8. rész, 2. nap: Márk 6–8

8. rész: 2. nap

Márk 6–8

Bevezetés

Jézust elutasítják Názáretben, a városban, ahol felnőtt. Elküldi tizenkét apostolát, hogy prédikálják az evangéliumot. Keresztelő Jánost Heródes Antipás parancsára kivégzik. Jézus csodás módon ötezernél is több embert jóllakat, a vízen jár, lecsendesít egy vihart, valamint betegeket gyógyít, majd könyörülettel telve meggyógyít egy ördöngős gyermeket, valamint egy süket, súlyosan beszédhibás embert. Négyezer embert megvendégel a Galileai-tenger közelében, és Bethsaidába utazik, ahol fokozatosan meggyógyít egy vakot.

Márk 6:1–44

Jézust elutasítják Názáretben, és szétküldi a tizenkét apostolt; beszámoló Keresztelő János haláláról; Jézus csodálatos módon ötezernél is több embert jóllakat

Gondold végig a következő élethelyzetet: Egy újonnan elhívott misszionárius nagyon ideges amiatt, hogy el kell hagynia az otthonát, mivel misszióba megy. Nehezére esik beszédet mondani, és nehezen oldódik társaságban.

Mit mondanál ennek a fiatalnak?

A Márk 6 tanulmányozása során keress egy olyan tantételt, amely segíthet ennek a fiatal misszionáriusnak és mindannyiunknak, amikor kevésnek érezzük magunkat ahhoz, hogy megtegyük, amit az Úr kért tőlünk.

A Márk 6:1–13 beszámol arról, hogyan utasítják el Jézust hazájában, Názáretben. (Ezzel a Lukács 4:14–30 tanulmányozása során részletesebben foglalkozunk majd.) Itt-tartózkodása során kettesével szétküldte a tizenkét apostolt, hogy prédikálják az evangéliumot. Az evangélium prédikálása során ördögöket is kiűztek és betegeket is gyógyítottak. Márk arról is említést tesz, hogy a Szabadító apostolai olajjal kenték meg a betegeket.

Amikor Heródes Antipás hírét vette a sok csodának, melyet Jézus tett, attól félt, hogy Keresztelő János feltámadt a halálból, és ő végzi ezeket a csodákat (lásd Márk 6:14). (A Márk 6:17–29-ből megtudjuk, hogy Heródes korábban lefejeztette Keresztelő Jánost, hogy eleget tegyen felesége kérésének.)

A Márk 6:30–33 beszámol arról, hogy a tizenkét apostol visszatért az evangélium prédikálásából, Jézus és az apostolok pedig hajóra szálltak, hogy egy olyan helyre menjenek, ahol magukban lehetnek és pihenhetnek. Az emberek azonban több környező városból is odasereglettek, ahol Jézus partot ért volna, és érkezésekor már vártak Rá.

Olvasd el a Márk 6:34-et, és keresd meg, hogyan reagált a Szabadító a sokaságra annak ellenére, hogy a tanítványaival pihenni szerettek volna és magukban lenni.

Gondolkodj el egy olyan élményen, amikor modern kori példát láttál arra, hogy valaki a személyes idejét áldozza fel mások szolgálata érdekében, ahogyan azt Jézus is tette.

Miután a Szabadító egész nap a sokaságot tanította, hatalmas csodát tett. Olvasd el a Márk 6:35–44-et és a Máté 14:18-at, majd számozd meg időrendi sorrendben a következő eseményeket. (A megoldások a lecke végén találhatóak.)

A Szabadító megsokasította, amit a tanítványok hoztak, így kielégítette a szükségleteket, sőt, még maradt is.
A tanítványok azt mondták, hogy öt kenyerük és két haluk van.
A tanítványok azt javasolták, hogy küldjék el az embereket, hogy vegyenek ennivalót.
A Szabadító megkérdezte, mit tudnak biztosítani a tanítványok.
A Szabadító azt mondta a tanítványoknak, hogy adjanak ételt az embereknek.
A sokaságnak nem volt mit ennie.
A Szabadító megkérte a tanítványokat, hogy adják Neki, amijük van.

A Márk 6:44 görög szövege egyértelműen megmondja, hogy ötezer felnőtt férfiről volt szó, ezért az étellel ellátott emberek száma nagyobb volt, hiszen nők és gyermekek is jelen voltak (lásd még Máté 14:21).

Figyeld meg, hogy mielőtt a Szabadító csodát tett volna, először megkérte a tanítványait, hogy ajánlják fel öt kenyerüket és két halukat – vagyis mindent, amijük csak volt – Neki. A Szabadító megszaporította ezt az ételt, hogy táplálhassa a sokaságot.

Az egyik tantétel, amelyet ebből a történetből megismerhetünk az, hogy amikor mindenünket felajánljuk a Szabadítónak, Ő megsokszorozhatja felajánlásunkat, hogy megvalósítsa az Ő céljait.

Bár a Szabadító nem kéri tőlünk, hogy adjuk Neki minden ételünket, azt viszont kéri mindenkitől, aki igyekszik megvalósítani az Ő céljait, hogy adja át Neki minden vágyát, képességét, tehetségét, készségét, erejét, ajándékát és erőfeszítését (lásd 2 Nefi 25:29; Omni 1:26).

Gondolj vissza a korábban említett ideges újonnan elhívott misszionáriusra, és válaszold meg a következő kérdéseket a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. A fenti tanétel alapján szerinted mit tehetne ez a misszionárius, hogy mindenét a Szabadítónak adja? Szerinted mit tesz majd a Szabadító?
2. Milyen más helyzettel kerülhetnek szembe az egyház fiatal tagjai, ahol segítségükre lehet e tantétel ismerete?
3. Hogyan sokszorozta meg az Úr az erőfeszítéseidet az Ő céljainak megvalósítására?

Márk 6:45–56

Jézus a vízen jár, és betegeket gyógyít

A Márk 6:45–56 elmondja, hogy miután Jézus jóllakatta az ötezer embert, arra utasította apostolait, hogy szálljanak hajóra, és vitorlázzanak át a Galileai-tenger túlsó partjára. Ezután elbocsátotta a sokaságot, és egy hegyre ment imádkozni. Az éjszaka folyamán vihar kerekedett, a Szabadító pedig egy hegyről figyelte, ahogyan tanítványai a széllel küszködnek, majd a vízen járva odament hozzájuk, és lecsendesítette a vihart. Az e versekben található anyaggal korábban, a Máté 14 tanulmányozása során már nagyobb részletességgel foglalkoztunk.

Márk 7:1–8:21

Jézus megfeddi a farizeusokat, meggyógyítja a betegeket, és 4000 embert vendégel meg

A Márk 7–8 tanulmányozása során keresd meg, mit tanított nekünk a Szabadító, mit tegyünk, amikor észreveszünk egy szükséget látót.

A Márk 7:1–23-ban azt olvashatjuk, hogy a Szabadító megfeddte a farizeusokat azért, mert helytelen hagyományokat követtek, s azt tanította nekik és tanítványainak, hogy a gonosz gondolatok és tettek „belőlről, az emberek szívéből” (Márk 7:21) erednek, és következésképpen beszennyezik az illetőt.

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította „a régiek rendelése” (Márk 7:5) kapcsán:

„Az évek során az írástudók és a tanítók rabbinusi szertartásokat és értelmezéseket adtak a mózesi törvényhez. E hagyományokat a gyakorlatban és hivatalosan is fontosabbnak és kötelezőbb érvényűnek ítélték, mint magát a törvényt. Köztük szerepelt – a szertartásos tisztátalanság elleni feltételezett védelemként – a rituális mosdás, amelyet Jézus és tanítványai is figyelmen kívül hagytak.

Az igazság hagyományokká alakításának ugyanezen folyamata – amikor Isten törvényét »az ember tanai[ra] és parancsolatai[ra]« [Joseph Smith Translation, Mark 7:7] változtatják nem sugalmazott tanítók értelmezései és kiegészítései révén – pontosan az, ami a keresztény időszak nagy hitehagyása során is történt. Krisztus tiszta és egyszerű tanaihoz a korai kereszténység írástudói és papjai olyasmiket adtak, mint a búcsúcédulák, amelyek megszabadították a gonoszokat a múltbéli bűneiktől és felhatalmazták őket jövőbeli bűnök elkövetésére isteni büntetés nélkül; a bűnök (feltételezett) bocsánata ismételt és felszínes [nem őszinte] beismerések révén; imádkozás… szentekhez az Úr helyett; képmásoknak való hódolás; …a papok és más egyházi tisztségviselők számára a házasság tiltása; …a papok és egyéb egyházi tisztségviselők által viselt drága köntösök és szertartásruhák; terjengős egyházi címek használata; az egyházi kincstár kiegészítése [gyarapítása] szerencsejátékból; és így tovább.

Mindezeket és még számos más hasonló hagyományt némelyek nagyobb jelentőségűnek tartottak Isten törvényénél, ahogyan azt a Mester eredetileg átadta. Tulajdonképpen az úgynevezett keresztény egyház napjainkban is sokkal inkább a »régiek« hagyományaira, mintsem a mennyek kinyilatkoztatásaira épül” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:366–67).

A Márk 7:24–30-ban azt olvassuk, hogy Jézus meggyógyította egy görög asszony leányát, akit megszállt az ördög. Emlékezz vissza, hogy a Szabadító Izráel háza közé jött szolgálni, nem pedig a nemzsidókhoz, mégis könyörülettel telve segített ennek a nemzsidó asszonynak, aki szükséget látott, és akinek volt hite Őbenne.

Keresd meg Tírusz és Szidón városát, valamint a Galileai-tengert a 11. számú bibliai térképen: A Szentföld az újszövetségi időkben. Miután a Szabadító elhagyta Tíruszt és Szidónt, a Galileai-tenger keleti felére ment, a Tízváros térségébe, amely főként nemzsidók által benépesített terület volt.

Olvasd el a Márk 7:31–37-et, és keresd meg, hogyan mutatott könyörületet a Szabadító egy süketnéma férfi iránt.

Olvasd el a Márk 8:1–3-at, és keresd meg, milyen szükségletet vett észre Jézus.

A 2. versben figyeld meg, hogyan érzett a Szabadító a sokaság iránt.

Olvasd el a Márk 8:4–9-et, és keresd meg, mit tett a Szabadító anélkül, hogy erre bárki megkérte volna.

A Szabadító könyörületéből és tetteiből, melyeket az éhes sokaságért tett és érzett, megtudhatjuk, hogy azáltal követhetjük a Szabadító példáját, ha felismerjük mások szükségleteit, majd segítünk azok kielégítésében.

Linda K. Burton nőtestvér, a Segítőegylet általános elnöke azt tanította, hogy a Szabadító Isten gyermekei szolgálatában mutatott példájának követéséhez arra kell törekednünk, hogy „először figyeljünk, aztán szolgáljunk” (Először figyelj, aztán szolgálj! Liahóna, 2012. nov. 78.). Ezt a kifejezést beírhatod a szentírásodba is a Márk 8:4–9 mellé.

Ha imádkozunk, és Mennyei Atyánk segítségét kérjük, valamint a gondolatainkat magunkról inkább mások felé fordítjuk, az segíthet nekünk abban, hogy jobban megértsük mások szükségleteit, és segítsünk azok kielégítésében. Ne feledd, hogy bizonyos szükségletek nem annyira nyilvánvalóak.

Mi állhat azon képességünk útjában, hogy felismerjük mások szükségleteit, és segítsünk kielégíteni azokat?

Olvasd el a következő kijelentést Thomas S. Monson elnöktől:

„Hányszor érintette már meg szívünket az, amikor láttuk, hogy valaki szükséget szenved? Hányszor állt már szándékunkban, hogy majd mi leszünk az, aki segíteni fog? És hányszor avatkozott közbe a mindennapi élet, és mi hagytuk másra a segítségnyújtást, azzal nyugtatva magunkat, hogy »valaki majd biztosan gondoskodni fog erről is«.

Annyira leköt bennünket életünk forgataga! Ha azonban hátralépnénk, és jól megnéznénk, hogy mit is teszünk valójában, rájönnénk, hogy a lényegtelen dolgok sűrűjében merültünk el. Más szavakkal élve, túl gyakran töltjük az időnket olyan dolgokkal, melyek a teljes képet szemlélve nem sokat számítanak, és közben elhanyagoljuk az igazán fontos dolgokat” (Mit tettem ma valaki másért? Liahóna, 2009. nov. 85.).

A szentírás-tanulmányozási naplódban írj egy olyan esetről, amikor észrevetted, hogy valaki szükséget szenved, és megálltál, hogy segíts neki. Írj egy olyan esetről is, amikor valaki észlelte azt, amire neked volt szükséged, és segített ebben.

Imádkozz lehetőségekért mások szükségleteinek megsegítésére, és keresd ezeket a lehetőséget ma és a jövőben is.

A Márk 8:10–21-ben azt olvassuk, hogy miután Jézus csodálatos módon megvendégelte a 4000 embert, a tanítványaival egy Dalmánutának nevezett helyre hajóztak. Itt a farizeusok azt kérték Tőle, hogy mutasson jelet nekik. Jézus megtagadta, hogy jelet adjon nekik, és ahogyan azt a Joseph Smith fordításból megtudjuk, azt tanította nekik, hogy „nem adatik jel ennek a nemzetségnek, csak Jónás próféta jele; mert ahogyan Jónás három napot és három éjszakát volt a cethal gyomrában, úgy lesz az ember Fia is eltemetve a föld gyomrában” (Joseph Smith Translation, Mark 8:12).

Márk 8:22–38

Jézus fokozatosan meggyógyít egy vak embert

Bethsaidában egy vakot hoztak a Szabadító elé, hogy gyógyítsa meg. Olvasd el a Márk 8:22–26-ot, és keresd meg, hogyan gyógyította meg a Szabadító ezt az embert.

Figyeld meg a 24. versben, hogy miután a Szabadító első alkalommal tette rá a kezét a vakra, az már látott, csak nem tisztán.

A Márk 8:25-ben, miután a Szabadító másodszor is a vakra helyezte a kezét, azt olvassuk, hogy a férfi látása teljesen helyreállt.

Miért fontos megérteni, hogy néhány áldás – mint például az evangéliumról való bizonyság megszerzése, illetve a fizikai vagy lelki gyógyulás elnyerése – gyakran fokozatosan vagy lépésről lépésre jön, nem pedig azonnal vagy egyszerre?

A Márk 8:27–38-ban Péter kijelentését olvassuk arról, hogy Jézus a Krisztus. A Szabadító azt mondta tanítványainak, hogy még ne hozzák nyilvánosságra, hogy Ő a Krisztus, vagyis a Messiás. Elkezdte tanítani őket a közelgő jeruzsálemi szenvedéséről és haláláról is.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Márk 6–8-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: