Tan és szövetségek 17

Bevezetés

Miközben Joseph Smith a Mormon könyvét fordította, megtudta, hogy három tanú engedélyt kap majd arra, hogy „Isten hatalma által” megtekinthessék a lemezeket (lásd 2 Nefi 27:12–14; Ether 5:2–4). Amikor Oliver Cowdery és David Whitmer értesült erről, mindkettőjükben felébredt az az ihletett vágy, hogy tanúk lehessenek. Egy korábbi kinyilatkoztatásban (T&Sz 5) az Úr azt mondta Martin Harrisnek, hogy ha kellően alázatos és engedelmes lesz, akkor ő is engedélyt kap arra, hogy láthassa a lemezeket. Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris megkérték a Prófétát, hogy kérdezze meg az Urat, vajon megengedi-e, hogy megkapják ezt a lehetőséget. A ma tanulmányozandó kinyilatkoztatás – a Tan és szövetségek 17 – megerősítette, hogy amennyiben e három férfi elegendő hitet gyakorol, engedélyt kapnak arra, hogy megnézzék a lemezeket és a többi tárgyat.

Tan és szövetségek 17

Az Úr elmondja Oliver Cowderynek, David Whitmernek és Martin Harrisnek, hogy ha elegendő hitük van, akkor engedélyt kapnak arra, hogy lássák a lemezeket és a többi szent tárgyat

A Mormon könyvében két helyen található olyan prófécia, amely azon tanúkról szól, akik majd látják és bizonyságot tesznek a feljegyzést tartalmazó könyvről, vagyis lemezekről. Olvasd el a 2 Nefi 27:12–14-et és az Ether 5:2–4-et, és gondolkodj el azon, milyen lehet az aranylemezek egyik tanújának lenni. Azok alapján, amiket e szentírásokból megtudsz, hogyan mutatják majd meg a lemezeket három tanúnak?

Three Witnesses — Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris.

Az Úr kinyilatkoztatás által közölte Joseph Smithszel, hogy Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris engedélyt kapnak arra, hogy lássák a lemezeket. Olvasd el a Tan és szövetségek 17:1-et. A lemezeken kívül milyen további tárgyakat láthatnak még majd ezek a tanúk? (Az 1g lábjegyzet hivatkozásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mi a „csodálatos irányító”, köztük az 1 Nefi 16:10, 16, 26-ot és az Alma 37:38–47-et.)

Gondold át, miként szolgáltathatnak ezek a szent tárgyak (mint például Lábán kardja és a Liahóna) további bizonyítékot arra, hogy a Mormon könyvében szereplő személyek és események valóságosak voltak.

Olvasd el a Tan és szövetségek 17:2–3-at. Mit mondott az Úr, mire volt a tanúknak szüksége, mielőtt láthatták a lemezeket?

Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Szerinted miért volt szükséges, hogy ezek a tanúk higgyenek, mielőtt látták volna az aranylemezeket?

Bár mi talán nem ugyanolyan módon nyerünk bizonyságot, ahogyan a három tanú, mi is kaphatunk tanúbizonyságot azokról az igazságokról, amelyeket szeretnénk megtudni. Gondolkodj el azon, hogy mit tanít a Tan és szövetségek 17:1–3 arról, miként nyerhetjük el saját bizonyságunkat az evangéliumi igazságokról, majd egészítsd ki a következő tantételt az e versekből szerzett ismeretek alapján: Ha , akkor tanúságot nyerhetünk azokról az igazságokról, amelyeket szeretnénk megtudni.

Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódban, hogy miként gyakoroltál Istenbe vetett hitet azért, hogy tanúságot nyerj a Mormon könyvéről és egyéb evangéliumi igazságokról. Vagy ha úgy érzed, hogy még nem nyerted el ezt a tanúságot, akkor fejtsd ki, hogyan gyakorolhatsz hitet, hogy bizonyságot nyerj a Mormon könyvéről.

Joseph Smith édesanyja, Lucy Mack Smith írt arról, hogy miként jutott Martin Harris tudomására, hogy a három tanú egyike lehet. Miután az estét a Mormon könyve újonnan befejezett kéziratának olvasásával töltötte, „másnap reggel, miután részt vettünk a szokásos lelkigyakorlatokban, név szerint az olvasásban, éneklésben és imádkozásban, Joseph felkelt a térdelésből, majd olyan ünnepélyességgel fordult Martin Harrishez, amely még ma is átjárja egész lényemet, ha rá gondolok, majd azt mondta: »Martin Harris, meg kell alázkodnod Isten előtt ezen a napon, hogy elnyerhesd bűneid bocsánatát. Ha ezt megteszed, akkor az Isten akarata, hogy megpillanthasd a lemezeket Oliver Cowdery és David Whitmer társaságában«” (History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 151–52).

Gondolkozz el a következő kérdéseken:

Szerinted miért szükséges alázatosnak lennünk, amikor Isten bocsánatára törekszünk?
Szerinted miért kell Isten bocsánatára törekednünk, amikor tanúságot szeretnénk nyerni Tőle az igazságról?

Képzeld el, hogy kiválasztottak a három tanú egyikének, akik engedélyt kaptak, hogy „Isten hatalma által” láthassák a lemezeket. Milyen felelősséget éreznél egy ilyen élmény után? Az Úr szólt arról, milyen feladatai vannak a lemezek tanúinak. Olvasd el a Tan és szövetségek 17:3–5-öt, és keresd meg, mit parancsolt az Úr a három tanúnak, mit tegyenek, miután látták a lemezeket.

Gondold át, mi a mi feladatunk, amikor az Úr tanúbizonyságot tesz nekünk az isteni igazságokról. Meg is jelölheted a 3. versben azokat a kifejezéseket, amelyek a következő tantételt tanítják: Miután tanúbizonyságot nyerünk az igazságról, felelősségünk, hogy tanúságunkat is tegyük róla. Gondolkodj el azon, miként lehet a Jézus Krisztusba vetett hited kimutatása is az, hogy hajlandó vagy tanúságot tenni az igazságról.

A szentírás-tanulmányozási naplódban sorolj fel néhány olyan evangéliumi tant és tantételt, amelyekről tudod, hogy igazak. Oszd meg a bizonyságodat, érzéseidet vagy gondolataidat ezekről a tantételekről az egyik szülőddel vagy testvéreddel.

Röviddel a Tan és szövetségek 17-ben található kinyilatkoztatás elnyerését követően Joseph Smith próféta, David Whitmer, Oliver Cowdery és Martin Harris a Whitmer-ház közelében lévő erdőbe ment, hogy megpróbálják „buzgó és alázatos imával elnyerni” a megígért tanúbizonyságot. Joseph Smith feljegyezte, hogy két sikertelen kísérlet után „Martin Harris azt javasolta, hogy távolabb húzódik tőlünk, mert – elmondása szerint – úgy vélte, hogy az ő jelenléte az oka annak, hogy nem nyertük el, amire vágytunk. Ennek megfelelően arrébb is ment, mi pedig ismét letérdeltünk, és nem telt el túl sok perc imádkozással, amikor hirtelen fényt pillantottunk meg magunk felett a levegőben, igen nagy fényességgel; és lőn, hogy egy angyal állt előttünk. Kezében voltak a lemezek, amelyekről imádkoztunk, hogy… láthassuk azokat. Egyesével lapozta az oldalakat, hogy láthassuk őket, és jól kivehetők legyenek a rajtuk álló bevésések. […] A felettünk lévő ragyogó fényből hangot hallottunk, mondván: »Ezek a lemezek Isten hatalma által lettek felfedve és Isten hatalma által lettek lefordítva. A róluk készült fordítás – amelyet ti is láttatok – helyes, és azt parancsolom nektek, hogy tegyetek tanúbizonyságot arról, amit most láttok és hallotok.«

Ekkor otthagytam Davidet és Olivert, és Martin Harris keresésére indultam, akit meglehetős távolságra találtam, amint buzgó imádságba merült. Hamarosan aztán elmondta, hogy még nem járt sikerrel a próbálkozása az Úrnál, és erősen kért, hogy csatlakozzak hozzá imában, hogy ő is elnyerhesse ugyanazon áldásokat, amelyeket mi az imént már megkaptunk. Ennek megfelelően tehát közös imádságba fogtunk, és végül vágyunk teljesült, mert mielőtt befejeztük volna, ugyanaz a látomás tárult szemünk elé – vagy legalábbis az én szemem elé –, és ismét láttam és hallottam a korábbiakat; ugyanebben a pillanatban pedig Martin Harris nyilvánvaló örömkitöréssel felkiáltott: »Elég! Ennyi elég! Láttak a szemeim! Láttak a szemeim!«” (in History of the Church, 1:54–55).

Gondolj bele, milyen lehetne, ha valamilyen fontos információt bíznának rád, amelyet hosszú ideig nem oszthatnál meg senkivel. Milyen érzéseid lennének, amikor végre engedélyt kapnál, hogy megoszd azt másokkal? Gondolj bele, milyen lehetett Joseph Smithnek, hogy oly sok éven át a Mormon könyve lemezeinek egyedüli tanúja volt. Hogyan érezted volna magad az ő helyében? Milyen érzés volt szerinted Joseph Smith számára az a tudat, hogy már mások is hozzátehetik tanúbizonyságukat az övéhez?

A Lucy Mack Smithtől, Joseph Smith édesanyjától származó következő beszámoló leírja, mit érzett Joseph, miután a három tanú látta a lemezeket: „Midőn visszatértek a házba, délután három és négy óra között járt az idő. Mrs. Whitmer, Mr. Smith [id. Joseph Smith] és jómagam az egyik hálószobában ültünk ez idő tájt. Joseph, amint belépett, levetette magát mellém, és így kiáltott: »Apám, anyám, nem is tudjátok, milyen boldog vagyok: az Úr rajtam kívül most három másik embernek is lehetővé tette, hogy lássák a lemezeket! Angyalt láttak, aki tanúságot tett nekik, és nekik is tanúságot kell tenniük mindannak igaz voltáról, amit én állítottam, mert most már ők maguk is tudják, hogy nem szedem rá az embereket! Úgy érzem, mintha valamilyen hatalmas tehertől szabadultam volna meg, amely már csaknem túl nehéznek bizonyult, és most örvend a lelkem, hogy többé már nem vagyok teljesen egyedül a világon!« Ekkor lépett be Martin Harris: úgy tűnt, hogy szinte erőt vesz rajta az öröm, és határozottan tanúságot tett arról, amit látott és hallott. Hasonlóképpen tett David és Oliver, hozzátéve, hogy nincs nyelv, mely le tudná írni szívük örömét és mindazon dolgok nagyszerű voltát, amelyeket láttak és hallottak” (History of Joseph Smith by His Mother, 152–53).

A szentírás-tanulmányozási naplódban fejtsd ki, milyen érzés számodra az, hogy vannak körülötted mások, akik szintén tanúbizonyságot kaptak az általad ismert igazságokról. Hogyan segít neked az ő bizonyságuk?

Loren C. Dunn elder a Hetvenektől a tanúk törvényének fontosságáról beszélt az Úr munkájában: „A tanúk törvénye mindig is részét képezte az Úr munkájának a földön. E törvény kijelenti, hogy »két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog« (2 Kor. 13:1; lásd még 5 Móz. 17:6; 19:15; Máté 18:15–16; Ján. 8:12–29). Ez a tanúság megerősíti, hogy bizonyos események megtörténtek, valamint hogy az Istentől való tan és tantételek igazak” (“Witness,” Ensign, Nov. 1995, 28). Az Úr a tanúk törvényét használta a lemezek létezésének megerősítésére.

Néhány nappal az után, hogy Isten hatalma megmutatta az aranylemezeket a három tanúnak, Joseph Smith próféta engedélyt kapott arra, hogy megmutassa azokat „néhány[ embernek], Isten akarata szerint, hogy bizonyságot tegyenek szaváról az emberek gyermekeinek” (2 Nefi 27:13; lásd még Ether 5:2). Olvasd el „A három tanú bizonyságtétele” és „A nyolc tanú bizonyságtétele” című részeket (a Mormon könyve bevezetése után találhatóak). Figyeld meg az élményeik közötti különbségeket, valamint a bizonyságaik közötti hasonlóságokat. Azt is vedd észre, hogy a nyolc tanú úgy jellemezte a lemezeket, mint amelyek „aranynak látszanak”, és a bevéséseket, mint amelyek „ősi… munkának látszottak”. Mivel nem tudták, hogy a lemezek valóban aranyból voltak-e, illetve hogy a bevésések ténylegesen ősi írások-e, ezért csak arról tanúskodtak, amiről őszintén tudták, hogy igaz.

Képzeld el, milyen lenne, ha a Mormon könyvéről való bizonyságodat minden példányba belenyomtatnák. A szentírás-tanulmányozási naplód egy új lapján készítsd el személyes bizonyságtételi oldaladat. Foglald bele, mi az a Mormon könyve kapcsán, amiről tudod, hogy igaz, és amit szeretnél, ha mások is tudnának.

A Tan és szövetségek 17:6 a Szabadító bizonyságát tartalmazza a Mormon könyvéről. Jelöld meg a bizonyságot, amelyet Ő tett a világnak ebben a versben, vagy írd le az Ő bizonyságát a szentírás-tanulmányozási naplódba. Felírhatod a Jézus Krisztus tanúságot tett arról, hogy a Mormon könyve igaz kijelentést a szentírás-tanulmányozási naplódba, vagy a szentírásod margójára a 6. vers mellé. Gondold át, milyen hatással van az Úr Mormon könyvéről szóló bizonysága a te bizonyságodra.

Figyelemre méltó élményüket követően a három tanú mindegyike súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül, Istenbe vetett hitük és az evangéliumról való bizonyságuk pedig komoly kihívásokkal szembesült. Küzdelmeik során mindhárman elhagyták az egyházat, bár Martin Harris és Oliver Cowdery később visszatért, és életük hátralévő részében hithűek maradtak. Azonban a három tanú egyike sem tagadta meg sohasem a Mormon könyvéről való tanúbizonyságát.

Bár nem tudjuk az okát annak, hogy miért hagyta el a három tanú mindegyike az egyházat ilyen erőteljes tanúbizonyság megtapasztalása után, az Úr Joseph Smithnek adott intése, mely a Tan és szövetségek 3:4-ben került feljegyzésre, segít megértenünk, hogyan történhetnek meg efféle dolgok: „Mert bár kaphat az ember sok kinyilatkoztatást, és hatalmában állhat sok hatalmas cselekedet megtétele, ám ha saját erejével kérkedik, Isten tanácsait pedig semmibe veszi, és saját akaratának és testi vágyainak parancsait követi, akkor el kell buknia, és magára vonja egy igazságos Isten bosszúját.” A három tanú mindegyike azonban továbbra is hithű bizonyságot tett a Mormon könyvéről egész életében.

Oliver Cowdery bizonyságát tette: „Saját tollammal írtam le a teljes Mormon könyvét (néhány oldalt leszámítva), ahogyan az elhagyta Joseph Smith próféta ajkát, miközben Isten ajándéka és hatalma által fordította azt az Urim és Tummim – vagy ahogyan a könyv nevezte: »a Szent Fordítóeszközök« – segítségével. Saját szememmel láttam és saját kezemmel fogtam azokat az aranylemezeket, amelyekről átíratott. E könyv igaz. Nem Sidney Rigdon írta le, nem is Mr. Spaulding. Én magam írtam le, ahogyan a Próféta ajkát elhagyta. Az örök evangéliumot tartalmazza. A szabadítás tantételeit tartalmazza; és amennyiben ti, kedves hallgatóim, ennek világosságában jártok, és engedelmeskedtek előírásainak, akkor örökkévaló szabadítással szabadíttattok meg a Magasságos Isten királyságában” (in “Last Days of Oliver Cowdery,” Deseret News, Apr. 13, 1859, 48).

A Richmond Democrat nevű folyóirat közzétette David Whitmer beszámolóját, amelyben röviddel halála előtt bizonyságát teszi a Mormon könyvéről: „Vasárnap (1888. január 22-én) este 17.30-kor Mr. Whitmer ágyához hívatta családját és néhány barátját. Ezeket a szavakat intézte az ágya köré gyűltekhez: »Mind hűnek kell lennetek Krisztusban. El szeretném mondani nektek, hogy a Biblia és a nefiták feljegyzése (a Mormon könyve) igaz, hogy elmondhassátok, hogy a halálos ágyamon hallottátok, amint bizonyságot teszek. Legyetek mind hűek Krisztusban, és munkálkodásotok szerint elnyeritek jutalmatokat. Isten áldjon mindnyájatokat. Bizodalmam Krisztusban van mindörökké, végtelen világokon át. Ámen«” (Richmond Democrat, Feb. 2, 1888, idézet forrása: Andrew Jenson, Latter-day Saint Biographical Encyclopedia, 4 vols. [1901], 1:270).

Röviddel halála előtt Martin Harris így tanúskodott: „Igen, valóban láttam a lemezeket, amelyekre a Mormon könyvét írták; tényleg láttam az angyalt; igenis hallottam Isten hangját; és bizony tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája, aki a szent papság kulcsait viseli” („Martin Harris utolsó tanúbizonysága”, feljegyezte: William H. Homer egy J. W. Robinson előtt esküvel hitelesített nyilatkozatban, 1927. ápr. 7-én, HDC). (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 33.)

Olvasd el a Tan és szövetségek 17:7–9-et, és jelöld meg azokat az ígéreteket, amelyeket az Úr tett a három tanúnak, ha hithűen kijelentik bizonyságukat. Figyeld meg a 9. versben szereplő „igazlelkű céljaimat” kifejezést. Gondold át, hogy az Úr mit kívánt a három tanútól, milyen igazlelkű célokat töltsenek be azáltal, hogy kijelentik az aranylemezekről és a Mormon könyvéről való bizonyságukat. (Áttekintheted a Tan és szövetségek 17:4-et is, miközben e kérdésen gondolkozol.)

A szentírás-tanulmányozási naplódban válaszolj a következő kérdésre: Milyen igazlelkű cél érdekében kaphatsz bizonyságot az Úrtól azokról az igazságokról, amelyeket szeretnél tudni?

Ne feledd, hogy a bizonyságunkat úgy szerezhetjük vagy erősíthetjük meg, ha megosztjuk másokkal. Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt tanította:

„Nem ritka eset, hogy egy misszionárius ezt mondja: »Hogyan oszthatnám meg a bizonyságomat, mielőtt rendelkeznék vele? Hogyan tanúsíthatnám, hogy Isten él, hogy Jézus a Krisztus és hogy az evangélium igaz? Ha minderről nincs bizonyságom, vajon nem lenne tisztességtelen ilyet mondani?«

Ó, bárcsak meg tudnám tanítani nektek ezt az egyetlen tantételt: A bizonyság annak megosztásában rejlik! A lelki tudásra való törekvésetekben valahol ott van az a bizonyos »vak hit«, ahogyan azt a filozófusok nevezik. Vagyis az a pillanat, amikor eljutottatok a világosság pereméhez, és a sötétségbe lépve felfedezitek, hogy az út mindig csak egy-két lépésnyire van megvilágítva előttetek. »Az Úrtól való szövétnek [fáklya] az embernek lelke« – mondja a szentírás (Példabeszédek 20:27).

Egy dolog tanúságot kapni arról, amit olvasunk vagy amit valaki mondott – és ez egy szükséges kezdet. De egészen más dolog, ha a Lélek megerősíti keblünkben, hogy igaz az, amiről mi magunk bizonyságot tettünk. Nem értitek, hogy akkor kaptok többet, amikor megosztjátok azt? Amikor átadjátok, ami nálatok van, akkor kaptok helyette, méghozzá többet!

Felemelni a hangotokat: ez a hitetek próbája” (“Candle of the Lord,” Ensign, Jan. 1983, 54).

Gondolkodj el azon, kivel oszthatnád meg a bizonyságodat, akinek javára válna, ha hallaná azt, majd a hét folyamán oszd meg a bizonyságodat ezzel a személlyel.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 17-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: