5. rész: 4. nap
Máté 22:15–46
Bevezetés
Miközben Jézus tovább tanít a templomban, a farizeusok és a sadduceusok megpróbálják nehéz kérdésekkel csapdába ejteni Őt. Sikeresen megválaszolja a kérdéseiket, és azt mondja nekik, hogy engedelmeskedjenek az ország törvényeinek és tartsák be a két nagy parancsolatot.
Máté 22:15–22
A farizeusok megpróbálják azzal a kérdéssel csapdába ejteni a Szabadítót, hogy törvényes-e adót fizetni
Milyen fontos törvényeket fektetett le a kormány társadalmunkban? Szerinted miért fontosak ezek?
A Máté 22:15–22 tanulmányozása során figyeld meg, mit tanított Jézus Krisztus az ország törvényei iránti engedelmességről.
Emlékezz vissza, hogy a Szabadító élete utolsó hetében tanított a jeruzsálemi templomban. Olvasd el a Máté 22:15-öt, és nézd meg, hogy mit próbáltak tenni a farizeusok a Szabadítóval. A „szóval ejtsék őt tőrbe” kifejezés azt jelenti, hogy a farizeusok megpróbáltak csellel olyan dolgokat mondatni a Szabadítóval, amelyek hiteltelenné tették volna Őt.
Olvasd el a Máté 22:16–17-et, és nézd meg, hogy miként próbálták a farizeusok tőrbe csalni a Szabadítót. Hasznos lehet, ha tudod, hogy a császár, akiről a 17. vers említést tesz, a Római Birodalom császára volt, aki ebben az időszakban Izráel felett is uralkodott.
A farizeusok által Jézusnak feltett kérdés csapdát rejtett magában, mert ha azt mondja, hogy szabad adót fizetni a Római Birodalomnak, akkor a zsidók Róma támogatójának, saját népéhez hűtlennek fogják tartani őt. Ha viszont a Szabadító azt mondja, hogy nem szabad adót fizetni, akkor a farizeusok hazaárulás vádjával feljelenthetik Őt a római hatóságoknál.
Római pénzérme a császár képével
Olvasd el a Máté 22:18–21-et, és nézd meg, hogy mit válaszolt a Szabadító a farizeusok kérdésére.
-
Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Miért volt a Szabadító válasza tökéletes felelet a farizeusok kérdésére?
A 21. versben található „adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak” kifejezés arra utal, hogy kötelesek vagyunk betartani a polgári törvényeket, például az adófizetésre vonatkozó törvényt.
Ezekből a versekből megismerhetjük a következő igazságot: Az Úr elvárja tőlünk, hogy jó állampolgárok legyünk, és engedelmeskedjünk az ország törvényeinek.
Miért fontos, hogy Jézus Krisztus tanítványaiként jó állampolgárok legyünk, és engedelmeskedjünk az ország törvényeinek? (Lásd Hittételek 1:12.) Miért várja el tőlünk az Úr, hogy jó állampolgárok és jó egyháztagok is legyünk, és az ország törvényeinek, valamint az Ő törvényeinek is engedelmeskedjünk?
Olvasd el a Máté 22:22-t, és nézd meg, hogyan reagáltak a farizeusok a Szabadító válaszára.
Máté 22:23–34
A Szabadító a házasságról és a feltámadásról tanítja a sadduceusokat
A farizeusok mellett a sadduceusok is megpróbálták a szavai alapján tőrbe csalni a Szabadítót, amikor a templomban tanított. Olvasd el a Máté 22:23–28-at, és nézd meg, hogyan próbálták a sadduceusok tőrbe csalni a Szabadítót. Figyeld meg, hogy a sadduceusok nem hittek a feltámadásban (lásd 23. vers).
Hogyan foglalnád össze a sadduceusok által a Szabadítónak feltett kérdést?
A sadduceusok szándékosan rosszul követték azt az ószövetségi hagyományt, melynek célja az özvegyek ellátása volt (lásd 5 Mózes 25:5–6; Bible Dictionary, “Levirate marriage”). Megpróbálták eltúlozni ezt a szokást, hogy hiteltelenítsék a feltámadás tanát.
Olvasd el a Máté 22:29–30-at, és nézd meg, mit válaszolt a Szabadító a sadduceusok kérdésére. Figyeld meg, hogy mit mondott Jézus, mi nem történhet meg a feltámadáskor.
A szabadítás tervével összefüggésben Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő magyarázatot fűzte a Máté 22:29–30-hoz:
„[Jézus Krisztus] nem tagadta, hanem korlátokat szabott annak az általános elképzelésnek, mely szerint a mennyben házasodnak és férjhez mennek az emberek. Azt mondja itt, hogy ami őket (a sadduceusokat, a világ gyermekeit) illeti, a családi egység számukra nem folytatódik a feltámadáskor. […]
»Ezért amikor [ők, akik nem akarnak vagy nem tudnak az örökkévaló házasság törvénye szerint élni] kikerülnek a világból, se nem házasodnak, se nem mennek férjhez«.
Vagyis a mennyben nincs sem nősülés, sem férjhezmenetel azok számára, akikről itt Jézus beszél, mert ők még a feltámadásban sem hisznek, az összes többi szabadító igazságról már nem is beszélve – azok számára, akik hamislelkűek és istentelenek, akik a világ módja szerint élnek, a bűnbánatot nem tartó emberek hatalmas tömegei számára. Ezek az emberek nem fogják kiérdemelni a ránk váró jutalom teljességét” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:606).
Az Úr sok fontos igazságot nyilatkoztatott ki az örökkévaló házasságra vonatkozóan Joseph Smith prófétának. Olvasd el a Tan és a szövetségek 132:15–17-et, és keresd ki, hogy ezekben a versekben mit nyilatkoztatott ki az Úr a prófétának a házasságról.
Mit mondott az Úr, kik azok, akik „se nem házasodnak, se nem mennek férjhez” (T&Sz 132:16) a feltámadáskor?
A „nem általam, se nem szavam által” kötött házasság (T&Sz 132:15) azt jelenti, hogy az illetőt nem pecsételte a papság hatalma a házastársához a templomban.
A Máté 22:30-ból és a Tan és a szövetségek 132:15–17-ből megtudjuk, hogy akiket még a halandóság idején vagy helyettes általi szertartáson keresztül nem pecsételnek papsági felhatalmazás által a házastársukhoz a templomban, azok az eljövendő világban nem lesznek házasok.
Olvasd el a Máté 22:31–33-at, és nézd meg, még milyen igazságokat tanított a Szabadító a sadduceusoknak a feltámadásról. Megjelölheted, hogy mit mondott a Szabadító a 32. versben, ami jelzi, hogy a feltámadás valóságos.
Hogyan reagáltak az emberek, amikor hallották, amint a Szabadító ezeket a tanokat tanítja?
Máté 22:34–40
A Szabadító a két nagy parancsolatról tanít
-
A zsidó rabbik némelyike úgy tartotta, hogy Mózes törvényében 613 törvény, vagyis parancsolat van. Olvasd el a Máté 22:34–36-ot, és keresd ki azt a kérdést, amelyet az egyik farizeus tett fel a Szabadítónak ezen parancsolatok kapcsán. Be is jelölheted ezt a kérdést a szentírásodban.
Anélkül, hogy megnéznéd a Szabadító válaszát, karikázd be a naplódba írt felsorolásból azt a parancsolatot, amelyik szerinted a „legnagyobb”, vagyis legfontosabb parancsolat.
Olvasd el a Máté 22:37–40-et, és nézd meg, hogy mit válaszolt a Szabadító a törvénytudó kérdésére. (A Máté 22:36–39 szentírás-memoriter. Megjelölheted ezeket a verseket valamilyen egyedi módon, hogy később könnyen megtalálhasd őket.)
Az Úr „szeresd felebarátodat” utasítása arra vonatkozik, hogy miként bánjunk másokkal.
Szerinted miért számít ez a két parancsolat a legnagyobb parancsolatnak?
Az „e két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Máté 22:40) kifejezés azt jelenti, hogy minden olyan parancsolat, amelyet Mózes törvényében vagy az ószövetségi prófétákon keresztül nyilatkoztatott ki Isten, azt a célt szolgálta, hogy segítsen az embereknek kimutatni az Isten vagy a felebarátaik iránti szeretetüket, illetve mindkettőt.
Ezekből a versekből a következő tantételt ismerjük meg: Ha valóban úgy szeretjük Istent és a felebarátainkat, mint önmagunkat, akkor igyekezni fogunk Isten minden parancsolatát betartani.
Nézd meg a szentírás-tanulmányozási naplódba leírt parancsolatok felsorolását. Tegyél csillagot minden olyan parancsolat mellé, amely Isten iránti szeretetünket mutatja ki, és négyzetet minden olyan parancsolat mellé, amely felebarátaink iránti szeretetünket mutatja ki. (Lehetnek olyan parancsolatok, amelyeket csillaggal és négyzettel is jelölsz.)
Gondolj egy olyan alkalomra, amikor úgy döntöttél, hogy egy bizonyos parancsolatnak engedelmeskedve kimutatod a szereteted Isten vagy egy másik ember iránt.
Gondolj egy olyan parancsolatra, melyet még hithűbben betarthatnál azért, hogy kimutasd a Mennyei Atyánk vagy egy másik személy iránti szereteted. Tűzd ki célul ennek a parancsolatnak a hithűbb betartását.
Szentírás-memoriter – Máté 22:36–39
Minden szentírás-memoriternél be kell tudnod azonosítani a hátteret, a tant vagy tantételt, valamint azt, hogy miként alkalmazd életedben az adott igazságot. (Tanulmányi segédletek végett lásd az LDS.org honlapon rendelkezésre álló szentírás-memoriter forrásanyagokat.)
A Máté 22:36–39 háttere az, hogy Jézus Krisztus ezzel a kijelentéssel válaszolt annak a farizeusnak, aki megkérdezte, hogy melyik a legnagyobb parancsolat. Az ebben a memoriterben tanított egyik tan vagy tantétel az, hogy az a két legnagyobb parancsolat, hogy szeressük Istent, és szeressük a felebarátunkat. Figyeld meg, hogy a 37. versben az áll, hogy „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (kiemelés hozzáadva). Ennek a szentírás-memoriternek egyik alkalmazása lehet a következő kérdések átgondolása: Hogyan tudod kimutatni az Isten iránti, szívedből, lelkedből és elmédből fakadó szeretetet? Hogyan tudod kimutatni az Isten gyermekei iránti szeretetet?
-
Máté 22:41–46
Jézus megkérdezi a farizeusoktól, hogy mit gondolnak Krisztusról
Miután a Szabadító sikeresen megválaszolta a farizeusok és a sadduceusok kérdéseit, Ő is feltett néhány kérdést a farizeusoknak. Olvasd el a Máté 22:41–42-t, és nézd meg, hogy mit kérdezett a Szabadító a farizeusoktól.
E versek szerint milyen kérdéseket tett fel Jézus Krisztus a farizeusoknak? Mit válaszoltak a farizeusok?
A legtöbb zsidó tudta, hogy Krisztus, vagyis a Messiás, Dávid király leszármazottja lesz. A farizeusok elképzelése szerint a Messiás Izráel megkoronázott királya lesz, aki segít a zsidóknak legyőzni Rómát, és szabaddá teszi őket, akárcsak annak idején Dávid király. A Máté 22:43–46-ban azt olvassuk, hogy Jézus azt tanította a farizeusoknak, hogy a saját szentírásaik szerint Krisztus nem csupán Dávid fia, hanem több annál: Isten Fia is. Jézus ennek magyarázataként a Zsoltárok 110:1-et idézte a farizeusoknak (lásd Máté 22:44).
Bruce R. McConkie elder azt mondta erről: „Felmerülhet-e bármiféle kérdés azzal kapcsolatban, ahogyan Jézus a Zsoltárok szavait értelmezi? Azt mondja, hogy ezt jelenti: »Az Atya azt mondta a Fiúnak, Elohim azt mondta Jehovának: ülj az én jobbomon, halandó szolgálatod utánig; aztán örök dicsőségre és felmagasztosulásra emellek fel magamhoz, ahol továbbra is, örökké az én jobbomon ülsz majd.« Nem csoda, hogy a sugalmazott beszámoló e szavakkal zárja le ezt: »És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.« (Máté 22:41–46)” (The Promised Messiah: The First Coming of Christ [1978], 102).
-
-
Tanulmányoztam a Máté 22:15–46-ot, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: