20. rész: 1. nap

Apostolok cselekedetei 20–22

Bevezetés

Pál Kis-Ázsiában (a mai Törökország területén) prédikálja az evangéliumot; az Efézus melletti Milétus városában való tartózkodása során figyelmeztet egy közelgő hitehagyásra; és az egyháztagok építésére buzdítja az egyházi vezetőket. Ezután Jeruzsálembe utazik, ahol üldözik és letartóztatják. Az Antónia-erőd (a római katonák laktanyája) lépcsőjén Pál elmondja megtérésének történetét.

Apostolok cselekedetei 20–21

Pál Kis-Ázsiában szolgál, majd Jeruzsálembe utazik, ahol megverik és letartóztatják

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor el kellett hagynod a családodat, a barátaidat vagy más számodra fontos személyeket néhány napra, hétre vagy hónapra.

• Milyen érzések voltak benned vagy a többiekben az indulásodat megelőzően?

• Mit mondtatok egymásnak az elválás előtt?

Pál a harmadik misszionáriusi utazása során Macedóniában, Görögországban és Kis-Ázsiában időzött (lásd a 13. számú bibliai térképet, melynek címe: Pál apostol misszionáriusi utazásai, a hármas szentíráskötet függelékében). Útja során késztetést érzett arra, hogy visszatérjen Jeruzsálembe. Utazása során több helyen is megállt, hogy prédikáljon és búcsút vegyen az egyháztagoktól. Troásból való indulásának előestéjén Pál éjszakába nyúlóan beszélgetett a szentekkel.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 20:9–12-t, és keresd meg, mi történt az Eutikhus nevű fiatalemberrel, miután elaludt Pál prédikációja alatt. Megjelölheted a szentírásodban, mivel mutatta ki Pál az Eutikhus iránti szeretetét és aggodalmát.

Miben hasonlítottak Pál tettei a Szabadító szolgálata során tett cselekedeteihez?

Pál harmadik missziós útja részeként mintegy három évet töltött Efézusban, az ottaniak között munkálkodva. Az Apostolok cselekedetei 20:13–17-ből megtudjuk, hogy Pál a Jeruzsálem felé vezető útja során megállt Milétusban, Efézus határában, és üzenetet küldött az efézusi egyházi vezetőknek, hogy találkozzanak vele.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 20:18–23-at, és keresd meg, mit mondott el Pál saját misszionáriusi szolgálatáról.

Pál kijelentette, hogy „semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek” (Apostolok cselekedetei 20:20). Az Apostolok cselekedetei 20:21-ben figyeld meg, hogyan tanította Pál azt, ami a leghasznosabb volt – bizonyságot tett, hogy mindenkinek szükséges, hogy bűnbánatot tartson és az Úr Jézus Krisztus nevébe vetett hittel rendelkezzen.

A 22–23. vers szerint Pál hajlandó volt bármilyen csapással szembenézni, ami csak várt rá Jeruzsálemben. Jeruzsálemben különösképpen veszélyes helyen volt, hiszen a zsidó vezetők árulónak tartották, amiért Jézus Krisztus evangéliumát igyekezett prédikálni. Az egyik oka azonban annak, hogy Pál mégis hajlandó volt Jeruzsálembe menni, az volt, hogy az Úr Lelke erre indította.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 20:24–27-et, és keresd meg, mit volt kész Pál megtenni az Úr szolgájaként. A 24. versben meg is jelölheted, amit mondott.

Az Apostolok cselekedetei 20:24–27-ből megtudjuk, hogy az Úr igaz szolgái hithűen teljesítik kötelességüket, és emiatt öröm tölti el őket. Beírhatod ezt az igazságot a szentírásodba vagy a szentírás-tanulmányozási naplódba.

Gondold át, mit jelen számodra a lehető legtöbbet nyújtani Isten szolgálatában.

Hogyan alkalmazhatnád ezt a tantételt az életedben?

1. Gondolj egy olyan alkalomra az életedben vagy az egyik ismerősöd életében, amikor te vagy az adott személy minden energiájával és erejével szolgálta az Urat, és hatalmas örömet tapasztalt meg. A szentírás-tanulmányozási naplódba röviden írd le ezt az élményt, és a tanulságot, melyet levontál belőle.

Pál utoljára látogatta meg az efézusi egyházi vezetőket, mielőtt Jeruzsálembe indult volna. Milyen tanácsot adnál Pál helyében az efézusi egyházi vezetőknek, ha tudnád, hogy ez az utolsó alkalom, amikor találkoztok?

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 20:28–31-et, és keresd meg, mire figyelmeztette Pál ezeket az egyházi vezetőket.

Pál farkasokhoz hasonlította a hitetlen egyháztagokat és embereket, akik félrevezetik a hithű egyháztagokat.

Pál emlékeztette az egyháztagokat, hogy „jobb adni, mint venni” (Apostolok cselekedetei 20:35), és miután imádkozott velük, búcsút intett nekik és megkezdte útját Jeruzsálem felé (lásd Apostolok cselekedetei 20:36–38).

Az Apostolok cselekedetei 21:1–10-ből megtudjuk, hogy Pál folytatta útját Jeruzsálem felé, és megállt a különböző régiókban, hogy némi időt töltsön útközben az egyháztagokkal. Amikor Tirus városában állt meg, néhány tanítvány – akik láthatóan aggódtak a biztonsága miatt – azt tanácsolta neki, hogy ne menjen Jeruzsálembe (lásd Apostolok cselekedetei 21:4).

Czezáreában egy Agabus nevezetű próféta arról jövendölt, mi történik majd Pállal Jeruzsálemben.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 21:11-et, és keresd meg, mit jövendölt Agabus, mi történik majd Pállal Jeruzsálemben. A pogányok kifejezés a nemzsidókra utal.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 21:12–14-et, és figyeld meg, hogyan reagált Pál és a társai a jövendölésre.

Mi tűnik fel neked Pál reakciójában?

Az Úr nem minden szolgájától kérik, hogy áldozza fel az életét, azonban az Úr igaz szolgái a személyes áldozatra való tekintet nélkül hajlandóak megtenni Isten akaratát.

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Milyen áldozatokat kérhetnek tőled az Úr szolgájaként?

   2. Milyen alkalommal voltál már hajlandó megtenni Isten akaratát, tekintet nélkül arra, hogy ez mivel járt számodra? Miért voltál hajlandó így cselekedni?

Az Apostolok cselekedetei 21:17–40-ből megtudjuk, hogy Pál megérkezett Jeruzsálembe, majd beszámolt a misszionáriusi munkájáról a helyi egyházi vezetőknek. Elment a templomba is, amikor pedig a zsidók egy csoportja – akik a misszionáriusi utazásairól ismerték – meglátta őt, kijelentették, hogy hamis tanító, aki Mózes törvénye ellen beszél, és jogellenesen hozott nemzsidókat a templomba. E vádak miatt a csőcselék kirángatta Pált a templomból, és ütlegelni kezdte őt. A római katonák közbeléptek, és bíróság elé hurcolták, Pál pedig arra kérte a katonákat, hadd szóljon az emberekhez.

Apostolok cselekedetei 22

Pál beszél a megtéréséről, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról

Megtérni azt jelenti, hogy átalakulni, megváltozni. Gondold végig, miként lehet megváltoztatni a vizet, hogy azt másra is fel lehessen használni. (Át lehet változtatni például jéggé vagy gőzzé.) Gondolkodj el azon, milyen változást foglal magában az evangéliumhoz való megtérés.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 22:1–5-öt, és keresd meg, miként jellemezte Pál magát, amikor a zsidókhoz szólt egy erőd lépcsőjéről Jeruzsálemben.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 22:6–21-et, melyben Pál beszámol megtérésének történetéről, majd párosítsd össze a következő kérdéseket a megfelelő válaszokkal úgy, hogy a helyes válasz betűjelét a kérdés melletti üres helyre írod. (Amikor készen vagy, összevetheted a válaszaidat a lecke végén szereplőkkel.)

Pál megtérése

____ 1. Mi történt Pállal a Damaszkuszba vezető úton? (Lásd Apostolok cselekedetei 22:6–8, 14.) ____ 2. Milyen utasítást kapott Pál? (Lásd Apostolok cselekedetei 22:10–11.) ____ 3. Kivel találkozott Pál Damaszkuszban, és mit nyert vissza? (Lásd Apostolok cselekedetei 22:12–13.) ____ 4. Mit jövendölt Ananiás Pálról? (Lásd Apostolok cselekedetei 22:14–15.) ____ 5. Hogyan mutatta meg Pál a Jézus Krisztusba vetett hitét? (Lásd Apostolok cselekedetei 22:16; lásd még Apostolok cselekedetei 9:18.)

a. Damaszkuszba kellett mennie. b. Ananiással találkozott, egy igazlelkű férfival, aki visszaadta a látását. c. Megkeresztelkedett, és az Úr nevét szólította. d. Elhívást kapott, hogy Jézus Krisztus tanúja legyen. e. Egy fényt látott, hallotta Jézus Krisztus hangját, és látta Őt egy látomásban.

Pál hallgatott Jézus Krisztus szavára és engedelmeskedett annak, így elkezdett megváltozni. A Galátziabeliek 1:17–18-ból megtudjuk, hogy figyelemre méltó látomását követően Pál három évet töltött Arábiában – amely minden bizonnyal a lelki felkészülést és fejlődést szolgáló időszak volt –, mielőtt visszatért volna Damaszkuszba, majd pedig Jeruzsálembe ment volna, hogy találkozzon Péterrel.

Gondold át, milyen drámai változáson ment keresztül Pál élete a Szabadítóhoz való megtérésének eredményeként. Pál megtérése azt tanítja nekünk, hogy amikor engedelmeskedünk Jézus Krisztus szavának, teljessé válhat a megtérésünk.

Bonnie L. Oscarson nőtestvér, a Fiatal Nők általános elnöke kifejtette, hogyan kapcsolódik a Krisztus szavai iránti engedelmességünk a valódi megtéréshez:

„A valódi megtérés több az evangéliumi tantételek puszta ismereténél, sőt, sokkal többet takar az e tantételekről való puszta bizonyságnál is. Lehetséges bizonysággal rendelkezni az evangéliumról anélkül, hogy aszerint is élnénk. A valódi megtérés azt jelenti, hogy aszerint cselekszünk, amit hiszünk, és lehetővé tesszük, hogy az »hatalmas változást vi[gyen] véghez bennünk, vagyis a szívünkben« [Móziás 5:2]. […]

A megtérésre akkor kerül sor, amikor szorgalmasan imádkozunk, tanulmányozzuk a szentírásokat, istentiszteletre járunk, és érdemesek vagyunk a templomi szertartásokban való részvételre. A megtérés akkor történik meg, amikor az otthon és az osztályteremben tanult igazlelkű tantételek szerint cselekszünk. A megtérés akkor következik be, amikor tiszta és erényes életet élünk, és élvezzük a Szentlélek társaságát. A megtérés akkor valósul meg, amikor megértjük Jézus Krisztus engesztelését, elismerjük Őt Szabadítónknak és Megváltónknak, és engedjük, hogy az engesztelés érvénybe lépjen az életünkben” (Térjetek meg! Liahóna, 2013. nov. 76–78.)

3. A szentírás-tanulmányozási naplódba írj levelet magadnak arról, mit tehetsz, hogy valóban megtérj a Szabadítóhoz.

Pált megkötözik a rómaiak

Az Apostolok cselekedetei 22:22–30-ból megtudjuk, hogy miután Pál beszámolt megtérésének történetéről, a hallgatóság kijelentette, hogy Pálnak halállal kell lakolnia. A Jeruzsálemben állomásozó római sereg főparancsnoka elé vitték, aki úgy határozott, hogy Pált korbácsolják meg, ami egy korabeli módszer volt a bűnözők megalázására, illetve a tőlük történő információszerzésre. Amikor azonban a római tisztviselők megtudták, hogy Pál római polgár, akkor úgy döntöttek, hogy nem korbácsolják meg, ehelyett a zsidó kormányzótanács, a Szanhedrin elé vitték. A római joggal ugyanis ellentétes lett volna ítélet nélkül megkötözni vagy megkorbácsolni egy római polgárt (lásd Apostolok cselekedetei 22:25).

4. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam az Apostolok cselekedetei 20–22-t, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal:

• A párosító feladat megoldása: (1) e, (2) a, (3) b, (4) d, (5) c.