5. rész: 3. nap

Tan és szövetségek 19:1–22

Bevezetés

1829 júniusában Joseph Smith megbízást adott Egbert B. Grandin nyomdásznak a Mormon könyve ötezer példányának kinyomtatására, 3000 dolláros összköltséggel. Grandin úr azonban nem volt hajlandó nekiállni a nyomtatásnak, sőt, még a betűkészletet megvásárolni sem addig, amíg garanciát nem kapott a munka kifizetésére. A Tan és szövetségek 19-ben található kinyilatkoztatásban – mely valószínűleg 1829 nyarán adatott – az Úr azt parancsolta Martin Harrisnek, hogy adja oda javai egy részét, hogy kifizesse az adósságot, amelyre a nyomdásszal szerződött (lásd T&Sz 19:34–35). Martin Harris, gazdaságának egy részét használva fedezetként, személyesen vállalt garanciát a nyomdai költségek kifizetésére abban az esetben, ha a Mormon könyve eladásai nem fedeznék e költségeket.

Joseph Fielding Smith elnök úgy jellemezte ezt a kinyilatkoztatást, valamint annak tanításait az engesztelésről, mint „az ebben az adományozási korszakban adott egyik nagyszerű kinyilatkoztatás; kevés ennél nagyobb [jelentőségű] létezik” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:85).

Tan és szövetségek 19:1–3

A Szabadító kijelenti, hogy teljesítette az Atya akaratát

Olvasd el a Tan és szövetségek 19:1–3-at, és keresd meg, mit mondott a Szabadító, ki Ő és mit tett. Jelöld meg azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek azt tanítják, hogy Jézus Krisztus teljesítette Atyja akaratát, illetve hogy Jézus Krisztus a cselekedeteink alapján ítél majd meg bennünket.

1. A szentírás-tanulmányozási naplódba írd le, hogy a Szabadítóval kapcsolatos ezen igazságok ismerete miként segíthette Martin Harrist abban, hogy békét érezzen, és erőt nyerjen az Úr akaratának teljesítéséhez.

Tan és szövetségek 19:4–12

Jézus Krisztus elmagyarázza az örök és végtelen büntetést

Az Úr kifejtett néhány igazságot, amelyek segíthetnek nekünk jobban megérteni az Ő engesztelő áldozatát. Olvasd el a Tan és szövetségek 19:4-et, és keress olyan szavakat, amelyekkel kiegészíthető a következő tanbéli kijelentés: Minden embernek, vagy kell. Ezt a kifejezést be is jelölheted a szentírásodban.

Olvasd el a Tan és szövetségek 19:5-öt. Hogyan jellemezte a Szabadító azok szenvedését, akik nem tartanak bűnbánatot, és ezért utolérik őket az Ő ítéletei? Ezen igazság ismerete miként nyújt nekünk további indokot arra, hogy megbánjuk a bűneinket?

Nézd át a Tan és szövetségek 19:6–7-et, és keress olyan kifejezéseket, amelyekkel olykor azok állapotát jellemezzük, akik nem tartanak bűnbánatot. Jelöld meg a „végtelen gyötrelem” és az „örök kárhozat” kifejezéseket. Mi jut eszedbe, amikor ezt a két kifejezést olvasod?

Keress olyan információkat a Tan és szövetségek 19:8–12-ben, amelyek segítenek megértened, miért nem azon idő hosszúságára vonatkoznak ezek a kifejezések, amelyet az emberek a bűneikért való szenvedéssel töltenek majd.

Észrevetted, hogy a „Végtelen” Isten egyik neve? Ez azt jelenti, hogy a „végtelen gyötrelem” vagy az „örök büntetés” „Isten büntetése”. Szerinted mit jelent az, hogy „Isten büntetése”?

James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ekképp magyarázta: „[A] pokolnak létezik kijárata is, nem csupán bejárata. A pokol nem olyan hely, ahova a bosszúszomjas bíró a foglyokat küldi azért, hogy szenvedjenek és bűnhődjenek, elsődlegesen az ő dicsőségére, hanem olyan hely, melyet azok tanítására és fegyelmezésére készítettek el, akik itt a földön elmulasztották megtanulni azt, amit meg kellett volna tanulniuk. Igaz, hogy olvasunk örökké tartó büntetésről, végtelen szenvedésről, örök kárhozatról. Ezek vészjósló kifejezések, ám az Úr nagy irgalmában világossá tette a jelentésüket. Az »örök büntetés«, ahogy mondja, Isten büntetése, mivel Ő maga is örök; és ez az állapot vagy helyzet vagy lehetőség mindörökre fennáll az olyan bűnösöknek, akik megérdemlik és ténylegesen szükségük van az ilyesfajta ítéletre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes szenvedőnek vagy bűnösnek mindörökre, örökké tartóan el kell viselnie ezt vagy szenvednie kell. Egyetlen ember sem tartatik a pokolban annál tovább, mint ami ahhoz szükséges, hogy alkalmassá váljék valami különbre. Amikor aztán eléri azt az állapotot, akkor megnyílnak a börtön kapui, és örvendezni fognak azok a seregek, akik egy jobb állapotban köszöntik majd őt. Az Úr a legkisebb mértékben sem vett el abból, amit a korábbi adományozási korszakokban mondott törvénye és evangéliuma működésével kapcsolatban, de nyilvánvalóvá tette számunkra jóságát és irgalmát mindebben, hiszen az az Ő munkája és dicsősége, hogy véghezvigye az ember halhatatlanságát és örök életét” (in Conference Report, Apr. 1930, 97.).

Joseph Fielding Smith elnök a következő dologra világított rá: „Ugyanannak a véteknek mindig ugyanaz a büntetése Isten törvényei szerint, aki örökkévaló és végtelen, ezért hívják végtelen büntetésnek és örökkévaló büntetésnek, hiszen ez az a büntetés, melyet Isten szabott ki megváltoztathatatlan törvény alapján. Részesülhet valaki végtelen gyötrelemben, majd amikor megfizette vétke büntetését, akkor szabadon bocsáttatik, a büntetés azonban megmarad, és várja a következő bűnöst és így tovább, mindörökké” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 2:228).

J. Reuben Clark elnök az Első Elnökségből további meglátásokat is megosztott, amikor Isten valódi természetéről tanított. Magyarázata olvasása közben gondolkodj el azon, hogyan segít Isten természetének megértése abban, hogy megértsük Isten büntetését.

„Képtelen vagyok elfogadni azt a mai tant, mely szerint Isten nem büntet; hiszen nem vethetem el az összes létező szentírást azért, hogy erre a következtetésre jussak, [azonban] úgy érzem, hogy amikor az Úr eljő, hogy megadja nekünk a jutalmunkat… és a büntetésünket, akkor… a bűneink által indokolt lehető legkisebb büntetést méri majd ránk. Úgy hiszem, igazságosságába beleszámítja majd mindazt a végtelen szeretetet, áldást, könyörületet, kedvességet és megértést, amellyel csak rendelkezik.

Másfelől viszont úgy hiszem, hogy amikor a jó viselkedésünk jutalmához ér, akkor a lehető legtöbbet adja majd, figyelembe véve mindazon vétkeket, amelyeket elkövettünk” (“As Ye Sow … ,” Brigham Young University Speeches of the Year [May 3, 1955], 6–7).

Tan és szövetségek 19:13–22

A Szabadító a bűn miatti szenvedéseiről beszél

A Szabadító azt szeretné, ha életünk jobb és áldottabb lenne az Ő engesztelő áldozata révén. Olvasd el a Tan és szövetségek 19:13–17-et, majd egészítsd ki a következő állítást: Azok, akik úgy döntenek, hogy nem tartanak bűnbánatot, .

Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából emlékeztetett bennünket, hogy döntenünk kell: „Választásunk eredménye vagy Krisztus életét vagy az Ő szenvedését fogja tükrözni. Vagy szenvedünk, ahogyan neki kellett (lásd T&Sz 19:16–17), vagy pedig győzedelmeskedünk, ahogy Ő is győzött (lásd Jelenések 3:21)” (“Overcome … Even As I Also Overcame,” Ensign, May 1987, 72).

Gondolkodj el a saját döntéseiden. Krisztusibb élet felé visznek, vagy pedig saját bűneid miatti szenvedéssel teli jövő felé?

A Jézus Krisztus szenvedéséről szóló legtöbb beszámoló másoktól származik, nem Őtőle (lásd Máté 26:36–39; Lukács 22:39–44). A Tan és szövetségek 19 a Szabadító személyes beszámolóját tartalmazza a szenvedéséről.

2. Olvasd el a Tan és szövetségek 19:15, 18–19-et, és válaszold meg a következő kérdéseket a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Hogyan írta le a Szabadító a Gecsemánéban átélt szenvedését?

   2. Mit érzel annak kapcsán, hogy a Szabadító elszenvedte a bűneidért járó büntetést?

   3. A Szabadító szenvedésének ismerete miként ösztönözhette Martin Harrist arra, hogy bánja meg a bűneit, ahogyan arra ebben a kinyilatkoztatásban az Úr utasította?

3. Olvasd el a Tan és szövetségek 19:20-at, és válaszold meg a következő kérdéseket a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Szerinted miért jár szenvedéssel a Lélek visszahúzódása?

   2. Miért lehet segítségünkre az, ha emlékezünk azokra az alkalmakra, amikor el kellett szenvednünk a bűneink következményeit?

Gondolj vissza olyan alkalmakra, amikor szenvedtél a bűneid miatt, és érezted, hogy bűnbánatra van szükséged. Miközben ezeken az alkalmakon gondolkozol, emlékezz vissza, milyen volt, amikor érezted a Lélek társaságát, és milyen, amikor azt érezted, hogy a Lélek visszahúzódik. Mit tettél azért, hogy ismét élvezhesd a Lélek társaságát?

4. A Tan és szövetségek 19:13–16 segítségével válaszold meg az alábbi kérdést a szentírás-tanulmányozási naplódban: Az Úr bűnbánatra vonatkozó parancsolata miként bizonyítja az irántunk érzett szeretetét?

A következő hét folyamán oszd meg a bizonyságodat az egyik családtagoddal vagy barátoddal azokról a tanokról és tantételekről, amelyeket a Tan és szövetségek 19:1–22 tanulmányozása során ismertél meg. Jelentkezhetsz a hitoktatódnál arra, hogy elmondd a tapasztalataidat a következő órán.

Magyarázat, megosztás és bizonyságtétel

A tanok és tantételek elmagyarázása, a meglátások és odaillő élmények megosztása, valamint az isteni igazságról való bizonyságtétel elmélyítheti az evangélium tanaival és tantételeivel kapcsolatos megértésedet, valamint fokozhatja azon képességed, hogy az evangéliumot tanítsd másoknak. Miközben magyarázol, megosztasz és bizonyságot teszel, a Szentlélek mélyebb bizonysággal ajándékoz meg a tanítottakról.

Szentírás-memoriter – Tan és szövetségek 19:16–19

Tanuld meg kívülről a Tan és szövetségek 19:16–19-et úgy, hogy felírod egy lapra az egész memoriter-szakaszt. A papírt nézve olvasd fel néhányszor e verseket, majd takarj le (vagy radírozz ki) néhány szót vagy kifejezést a papíron. Folytasd a szentírás-memoriter felmondását úgy, hogy a letakart részeket már fejből mondod. Mindezt addig ismételd, amíg már jól megy a teljes memoriter felmondása.

5. Írj le a szentírás-tanulmányozási naplódba annyit, amennyit csak tudsz fejből ebből a szentírás-memoriterből.

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 19:1–22-t, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: