6. rész: 4. nap
Máté 26:1–30
Bevezetés
Két nappal húsvét előtt Júdás összeesküvést sző a Jézus megölésére törekvő zsidó vezetőkkel. Húsvét estéjén Jézus bevezeti az úrvacsorát.
Máté 26:1–16
Júdás összeesküvést sző a Jézus megölésére törekvő zsidó vezetőkkel
Láttál már olyan filmet, vagy olvastál olyan történetet, amelyben valakit elárultak? Miért árulták el az illetőt? Milyen érzés lenne az, ha egy közeli barátod elárulna? Jézus Krisztus életének utolsó óráiról olvasva tartsd szem előtt, hogy egy közeli barátja árulta el Őt.
Az ősi izráeliták számára a húsvéti ünnep hete volt az év egyik legfontosabb időszaka. „A húsvét, illetve a páskha ünnepének bevezetésére azért került sor [Mózes idejében], hogy segítsen Izráel gyermekeinek emlékezni arra, amikor a pusztító angyal elhaladt házaik felett, és megmenekítette őket az egyiptomiaktól [lásd 2 Mózes 12:21–28; 13:14–15].” A húsvéti szokás részeként az izráeliták bárányt áldoztak, és az ajtófélfákra hintették a vérét. „A hibátlan bárányok, akiknek vére az ősi Izráel megmentésének jeleként szolgált, Jézus Krisztust jelképezik, Isten Bárányát, akinek áldozata az egész emberiséget megváltotta” (Kalauz a szentírásokhoz: húsvét. scriptures.lds.org).
Olvasd el a Máté 26:1–2-t, és nézd meg, mit mondott Jézus, mi történik majd a húsvéti vacsora után.
Azután olvasd el a Máté 26:3–5-öt, és nézd meg, hogy kik vették ekkor tervbe Jézus megölését.
Miért döntöttek az írástudók és a főpapok úgy, hogy Jézus megölésével megvárják az ünnep végét?
A Máté 26:6–13-ban azt olvassuk, hogy míg Jézus Bethániában volt, odajött hozzá egy asszony, és közelgő halála és temetése tiszteletére nagyon drága olajjal kente meg Őt. Tanítványai közül néhányan, például Júdás, aki a tizenkét apostol egyike és a csoport kincstárnoka volt, panaszt tettek, hogy az olajat el kellett volna adni, és árát a szegények megsegítésére fordítani. Júdás azonban valójában nem a szegények miatt aggódott, hanem tolvaj volt, aki magának akarta a pénzt (lásd János 12:4–6).
Olvasd el a Máté 26:14–16-ot, és figyeld meg, mit tett Júdás, miután a Szabadító megfeddte őt a panasza miatt.
Figyeld meg, mennyi fizetséget kapott Júdás Jézus elárulásáért. „Mózes törvénye szerint a harminc ezüstpénz egy rabszolga haláláért kárpótolta annak tulajdonosát (lásd 2 Mózes 21:32). […] Az árulás ára tükrözte, hogy Júdás és a főpapok milyen kevésre tartották a Szabadítót” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 81.). Ez egy ószövetségi próféciát is betöltött a Szabadító elárulásáról (lásd Zakariás 11:12).
Máté 26:17–25
Jézus és tanítványai elfogyasztják a húsvéti vacsorát
Gondolj a legutolsó alkalomra, amikor tükörbe néztél. Milyen szempontból lehetnek számunkra hasznosak a tükrök?
Olvasd el a következő idézetet Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből. Nézd meg és jelöld be, hogy miért fontos világosan látni önmagunkat, úgy, ahogyan Isten lát minket:
„…egyikünk sem szereti beismerni, ha letérőben van a helyes útról. Gyakran megpróbáljuk elkerülni, hogy a lelkünk mélyére kelljen tekintenünk és szembe kelljen néznünk a gyengeségeinkkel, a korlátainkkal és a félelmeinkkel. Következésképpen amikor megvizsgáljuk az életünket, azon torzítások, kifogások és történetek szűrőjén keresztül tesszük azt, melyekkel magunk előtt igazoljuk az érdemtelen gondolatainkat és tetteinket.
Ám a lelki növekedésünkhöz és jólétünkhöz szükséges, hogy világosan lássuk önmagunkat. Ha gyengeségeink és hiányosságaink takarásban, árnyékban maradnak, akkor a Szabadító megváltó ereje nem tudja meggyógyítani és erőssé tenni azokat. […]
Hogyan tudjuk hát Isten igazságának tiszta fényét eljuttatni a lelkünkbe, és úgy látni magunkat, ahogyan Ő lát minket?
Hadd hívjam fel a figyelmeteket arra, hogy a szentírások és az általános konferencián elhangzott beszédek hasznos tükröt tarthatnak elénk az önvizsgálathoz” („Én vagyok-é az, Uram?” Liahóna, 2014. nov. 58.).
Gondold át, hogy milyen tekintetben hasonlíthatnak tükörhöz a szentírások és az általános konferencián elhangzott beszédek, és segíthetnek nekünk észrevenni, hogy mi módon kell jobbá tenni az életünket.
A Máté 26:17–25 tanulmányozása közben keress egy olyan tantételt, amely segíthet neked felismerni a gyengeségeidet, hogy munkálkodhass ezek legyőzésén.
A Máté 26:17–19-ben azt olvassuk, hogy Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy biztosítsanak Jeruzsálemben egy bizonyos szobát a húsvéti vacsorához.
Olvasd el a Máté 26:20–21-et, és nézd meg, mit mondott Jézus az apostolainak a húsvéti vacsora alatt.
Ha ott lettél volna, mire gondoltál volna, miután Jézus ezt mondta?
Olvasd el a Máté 26:22-t, és keresd ki, milyen kérdést tettek fel az apostolok Jézusnak.
Mit tanít neked a tizenegy hithű apostolról az „én vagyok-é az, Uram?” kérdés?
Az ebből a történetből leszűrhető egyik tantétel az, hogy Jézus Krisztus tanítványai az Úr szavát hallva megvizsgálják saját életüket, hogy lássák, hogyan vonatkozik az rájuk.
Uchtdorf elnök azt mondta erről a beszámolóról:
„A tanítványok nem kérdőjelezték meg szavai igazságát. Nem kezdtek el körbetekintgetni sem, valaki másra mutatva, hogy »ő az?«. […]
Mi mit tennénk, ha ugyanezt hallanánk a Szabadítótól? Vajon a körülöttünk lévőkre néznénk-e, a szívünkben ezt mondva: »Valószínűleg Kovács testvérről beszél. Mindig is gyanús volt nekem.« Vagy: »Örülök, hogy Tóth testvér itt van. Remélem, figyel az üzenetre«. Vagy inkább olyanok lennénk-e, mint a régi tanítványok, és magunkba tekintve feltennénk eme metsző kérdést: »Én vagyok-é?«” („Én vagyok-é az, Uram?” 56.).
Éreztél már kísértést arra, hogy figyelmen kívül hagyd az Úr szavait és azt gondold, hogy valaki másnak szólnak? Olvasd el a következő idézetet, és nézd meg, milyen felhívást intézett hozzánk Uchtdorf elnök, mit tegyünk az Úr szavai hallatán:
„Ezekben az egyszerű szavakban, »én vagyok-é, Uram?«, rejlik a bölcsesség kezdete, valamint a személyes megtérés és a tartós változás ösvénye. […]
…félre kell tennünk a kevélységünket, túl kell tekintenünk a hiúságunkon, és alázatosan fel kell tennünk a kérdést: »Én vagyok-é az, Uram?«
És ha az Úr válasza az, hogy »igen, fiam, vannak dolgok, melyeken javítanod kell, dolgok, melyeket segíthetek neked legyőzni«, akkor imádkozom, hogy elfogadjuk ezt a választ, alázatosan elismerjük a bűneinket és a hiányosságainkat, és megváltoztassuk az útjainkat azáltal, hogy jobb[akká] válunk” („Én vagyok-é az, Uram?” 56., 58.).
-
Írj a szentírás-tanulmányozási naplódban egy olyan alkalomról, amikor áldásban részesültél azért, mert alkalmaztad életedben az Úr szavait. Azután tűzz ki egy arra vonatkozó konkrét célt, hogy mit fogsz tenni azért, hogy az Úr szavait hallva vagy olvasva mindig még alaposabban megvizsgáld a saját életed.
Olvasd el a Máté 26:23–25-öt, és nézd meg, hogy mit válaszolt a Szabadító az apostolok által feltett kérdésre. Közvetlenül azután, hogy Jézus megnevezte Júdást árulójaként, Júdás otthagyta őket (lásd János 13:30).
Máté 26:26–30
Jézus Krisztus a húsvéti vacsora során bevezeti az úrvacsorát
Miután a Szabadító az apostolaival együtt elfogyasztotta a húsvéti vacsorát, bevezette az úrvacsora szertartását.
Gondold át, milyen válaszokat adnál az alábbi kérdésekre: Mit csináltál éppen, amikor legutóbb vettél az úrvacsorából? Mire gondoltál? Milyen érzéseid voltak?
Olvasd el a Máté 26:26–29-et, és nézd meg, mit tett az Úr a kenyérrel és a pohár tartalmával.
Ezekből a versekből megtudjuk, hogy az úrvacsorai jelképek Jézus Krisztus értünk feláldozott testét és vérét szimbolizálják.
A Joseph Smith fordítás további meglátásokkal szolgál a Máté 26:26–28 kapcsán. Olvasd el a Joseph Smith fordítás, Máté 26:22, 24–25-öt (a Kalauz a szentírásokhoz 233. oldalán).
Keresd ki, milyen sugalmazott változtatásokra került sor. Hogyan segítenek ezek megérteni az úrvacsora egyik fontos célját?
Ezekből a sugalmazott változtatásokból megtudjuk, hogy Jézus Krisztus azért vezette be az úrvacsorát, hogy emlékezzünk Őrá és a bűneinkért hozott engesztelésére.
Ha lehetséges, nézd meg a Mindig emlékezzetek Őrá! (5:28) című videót, hogy alaposabban megértsd az úrvacsora célját és fontosságát. Ebben Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejti, hogy az úrvacsora célja az, hogy Jézus Krisztusra és az Ő engesztelő áldozatára emlékezzünk. Ez a videó rendelkezésre áll az LDS.org honlapon.
-
-
Milyen hatással van az úrvacsoravétel alatti érzéseidre és élményedre az, ha megpróbálsz a Szabadítóra és az Ő engesztelésére emlékezni?
-
Milyen dolgok vonhatják el a figyelmünket az úrvacsora kiosztása alatt?
-
Hogyan nyújthat számunkra lelkibb élményt az, ha az úrvacsorai gyűlés alatt kerüljük ezeket a figyelemelterelő tényezőket?
-
Mit tehetsz, ami segít neked, hogy a Szabadítóra és ennek a szertartásnak a jelentőségére összpontosíts az úrvacsorai gyűlésen, és az egész hét folyamán emlékezz Őrá?
-
A Máté 26:27–28 szerint minek az elnyerését teszi lehetővé számunkra Krisztus kiontott vére, amikor veszünk az úrvacsorából?
Az úrvacsora folyamán a kenyér megevése és a víz megivása önmagában még nem tesz méltóvá minket bűneink bocsánatának elnyerésére. Hitet kell gyakorolnunk Jézus Krisztusban, bűnbánatot kell tartanunk, és igaz szándékkal kell vennünk az úrvacsorából, mindig emlékezve Őrá és igyekezve betartani a parancsolatait. Ha érdemesen veszünk az úrvacsorából, azzal megújítjuk a keresztelési szövetségeinket.
Odaírhatod ezt a tantételt a szentírásod margójára: Ha bűnbánatot tartunk és igaz szándékkal veszünk az úrvacsorából, akkor elnyerhetjük a bűneink bocsánatát.
-
Olvasd el újra a Máté 26:29-et, és nézd meg, mit mondott a Szabadító, mikor vesz majd legközelebb az úrvacsorából.
„Amint azt a Máté 26:29 feljegyzi, a Szabadító megmondta a tanítványainak, hogy addig nem iszik újra a szőlőtő terméséből, míg az Ő Atyja királyságában nem ivott velük. Az úrvacsora tehát nem csupán a Szabadító engesztelését jelképezi, de azt az időszakot is előrevetíti, amikor dicsőségben újra visszatér majd a földre (lásd 1 Korinthusbeliek 11:26).
Az utolsó napokban az Úr részleteket is kinyilatkoztatott Joseph Smith prófétának arról a jövendőbeli alkalomról, amikor inni fog a földön a szőlőtő terméséből. Amint azt a Tan és a szövetségek 27 feljegyzi, az Úr kinyilatkoztatta, hogy újra vesz majd a földön az úrvacsorából a követőivel együtt, akik között sok ősi próféta is ott lesz, például Moróni, Éliás, Keresztelő János, Illés, Ábrahám, Izsák, Jákób, az Egyiptomba eladott József, Péter, Jakab és János, valamint Mihály, vagyis Ádám, mindenek atyja (lásd T&Sz 27:4–14). Az Úr követői közé tartoznak mindazok, »akiket Atyám nékem adott a világból« (T&Sz 27:14). Ez azt jelenti, hogy ha igazak és hűek maradunk az általunk kötött szövetségekhez és mindvégig kitartunk, akkor azok között lehetünk, akik ebben a jövőbeli időpontban a Szabadítóval együtt vesznek majd az úrvacsorai jelképekből” (Újszövetség tanulói kézikönyv. 83–84.).
-
Tanulmányoztam a Máté 26:1–30-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: