9. rész: 1. nap

Márk 10–16

Bevezetés

Halandó szolgálatának vége felé a Szabadító elhagyja Galileát, és Jeruzsálem felé tartó útja során átutazik Pereán, a Jordán folyótól keletre eső területen. Pereai tartózkodása során magához hívja a kisgyermekeket, és arra int egy gazdag ifjút, hogy adja el minden tulajdonát, és kövesse Őt. Jeruzsálemben a Szabadító felfigyel egy szegény özvegyasszonyra, aki két fillért dob a templom perselyébe. Később, egy bethániai vacsora során Mária megkeni Jézust, az Ő temetésére való felkészítéseként. A Szabadító szenved a Gecsemáné kertjében, majd később perbe fogják és halálra ítélik. Miután az Úr meghal a kereszten és feltámad, megjelenik az apostolainak, és megbízza őket azzal, hogy vigyék el az evangéliumot a világnak.

Márk 10:1–16

Jézus a házasság tanáról tanít, és magához hívja a kisgyermekeket

Gondolj az általad ismert kisgyermekekre.

Milyen tulajdonságokat vagy jellemvonásokat tisztelsz a kisgyermekekben?

A Márk 10:1–16 tanulmányozása során keress egy olyan igazságot, amely megtanítja nekünk, miért kell olyanná válnunk, mint a kisgyermekek.

A Márk 10:1–12-ben azt olvassuk, hogy a Szabadító mit tanított a házasság fontosságáról. További információkért a Szabadító ezen tanításaival kapcsolatosan visszamehetsz a Máté 19:1–12-höz tartozó anyagrészhez.

Bruce R. McConkie elder a Tizenkettek Kvórumából a következőket tanította Jézus Krisztusnak a Máté 19:1–12-ben és a Márk 10:1–12-ben található tanításairól a házasságot és a válást illetően:

„Az itt feljegyzett formában Urunk házasságról és válásról szóló tanításai töredékesek és hiányosak. Csak akkor érthetőek meg, ha a celesztiális házasság törvényével összefüggésben vizsgáljuk meg őket, ahogyan az újonnan ki lett nyilatkoztatva a modern időkben. Az örökkévaló házasságot szabályozó ugyanezen általános tantételek ismertek voltak a Jézus napjaiban élő tanítványok számára, akik értették is azokat, ahogyan – legalábbis részben – a farizeusok is. A Máté és Márk által itt megőrzött beszámolók a Mester házassággal és válással kapcsolatos értekezéseiről azonban olyannyira tömörek és kivonatoltak, hogy nem nyújtanak tiszta képet a problémakörről. […]

A válás… nem képezi az evangéliumi terv részét, függetlenül attól, hogy milyen típusú házasságról van szó. Mivel azonban az emberek a gyakorlatban nem mindig élnek összhangban az evangéliumi normákkal, az Úr bizonyos esetekben megengedi a válást, az érintett személyek lelki szilárdságától függően. […] Napjainkban a válás a polgári törvények értelmében engedélyezett, az elvált egyéneknek pedig az egyház megengedi, hogy az erkölcstelenség pecsétje nélkül kössenek újra házasságot, amely egy magasabb rendszer hatálya alatt elkerülhetetlen lenne” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:546–47).

Olvasd el a Márk 10:13–14-et, és keresd meg, mi történt, amikor néhányan kisgyermekeket hoztak, hogy lássák Jézust.

Olvasd el a Márk 10:15–16-ot, és keresd meg, mit tanított a Szabadító a tanítványainak, amikor a kisgyermekek odajöttek Hozzá. A „fogadja az Isten országát” kifejezés a 15. versben az evangélium elfogadására és az egyháztaggá válásra vonatkozik.

E versek alapján mi történik majd, amikor kisgyermekekhez hasonlóan fogadjuk az evangéliumot? A kérdést a következő tantétel befejezésével válaszold meg: Amikor kisgyermekekhez hasonlóan fogadjuk az evangéliumot, akkor felkészültek leszünk arra, hogy .

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Szerinted mit jelent úgy fogadni az evangéliumot, „mint gyermek” (Márk 10:15)?

   2. Ha valaki kisgyermekként fogadná az evangéliumot, akkor szerinted hogyan olvasná a szentírásokat, hogyan imádkozna és hódolna az egyházban?

Márk 10:17–45

A Szabadító arra int egy gazdag ifjút, hogy adja el minden tulajdonát és kövesse Őt; tanítványainak azt tanácsolja, hogy szolgálják egymást

Olvasd el a Márk 10:17–20-at, és keresd meg, mi történt, miután Jézus megáldotta a kisgyermekeket. Megjelölheted, mit kérdezett a férfi, és mit válaszolt neki a Szabadító.

Hogyan jellemeznéd ezt az embert, aki Jézushoz jött?

A Máté 19 is tartalmazza ezt a beszámolót a férfiról, aki Jézushoz jött. Olvasd el a Máté 19:20-at, és keresd meg, miként válaszolt a férfi a Szabadító azon intelmére, hogy tartsa be a parancsolatokat. Bejelölheted a további kérdést is, amelyet az ifjú feltett Neki.

2. Írd le a következő kérdést a szentírás-tanulmányozási naplódba: Mi fogyatkozás van még bennem? A lecke későbbi részében további kérdéseket is megválaszolsz majd ehhez kapcsolódóan.

Olvasd el a Márk 10:21-et, és keresd meg, hogyan válaszolt a Szabadító az ifjú kérdésére.

Figyeld meg a „Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt” kifejezést a 21. versben. Szerinted miért fontos tudni, hogy Jézus még azt megelőzően megszerette ezt a fiatalembert, hogy elmondta volna neki, miben van benne hiányosság?

Ezekből a versekből megtudhatjuk, hogy mivel az Úr szeret bennünket, segíteni fog, hogy megtudjuk, mi hiányzik még belőlünk az Ő követésére tett erőfeszítéseinket illetően, valamint ha kérjük az Urat, Ő megtanítja nekünk, mit kell tennünk ahhoz, hogy örök életet örököljünk.

Olvasd el a Márk 10:22-t, és keresd meg, hogyan reagált az ifjú, amikor a Szabadító azt tanácsolta neki, hogy adja el mindenét. A 22. vers szerint miért reagált így?

A szentírásbeli szöveg személyessé tétele

A saját neved behelyettesítése a szentírás szövegébe segíthet, hogy az adott rész igazságai nagyobb jelentőséggel bírjanak számodra. Ha úgy olvasod a szentírásokat, mintha azokat neked írták volna, akkor ez segíthet, hogy meghalld a Lélek hangját, amint szól hozzád.

Bár tőlünk nem valószínű, hogy hatalmas anyagi áldozatot követelnek az Úr követéséhez, Ő másfajta áldozatok meghozatalára kért bennünket ahhoz, hogy szolgáljuk Őt és engedelmeskedjünk a parancsolatainak.

3. A „Mi fogyatkozás van még bennem?” kérdés alá válaszold meg a következő kérdéseket a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Milyen áldozatokat kért az Úr tőlünk, amelyeket nehezünkre eshet meghozni?

   2. Írj egy olyan áldozatról, amelyet az Úr kért (vagy kér) tőled, és amelyet nehezedre eshet meghozni.

Imádságos lélekkel gondolkozz el a kérdésen: „Mi fogyatkozás van még bennem?”, és engedelmeskedj minden olyan késztetésnek, amelyet azzal kapcsolatosan kaphatsz, hogy az Úr még milyen áldozatot vár tőled.

Olvasd el a Márk 10:23–27-et. Olvasd el a pontosítást, amelyet a Joseph Smith fordítás nyújt arról, mit mondott a Szabadító a 27. versben, és keresd meg, mit tanított Jézus arról, hogy mindent el kell hagynunk Őérte: „Annak az embernek, aki a gazdagságában bízik, mindez lehetetlen; annak azonban, aki bízik Istenben és mindenét hátrahagyja énértem, annak nem lehetetlen, mert az ilyeneknek mindezen dolgok lehetségesek” (Joseph Smith fordítás, Márk 10:27).

Szerinted miért nehéz belépni Isten királyságába azoknak, akik a gazdagságban és egyéb világi dolgokban bíznak? Szerinted mit jelent az, hogy minden lehetséges azoknak, akik Istenben bíznak?

Olvasd el a Márk 10:28–31-et, és keresd meg, mit ígért Jézus azoknak, akik hajlandóak mindent feladni, hogy kövessék Őt. Figyeld meg a pontosítást, amelyet a Joseph Smith fordítás nyújt a Szabadító által a 31. versben elmondottakhoz: „Sokan, akik magukat elsőnek teszik, utolsók lesznek, az utolsók pedig elsők. Ezt mondta, megfeddvén Pétert.”

Ezekből a versekből a következő igazságot ismerjük meg: Ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, hajlandónak kell lennünk bármit feladni, amit csak az Úr kér tőlünk.

Miért ér meg az örök élet minden áldozatot, amelyre csak kérhetnek bennünket?

A Márk 10:35–45-ből megtudjuk, hogy Jakab és János azt kérték Jézustól, hogy hadd üljenek megtisztelő helyen Jézus jobbján és balján az örök királyságban. A Szabadító ezután azt tanította a tizenkét apostolnak, hogy nem szabad a nemzsidó vezetőkhöz hasonlónak lenniük, akik hatalmat gyakorolnak mások felett. Akik Isten királyságában a legnagyobbak, azok mindenki szolgálói.

Márk 11–13

A Szabadító a templomnál tanít, és felfigyel egy özvegyasszonyra, aki néhány fillért dob a templom perselyébe

A következő helyzetleírások mindegyikében két ember ad felajánlást az Úrnak. Gondold végig, milyen eltérések találhatóak az egyes helyzetekben szereplő felajánlások között.

• Egy asszony nagyon nagy összegű böjti felajánlást adott a püspöknek. Egy másik asszony, aki ugyanabban az egyházközségben él, nagyon csekély összeget adott a püspöknek böjti felajánlásként.

• Egy férfi cövekelnökként szolgál. Egy másik férfi ugyanabban a cövekben elemis tanítóként szolgál.

Milyen érzései lehetnek valakinek, ha az Úrnak tett felajánlása kicsinynek tűnik mások felajánlásához viszonyítva?

A Márk 11–13 tanulmányozása során keress olyan igazságokat, amelyek segítenek megtudni, miként tekint az Úr a felajánlásaidra.

A Márk 11:1–12:40-ből megtudjuk, hogy a Szabadító halandó szolgálata végéhez közeledve diadalmasan bevonult Jeruzsálembe, kiűzte a pénzváltókat a templomból, és ott tanította az embereket.

Mialatt a templomban volt, Jézus tanúja volt annak, ahogyan az emberek pénzt hoznak a templom kincstárába Istennek szánt felajánlásként. Olvasd el a Márk 12:41–44-et, és keresd meg, mit látott a Szabadító a perselynél.

Mit mondott a Szabadító az özvegyasszony felajánlásáról másokéhoz viszonyítva?

Gondolj a hazádban forgalomban lévő legkisebb pénzérmére. A fillér a „zsidók által használt legkisebb bronzérme” volt (Bible Dictionary, “Money”).

4. Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Szerinted miért tartotta a Szabadító úgy, hogy az özvegy felajánlása több volt, mint a többi?

Azok alapján, amiket az Úr az özvegyasszonyról mondott, a következő tantételt ismerhetjük meg: Ha készek vagyunk mindenünket odaadni az Úrnak, akkor Ő elfogadja ezt a felajánlást, még ha az másokéhoz viszonyítva kicsinynek is tűnik.

Hitre van szükség ahhoz, hogy mindenünket odaadjuk az Úrnak. Az áldozathozatal e tantételét a Lectures on Faith [Előadások a hitről] is tanítja: „Figyeljük meg, hogy az a vallás, amely nem követeli meg minden dolog feláldozását, soha nem rendelkezik elegendő erővel az élethez és a szabaduláshoz szükséges hit kifejlesztéséhez” (Lectures on Faith [1985], 69).

A Márk 13-ból megtudhatjuk, hogy a Szabadító a második eljövetelről tanította az apostolait. Erről már tanultál a Joseph Smith – Máténál (lásd a 6. rész: 2. nap leckéjét).

Márk 14:1–9

Mária megkeni a Szabadítót

Miután a Szabadító a második eljövetelének jeleiről tanította a tanítványokat, elhagyta Jeruzsálemet, és Bethániába ment, egy Simon nevezetű férfi házába, aki korábban leprában szenvedett. A Szabadító számos alkalommal ment Bethániából Jeruzsálembe és vissza életének utolsó hetében.

Olvasd el a Márk 14:3-at és a János 12:3-at, és keresd meg, milyen hitből és szeretetből fakadó tettet hajtott végre Mária Jézus kedvéért.

James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kijelentette: „A vendég fejének megkenése hétköznapi olajjal a tiszteletadás jele volt; ha a lábát is megkenték, az a kiemelkedő és jelentős megbecsülés kifejezése volt; azonban egy ember fejét és lábát is nárdusolajjal megkenni, méghozzá ilyen bőségesen, az áhítatos hódolat olyan megnyilvánulása volt, amelyben még királyokat is ritkán részesítettek. Mária tette az odaadás kifejezése volt; a hódolattól és imádattól túlcsorduló szív illatos kiáradása” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 512).

Fusd át a Márk 14:4–9-et, és keresd meg, hogyan reagáltak néhányan az asztalnál Mária tettére.

Hogyan reagált a Szabadító a Máriát bírálókra?

A „jó dolgot cselekedett én velem” kijelentés a 6. versben azt jelzi, hogy a Szabadítónak kedvére volt Mária cselekedete. Az „ő a mi tőle telt, azt tevé” kifejezés a 8. versben azt sugallja, hogy a lehető legtöbbet tette, amit tehetett az Úrért.

E versekből megtudjuk, hogy a Szabadítónak kedvére van, ha a tőlünk telhető legtöbbet tesszük meg Őérte.

5. Gondold át ezt a tantételt, valamint a korábbi, az özvegyasszony fillérjének történetéhez kapcsolódót, és végezd el a következő feladatokat a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Fejtsd ki, hogyan segít azoknak, akik úgy érzik, hogy nem adhatnak sokat az Úrnak, az, ha elhiszik ezeket a igazságokat.

   2. Írj le egy olyan esetet, amikor láttad, hogy valaki a tőle telhető legtöbbet adja az Úrnak.

Gondold át, hogy vajon most a legtöbbet adod-e az Úrnak. Válaszd ki életed egyik területét, amelyet fejleszthetnél, és tűzz ki egy célt, amely segíthet, hogy a tőled telhető legtöbbet add az Úrnak.

Márk 14:10–16:20

Jézus megkezdi engesztelését, amikor a Gecsemánéban szenved; Iskariotes Júdás elárulja, majd a zsidó vezetők elé hurcolják

A Márk 14:10–16:20-ból megtudjuk, hogy Jézus az apostolaival ünnepelte a zsidó húsvétot (a páskát), és bevezette az úrvacsora jelképeit. Ezután a Gecsemáné kertjébe mentek, ahol Jézus szenvedett a bűneinkért. Később Iskariotes Júdás elárulta, a Szanhedrin pedig jogellenesen perbe fogta és halálra ítélte. Miután a Szabadító meghalt a kereszten és feltámadt, megjelent az apostolainak, és arra kérte őket, hogy vigyék el az evangéliumot az egész világra, azt ígérve nekik, hogy jelek követik majd azokat, akik hisznek. (Ezt az anyagrészt a Máté 26–28-hoz tartozó leckében már tanulmányoztad.)

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Márk 10–16-ot, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: