Bevezetés a Galátziabeliekhez

Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?

Pál apostol galátziabeliekhez írott levele olyan zsidó keresztények számára készült, akik eltávolodtak az Úrtól, mert ismét Mózes törvényének cselekedeteire hagyatkoztak. Pál apostol igyekezett helyreigazítani ezt a gondot, hangsúlyozva a különbséget Mózes törvényének lelki rabsághoz vezető terhes „igája”, valamint Jézus Krisztus lelki szabadságot eredményező evangéliuma között. E levél tanulmányozása segíthet jobban értékelned a Jézus Krisztus evangéliuma kínálta szabadságot.

Ki írta ezt a könyvet?

Pál apostol a Galátziabeliek szerzője (lásd Galátziabeliek 1:1).

Hol és mikor íródott?

Pál valószínűleg akkor írta a galátziabeliekhez szóló levelét, amikor Macedónián utazott keresztül harmadik missziós utazása során, mintegy Kr. u. 55–57-ben (lásd Bible Dictionary, “Pauline Epistles”).

Kinek íródott a könyv, és miért?

„Nem teljesen tisztázott, mely gyülekezetekhez szól ez a levél. Lehettek ezek Észak-Galátziában, melynek fővárosa Ancyra (a mai Ankara) volt, vagy pedig a Frígia és Galáczia határán fekvő területen, melyet Pál az első missziós utazása során látogatott meg. Bárhogy is legyen, a galátziai gyülekezeteket Pál bizonyosan meglátogatta a második (Apostolok cselekedetei 16:6) és harmadik (Apostolok cselekedetei 18:23) missziós utazása során” (Bible Dictionary, “Pauline Epistles”).

Pál azért írt a galátziabeli szenteknek, mert komolyan aggódott amiatt, hogy eltávolodnak az Úrtól, mivel olyanok tanításait követik, akik „el akarják ferdíteni” (Galátziabeliek 1:6–7) Krisztus evangéliumát. A zsidó megtértek azt a hamis tant tanították a nemzsidó keresztényeknek, hogy ez utóbbiaknak körül kell metélkedniük, és be kell tartaniuk Mózes törvényének követelményeit a szabadításukhoz (lásd Galátziabeliek 6:12; lásd még Apostolok cselekedetei 15:1). Néhány galátziabeli szent el is fogadta ezen emberek tanításait (lásd Galátziabeliek 4:10).

Pál fő céljai e levél megírásával a következők voltak:

Megvédeni magát az ellene szegülő hamis tanítók vádjaitól.
Megtanítani, hogy mindenki – akár zsidó, akár nemzsidó – Jézus Krisztus engesztelése révén nyer szabadítást, azáltal, hogy hitét Jézus Krisztusba helyezi, és nem Mózes törvényének cselekedeteire hagyatkozik.
Pontosítani Mózes törvényének szerepét Isten tervében.
Különbséget tenni az Isten által Mózessel kötött régi (ó) szövetség, valamint a Krisztusban megvalósuló új szövetség között.
Felszólítani a szenteket arra, hogy éljenek a Lélek szerint.

Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?

A Galátziabeliek Pál legszenvedélyesebb leveleként tűnik ki, melyben élesen megfeddi mind a tévelygő egyháztagokat, mint az őket félrevezető hamis tanítókat. A galátziabeliekhez írott levél Pálnak a megigazulás tanáról szóló legkorábbi írásos előadását tartalmazza – mely szerint nem Mózes törvényének cselekvése által igazulunk meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. A levél szembeállítja „a testnek cselekedetei[t]” a „Léleknek gyümölcs[ével]” (Galátziabeliek 5:16–25).

Vázlat

Galátziabeliek 1–2. Pál azért írt a galátziabeli szenteknek, mert eltávolodtak az Úrtól, és hamis tanításokat kezdtek el követni. Megvédi apostoli elhívását azzal, hogy beszámol az egyházzal szembeni kezdeti ellenségességéről és megtéréséről. Hangsúlyozza, hogy közvetlenül Istentől kapott kinyilatkoztatást, és tisztázza, hogy a nemzsidók közti szolgálatát jóváhagyták az apostolok. Kijelenti, hogy egykor nem értett egyet Péterrel a nemzsidó szenteket illetően. Azt tanítja, hogy az emberek nem Mózes törvényének cselekedetei révén igazulnak meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hitük által.

Galátziabeliek 3–4. Pál megvédi az evangélium üzenetét. Azt tanítja, hogy Ábrahám egy olyan személy példája, aki hit által igazult meg, nem pedig Mózes törvényének teljesítése által. Jézus Krisztus az engesztelésen keresztül megváltotta az emberiséget a törvény átkától. Mózes törvényének célja az volt, hogy „Krisztusra vezérlő mesterünkké” (Galátziabeliek 3:24) legyen. A hit és a keresztelkedés révén a szentek elnyerik az engesztelés áldásait, evangéliumi szövetségre lépnek, Krisztuson keresztül Isten örököseivé válnak, és többé már nem szolgák, hanem Isten gyermekei.

Galátziabeliek 5–6. Pál felszólítja a szenteket, hogy maradjanak szilárdak a Krisztus által felkínált evangéliumi szövetségben. Ellentétbe állítja annak az embernek az életét, aki a „testnek cselekedetei” (Galátziabeliek 5:19) szerint él, azéval, aki „a Léleknek gyümölcs[ét]” (Galátziabeliek 5:22) élvezi. Azt tanítja, hogy a szenteknek viselniük kell egymás terheit, és nem szabad belefáradniuk a jó cselekedetekbe. Azt aratjuk, amit elvetettünk.