Lukács 6:1–7:18

Bevezetés

Jézus arról tanít, milyen fontos, hogy jót tegyünk másokkal, még a sabbat napján is. Miután egy éjszakát imádkozással tölt, elhívja a tizenkét apostolt, és tanítja őket, valamint a sokaságot is. Meggyógyítja a százados szolgáját, majd feltámasztja egy özvegyasszony fiát a halálból.

Lukács 6

Jézus a sabbat napján gyógyít, kiválasztja a tizenkét apostolt, és tanítja a sokaságot

Képzeld el, hogy az egyházi gyűléseiden veszel éppen részt vasárnap, ahol hallasz egy bejelentést egy közelben élő család részére tervezett szolgálati projektről. A bejelentést követően a következő vélemények ütik meg a füledet:

„Ez a család nagyon nehéz időszakon ment keresztül. Boldogan segítek, ahogyan csak tudok.”
„Remélem, lesz frissítő utána, mert ha nincs, én nem megyek.”
„Nem nagyon szeretnék menni, de a jövő héten nekem is kell majd egy kis segítség az egyik programomhoz, ezért most szerintem segítenem kellene.”
„Ha a barátom megy, akkor én is.”

Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogy az előző reakciók mit sugallnak, milyen okból szolgálnak ezek az emberek.

Gondolkodj el olyan alkalmakon, amikor lehetőséged volt szolgálni, és azon, mit éreztél a szolgálat kapcsán. A Lukács 6–7 tanulmányozása során keress olyan tantételeket, amelyek segíthetnek jelentőségteljesebb szolgálatot nyújtanod.

Miközben Galileában járt, Jézus meggyógyított egy elszáradt kezű embert a sabbaton (lásd Lukács 6:6–10), egy éjszakát imával töltött, majd elhívta a tizenkét apostolt (lásd Lukács 6:12–13). Ezt követően tanítani kezdte őket és „a népnek nagy sokaság[át]” (Lukács 6:17) arról, hogyan nyerhetnek mennyei jutalmakat. A Lukács 6-ban található e beszédet olykor mezei prédikációnak is nevezik, és nagyon hasonlít a Máté 5–7-ben feljegyzett hegyi beszédre. „Különböző nézetek léteznek annak kapcsán, hogy a Máté által feljegyzett hegyi beszéd és a Lukács által leírt mezei prédikáció vajon ugyanaz vagy különböző esemény-e. Az időrendi elhelyezkedés, valamint Lukács feljegyzésének szövegkörnyezete azonban azt látszik igazolni, hogy ugyanaz a prédikáció került lejegyzésre a Lukács 6-ban és a Máté 5–7-ben is” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 152–153.; lásd még Bible Dictionary, “Sermon on the Mount”; Harmony of the Gospels). (Megjegyzés: A Lukács 6 anyagának jó részét feldolgoztad már a Máté 5–7; 10:1–4; valamint a Márk 3:1–6 tanulmányozása során.)

Olvasd el a Lukács 6:19-et, és keresd meg, mit tett Jézus az emberekért, mielőtt tanítani kezdte volna őket.

Ezután olvasd el a Lukács 6:31-et, és keresd meg, milyen tanácsot adott Jézus a tanítványainak.

Ha emlékezünk arra, hogy úgy kell bánnunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk is bánjanak, az milyen hatással lehet arra, ahogyan másokkal bánunk?

Olvasd el a Lukács 6:32–35-öt, és keresd meg, milyen további tanácsot adott Jézus a tanítványainak a mások iránti szeretetről és szolgálatról. A 35. versben megjelölheted, mit várhatunk cserébe azért, hogy másokkal jót teszünk. Figyeld meg, mit ígért az Úr azoknak, akik viszonzást nem várva tesznek jót másokkal.

Az egyik tantétel, amelyet ezekből a versekből megismerhetünk az, hogy ha viszonzást nem várva teszünk jót másokkal, nagy lesz a jutalmunk, és a Magasságos Isten gyermekei leszünk majd.

Figyeld meg „a magasságos Istennek fiai” kifejezést (35. vers). Bár mindannyian Isten gyermekei vagyunk, azok, akik Krisztushoz hasonlóan jót tesznek másokkal, betöltik isteni lehetőségeiket azáltal, hogy Mennyei Atyánkhoz hasonlóvá válnak. Gondolkodj el azon, hogyan segíthet valakinek krisztusibbá válni az, ha anélkül szolgál másokat, hogy bármit is várna cserébe.

Olvasd el a Lukács 6:36–38-at, és keress Jézus által mondott példákat arra, hogy miként tehetünk jót másokkal. Figyeld meg, hogy Jézus azt ígérte: azok, akik irgalmat mutatnak mások iránt, akik tartózkodnak mások hamislelkű megítélésétől, és akik feltétel nélkül megbocsátanak, azok elnyerik Isten irgalmát.

Előfordult már, hogy több tárgyat próbáltál meg beleerőszakolni egy dobozba vagy bőröndbe, mint amennyi belefért volna? A Lukács 6:38-ban lévő leírás arról, hogy milyen sokat kapunk majd az általunk véghezvitt jóért cserébe, a következő kifejezéseket tartalmazza: „jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet”. Hogyan jellemzik ezek a kifejezések azt, ahogyan Mennyei Atyánk megjutalmaz bennünket, amikor másoknak adunk?

Az egyik igazság, amelyet a Lukács 6:38-ból megtudhatunk az, hogy amikor bőkezűen adunk másoknak, Mennyei Atyánk még bőkezűbben áld meg bennünket. Ezt a tantételt beírhatod a szentírásodba a 38. vers mellé.

Gondold át, milyen módon lehetünk bőkezűek, amikor másoknak adakozunk. Azután válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Milyen alkalommal adakoztál te magad vagy az egyik ismerősöd bőkezűen mások javára?
2. Hogyan áldott meg téged vagy az egyik ismerősödet az Úr a bőkezű adakozásért?
3. Mit teszel majd ezután, hogy nagylelkűbb legyél másokkal?

Az egyik módja annak, ahogyan nagylelkűbb lehetsz másokkal az, ha betartod a böjt törvényét, és böjtöléskor böjti felajánlást teszel. A szüleid talán már adnak a család nevében felajánlást, de ha teheted, te is adhatsz. Amint igyekszel nagylelkűbb lenni másokkal, imádkozz, hogy az Úr segítsen úgy szolgálnod, ahogy Ő tenné.

Lukács 7:1–10

Jézus meggyógyítja a százados szolgáját

A Lukács 7:1-ből megtudjuk, hogy miután Jézus a sokaságot tanította, Kapernaumba ment. Olvasd el a Lukács 7:2–5-öt, és keresd meg, ki folyamodott Jézushoz segítségért, miután hallotta, hogy a városba érkezett.

ruins of ancient building — Egy Kr. u. IV. vagy V. századbeli kapernaumi zsinagóga romjai

A százados (latinul: centurio) a római hadsereg egyik tisztfokozata volt, aki 50–100 katonából álló seregnek parancsolt. A zsidók általánosságban véve nem kedvelték a centuriókat, mert a zsidóság és az országuk feletti római politikai és katonai elnyomást jelképezték. Ez a százados azonban jóakarattal volt a zsidók iránt.

Olvasd el a Lukács 7:6–10-et, és gondold át, hogyan mutatta meg a százados a Jézus Krisztusba vetett hatalmas hitét, és hogy ez a hit minként nyerte el jutalmát.

Ebből a történetből megtudjuk, hogy ha hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, akkor segíthetünk áldásokat hozni mások életébe. Ezt a tantételt odaírhatod a Lukács 7:10 mellé.

Lukács 7:11–18

Jézus feltámasztja egy özvegyasszony fiát a halálból

Egy nappal azt követően, hogy a Szabadító meggyógyította a százados szolgáját, egy másik csodát is tett. Olvasd el a Lukács 7:11–12-t, és figyeld meg, mi fogadta Jézust és a tanítványait, amikor egy Nain nevű városhoz közeledtek.

A 12. vers szerint miért volt különösen tragikus e fiatal férfi halála az asszony számára?

Ez az asszony nemcsak az egyetlen fiát veszítette el, hanem korábban a férjét is. A hatalmas szomorúság mellett, melyet bizonyára érzett, valószínűleg senki sem maradt, aki anyagilag támogatta volna őt.

Olvasd el a Lukács 7:13–15-öt, és figyeld meg, mit tett a Szabadító, amikor látta ennek az asszonynak a gyászát.

A 13. vers szerint miért gyógyította meg Jézus ennek az asszonynak a fiát? Figyeld meg, hogy az asszony nem kérte Tőle, hogy gyógyítsa meg a fiát, Ő azonban észrevette, hogy az asszony szükséget lát, és aztán segített enyhíteni azt. Fontos megérteni, hogy ez az ember nem támadt fel; egy napon majd ismét meg fog halni. Jézus volt az első, aki feltámadt.

Ha elérhető, nézd meg a “The Widow of Nain” [A naini özvegy] című rövidfilmet (2:22) a The Life of Jesus Christ Bible Videos [Jézus Krisztus élete bibliai rövidfilmek] közül, amely elérhető az LDS.org honlapon, és figyeld meg, hogyan szolgált a Szabadító az asszonynak, annak ellenére, hogy ő nem is kérte a segítségét.

Gondold át, mit éreztél volna, ha ennek az özvegyasszonynak a helyében lettél volna, és láttad volna, ahogyan a Szabadító feltámasztja az egyetlen fiadat a halálból.

Ebből a történetből a következő tantételt ismerjük meg: Azáltal követhetjük Jézus Krisztus példáját, hogy könyörülettel viseltetünk mások iránt, és szolgálunk a ki nem mondott szükségletek enyhítéséért.

Hogyan vehetjük észre mások szükségleteit, ha azokat nem osztják meg velünk?

Thomas S. Monson elnök azt tanította:

„A Mester szolgálatának kevés története érint meg jobban, mint a Nainban élő gyászoló özvegy iránt mutatott könyörületének példája…

Mily hatalom, mily gyengédség, mily könyörület az, melyet a Mester ily módon példázott! Mi is áldást hozhatunk, ha csupán az Ő nemes példáját követjük. Mindenütt adódnak lehetőségek. Mindössze szemekre van szükség, melyek meglátják a könyörületre méltó nehéz helyzetet, és fülekre, melyek meghallják a megtört szív néma könyörgését. Igen, valamint könyörülettel telt lélekre, hogy ne csupán szemmel és hanggal kommunikáljunk, hanem a Szabadító magasztos módján, méghozzá szívtől szívhez” (“Meeting Life’s Challenges,” Ensign, Nov. 1993, 71).

Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Milyen alkalommal részesültél már te vagy a családod mások általi könyörületben vagy szolgálatban, még esetleg akkor is, amikor nem is kértétek?

Olvasd el a Lukács 7:16–18-at, és figyeld meg, hogyan reagáltak az emberek az özvegyasszony fia feltámasztásának csodájára.

Az emberek többek között valószínűleg azért jelentették ki, hogy „nagy próféta támadt mi köztünk” (Lukács 7:16), mert a naini özvegy fiának meggyógyítása hasonló volt azokhoz az esetekhez, melyek során Illés és Elizeus – az ószövetségi próféták – fiakat támasztottak fel a halálból (lásd 1 Királyok 17:17–24; 2 Királyok 4:17–22, 32–37).

Ezen a héten a személyes imáidban kérd Mennyei Atyánkat, hogy segítsen felismerned a kapott sugalmazásokat, és azok szerint cselekedned, hogy kielégíthesd mások ki nem mondott szükségleteit. Gondold át azt is, hogyan szolgálhatsz bőkezűen és viszonzás elvárása nélkül.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Lukács 6:1–7:18-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: