Bevezetés Jakabhoz
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Jakab közönséges levele jól ismert Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai körében a Jakab 1:5-ben található jelentős rész miatt, mely az ifjú Joseph Smitht arra indította, hogy Istentől igyekezzen megtudni az igazságot. Jakab az egész levél során végig hangsúlyozza, hogy az igének megtartói, és ne csak hallgatói legyünk (vö. Jakab 1:22). E könyv tanulmányozása segíthet megértened, milyen fontos megmutatni a hitünket cselekedeteink vagy tetteink révén (lásd Jakab 2:14–26), és arra ösztönözhet téged, hogy törekedj „az életnek koronájá[ra], a mit az Úr ígért az őt szeretőknek” (Jakab 1:12).
Ki írta ezt a könyvet?
A levél kijelenti, hogy szerzője „Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája” (Jakab 1:1).
A keresztény hagyomány úgy tartja, hogy ez a Jakab – Júdáshoz hasonlóan – József és Mária egyik fia, és így Jézus Krisztus féltestvére (lásd Máté 13:55; Márk 6:3; Galátziabeliek 1:19). A tény, hogy Jakab elsőként kerül említésre Jézus testvérei közül a Máté 13:55-ben, azt jelezheti, hogy ő volt a legidősebb a féltestvérek között. Az Úr többi féltestvéréhez hasonlóan Jakab sem lett kezdetben Jézus tanítványa (lásd János 7:3–5), Jézus feltámadását követően azonban Jakab egyike volt azoknak, akiknek Ő megjelent feltámadt lényként (lásd 1 Korinthusbeliek 15:7).
Jakab később apostol lett, és a korai keresztény írók szerint ő lett az egyház első püspöke Jeruzsálemben (lásd Apostolok cselekedetei 12:17; 21:18; Galátziabeliek 1:18–19; 2:9). Egyházi vezetőként kiemelt szerepet játszott a jeruzsálemi tanácsban (lásd Apostolok cselekedetei 15:13) Az egyházra gyakorolt hatását kétségtelenül erősítette a Jézushoz fűződő rokoni kapcsolata, Jakab mégis alázatot mutatott azzal, hogy nem Jézus testvéreként mutatkozott be, hanem az Úr szolgájaként (lásd Jakab 1:1).
Mikor és hol íródott?
Nem ismert, hogy Jakab mikor írta ezt a levelet. Mivel Jeruzsálemben élt, és ott őrködött az egyház ügyei felett, valószínűleg erről a területről írta a levelet.
A tény, hogy Jakab nem tesz említést a jeruzsálemi zsinatról, mely Kr. u. 50 körül lehetett (lásd Apostolok cselekedetei 15), azt jelezheti, hogy a levél ennél korábban készülhetett. Amennyiben valóban a jeruzsálemi zsinatot megelőzően keletkezett, akkor ez egyike az Újszövetség legkorábbi leveleinek.
Kinek íródott a könyv, és miért?
Jakab levelét „az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek” (Jakab 1:1) címezte, vagyis Izráel teljes házának; arra szólította őket, hogy „fogadják el az evangéliumot…, és jöjjenek Krisztus nyájába” (Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:243). Jakab arra utasítja az egyháztagokat, hogy életüket éljék a Jézus Krisztusba vetett hitük kifejeződéseként.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Jakab levelét olykor úgy kategorizálják, mint az ószövetségi Példabeszédekhez hasonló bölcseletet. A levél szövege a keresztény életvitellel kapcsolatos tantételek tömör kifejtése. Szoros párhuzam fedezhető fel továbbá a Szabadító Máté 5–7-ben szereplő hegyi beszéde és Jakab szavai között. Az összecsengő témák között szerepel az üldöztetésekben való kitartás (lásd Jakab 1:2–3, 12; Máté 5:10–12); a tökéletessé vagy lelkileg éretté válás (lásd Jakab 1:4; 2:22; Máté 5:48); a kérés Istentől (lásd Jakab 1:5; Máté 7:7–8); Isten akaratának cselekvése (lásd Jakab 1:22; Máté 7:21–25); mások szeretete (lásd Jakab 2:8; Máté 5:43–44; 7:12); a jó és a gonosz felismerése a gyümölcseiről (lásd Jakab 3:11–12; Máté 7:15–20); béketeremtőnek lenni (lásd Jakab 3:18; Máté 5:9); valamint az esküdözés kerülése (lásd Jakab 5:12; Máté 5:34–37).
Vázlat
Jakab 1–2. Jakab köszönti olvasóit, és bemutatja levelének fő témáit, köztük a kitartást a megpróbáltatásokban, a bölcsességre törekvést, valamint az ember megvallott hitével összhangban lévő életvitelt. Isten igéje meghallóinak az ige cselekvőinek is kell lenniük. Jakab a következőképpen határozza meg a tiszta vallást: az árvákról és az özvegyekről való gondoskodás, és a bűntől mentes életre való törekvés (vö. Jakab 1:27). A szenteknek szeretniük kell felebarátaikat, és a cselekedeteiken keresztül kell megmutatniuk a hitüket.
Jakab 3–4. Jakab szemlélteti a zabolátlan beszéd romboló természetét, és szembeállítja azt a béketeremtők igazlelkűségének gyümölcseivel. Figyelmezteti olvasóit, hogy ne barátkozzanak a világgal, hanem álljanak ellen az ördögnek, és közeledjenek Istenhez.
Jakab 5. Jakab figyelmezteti a gonosz gazdagokat. Rövid tanácsokkal zárja levelét a szentek más egyháztagokkal kapcsolatos feladatait illetően. Azt tanácsolja a szenteknek, hogy türelmesen tartsanak ki az Úr eljöveteléig, és legyenek igazak minden beszédükben. Arra buzdítja a betegeket, hogy hívják el az eldereket, hogy kenjék meg őket olajjal.