Bevezetés a Kolossébeliekhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Pál apostol azért írta meg a kolossébeliekhez szóló levelét, mert hírt kapott arról, hogy az ottani szentek súlyos tévedésekbe estek (lásd Bible Dictionary, “Pauline Epistles”). A kolossébeli hamis tanítások és szokások hatással voltak a helyi szentekre, és veszélyeztették a hitüket. Hasonló kulturális nyomások napjainkban is nehézségeket jelentenek az egyház tagjai számára. E levél értéke részben abban rejlik, hogy miként azonosítja és fedi fel a tévedéseket, miközben kihangsúlyozza Jézus Krisztus isteni voltát és szabadító munkáját. A Kolossébeliek tanulmányozása révén elmélyítheted megtérésedet a Szabadítóhoz, és védelmet kaphatsz a félrevezetés és a bűn ellen.
Ki írta ezt a könyvet?
A Kolossébeliekhez írt levelet Pál és Timótheus küldte (lásd Kolossébeliek 1:1, 23; 4:18). Úgy tűnik, Pál saját kezűleg írta köszöntését a levél végére (lásd Kolossébeliek 4:18), jelezve, hogy egy írnok – talán Timótheus – segített neki a levél törzsszövegének lejegyzésében.
Hol és mikor íródott?
Pál a kolossébeliekhez írt levelet első római bebörtönzése során írta Kr. u. 60–62 körül (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Pál levelei; scriptures.lds.org). Valószínűleg az idő tájt írta, amikor a filippibeliek, az efézusbeliek és a Filemon számára készülteket is.
Kinek íródott a könyv, és miért?
Ezt a levelet a mai Törökország területén található Kolosséban élő hithű szenteknek írták. Pál arra inti a kolossébelieket, hogy osszák meg a levelet a közeli Laodiczeában élő egyháztagokkal is (lásd Kolossébeliek 4:16).
Pál ezt a levelet azután írta, „miután meglátogatta őt Epafrás, a kolossébeli gyülekezet evangélistája [lásd Kolossébeliek 1:7–8]. Epafrás elmondta Pálnak, hogy a kolossébeliek komoly hibába estek – azt gondolják, jobbak másoknál, mert figyelmesen betartanak bizonyos külsőséges szertartásokat [lásd Kolossébeliek 2:16], megtagadnak maguktól bizonyos fizikai kívánságokat, és angyaloknak hódolnak [lásd Kolossébeliek 2:18]. Ezek a szokások azt az érzést váltották ki a kolossébeliekből, hogy folyamatban van a megszentelődésük. Emellett úgy érezték, hogy jobban megértik a világegyetem rejtelmeit, mint más egyháztagok. Levelében Pál helyreigazította őket, azt tanítva, hogy csakis Krisztus által érkezik megváltás, mi pedig legyünk bölcsek és szolgáljuk őt” (Kalauz a szentírásokhoz: kolossébeliekhez írt levél; scriptures.lds.org).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
A kolossébeliekhez írt levélben Pál szembeszállt a Kolosséban uralkodó hamis tanításokkal, Jézus Krisztus isteni voltát, szabadító küldetését és feljebbvalóságát hangsúlyozva (lásd Kolossébeliek 1:15–23). Azt tanította, hogy Krisztus az Atyaisten pontos mása; a Teremtő; az egyház feje; az első, aki feltámadott; és a Megváltó. Ő a „feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kolossébeliek 2:10), és az Atya irányítása alatt tölti be isteni küldetését (lásd Kolossébeliek 1:19; 3:1).
Pál figyelmeztetett azokra, akiknek tanításai szerint valódi lelkiségre különleges rítusok, ünnepek és táplálkozási szokások révén lehet szert tenni (lásd Kolossébeliek 2:16–18, 20, 23). Azt tanította, hogy a lelki érettség és Isten ismerete abban nyilvánul meg, hogy „az odafelvalókkal törőd[ünk]” (Kolossébeliek 3:2), elvetjük a hamislelkű cselekedeteket (lásd Kolossébeliek 3:5–9), és krisztusi tulajdonságokat fejlesztünk ki (lásd Kolossébeliek 3:12–17). Pál azt tanácsolta olvasóinak, hogy maradjanak meg az evangéliumban „alaposan és erősen” (Kolossébeliek 1:23), „meggyökerezvén és tovább épülvén [Jézus Krisztusban], és megerősödvén a hitben” (Kolossébeliek 2:7).
Vázlat
Kolossébeliek 1:1–23. Pál köszönti a kolossébeli szenteket, és kijelenti, hogy Jézus Krisztus a Megváltó, az Elsőszülött minden teremtmény között, a Teremtő, és minden isteni tökéletesség Ura, akiben a világegyetem megbékél. Arra inti a szenteket, hogy Jézus Krisztusra alapozzák a hitüket.
Kolossébeliek 1:24–2:23. Pál figyelmeztet, hogy ne higgyünk semmilyen hamis emberi filozófiának vagy hagyománynak, az angyaloknak való hódolatot is beleértve, illetve az olyan végletes magatartást, melynek során az ember megtagadja magától az alapvető fizikai szükségleteket a lelki fegyelem egyik formájaként.
Kolossébeliek 3:1–4:18. Pál arra inti a szenteket, hogy helyezzék szívüket a fent lévő dolgokra, vessék el előző életük bűneit, és legyenek irgalmasok egymás iránt. Utasításokat ad arról, hogyan hódoljanak a szentek, majd tanácsot nyújt a feleségek, férjek, gyermekek, szülők, szolgák és urak számára. A kolossébeliekhez írt levelet dicséretekkel, üdvözléssel, végső tanításaival és áldásaival zárja.