiták cselekedeteihez?

Mivel aggódtak az egyház Ohióban lévő ingatlanjai miatt, és mert Missouriban üldöztetések voltak, William Marks és Newel K. Whitney nem tudott Far Westben csatlakozni a szentekhez, viszont követték az Úr tanácsát, hűek maradtak, és később az Illinois állambeli Nauvooban csatlakoztak hozzájuk. William Marks cövekelnökként, Newel K. Whitney pedig püspökként szolgált ott.

Tan és szövetségek 117:12–16

Az Úr megbízza Oliver Grangert, hogy a kirtlandi üzleti ügyekben képviselje az Első Elnökséget

Gondolj olyan elhívásokra és megbízásokra, amelyeket a jövőben kaphatsz. Ezen elhívások és megbízások közé tartozhat az, hogy egy kvórum vagy osztály elnökségében szolgálj, beszédet mondj az úrvacsorai gyűlésen, házitanítóként szolgálj, felkarolj valakit, illetve teljes idejű misszionáriusként szolgálj. Milyen áldozatokat követelhetnek ezek az elhívások?

Az ároni papságot viselő fiatal férfiak szolgálhatnak házitanítókként

Az Úr azt parancsolta egy Oliver Granger nevű férfinak, hogy térjen vissza a Missouri állambeli Far Westből az Ohio állambeli Kirtlandbe, és „[k]üzdjön… komolyan egyházam Első Elnökségének megváltásáért” (T&Sz 117:13). A megbízáshoz hozzá tartozott egyházi ingatlanok eladása és Joseph Smith üzleti ügyeinek az elrendezése. Ez áldozatokat követelt Olivertől, aki majdnem teljesen vak volt. Olvasd el a Tan és szövetségek 117:12–15-öt, és nézd meg, milyen áldások elnyerését ígérte meg az Úr Olivernek, ha teljesíti ezt a feladatot.

A 13. versben figyeld meg az Úr kijelentését, mely szerint „áldozata szentebb lesz számomra, mint gyarapodása”. Ez azt jelzi, hogy az Úr jobban törődött Oliver áldozatával, mint azzal a pénzzel, amit Oliver a feladat teljesítésének részeként esetleg szerez. Ebből a versből leszűrhetjük a következő tantételt: Az Úr szolgálatában hozott áldozataink szentek Őelőtte. Jelöld meg azokat a szókapcsolatokat a 13. versben, melyek ezt a tantételt tanítják.

3. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Miért fontos minden tőled telhetőt megtenni egy bizonyos egyházi megbízás vagy elhívás betöltéséért?

   2. Milyen érzéseid vannak, ha belegondolsz, hogy az Úr szolgálatában hozott áldozataid szentek Őelőtte?

Oliver Granger 1841. augusztus 25-én hunyt el Kirtlandben. Ekkor még mindig az Első Elnökség képviseletében járt el üzleti ügyeik vonatkozásában, és arra is elhívást kapott, hogy elnököljön az egyház felett Kirtlandben. Bár nem járt teljes sikerrel az egyház üzleti ügyeinek rendezésében, az egyház feddhetetlenségének és jó hírének megőrzésén fáradozott. Hű maradt az Úrhoz és Joseph Smith prófétához.

Joseph Smith és az Első Elnökség többi tagja ezt írták Oliver Grangerről egy ajánlólevelében: „maradéktalanul feddhetetlen, erkölcsileg erényes férfi; egyszóval… Isten embere” (in History of the Church, 3:350). Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta:

„Mit tett Oliver Granger, hogy nevének szent emlékezetben kellene fennmaradnia? Igazából semmi különöset. Nem annyira a tettei, hanem a jelleme [teszi] méltóvá a megemlékezésre.

Az Úr nem várt tökéletességet Olivertől, sőt, talán igazából azt sem várta, hogy sikerrel járjon.

Nem várhatjuk el, hogy mindig sikerrel járunk, de meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt!” („Egygyel ez én legkisebb atyámfiai közül”. Liahóna, 2004. nov. 86.).

Tan és szövetségek 118

Az Úr új apostolokat nevez ki, és az összes apostolt misszió szolgálatára hívja el

1838. július 8-án az Úr új apostolokat hívott el, hogy a hitüket elhagyók helyére lépjenek. Az Úr továbbá elhívta a tizenkét apostolt az evangélium prédikálására.

Olvasd el a Tan és szövetségek 118:4–5-öt, és nézd meg, mit mondott az Úr a Tizenketteknek, hova menjenek prédikálni az evangéliumot. Az „át a nagy vizeken” kifejezés arra utalt, hogy keljenek át az Atlanti-óceánon Nagy-Britanniába. A Tan és szövetségek 118:5-ben nézd meg, hol kellett összegyűlniük, mielőtt elindulnak a missziójukra, és azt is figyeld meg, milyen dátumot mondott az Úr, mikor gyűljenek össze ezen a helyen.

Az e kinyilatkoztatást követő hónapokban egyre fokozódott az üldöztetés Missouriban, s végül a szenteket kiűzték az államból. Ezek a körülmények veszélyessé tették a Tizenkettek számára azt, hogy az Úr parancsának eleget téve Far Westben találkozzanak. Missouriban sokan azzal kérkedtek, hogy meg fogják akadályozni e kinyilatkoztatás beteljesedését, a Tizenkettek azonban eltökéltek voltak, hogy engedelmeskednek Úr parancsának.

1839. április 26-án hajnalban a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai a templom telkéhez gyülekeztek. (A kvórumnak nem minden hithű tagja tudott ott lenni, némelyek épp börtönben voltak.) Ismét hozzáláttak a templom alapjának lefektetéséhez (lásd T&Sz 115:11): a telek délkeleti szegletébe elhelyeztek egy nagy követ. Új apostolokat rendeltek el, hogy betöltsék a Tizenkettek Kvórumában fennálló üresedéseket, azután útnak indultak úgy, hogy az ellenségeik nem is vették észre őket. (Ez alkalom teljesebb beszámolója végett lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff [2004]. 142–145.)

A Missouri állambeli Far Westben található templom szegletköveit 1838 júliusában fektették le

Tan és szövetségek 119–120

Az Úr kinyilatkoztatja a tized törvényét

A Tan és szövetségek 119 és 120 két kinyilatkoztatást tartalmaz a tized törvényéről. A Tan és szövetségek 120-ban feljegyzett kinyilatkoztatásban az Úr azt az utasítást adta, hogy hozzanak létre egy tanácsot, mely irányítja az egyház tizedalapjainak felhasználását. Ma minden egyházközség és gyülekezet az egyház központjába küldi a tizedet, ehhez a tanácshoz, melyet Tizedfelosztási Tanácsnak nevezünk. Nem a helyi vezetők döntik el, hogy mire használják a tizedalapokat.

Olvasd el a Tan és szövetségek 119:1–4-et. Hasznos lehet, ha tudod, hogy a 4. versben a jövedelmük szó gyarapodást vagy bevételt jelent.

Howard W. Hunter elnök ezt a magyarázatot fűzte ehhez: „A törvény egyszerűen szól: »egytized részt minden jövedelmükből«. A jövedelemhez tartozik a profit, a kompenzáció, a szaporulat. Ez az alkalmazott bére, az üzleti vállalkozás haszna, a termelő szaporulata, az illető bármely más forrásból származó bevétele. Az Úr azt mondta, hogy »örökre állandó törvény« ez, miként eddig is az volt” (in Conference Report, Apr. 1964, 35).

Életed kiértékelése

Ha időt szakítasz rá, hogy őszintén kiértékeld, vajon mennyire élsz egy bizonyos tantétel szerint, akkor azzal lehetőséget adsz a Szentléleknek arra, hogy segítsen neked felismerni, mit teszel jól és miben tudnál még fejlődni. Miközben átgondolod a Tan és szövetségek 119-ben és 120-ban feljegyzett két kinyilatkoztatást, tedd fel magadnak a kérdést, hogy mennyire élsz teljes mértékben a tized törvénye szerint.

Az egyház elnökeinek következő kijelentéseit olvasva nézd meg, milyen áldásokat kaphatsz, ha tizedet fizetsz:

Harold B. Lee elnök az Úr azon ígéretére utalt, mely szerint meg fogja nyitni az egek csatornáit, hogy megáldja a tizedfizetőket (lásd Malakiás 3:8–11): „Az egek csatornáinak megnyitása természetesen Istentől érkező kinyilatkoztatásokat jelent annak, aki készen áll az ily módon történő áldozathozatalra” (“The Way to Eternal Life,” Ensign, Nov. 1971, 16).

Heber J. Grant elnök az akkor érkező lelki áldásokról beszélt, amikor tizedet fizetünk: „Boldogulnak azok, akik betartják a tized törvényét. Amikor boldogulásról beszélek, nem kizárólag dollárokra és centekre gondolok. […] Azonban amit igazi boldogulásnak tartok, vagyis annak, ami a legértékesebb minden férfi és nő számára mindazon dolgok közül, amik hatalmas értékkel bírnak, nem más, mint a gyarapodás Isten ismeretében és a bizonyságban, valamint az arra való erőben, hogy az evangélium szerint élünk és családunkat is ennek megtételére inspiráljuk. Ez a boldogulás legigazabb fajtája” (Az egyház elnökeinek tanításai: Heber J. Grant [2002]. 130–131.).

Grant elnök tanított arról is, hogyan áldathatunk meg pénzügyileg akkor, ha tizedet fizetünk: „Ha javaink függvényében adunk, ha fizetjük tizedünket, nem számít, milyen kevés is a jövedelmünk, …Isten, a mi Mennyei Atyánk felnagyítja a tíz dollárból fennmaradó kilencet, vagy az ötven centből fennmaradó negyvenötöt, és megfelelő bölcsességgel fogtok rendelkezni ahhoz, hogy előnyötökre használjátok, és semmit nem fogtok veszíteni a becsületességetek miatt” (Tanítások: Heber J. Grant. 131.).

4. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Milyen áldásokat kaptál és kapsz azért, mert engedelmeskedsz a tized törvényének?

5. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 117–120-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: