Bevezetés az 1 Timótheushoz
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Az 1 Timótheusban olvasottak szerint Pál apostol azt tanácsolta Timótheusnak – egy efézusi egyházi vezetőnek –, hogy győződjön meg arról, hogy helyénvaló tant tanítanak, és ne engedje, hogy a népszerű hamis tanok elvonják a figyelmet az evangélium tanításairól. A püspök és a diakónus hivataláról tanította Timótheust, és áttekintette az ezen pozíciókban szolgálókkal szembeni követelményeket. Pál továbbá beszámolt mély hálájáról az irgalomért, melyet Jézus Krisztustól kapott a megtérésekor. Az 1 Timótheus tanulmányozása segíthet gyarapítanod ismereteidet arról, milyen fontos a helyes tan tanítása az egyházban. Elmélyítheted továbbá nagyrabecsülésedet a Szabadító irgalmáért, valamint a püspökök és más egyházi vezetők fontos szerepéért.
Ki írta ezt a könyvet?
Pál írta az 1 Timótheust (lásd 1 Timótheus 1:1).
Hol és mikor íródott?
Pál apostolnak Timótheushoz írt első levele valószínűleg Kr. u. 64 és 65 táján íródhatott, minden bizonnyal Pál macedóniai tartózkodása során (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Pál levelei; scriptures.lds.org; 1 Timótheus 1:3). Pál e levél megírását megelőzően szabadult ki kétéves római fogságából (házi őrizetéből), és bizonyára sokat utazott, meglátogatva azokat a régiókat, ahol korábban megalapította az egyház gyülekezeteit (lásd Bible Dictionary, “Pauline Epistles”).
Kinek íródott a könyv, és miért?
Pál Timótheusnak címezte ezt a levelét, akivel együtt szolgált a második missziós utazása során (lásd Apostolok cselekedetei 16:1–3). A missziójukat követően Timótheus továbbra is hű misszionárius és egyházi vezető maradt (lásd Apostolok cselekedetei 19:22; Filippibeliek 2:19), valamint Pál egyik legbizalmasabb munkatársa volt (lásd 1 Korinthusbeliek 4:17). Pál így utalt Timótheusra: „az én igaz fiam… a hitben” (1 Timótheus 1:2). Timótheus apja egy görög nemzsidó volt, azonban igazlelkű zsidó anyja és nagyanyja volt, akik tanították és segítették a szentírások megismerésében (lásd Apostolok cselekedetei 16:1; 2 Timótheus 1:5; 3:15).
E levél megírásának idején Timótheus Efézusban szolgált egyházi vezetőként (lásd 1 Timótheus 1:3). Pál utalt arra, hogy néhány egyháztag kétségbe vonta Timótheus vezetői képességeit, mivel még fiatal volt (lásd 1 Timótheus 4:12). Pál szerette volna személyesen is meglátogatni Timótheust, de nem volt biztos abban, hogy meg tudja-e majd ezt tenni (lásd 1 Timótheus 3:14; 4:13). Pál azért írta ezt a levelet Timótheusnak, hogy segítsen a fiatal egyházi vezetőnek jobban megérteni a kötelességeit.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Pál 1 Timótheus és 2 Timótheus, valamint Titus néven ismert leveleit gyakran pásztorleveleknek is hívják, mivel Pál pásztoroknak, vagyis egyházi vezetőknek szóló tanácsait tartalmazzák (lásd Bible Dictionary, “Pauline Epistles”).
Pál különféle irányelveket javasolt Timótheusnak segítségképpen a püspöki vagy diakónusi szolgálatra érdemes jelöltek megtalálásához (lásd 1 Timótheus 3). Útmutatásai segítettek rávilágítani az egyházi vezetők azon felelősségére, hogy gondoskodjanak az egyháztagok fizikai és lelki szükségleteiről (lásd 1 Timótheus 5). Pál szólt még az aszkétizmus elterjedt, bár téves elképzeléséről is – vagyis azon hiedelemről, hogy nagyobb lelkiségre tehetünk szert a szigorú önmegtagadással. Figyelmeztetett például, hogy néhány egyháztag hitehagyásba süllyed, és azt a hiedelmet terjeszti majd, hogy a házasságot tiltani kell (lásd 1 Timótheus 4:1–3). Ezen és más káros és hitehagyott hatások ellensúlyozására Pál utasította Timótheust, hogy igaz tant tanítson (lásd 1 Timótheus 1:3–4, 10; 4:1–6, 13, 16).
Vázlat
1 Timótheus 1. Pál figyelmeztet a hamis tanításokra. Dicsőíti az Úr Jézus Krisztust, aki hatalmas irgalmat mutatott, hogy megszabadítsa őt. Úgy hivatkozik saját magára, mint „első” (1 Timótheus 1:15), vagyis a legrosszabb a bűnösök között, utalva ezzel saját megtérése előtti keresztényüldözésére. Pál biztosít másokat arról, hogy Krisztus irgalma nekik is segíthet.
1 Timótheus 2–3. Pál az ima és a helyénvaló hódolat szükségességéről tanít. Azt tanítja, hogy Jézus Krisztus a váltság mindenkiért, és Ő a Közbenjárónk az Atyánál. Tanítja a férfiakat és a nőket arról, hogyan viselkedjenek a hódolat során. Vázolja a püspökökkel és a diakónusokkal szemben támasztott követelményeket. Kifejti, hogy az isteniség titka Jézus Krisztus leereszkedése, tökéletes élete a földön, valamint a dicsőségbe való felemelkedése.
1 Timótheus 4. Pál figyelmezteti Timótheust, hogy néhányakat félrevezetnek majd a házassággal és az étkezési szokásokkal kapcsolatos hamis tanítások. Szól arról, milyen fontos a házasság, és Isten teremtményeinek hálás fogadása. Pál megtanítja Timótheusnak, hogyan kezelje a korabeli hamis tanításokat, illetve a hamarosan elkövetkezendőket.
1 Timótheus 5–6. Pál irányelveket ad Timótheusnak, hogy segítsen neki az idősek, a fiatalok, az özvegyek, a vének és a szolgák szükségleteiről való gondoskodásban. Jellemzi a hamis tanítókat. Figyelmeztet arra, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1 Timótheus 6:10), és utasításokat ad Timótheusnak arról, hogyan nyerhetnek a szentek örök életet.