Bevezetés Márkhoz
Miért tanulmányozzuk e könyvet?
Márk evangéliuma dinamikus stílusban beszéli el Jézus Krisztus elrendelt szolgálatát, halálát és feltámadását, amely beszámoló gyakran a Szabadító hatalmas tetteire összpontosít. Mindezek közül legfontosabb az engesztelés, amelyet Márk Jézus – a régóta megígért Messiás – küldetésének központi elemeként hangsúlyoz. Azzal, hogy tanulmányozod Márk beszámolóját és tanúbizonyságát arról, hogy a Szabadító miként töltötte be engesztelő küldetését, mélyebben megtérhetsz az evangéliumhoz, és bátorságot meríthetsz a Szabadító követéséhez.
Ki írta ezt a könyvet?
Márk (akit János Márknak is hívtak) e könyv szerzője. Bár Márk nem tartozott Jézus Krisztus eredeti tanítványai közé, később megtért, és Péter apostol segéde lett, evangéliumát pedig feltehetőleg a Pétertől megtudott információk alapján írta (lásd Bible Dictionary, “Mark”).
Márk és édesanyja, Mária, Jeruzsálemben éltek; otthonuk a legkorábbi keresztények egyik gyülekezőhelye volt (lásd Apostolok cselekedetei 12:12). Márk elhagyta Jeruzsálemet, hogy segítsen Barnabásnak és Saulnak (Pálnak) az első misszionáriusi utazásuk során (lásd Apostolok cselekedetei 12:25; 13:4–6, 42–48). Pál később azt írta, hogy Márk vele volt Rómában (lásd Kolossébeliek 4:10; Filemon 1:24), és méltatta Márkot társaként, aki neki „alkalmas [volt] a szolgálatra” (2 Timótheus 4:11). Péter úgy hivatkozott rá, hogy „Márk, az én fiam” (1 Péter 5:13), ami közeli kapcsolatot sugall.
Mikor és hol íródott?
Nem tudjuk pontosan, mikor íródott Márk evangéliuma. Valószínűleg Rómában írta Kr. u. 64 és 70 között, talán röviddel az után, hogy Péter Kr. u. 64-ben vértanúhalált szenvedett.
Kinek íródott a könyv, és miért?
Márk evangéliuma olyan részleteket tartalmaz – mint például arámiból fordított idézeteket, latin kifejezéseket és a zsidó szokások magyarázatát –, amelyek egy főként rómaiakból és más nemzsidó népekből álló olvasóközönség számára készülhettek, illetve azok számára, akik legnagyobb valószínűséggel Rómában és a Római Birodalom területén tértek meg a kereszténységhez. Sokan vélik úgy, hogy Márk az egész Római Birodalomban számos egyháztag hitét próbára tévő súlyos csapásokkal teli időszakban lehetett Péterrel Rómában.
Márk evangéliumának egyharmada a Szabadító életének utolsó hetében elhangzott tanítások és átélt élmények feljegyzése. Márk tanúbizonyságot tett arról, hogy Isten szenvedő Fia végső soron győzedelmeskedett a gonosz, a bűn és a halál felett. Ez a bizonyság azt jelentette, hogy a Szabadító követőinek nem kell félniük; amikor ugyanis üldöztetéssel, megpróbáltatásokkal vagy akár halállal néznek is szembe, valójában a Mesterük nyomdokaiban járnak. Képesek bizonyossággal kitartani, tudván, hogy az Úr segít majd nekik, és hogy az Ő összes ígérete végül beteljesedik.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Márk evangéliuma hirtelen és drámai módon indul, ebből a pergő ritmusból pedig később sem veszít, miközben gyors egymásutánban idézi fel az eseményeket. Márk gyakran használ olyan szavakat, mint a nyomban és a rögtön, amelyek szintén a gyors ütem és tett érzetét erősítik.
Annak ellenére, hogy a Márk könyvében található anyag 90 százaléka megtalálható Máténál és Lukácsnál is, Márk beszámolója gyakran további részletekkel szolgál, melyek segítenek még jobban értékelnünk a Szabadító könyörületét és a körülötte lévők reakcióit (vesd össze a Márk 9:14–27-et a Máté 17:14–18-cal). Márk például beszámolt arról, milyen széles körben és milyen lelkesen fogadták a Szabadítót szolgálatának kezdetén Galileában és másutt is (lásd Márk 1:32–33, 45; 2:2; 3:7–9; 4:1). Márk szintén gondosan beszámolt az írástudók és a farizeusok negatív reakcióiról, akiknek az ellenállása a kétkedő gondolatoktól (lásd Márk 2:6–7) hamar a Jézus meggyilkolására irányuló szervezkedésig fajult (lásd Márk 3:6).
Márk fontos témái között szerepelnek a kérdések arról, ki Jézus, és ki érti meg az Ő személyazonosságát, valamint arról, mi a szerepe a tanítványnak mint olyan egyénnek, aki felveszi az ő keresztjét, és követi Jézust (lásd Márk 8:34). Márké továbbá az egyetlen olyan evangélium, amely elmondja a magától kisarjadó mag példázatát (lásd Márk 4:26–27), a süket meggyógyítását a Tízváros területén (lásd Márk 7:31–37), valamint a vak fokozatos meggyógyítását Bethsaidában (lásd Márk 8:22–26).
Vázlat
Márk 1–4. Keresztelő János megkereszteli Jézust, aki prédikálni kezd, tanítványokat hív el és csodákat visz véghez. Példázatokban tanít, miközben egyre erősödik a vele szembeni ellenállás.
Márk 5–7. A Szabadító továbbra is számos csodát tesz, megmutatva ezzel mások iránti könyörületét. Miután Keresztelő Jánost kivégzik, Jézus több mint ötezer embert vendégel meg, és a vízen jár. A hamis hagyományok ellen tanít.
Márk 8–10. Jézus Krisztus tovább folytatja a csodatételeket. Péter bizonyságot tesz arról, hogy Jézus a Krisztus. A Szabadító három alkalommal is megjövendöli szenvedéseit, halálát és feltámadását, tanítványai azonban még nem teljesen értik, mit is ért ez alatt. A tanítványaitól elvárt alázatról és szolgálatról tanítja őket.
Márk 11–16. Életének utolsó hetében a Szabadító Jeruzsálembe érkezik, tanítja tanítványait, szenved a Gecsemánéban, és keresztre feszítik. Jézus Krisztus feltámad.