Bevezetés az Efézusbeliekhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy: „Az Efézusbeliek az egész világnak szóló levél, zsidónak és nemzsidónak, férjnek és feleségnek, szülőnek és gyermeknek, úrnak és szolgának. Isten szándékának és akaratának megnyilatkozása volt Pál napjaiban; napjainkban pedig a sugalmazás hangja; egyetemes vonzerővel és vonatkozással bíró levél ez.
[…] Pál legjobb írásainak némelyikét tartalmazza, és olyan dokumentum, mely az alapokkal foglalkozik, Isten evangéliumával annak minden szabadító dicsőségében” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:489).
Az efézusbeliekhez írott levél tanulmányozása arra ösztönözhet, hogy félretedd e világ dolgait, és segíthet lelkileg növekedni, és megtanulni, hogyan vehetsz részt teljesebb mértékben az egyház egységében és közösségében.
Ki írta ezt a könyvet?
Pál apostol írta az efézusbeliekhez írt levelet (lásd Efézusbeliek 1:1).
Hol és mikor íródott?
Pál kijelentette, hogy rab volt, amikor az Efézusbelieket írta (lásd Efézusbeliek 3:1; 4:1; 6:20). Pál az Efézusbelieket első római bebörtönzése során írhatta Kr. u. 60–62 körül (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Pál levelei; scriptures.lds.org). Ebben az időszakban Pál házi őrizetben volt, de fogadhatott látogatókat és taníthatta az evangéliumot (lásd Apostolok cselekedetei 28:16–31).
Kinek íródott a könyv, és miért?
A Károli-biblia szövege az Efézusbeliek 1:1-ben kijelenti, hogy az efézusbelieknek írott levelet „az Efézusban lévő… szenteknek” címezték, azonban az Efézusbeliek legkorábbi kéziratai nem tartalmazzák „az Efézusban lévő” kifejezést. Ez arra a lehetőségre utal, hogy Pál esetleg nem konkrétan az efézusbeliek számára írta a levelet, hanem a szentek több gyülekezete – köztük az Efézusban lévők – számára is. Efézus volt Pál székhelye a harmadik missziós utazása során (lásd Apostolok cselekedetei 19:9–10; 20:31), és nagyon szerette az ottani embereket (lásd Apostolok cselekedetei 20:17, 34–38).
Ebben a levélben Pál az egyház nemzsidó tagjaihoz szól (lásd Efézusbeliek 2:11), akik talán nem sokkal azelőtt térhettek meg (lásd Efézusbeliek 1:15). Azért írt, hogy segítsen nekik kifejleszteni azt a lelkiséget és bizonyságot, amellyel a régebbi egyháztagok rendelkeztek. Fő céljai közé tartozott, hogy segítsen ezeknek a megtérteknek növekedni az Istenről és az egyházról való lelki tudásukban (lásd Efézusbeliek 1:15–18; 3:14–19); hogy elősegítse az egységet, különösen a nemzsidó és a zsidó szentek között (lásd Efézusbeliek 2:11–22; 4:1–16; 5:19–6:9); valamint hogy bátorítsa a szenteket, hogy álljanak ellen a gonosz hatalmának (lásd Efézusbeliek 4:17–5:18; 6:10–18). Sok efézusbeli szent elég igazlelkű életet élt ahhoz, hogy elpecsételhessék őket az örök életre (lásd Efézusbeliek 1:13; Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 2:493–94).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Az Efézusbeliek számos olyan tanítást és gondolatot tartalmaz, amelyek ismerősen csenghetnek az utolsó napi szentek számára, mint például az előre elrendelés, az idők teljességének adományozási korszaka, az ígéret Szent Lelke, a próféták és apostolok jelentősége, az egyetlen igaz és egységes egyház gondolata, valamint az egyház szervezetén belüli különböző hivatalok, elhívások és szerepek. Ez a levél tartalmazza a családról a szentírásokban fellelhető legfenségesebb tanítások némelyikét is.
Vázlat
Efézusbeliek 1:1–4:16. Pál ír arról, hogy a szentek előre elrendeltettek az evangélium elnyerésére; az idők teljességének adományozási korszakáról; az ígéret Szent Lelke általi pecsételésről; a kegyelem általi szabadításról; a nemzsidó és zsidó szentek egységéről az egyházban; az egy Úr, egy hit, egy keresztség tanáról; az egyház céljáról; valamint az egyház megszervezéséről a próféták és apostolok alapjára, Jézus Krisztussal mint a fő szegletkővel. Pál azt tanítja, hogy Isten összegyűjt majd mindeneket Krisztusban az idők teljességének adományozási korszakában.
Efézusbeliek 4:17–6:24. Pál arra buzdítja a szenteket, hogy alkalmazzák az igaz tant a mindennapi életükben. Arra ösztönzi őket, hogy vessék le a régi embert (korábbi bűneiket), és vegyék magukra azt az új embert, akivé Krisztus révén válnak. Tanácsokat ad a feleségeknek, férjeknek, gyerekeknek, szülőknek, szolgáknak és uraknak, valamint a gyülekezeteknek is. Arra bátorítja a szenteket, hogy „öltözzé[k] föl az Isten minden fegyverét” (Efézusbeliek 6:11).