30. rész: 3. nap

Tan és szövetségek 136:19–42

Bevezetés

1847 januárjában Brigham Young elnök a Nebraska területén található Téli Szálláshelyen (angolul: Winter Quarters) megkapta a Tan és szövetségek 136-ban feljegyzett kinyilatkoztatást. Ez a lecke a Tan és szövetségek 136:19–42-t tárgyalja, melyben az Úr többek között tanácsot ad a szenteknek arra vonatkozóan, hogy hogyan viselkedjenek az útjuk során, biztató szavakat szól hozzájuk, és azt az utasítást adja nekik, hogy Isten minden parancsolatát tartsák be.

Tan és szövetségek 136:19–29

Az Úr tanácsot ad a szenteknek, hogy hogyan viselkedjenek az útjuk során

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor egy csoportban együttműködtél másokkal. Milyen pozitív oldalai voltak a másokkal való együttműködésnek?

A csoportos együttműködés nemcsak egymás segítését teszi lehetővé, de kihívásokat is támaszthat

Amikor a szentek 1846 elején Nauvoo elhagyására kényszerültek és nyugatra indultak, sokan még nem álltak készen az utazásra. Eleve egy nagyobb területen teljesen szétszóródva éltek, ami eléggé megnehezítette, hogy segítsenek egymásnak. Abban a kinyilatkoztatásban, melyet körülbelül egy évvel később kapott Brigham Young elnök a Nebraska területén található Téli Szálláshelyen, az Úr azt az utasítást adta a szenteknek, hogy szerveződjenek össze, hogy ezáltal tudjanak egymásnak segíteni, amikor továbbmennek.

Nézd át a Tan és szövetségek 136:2, 8–10-et, és nézd meg, milyen utasításokat adott az Úr a szenteknek, hogyan segítsenek egymásnak.

Bár a csoportos együttműködés lehetővé teszi egymás segítését, kihívásokat is támaszthat. Gondold át, milyen kihívások támadhatnak, amikor csoportban dolgozunk.

Olvasd el a Tan és szövetségek 136:19–27-et, és nézd meg, milyen tanácsokat adott az Úr a szenteknek a közös utazás és munkálkodás idejére.

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Milyen tanácsokat olvastál, amelyek segíthettek a szenteknek a közös utazás és munkálkodás során?

   2. Szerinted miért lehettek hasznosak ezek a tanácsok?

   3. Hogyan alkalmazhatod ezeket a tanácsokat akkor, amikor más emberekkel kapcsolatba kerülsz és együtt dolgozol velük?

Nézd át a 23–24. verseket. Figyeld meg, hogy az Úr azt a tanácsot adta a szenteknek, hogy szüntessék meg a részegeskedést (lásd T&Sz 136:24), bár ezt a kinyilatkoztatást már a Bölcsesség szavának elnyerése után kapták. A szentek csak fokozatosan kezdték el betartani a Bölcsesség szavát. Amikor a Tan és szövetségek 136-ban található kinyilatkoztatás adatott, az utolsó napi szentek számára még nem volt oly módon tiltott mindenféle szeszes ital fogyasztása, mint ma.

A Tan és szövetségek 136:24 szerint milyen hatással kell lenni a szavainknak a körülöttünk lévőkre? E kérdés megválaszolásához egészítsd ki a következő tantételt: Szavaink járuljanak hozzá . Meg is jelölheted a szentírásodban azt a kifejezést, amely ezt a tantételt tanítja.

Hasznos lehet, ha tudod, hogy az épülés itt lelki vagy érzelmi jellegű felemelést jelent.

2. Végezd el a következő feladatokat a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Válaszolj a következő kérdésre: Szerinted miért volt fontos, hogy a szentek felemelő szavakat használjanak, amikor együtt utaztak?

   2. Írj egy olyan élményről, amikor hallottad, amint valaki olyan szavakat használ, melyek felemelik a másikat.

Gondold át, te vajon milyen szavakat használhatnál, melyek felemelőek lesznek a körülötted lévők számára.

Miközben elolvasod a következő beszámolókat a szentek nyugatra indulással kapcsolatos tapasztalatairól, gondold át, vajon neked milyen érzés lett volna mindez, valamint szerinted miért voltak hajlandóak ezek a hű szentek keresztülmenni ilyen próbatételeken:

Mary Ann Weston Maughan ezt írta: „Két embert kellett eltemetnünk a csapatunkból, akik ma reggel haltak meg kolerában: egy Brown nevű férfit és egy gyermeket. Többen is betegek a táborban. Egész nap láttuk a Platte folyót. 15 mérföldet (majdnem 25 kilométert) utaztunk, és a Salt pataknál táboroztunk le. Hamarosan még egy halott gyermeket hozva jöttek páran a csoportunkból. Alkonyatkor temették el a folyóparton. Többen is betegek. Szomorúak vagyunk amiatt, hogy így útközben kell eltemetni a barátainkat. Nagyon meleg van” (Mary Ann Weston Maughan journal, 3 vols., June 21, 1850, 2:1, Family History Library, Salt Lake City; helyesírás, nagybetűs írásmód és központozás korszerűsítve).

Clarissa Young Spencer (Brigham Young leánya) azt írta: „Apa egyik legfigyelemreméltóbb vezetői tulajdonsága az volt, ahogyan népének fizikai és társas jóllétéről is gondoskodni tudott, miközben lelki szükségleteikben vezette őket. A fennsíkon átvezető út során, amikor a leggyengébbeket kivéve mindenki nagyrészt gyalogolt, a szentek esti programra gyűltek a tábortűz köré, ha az idő ezt valamelyest is megengedte. Ott aztán énekeltek, a muzsikusok zenéltek, a férfiak és nők pedig elfelejtették a járatlan sivatagi utakon megtett huszon-egynéhány kilométert, és beálltak francia négyest táncolni. Ő így tartotta fenn a »morált«, pedig akkor még nem is létezett ez a szó” (with Mabel Harmer, One Who Was Valiant [1940], 162).

E beszámolók alapján te hogyan jellemeznéd e hithű utolsó napi szent pionírok tapasztalatait?

3. Olvasd el a Tan és szövetségek 136:28–29-et, és nézd meg, mit tanácsolnak ezek a versek. Azután írj le a szentírás-tanulmányozási naplódba egy olyan tantételt, mely leírja, mit tegyünk akkor, ha vidámak vagyunk, és egy olyan tantételt, mely azt írja le, mit tegyünk akkor, ha bánatosak vagyunk.

Gondolj olyan alkalmakra, amikor Mennyei Atyánk azzal válaszolt az imáidra, hogy segített neked, hogy boldog légy. Egyik ilyen élményedről mesélhetsz valamelyik családtagodnak vagy barátodnak.

Ne feledd dicsérni az Urat és hálát adni Neki, amikor örülsz, illetve segítségért imádkozni, amikor szomorú vagy.

Tan és szövetségek 136:30–42

Az Úr biztató szavakat szól a szentekhez, és azt a tanácsot adja nekik, hogy minden parancsolatának betartásában legyenek szorgalmasak

A szentek hatalmas próbatételeken mentek keresztül, és tudták, hogy a nyugat felé vezető további útjuk is nagy kihívásokat tartogat.

Szerinted mi segített a szenteknek még ilyen nehéz körülmények között is hithűnek maradni?

Olvasd el a Tan és szövetségek 136:30–40-et, és keress olyan tanokat és tantételeket, melyek bátorítást nyújthattak a szenteknek.

Válaszaid között szerepelhetnek a következő tanok és tantételek:

• Ne féljünk az ellenségeinktől, mert az Úr kezében vannak.

• Próbatételeink felkészíthetnek bennünket azon dicsőség elnyerésére, melyet Isten nekünk szán.

• Ha megalázkodunk és Istent szólítjuk, akkor a Lélek felvilágosít bennünket.

• Ha hűségesen betartunk minden olyan szót, melyet az Úr nekünk adott, akkor egy napon látni fogjuk az Ő dicsőségét.

• Az Úr az Ő prófétáin keresztül adja meg nekünk szavát.

• Az Úr megszabadíthat bennünket az ellenségeinktől.

4. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

1. Szerinted hogyan segítettek ezek a tanok és tantételek a szenteknek abban, hogy hithűek maradjanak?

2. Neked hogyan segíthetnek ezek a tanok és tantételek abban, hogy hithű maradj a saját nehéz élethelyzeteidben?

Gondold át, szerinted összességében vajon mit üzentek a szenteknek az Úrnak a Tan és szövetségek 136:30–40-ben található szavai.

Ezekben a versekben számos tan és tantétel is megtalálható, de összességében az Úr afelől biztosította a szenteket, hogy minden rendben lesz.

Olvasd el a Tan és szövetségek 136:41–42-t, és nézd meg, még milyen további megerősítést és tanácsot adott az Úr.

Az Úrnak a 42. versben található tanácsa alapján egészítsd ki a következő tantételt: Ha szorgalmasan , akkor nem érnek utol minket az Úr ítéletei, erős lesz a hitünk, és ellenségeink nem győzedelmeskednek felettünk.

5. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Hogyan segíthet neked ez a tantétel?

A szentek engedelmeskedtek az Úr parancsainak. Az első pionír csoport 1847. április 5-én indult el a Téli Szálláshelyről. Több mint 1600 kilométernyi utat tettek meg, és 1847 júliusának végén érkeztek meg a Sóstó-völgybe. 1847. július 24-én, amikor Brigham Young elnök letekintett a Sóstó-völgyre, lelki megerősítést kapott arról, hogy a szentek rátaláltak új otthonukra. Éppen lázas beteg volt, ezért Wilford Woodruff szekerének hátuljában utazott.

Wilford Woodruff elnök a következőképp számolt be arról, amikor Young elnök letekintett a Sóstó-völgyre: „Amikor… teljességgel elénk tárult a völgy, oldalra fordítottam a szekeremet, nyugatra nézve, Young elnök pedig felkelt ágyából, és megvizsgálta a vidéket. Míg az elénk táruló látványt nézte, több percen át egy látomás kerítette hatalmába. Korábban már látta a völgyet látomásban, ez alkalommal pedig eléje tárult Sion és Izráel eljövendő dicsősége… A látomás [végetértével] ezt mondta: »Ennyi elég. Ez az a hely! Előre hát!« Így aztán odahajtottam a táborba, amit az előcsapattal érkezők már kialakítottak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff [2004]. 149–150.).

Miért volt fontos Brigham Young elnök és a szentek számára megerősítést kapni arról, hogy a Sóstó-völgy a megfelelő hely a letelepedésre? Neked miért lenne fontos, hogy biztos legyél benne: azt teszed, amit az Úr elvár tőled?

Igyekezz minden parancsolatot betartani, és figyelj oda az Úr megerősítéseire az életedben!

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 136:19–42-t, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: