Apostolok cselekedetei 15

Bevezetés

Júdeai egyháztagok Antiókhiába utaznak, és azt tanítják a megtért nemzsidóknak, hogy körül kell metélkedniük ahhoz, hogy szabadítást nyerhessenek. Pál és Barnabás az apostolok elé viszik az ügyet Jeruzsálemben. Erre az eseményre – melyet olykor a jeruzsálemi zsinatnak is neveznek – körülbelül Kr. u. 49–50-ben került sor. Ezen a konferencián Péter bizonyságot tesz, hogy Isten megszabadítja a hithű zsidókat és nemzsidókat is, függetlenül attól, hogy körülmetélkedtek-e vagy sem. Jakab a szentírások szavainak segítségével igazolja Péter szavait. Az apostolok leveleket küldenek szét az egyháztagoknak Antiókhiába, Szíriába és Kilikiába, elmagyarázva, hogy a körülmetélés nem szükséges a szabadításhoz. Pál Silást választja misszionáriustársául, és második missziós útjára indul.

Apostolok cselekedetei 15:1–29

Sugalmazott tanácskozás eredményeként Péter és a többi apostol úgy határoz, hogy a körülmetélés többé már nem követelmény

Írj le legalább öt olyan fontos döntést, amelyet most és a jövőben meg kell hoznod:

Gondold át, hogyan válaszolnál a következő kérdésekre:

Miért bölcs dolog Isten segítségéért folyamodni a fontos döntések meghozatala során?
Mit tehetsz azért, hogy megismerd Isten rád vonatkozó akaratát?

Az Apostolok cselekedetei 15 tanulmányozása során keress olyan igazságokat, amelyek útmutatást nyújthatnak számodra, amikor igyekszel megtudni Isten rád vonatkozó akaratát.

Az Apostolok cselekedetei 15 jobb megértése érdekében fontos tudni, hogy míg Pál és Barnabás az antiókhiai szenteket látogatta éppen, néhány zsidó Júdeából – aki már áttért a kereszténységre – bizonyos kijelentéseket tett arról, hogy a nemzsidó megtérteknek mit kell tenniük a szabadításhoz. Ezek az emberek és a hozzájuk hasonlók „júdaizálók” néven lettek ismeretesek, mivel ragaszkodtak ahhoz, hogy a nemzsidó megtérteknek meg kell térniük a júdaizmushoz is.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 15:1-et, és keresd meg, mit állítottak ezek a júdeai férfiak, mit kell tennie minden nemzsidó megtértnek a szabadítás elnyeréséhez.

Az Ábrahámmal kötött szövetség részeként Isten megparancsolta, hogy minden férfi, aki Vele szövetségre lép, metéltessen körül. „A körülmetélés újszülött fiúk és felnőttek esetében egyaránt a »férfitest előbőrének« levágásával történt. Akik részesültek ebben, azok élvezték a szövetség kiváltságait és elfogadták annak felelősségeit” (Kalauz a szentírásokhoz: körülmetélkedés; scriptures.lds.org). A körülmetélkedés azon szövetség jegye, vagyis emlékeztetője lett, amelyet az emberek Istennel kötöttek. Ezt a gyakorlatot ismételten bevezették Mózes napjaiban, majd a Szabadító idejéig folytatták Izráel hívő háza körében.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 15:2–3-at, és figyeld meg, mi történt, miután Pál és Barnabás hallotta, hogy ezek a férfiak azt állítják: a nemzsidó megtérteknek körül kell metélkedniük. A „nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen” (Apostolok cselekedetei 15:2) kifejezés azt sugallja, hogy az egyháztagok vitatkoztak Pállal és Barnabással, azt állítva, hogy a nemzsidóknak körül kell metélkedniük.

A 2. vers szerint mit határoztak el, mit kell tenni?

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 15:4–6-ot, és keresd meg, mi történt, amikor Pál és a többiek megérkeztek Jeruzsálembe. Az „e dolog felől végezzenek” kifejezés a 6. versben azt jelenti, hogy közösen tanácskozzanak.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 15:7–11-et, és keresd meg, mit mondott Péter a tanácsnak. A „mikor nagy vetekedés támadt” kifejezés a 7. versben azt jelenti, hogy az apostolok heves vitát folytattak a körülmetélés kérdéséről.

Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Szerinted mit értett Péter az alatt, amikor azt mondta, hogy Isten „semmi különbséget sem tett mi köztünk [a megtért zsidók] és azok között [a megtért nemzsidók]” (Apostolok cselekedetei 15:9)?

Péter volt a rangidős apostol a földön, és éppen ezért ő rendelkezett felhatalmazással arra, hogy az Úr nevében szóljon. Péter sugalmazott kijelentése arról, hogy a nemzsidóknak nem szükséges körülmetélkedniük, példa arra, hogy az Úr úgy vezeti egyházát, hogy kinyilvánítja akaratát apostolainak (lásd Apostolok cselekedetei 1:2).

Ezekből a versekből a következő igazságot ismerjük meg: Az Úr élő prófétáin és apostolain keresztül megtudhatjuk az Úr akaratát. Beírhatod ezt az igazságot a szentírásodba az Apostolok cselekedetei 15:6–7 mellé.

Napjainkban miként segítenek nekünk az élő apostolok, hogy megismerjük az általuk kapott kinyilatkoztatásokat?

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 15:12–15-öt, és figyeld meg, hogyan reagált a sokaság Péter kijelentésére, hogy a körülmetélés nem szükséges a szabadításhoz.

Péter elnökölt a konferencián, és úgy tűnik, Jakab vezette a gyűlést. Jakab Jézus Krisztus féltestvére volt, és az egyház jeruzsálemi gyülekezetének első püspöke. Az Apostolok cselekedetei 15:16–18 feljegyzése szerint Jakab Ámós prófétát idézte (lásd Ámós 9:11–12), igazolásként arra, hogy Péter kijelentése összhangban áll a próféták szentírásokban feljegyzett szavaival.

Jakab tanításai alapján a következő igazságot ismerjük meg: A szentírások tanulmányozásán keresztül megtudhatjuk az Úr akaratát. Beírhatod ezt az igazságot a szentírásodba az Apostolok cselekedetei 15:15–18 mellé.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 15:19–20-at, és keresd meg, mit tanácsolt Jakab, mit tegyenek az egyházi vezetők.

Jakab a támogatásának adott hangot azon irányelvvel kapcsolatosan, amelyet Péter – aki az egyház felett elnökölt – az Apostolok cselekedetei 15:7–11-ben bejelentett (lásd Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3. vols. [1965–73], 2:143). Az Apostolok cselekedetei 15:20-ban figyeld meg, Mózes törvényének mely részeire mondta Jakab, hogy a nemzsidó megtérteknek is meg kell tartaniuk.

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 15:22–27-et, és keresd meg a tanács döntését.

A tanács úgy döntött, hogy levelet küldenek szét az egyház tagjainak, melyben kijelentik, hogy a körülmetélés nem követelmény a szabadításhoz, és hogy ez az apostolok egységes döntése volt. Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma ugyanezen gyakorlatot követik napjainkban, hogy sugalmazott iránymutatást biztosítsanak az egyház tagjainak.

Az Apostolok cselekedetei 15-ben szereplő e beszámolóból a következő igazságot ismerjük meg: Az egyházi vezetők közös tanácskozás és az Istentől származó kinyilatkoztatásra való törekvés révén kapnak sugalmazást a nehéz problémákat illetően.

Hogy jobban megértsd, hogyan vonatkozik ez az igazság az egyházra napjainkban, gondold át a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, aki a következőket mondta, miután az Apostolok cselekedetei 10-ben és 15-ben szereplő példákkal szemléltette, hogy a Szabadító „szólhat egyénileg is a szolgáihoz, vagy miközben azok tanácskoznak”: „Ma Jézus Krisztus visszaállított egyházában is ugyanezt a mintát követjük. Az egyház elnöke jelenthet be vagy értelmezhet tanokat, a neki adott kinyilatkoztatások alapján (lásd például T&Sz 138). Tanbéli kifejtésre sor kerülhet az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma közös tanácskozása által is (lásd például 2. Hivatalos nyilatkozat). A tanács gyakran mérlegeli a hiteles szentírásokat, az egyházi vezetők tanításait és a korábbi gyakorlatokat. A végső cél azonban, akárcsak az újszövetségi egyházban, nem csupán a tanács tagjai közötti egyetértés, hanem az Istentől érkező kinyilatkoztatás. Ebben a folyamatban az érvek és a hit is szerepet játszanak az Úr szándékának és akaratának megismerésében” (Krisztus tana. Liahóna, 2012. máj. 88.).

Olvasd el az Apostolok cselekedetei 15:28–29-et, és keresd meg, mit írtak az apostolok és az elderek az egyháztagoknak szóló levélben. A „semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül” kifejezés a 28. versben azt jelenti, hogy az embereknek nem kellett eleget tenniük semmilyen további követelménynek, amely nem Istentől, hanem az emberektől származott volna.

Az Apostolok cselekedetei 15:28 szerint hogyan tudták meg az apostolok Isten akaratát a megtért nemzsidókra vonatkozó követelményekkel kapcsolatosan?

A Szentlélek nemcsak sugalmazást adott az apostoloknak, miközben közösen tanácskoztak, hanem megerősítő tanúságot is biztosított arról, hogy a döntésük helyes. Az Apostolok cselekedetei 15:28-ból azt tanuljuk, hogy a Szentlélek sugalmazása az egyik módja annak, hogy megtudjuk az Úr akaratát.

Gondold át a lecke elején készített listádat a fontos döntésekről. A szentírás-tanulmányozási naplódban fejtsd ki, hogy a modern próféták szavait és a szentírásokat miként használod majd fel az Úr útmutatásának elnyerésére jelenlegi és jövőbeli helyzetedben.

Apostolok cselekedetei 15:30–41

Pál és társai eljuttatják az apostolok levelét az antiókhiai egyháztagoknak

Az Apostolok cselekedetei 15:30–41 kifejti, hogy számos egyházi vezető juttatta el az apostolok levelét az egyház tagjaihoz Antiókhiában. Miután pedig Pál prédikált Antiókhiában, megkérte Barnabást, hogy kísérje el mindazon helyekre, ahol az első missziós útjuk során prédikáltak. Barnabás Márkot is szerette volna magukkal vinni, de Pál nemet mondott erre, mivel Márk az első missziójuk során otthagyta őket. E két nemes egyházi vezető közötti vita azzal zárult, hogy Barnabás úgy döntött, magával viszi Márkot Ciprusra, így Pál Silást választotta misszióstársnak, és elindult második missziójára.

Nem bűn másoktól eltérő véleményen lenni, ahogyan azonban ez a történet is illusztrálja, a vitatkozás helyett közösen kell megoldást találnunk a véleménykülönbségekre.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam az Apostolok cselekedetei 15-öt, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: