Bevezetés a Rómabeliekhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
A rómabeliekhez írt levél Pál apostol leghosszabb levele, és sokan a legnagyszerűbb levelének is tartják. Ez a levél tartalmazza Pál legteljesebb magyarázatát a Jézus Krisztusba vetett hit, és nem a Mózes törvényének rendelései általi megigazulás tanáról. Számos tanítást tartalmaz a szabadítás tanairól, valamint e tanok mindennapos, gyakorlati alkalmazásáról. E levél tanulmányozása által megtanulhatod még jobban értékelni Jézus Krisztus engesztelését, valamint azt a reményt és békességet, amelyre Krisztusban mindenki rátalálhat.
Ki írta ezt a könyvet?
A rómabeliekhez írt levél szerzője Pál (lásd Rómabeliek 1:1). E levél megírásához Pál felhasználta egy írnok, Tertius segítségét, aki a levél vége felé saját üdvözletét is közvetítette a rómabeli szenteknek (lásd Rómabeliek 16:22).
Mikor és hol íródott?
Pál a rómabeliekhez írt levelét Korinthusból írta, harmadik misszionáriusi útja vége felé. Több jel is utal arra, hogy három hónapos korinthusi tartózkodása alatt írta ezt a levelet (lásd Apostolok cselekedetei 20:2–3, melyben a Görögországba szó Korinthusra utal), valószínűleg Kr. u. 55 és 56 között. (Lásd Kalauz a szentírásokhoz: Pál levelei.)
Kinek íródott és miért?
Pálnak a rómabeliekhez írt levele az egyház tagjaihoz szól Rómában (lásd Rómabeliek 1:7). Nem tudjuk, mikorra nyúlik vissza az egyház története Rómában, de valószínűleg nem sokkal pünkösd napja utánra, amikor a Rómából látogatóba érkező zsidók hallották Pétert prédikálni (lásd Apostolok cselekedetei 2:10). Bár Pál mindaddig még nem járt Rómában, üdvözletét küldte olyan szenteknek, akiket már korábbról ismert, vagy akikkel Rómában élők által került kapcsolatba – ilyen volt Prisczilla és Akvila (lásd Apostolok cselekedetei 18:1–2, 18; Rómabeliek 16:1–16, 21).
Úgy tűnik, legalább három fő indoka volt annak, hogy Pál elküldte ezt a levelet a rómabeliekhez:
(1) Jövendő római látogatásának előkészítése végett. Pál már évek óta szerette volna prédikálni az evangéliumot Rómában (lásd Apostolok cselekedetei 19:21; Rómabeliek 1:15; 15:23). Azt is remélte, hogy a római gyülekezetből indulva missziót szolgálhat Spanyolországban (lásd Rómabeliek 15:22–24, 28).
(2) Tanításai egyértelműsítése és megvédése végett. Pál gyakran tapasztalt ellenállást olyan személyek részéről, akik félreértették vagy elferdítették tanításait Mózes törvényéről és a Krisztusba vetett hitről (lásd Apostolok cselekedetei 13:45; 15:1–2; 21:27–28; Rómabeliek 3:8; 2 Péter 3:15–16). Nyilvánvalóan volt oka azt feltételezni, hogy az ilyen félreértések a római egyháztagokhoz is eljutottak, ezért írt nekik, hogy még érkezése előtt eloszlassa az esetleges aggodalmaikat.
(3) Az egyház zsidó és nemzsidó tagjai közötti egységre biztatás végett. Nem sokkal azelőtt, hogy Pál megírta volna ezt a levelet, a Rómából Klaudius helytartó által kiűzött zsidók (lásd Apostolok cselekedetei 18:2) kezdtek visszatérni Rómába és a túlnyomóan nemzsidó keresztény gyülekezetekbe. Ebből a helyzetből adódhattak feszültségek és gondok a zsidó és a nemzsidó keresztények között. A pogányok, vagyis a nemzsidók apostolaként (lásd Rómabeliek 11:13) Pál az egyház szerves részévé akarta tenni a nemzsidó megtérteket; viszont mivel izráelita, vagyis zsidó volt (lásd Rómabeliek 11:1), azt is nagyon szerette volna, ha saját népe elfogadja az evangéliumot. Annak tanításával buzdított egységre az egyházban, hogy az evangélium tanai minden szentre vonatkoznak (lásd Rómabeliek 3:21–4:25; 11:13–36; 14:1–15:13).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
A kezdeti üdvözlések után a levél kijelenti, hogy mi lesz a témája: Krisztus evangéliuma Istennek hatalma mindazok szabadítására, akik Jézus Krisztusba vetett hitből élnek (lásd Rómabeliek 1:16–17).
Bár Pálnak a rómabeliekhez írt levele fontos szerepet játszott a keresztény történelemben, sajnálatos módon „több tanbéli félreértés, félremagyarázás és bajkeverés forrásaként szolgált, mint bármely más bibliai könyv” – mondta Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:211). Pál írásairól még a korai keresztények is azt mondták, hogy „nehezen érthető dolgok”, melyeket időnként elferdítve és tévesen tanítanak (2 Péter 3:15–16).
Vázlat
Rómabeliek 1–3. Pál elmagyarázza a Jézus Krisztusba vetett hit általi megigazulás tanát. Leírja, mi vár az egész emberiségre bűnös voltuk miatt, és azt tanítja, hogy Isten megoldását e problémára minden ember számára Jézus Krisztus engesztelése jelenti. Krisztus engesztelésének hithű elfogadása által az egész emberiség megigazulhat (megbocsátást kaphat) és szabadítást nyerhet.
Rómabeliek 4–8. Pál Ábrahám példájával szemlélteti a hit általi megigazulás tanát. Kifejti a szabadítás tanait, és megtanítja, milyen hatással vannak ezek a tanok mindazok életére, akik hisznek Krisztusban.
Rómabeliek 9–16. Pál ír Izráel kiválasztott helyzetéről, hogy jelenleg elutasítják az evangéliumot, valamint eljövendő szabadulásukról. Azt tanácsolja az egyház zsidó és nemzsidó tagjainak, hogy éljenek az evangélium szerint, és akkor béke és egység lesz az egyházban. Könyörög a rómabeli szenteknek, hogy továbbra is tartsák be a parancsolatokat.