27. rész: 3. nap

Tan és szövetségek 127; 128:1–11

Bevezetés

A Tan és szövetségek 127 egy levelet tartalmaz Joseph Smith prófétától, 1842. szeptember 1-ji keltezéssel, melyben azt az utasítást adja a szenteknek, hogy vezessenek feljegyzéseket a halottakért végzett keresztelkedéseikről. Körülbelül egy héttel később Joseph írt még egy levelet a halottakért végzett keresztelkedés témájában.A Tan és szövetségek 128 ezt a levelet tartalmazza, mely megtanítja, miért vezetünk feljegyzéseket az elvégzett szabadító szertartásokról.

Tan és szövetségek 127:1–4

Joseph Smith örül az üldöztetésnek és a megpróbáltatásnak

Olvasd el a Tan és szövetségek 127:1-et, és nézd meg, milyen megpróbáltatásban volt része Joseph Smith prófétának az Illinois állambeli Nauvooban 1842-ben.

1842 májusában Lilburn W. Boggst, Missouri korábbi kormányzóját, aki a kiirtási parancsot kiadta a szentek ellen, megsebesítette egy ismeretlen bérgyilkos. A missouri hatóságok Joseph Smith prófétát gyanúsították a Boggs elleni merénylet megszervezésével, és megpróbálták Missouriba visszavinni a Prófétát, hogy bíróság elé állítsák. Joseph Smith már évekkel azelőtt elhagyta Missourit, és ez idő tájt az Illinois állambeli Nauvoo területén élt. Tudta, hogy ha visszatér Missouriba, akkor megölik, ezért a Próféta egy ideig kijátszotta Missouri állam hatóságát, nehogy törvénytelenül elfogják. 1843 januárjában határozat született arra vonatkozóan, hogy a Joseph Smith elfogására és Missouriba való kiadatására irányuló lépések jogszerűtlenek.

A Tan és szövetségek 127 egy olyan levél, melyet 1842. szeptember 1-jén írt Joseph Smith próféta az egyháztagoknak, miközben a missouri hatóságok általi törvénytelen elfogatás elől rejtőzködött, s melyet néhány nappal később olvastak fel a szenteknek Nauvooban.

Olvasd el a Tan és szövetségek 127:2-t, és nézd meg, hogyan reagált Joseph a megpróbáltatásokra. Olvasás közben hasznos lehet, ha tudod, hogy az osztályrészem volt kifejezés itt azt jelenti, hogy már hozzá volt szokva.

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Hogyan állt hozzá Joseph Smith a megpróbáltatásokhoz?

   2. Miben segíthet nekünk a példája?

Abból, amit a Próféta a szenteknek írt, leszűrhetjük, hogy ha bízunk Mennyei Atyánkban, az segíthet nekünk kitartani a megpróbáltatásban. Nézd át újra a Tan és szövetségek 127:2-t, és ha gondolod, jelöld meg azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek ezt az igazságot tanítják.

2. Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba egy olyan ismerősöd (vagy valaki, akiről tanultál) nevét, aki képes volt kitartani a megpróbáltatásban, mert bízott Mennyei Atyánkban. Hogyan segített ennek a személynek a Mennyei Atyánkba vetett bizalom, hogy kitartson a megpróbáltatásban?

Joseph Smith próféta biztosította róla a szenteket, hogy örvendezhetnek, mert „Izráel Istene az ő Istenük” (T&Sz 127:3). Olvasd el a Tan és szövetségek 127:4-et, és nézd meg, mit ígér az Úr azoknak, akik kitartanak az üldöztetés idején.

Gondolj bele azoknak a szenteknek a hitébe, akik akkor is tovább építették a Nauvoo templomot, amikor üldöztetés fenyegette őket. Milyen hatással lehet rád a példájuk, amikor nehéz kihívásokkal nézel szembe?

Tan és szövetségek 127:5–12

Joseph Smith próféta azt tanácsolja a szenteknek, hogy vezessenek feljegyzéseket a halottakért végzett keresztelésekről

Emlékezz vissza, hogy körülbelül másfél évvel azelőtt, hogy Joseph Smith megírta azt a levelet, melyet most a Tan és szövetségek 127 jegyez fel, az Úr megmondta a szenteknek, hogy a halottakért végzett keresztelés szertartását a templomban kell elvégezni (lásd T&Sz 124:30). Egy rövid időszakra, míg el nem készült a templomban a keresztelőmedence, az Úr megengedte a szenteknek, hogy a közeli folyóban és patakokban végezzenek kereszteléseket a halottakért, azonban mire elkészült a keresztelőmedence, a halottakért végzett keresztelés már csak a templomban volt elfogadható. A szentek 1841 novemberében kezdtek kereszteléseket végezni a halottakért a Nauvoo templomban.

Neked már volt rá lehetőséged, hogy elmenj a templomba és kereszteléseket végezz a halottakért? Ha igen, akkor észrevetted, hogy ül valaki a keresztelőmedence mellett?

Olvasd el a Tan és szövetségek 127:5–9-et, és nézd meg, kinek kell jelen lennie, amikor kereszteléseket végeznek a halottakért.

A 7. vers szerint miért fontos, hogy egy jegyző szemtanúja legyen a kereszteléseknek?

A 7. versből nemcsak azt tudjuk meg, hogy szükség van jegyzőre, hanem azt is, hogy az általunk a földön elvégzett templomi szertartások a mennyben is érvényesek. Meg is jelölheted azokat a szavakat vagy kifejezéseket, melyek ezt a tant tanítják. A kötve lehessen a mennyben azt jelenti, hogy a szertartások érvényesek legyenek Mennyei Atyánk szemében.

3. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Milyen hatással lehet rád ez a tan, amikor halottakért végzett szertartásokban veszel részt?

A Tan és szövetségek 127:10–12-ből megtudjuk, hogy Joseph Smith még mást is akart tanítani a szenteknek a halottakért végzett keresztelésről, de mivel rejtőznie kellett, nem tehette meg ezt, azonban további leveleket ígért a szenteknek a halottakért végzett keresztelésről és más fontos témákról.

Tan és szövetségek 128:1–11

Joseph Smith kifejti, miért vezetünk feljegyzéseket a szabadítás szertartásairól

Körülbelül egy héttel a Tan és szövetségek 127-ben feljegyzett levél megírása után Joseph Smith próféta egy másik levelet is írt a szenteknek a halottakért végzett keresztelésről. Ennek a levélnek a tartalma a Tan és szövetségek 128-ban található.

A Tan és szövetségek 128:1–5-ben Joseph Smith azt tanította, hogy helyi jegyzőket kell kinevezni, akik tanúi a halottakért végzett keresztelkedés szertartásának, és feljegyzik azt. Azt is tanította, hogy nevezzenek ki egy általános jegyzőt, aki a helyi feljegyzésekből általános egyházi feljegyzést állít össze.

Láttál már útlevelet? Milyen kiváltságokban van része az útlevél tulajdonosának? Téged miért nem jogosít fel egy külföldi országba történő belépésre valaki másnak az útlevele? Mi történne, ha úgy próbálnál meg belépni egy külföldi országba, hogy az útleveledben hiányosak az adatok?

Olvasd el a Tan és szövetségek 128:6–7-et, és nézd meg, milyen feljegyzések alapján lesz eldöntve az, hogy jogosultak leszünk-e belépni Isten színe elé. Figyeld meg, hogy János apostol és Joseph Smith próféta több feljegyzésről is említést tesz. Azt mondták, „a könyvek kinyittattak; és kinyittatott egy másik könyv, amely az élet könyve” (T&Sz 128:6; lásd még Jelenések 20:12). A János által említett első könyvek a földön vezetett feljegyzések, az élet könyve pedig a mennyben vezetett feljegyzés. Ezek a könyvek tartalmazzák cselekedeteink feljegyzését.

Éppen úgy, ahogyan bizonyos adatokra szükség van az útlevelünkben ahhoz, hogy beengedjenek minket egy idegen országba, nekünk is bizonyos információk bejegyzésére van szükségünk ezekben a könyvekben ahhoz, hogy beengedjenek minket Isten jelenlétébe.

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt tanította:

„Nem számít, mi az állampolgárságunk vagy milyen fajhoz tartozunk, hogy férfiak vagyunk vagy nők, hogy mi a foglalkozásunk, milyen iskolákat végeztünk és melyik nemzedékben éltünk, az élet mindannyiunk számára egy hazafelé vezető utazás, vissza Isten színe elé az Ő celesztiális királyságában.

A szövetségek és szertartások biztosítanak majd számunkra belépést az Ő jelenlétébe. Életünk legfőbb törekvése ezek elnyerése; a halandóság legnagyobb kihívása pedig az, hogy azután be is tartsuk őket” (“Covenants,” Ensign, May 1987, 24).

A Tan és szövetségek 128:8-ban megjelölheted a következő kifejezést: „amit megköttök a földön, az kötve [lesz] a mennyben”. Azután olvasd el újra a Tan és szövetségek 128:8-at, és nézd meg, mit mondott Joseph Smith erről a kijelentésről, „más szempontból nézve a fordítást”. Ezt a kifejezést is megjelölheted.

A 8. vers olvasásánál hasznos lehet, ha tudod, hogy a személyesen kifejezés itt olyan esetekre utal, amikor valaki magáért keresztelkedik meg, a „megbízottjaik által” pedig olyanokra, amikor valaki a halandóság idején nem részesülhetett a keresztelés szabadító szertartásában, és megbízottakra – másokra – van szüksége, akik megkeresztelkednek érte.

A Tan és szövetségek 128:8 szerint mely két dolognak kell megtörténnie ahhoz, hogy a szertartások a földön és a mennyben is érvényesek legyenek? E kérdés megválaszolásához töltsd ki az üres helyeket a következő tan megfogalmazásában: Ha egy szertartás elvégzésére papsági által kerül sor, és megfelelő vezetnek róla, akkor az a szertartás érvényes lesz a földön és a mennyben is.

4. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Szerinted mit jelent az, hogy egy szertartás érvényes a mennyben?

   2. Milyen érzéseket kelt benned, amikor arra gondolsz, hogy a keresztelkedés és a konfirmálás templomi szertartásaiban való részvételeddel áldásokban részesítesz embereket a lélekvilágban?

Olvasd el a Tan és szövetségek 128:9-et, és nézd meg, mit mondott Joseph Smith erről a tantételről.

A 9. versből azt tudhatjuk meg, hogy az Úr a papság minden adományozási korszakában legalább egy szolgáját felhatalmazta a papság pecsételő kulcsainak viselésére és használatára.

Olvasd el a Tan és szövetségek 128:10–11-et, és nézd meg, mit adott a Szabadító Péternek.

Éppen úgy, ahogyan a Szabadító Péternek adta a papsági pecsételés kulcsait, napjainkban is megadta azokat.

5. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Miért fontos megfelelő felhatalmazás által végezni a szertartásokat, például a halottakért végzett keresztelkedést?

   2. Mit fogsz megtenni annak kapcsán, amit ma tanultál?

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 127; 128:1–11-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: