31. rész: 1. nap

A utah-i háború és a Mountain Meadows-i mészárlás

Bevezetés

Az 1850-es években az utolsó napi szentek és az Egyesült Államok kormányának hivatalnokai közötti feszültség és félreértés az 1857–58-as utah-i háborúhoz vezetett. 1857 szeptemberében néhány utolsó napi szent és a Utah államon áthaladó egyik kivándorló szekérkonvoj tagjai között is konfliktus alakult ki. Néhány utolsó napi szent Dél-Utah-ban – dühtől és félelemtől vezérelve – mintegy 120 Kaliforniába tartó kivándorló legyilkolását tervezte meg és hajtotta végre. Ezt a kegyetlen tettet hívjuk ma a Mountain Meadows-i mészárlásnak. További információért látogass el az LDS.org honlapra, kattints a Gospel Topics [Evangéliumi témák] feliratra, majd a keresőbe írd be: „Mountain Meadows Massacre” [Mountain Meadows-i mészárlás].

Feszültté válik a kapcsolat az utolsó napi szentek és az Egyesült Államok kormánya között

1857. július 24-én Brigham Young elnök éppen egy csoportnyi szenttel ünnepelte a Sóstó-völgybe érkezésük 10. évfordulóját, amikor megerősítést kaptak egy korábbi hírről, miszerint az Egyesült Államok kormányának megbízásából egy hadsereg közelít Salt Lake City felé. Az azt megelőző években az utolsó napi szentek és az Egyesült Államok kormányának hivatalnokai közötti nézeteltérések és félreértések egyre növekvő feszültséget okoztak. A szentek azt akarták, hogy a saját maguk által választott vezetők kormányozzák őket, és elutasították a központilag kinevezett személyeket, akik nem vallották az ő nézeteiket. Ez oda vezetett, hogy az állami hivatalnokok szemében a szentek fellázadtak az Egyesült Államok kormánya ellen. Anélkül, hogy azt a kongresszus jóváhagyta volna, James Buchanan, az Egyesült Államok elnöke, mintegy 1500 fős csapatot küldött Salt Lake Citybe, hogy új hivatalnokok elfogadására kényszerítse a Utah állambelieket.

Ha 1857-ben lettél volna utolsó napi szent és hallottad volna, hogy egy hatalmas hadsereg közelít a városotok felé, mire gondoltál vagy mi miatt aggódtál volna? Ne feledd, hogy sok utolsó napi szent elméjében még frissek voltak az Ohio, Missouri és Illinois államokból való erőszakos kiűzetések emlékei. Sokan elvesztették becses javaikat és a földjüket; néhányat megöltek közülük, és voltak, akik az üldöztetés következtében vesztették életüket. A közelgő sereg híre azt az aggodalmat keltette, hogy ugyanez Utah-ban is megtörténhet.

A szenteknek tartott beszédeikben Young elnök és más egyházi vezetők a közelgő csapatokat ellenségnek nevezték. Young elnök, aki éveken át kérte a szenteket, hogy tegyenek félre gabonát, megismételte ezt az utasítást, hogy legyen élelmük arra az esetre, ha menekülniük kellene a csapatok elől. Utah terület kormányzójaként azt az utasítást adta a tartomány polgárőrségének, hogy készüljenek fel a terület megvédésére. (A polgárőrség polgárok olyan csoportját jelenti, akiket szükséghelyzetben katonai szolgálatra lehet hívni.)

Viszály alakul ki néhány utolsó napi szent és egy kivándorló szekérkonvoj tagjai között

Egy kivándorlókból álló szekérsor, mely Arkansasból nyugatra, Kaliforniába tartott, akkor ért Utah államba, amikor a szentek éppen az Egyesült Államok közelgő csapataitól készültek megvédeni a területüket. A következő bekezdéseket olvasva húzd alá annak indokait, amiért nézeteltérés támadt a szekérsor néhány tagja és néhány utolsó napi szent között.

A szekérsor tagjai közül néhányan feszültté váltak, mert nagy szükségük volt ellátmányra és gabonára, ám nehezen tudták azt megvásárolni a szentektől, hiszen ők azt az utasítást kapták, hogy raktározzák el a gabonájukat. A kivándorlók azokkal a szentekkel is viszályba kerültek, akik nem akarták, hogy a szekérsor lovai és marhái megdézsmálják azon élelem- és vízforrásaikat, melyekre a saját állataiknak volt szükségük.

A konfliktus végül Cedar Cityben, a Kaliforniába vezető út utolsó utah-i településénél robbant ki. Nézeteltérés támadt a szekérsor néhány tagja és néhány utolsó napi szent között, s a szekérsor tagjai azzal fenyegették a szenteket, hogy csatlakoznak a kormány által ellenük küldött csapatokhoz. Habár a szekérsor kapitánya megrótta társait, amiért ilyesmivel fenyegetőznek, Cedar City néhány vezetője és lakosa ellenségnek tekintette az emigránsokat. A szekérsor egy órával az érkezése után el is hagyta a várost, ám Cedar City néhány telepese és vezetője utánuk akart menni, hogy megbüntesse azokat, akik megsértették őket.

Gondolj olyan időszakokra, amikor konfliktusba kerültél egy másik személlyel vagy csoporttal. Olvasd el a 3 Nefi 12:25-öt, és nézd meg, milyen tantételt tanított Jézus Krisztus, amely útmutatást adhat, amikor feszültté válik a kapcsolatunk másokkal.

Szerinted mit jelent, hogy „egyezzetek meg ellenségetekkel hamar”? David E. Sorensen elder a Hetvenektől azt tanította, hogy az „egyezzetek meg ellenségetekkel hamar” kifejezés azt jelenti, hogy „idejekorán oldjuk meg nézeteltéréseinket, nehogy a pillanat heve fizikai vagy lelki kegyetlenséget szüljön, mi pedig haragunk rabságába essünk” (A megbocsátás szeretetté varázsolja a keserűséget. Liahóna, 2003. máj. 11.).

Az Úrnak a 3 Nefi 12:25-ben található tanításaiból és Sorenson elder magyarázatából megtudjuk, hogy ha az Úr módján oldjuk meg a másokkal való nézeteltéréseinket, akkor elkerülhetjük a viszály káros hatásait.

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. A 3 Nefi 12:25-ben lévő tantételnek való engedelmesség miként segíthetett volna azon utolsó napi szenteknek, akik dühösek lettek a szekérsor tagjaira?

   2. A nézeteltéréseknek az Úr módján történő rendezése hogyan segített neked vagy valamelyik ismerősödnek elkerülni a viszály káros hatásait?

Mivel Cedar City néhány lakosa nem az Úr módján oldotta meg a kivándorlókkal való konfliktusukat, a helyzet sokkal súlyosabbá vált. A további tanulmányozásod során gondold át, milyen veszélyekkel jár az, ha haragból vagy bosszúból cselekszünk.

Isaac Haight, Cedar City polgármestere, a polgárőrség vezetője és egyben a cövek elnöke, engedélyt kért a polgárőrség parancsnokától, aki a közeli Parowan nevű településen élt, hogy a polgárőrséget kivezényelve szembeszállhassanak a szekérsor vétkeseivel. A polgárőrség parancsnoka, William Dame, azt tanácsolta Isaac Haightnek, hogy ne vegyen tudomást a kivándorlók fenyegetéseiről. Ám ahelyett, hogy hallgatott volna erre a tanácsra, Isaac Haight és más Cedar City-beli vezetők úgy döntöttek, meggyőznek néhány helyi indiánt, hogy támadják meg a szekérsort, és büntetésként lopják el a marháikat. Isaac Haight megkérte John D. Leet, aki az egyház helyi tagja és a polgárőrség egyik vezetője volt, hogy vezesse a támadást. A két férfi úgy tervezte, hogy majd az indiánokat fogják okolni e tettért.

Mit kellett volna a Cedar City-beli vezetőknek tenniük, amikor William Dame azt tanácsolta nekik, hogy ne vessék be a polgárőrséget? A tanács elvetése minek a megtételéhez vezetett?

Cedar City e vezetőinek példájából többek között azt a tantételt szűrhetjük le, hogy ha elvetjük a helyes dolog megtételére buzdító tanácsot, akkor hajlamosak leszünk rossz döntéseket hozni. Keress további bizonyítékokat erre a tantételre, miközben még jobban megismered ezeknek a vezetőknek a tetteit. A következő bekezdések elolvasásakor húzd alá, miben hoztak Cedar City vezetői továbbra is rossz döntéseket, miután figyelmen kívül hagyták a kapott utasítást:

Isaac Haight az egyház, valamint a közösség és a polgárőrség helyi vezetőiből álló tanács elé tárta a szekérsor megtámadásának tervét. A tanács néhány tagja erősen ellenezte a tervet, és megkérdezte Haightet, tanácskozott-e Brigham Young elnökkel az ügyben. Miután nemleges választ adott, Haight beleegyezett, hogy levelet küld Salt Lake Citybe egy hírnökkel, James Haslammal, melyben elmagyarázza a helyzetet és megkérdezi, mitévők legyenek. Mivel azonban Salt Lake City mintegy 400 kilométerre fekszik Cedar Citytől, a hírnöknek közel egy hétbe telt gyors vágtában eljutni Salt Lake Citybe, majd vissza Cedar Citybe Young elnök utasításaival.

Nem sokkal azután, hogy Isaac Haight elküldte levelét a hírnökkel, John D. Lee és egy csoportnyi indián megtámadta az emigráns tábort Mountain Meadowsnál. Lee vezette a támadást, ám titokban tartotta kilétét, hogy úgy tűnjön, csak az indiánoknak volt szerepük benne. Néhány kivándorló életét vesztette vagy megsebesült, de a többiek felvették a harcot a támadóikkal, és visszavonulásra kényszerítették Leet és az indiánokat. Az emigránsok gyorsan szoros körbe rendezték a szekereiket, hogy védjék magukat. További két támadás érte a szekérsort az ötnapos ostrom során.

Egy alkalommal a Cedar City-i polgárőrség tagjai észrevettek két emigráns férfit a szekereik által felállított körön kívül. A polgárőrök rájuk lőttek, aminek következtében az egyikük életét vesztette. A másik férfi megmenekült, és hírül vitte az emigráns táborba, hogy fehér emberek is részt vesznek az ellenük irányuló támadásban. A támadások kitervelőit ezzel leleplezték. Ha a kivándorlók tovább folytathatnák útjukat Kaliforniába, akkor elterjedne a híre, hogy utolsó napi szentek voltak felelősek a szekérsor megtámadásáért. Az összeesküvők attól féltek, hogy ez a hír negatív következményekkel járna rájuk és a népükre nézve.

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Ezen a ponton milyen választási lehetőségeik voltak a kivándorlókat ért támadásokért felelős személyeknek?

   2. Mit kellett volna tenniük? Miért?

Rossz döntéseket hozva ezek a férfiak a papsági kötelességeikkel ellentétesen cselekedtek. Olvasd el a Tan és szövetségek 121:36–37-et, és jelöld meg, mire figyelmezteti az Úr a hamislelkűen cselekvő papságviselőket.

Gondold át, mit szoktál tenni, miután valami helytelen dolgot cselekszel. Beismered, hogy helytelenül cselekedtél és vállalod a következményeket, vagy megpróbálod megtévesztéssel takargatni a bűnt?

Néhány utolsó napi szent kiterveli és véghezviszi a Mountain Meadows-i mészárlást

Azok az egyháztagok, akik részt vettek a kivándorlók elleni támadásokban, úgy döntöttek, megpróbálják takargatni a bűneiket. Megpróbálva megelőzni annak a hírnek az elterjedését, hogy utolsó napi szentek is részt vettek a szekérsor elleni támadásokban, Isaac Haight, John D. Lee, valamint az egyház és a polgárőrség más helyi vezetői kitervelték, hogy a kisgyermekeken kívül minden emigránst megölnek. E terv végrehajtásához John D. Lee felkereste a kivándorlókat és azt mondta nekik, hogy a polgárőrség megvédi őket a további támadásoktól, és biztonságban visszavezeti őket Cedar Citybe. Miközben a kivándorlók Cedar City felé gyalogoltak, a polgárőrség tagjai ellenük fordultak és tüzet nyitottak rájuk. Néhány indián is elősietett a búvóhelyéről és csatlakozott a támadáshoz. A szekérsor körülbelül 140 emigráns tagja közül csupán 17 kisgyermeket hagytak életben.

A Mountain Meadows-i tragédia emlékműve

Két nappal a mészárlás után James Haslam megérkezett Cedar Citybe Young elnök válaszával, melyben arra utasította a helyi vezetőket, hogy engedjék el békében a szekérsort. „Amikor Haight elolvasta Young szavait, úgy zokogott, mint egy gyermek, és csak ezeket a szavakat ismételgette: »Túl késő, túl késő«” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” Ensign, Sept. 2007, 20).

A Utah terület déli részén élő néhány utolsó napi szent vezető és telepes döntése a tragikus Mountain Meadows-i mészárláshoz vezetett. Ezzel ellentétben 1858-ban a Salt Lake Cityben lévő egyházi és tartományi vezetők békés megbeszélések és tárgyalások keretében megoldották az Egyesült Államok kormányával kialakult konfliktust. E viszály során – melyet később utah-i háborúnak neveztek el – az Egyesült Államok csapatai és a utah-i polgárőrség tagjai között sor került ugyan agresszív lépésekre, de csatára soha.

A Mountain Meadows-i mészárlás kapcsán azt mondta Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből: „Jézus Krisztus evangéliuma, melyet magunkénak vallunk, irtózik a férfiak, nők és gyermekek hidegvérű lemészárlásától. Sőt, a békét és a megbocsátást pártolja. Amit régen az egyházunk tagjai [Mountain Meadowsnál] tettek, szörnyű eltérés a keresztény tanításoktól és viselkedéstől, és nincs rá mentség” (“150th Anniversary of Mountain Meadows Massacre,” Sept. 11, 2007, mormonnewsroom.org/article/150th-anniversary-of-mountain-meadows-massacre).

A Mountain Meadows-i mészárlás nem csupán 120 ember halálát követelte, hanem óriási szenvedést is okozott a túlélő gyermekeknek és az áldozatok hozzátartozóinak. A pajute indiánok is szenvedtek, amiért igazságtalanul őket okolták a bűntettért, azokat pedig, „akik végrehajtották a mészárlást, életük végéig szörnyű bűntudat és ismétlődő rémálmok gyötörték amiatt, amit tettek és láttak” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” 20).

3. Végezd el a következő feladatokat a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Foglald össze, milyen hibás döntések vezettek a Mountain Meadows-i mészárláshoz.

   2. Írj le egy olyan tantételt vagy tanulságot, amelyet ebből a tragédiából szűrhetünk le bűneink takargatásával kapcsolatban.

   3. Válaszolj a következő kérdésekre: Mit tehetsz a jövőben, hogy biztosan vezetőid tanácsát kövesd és elkerüld az esetlegesen elkövetett bűneid takargatását? Milyen áldásokban lehet részed azért, ha felelősséget vállalsz a hibáidért és nem próbálod meg takargatni a bűneidet?

Ha elindultál a vétkek és a bűn útján, megelőzheted a későbbi szívfájdalmat és szomorúságot, ha az Úrhoz fordulsz és megbánod a bűneidet.

Mivel néhány helyi utolsó napi szent volt a felelős a Mountain Meadows-i mészárlás megtervezéséért és végrehajtásáért, voltak, akik hagyták, hogy ez az esemény negatívan befolyásolja az egyházról alkotott véleményüket. Hasonló dolog történt a Mormon könyvében is, amikor Alma misszionárius fia megszegte a nemi erkölcsösség törvényét, és fia viselkedése miatt az emberek nem akartak hinni Alma szavainak (lásd Alma 39:11).

4. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Miért fontos felismerni, hogy nem néhány egyháztag helytelen tette dönti el, hogy igaz-e az evangélium?

Olvasd el Hélamán 5:12-t, és nézd meg, vajon mit tehetünk azért, hogy kifejlesszük és fenntartsuk a bizonyságunkat, hogy a nehéz időkben – mint amikor olyan esetekről hallunk, hogy egyes egyháztagok nem Jézus Krisztus tanításai szerint élnek – ne inogjon meg a hitünk. Foglald össze, mit találtál:

A Hélamán 5:12-ből leszűrhető egyik tantétel az, hogy azáltal tehetünk szert erős bizonyságra, hogy hitünket Jézus Krisztus alapjára építjük.

A következő történet ezt a tantételt példázza: „James Sanders azon gyermekek egyikének a dédunokája, akik túlélték a mészárlást [és az egyház tagja is]. »Még mindig fájdalmat érzek; még mindig haragot és szomorúságot ébreszt bennem az, hogy sor került a vérengzésre – mondja Sanders testvér. – Azonban tudom, hogy az Úr felelősségre fogja vonni azokat az embereket, akik ezt elkövették, és ez békességgel tölt el.« [Azt] mondta, hogy amikor megtudta, hogy az ősei a mészárlás során vesztették életüket, »ez nem befolyásolta a hitemet, mert azt Jézus Krisztusra építettem, nem pedig az egyház valamely tagjára«” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” 21).

5. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Hogyan tud a Jézus Krisztusba vetett hitünk megerősíteni minket, ha olyan esetekről hallunk, amikor az egyháztagok nem élnek a Szabadító tanításai szerint?

   2. Mondj néhány példát arra, mit teszel, ami segít Jézus Krisztus alapjára építeni a hitedet.

   3. Mit fogsz megtenni ezen a héten azért, hogy még inkább Jézus Krisztus alapjára építsd a hitedet? (Egynél több dolgot is leírhatsz, amit meg fogsz tenni.)

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam és a mai napon elvégeztem „A utah-i háború és a Mountain Meadows-i mészárlás” című leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: