Rómabeliek 8–11

Bevezetés

Pál apostol tanít a lelki újjászületésből és az abból eredő áldásokról, ha alávetjük magunkat Mennyei Atyánk akaratának. Arról is tanít, hogy Izráel elutasította Isten Ábrahámmal és leszármazottaival kötött szövetségét. Pál azt tanítja, hogy inkább a szövetség iránti hithűség, mintsem a leszármazás dönti el azt, hogy ki tartozik Isten kiválasztott népéhez, és tanít az evangélium elviteléről a nemzsidókhoz.

Rómabeliek 8

Pál a lelki újjászületés áldásairól ír

Ismersz valakit, aki nagyon értékes vagy fontos dolgot örökölt valaki mástól? Előfordulhat például, hogy egy szülő vagy nagyszülő valami nagyon értékeset ad a gyermekeinek vagy az unokáinak.

Ha bárki vagyonát megörökölhetnéd, akkor kinek a vagyonát választanád, és miért szeretnéd, ha a tiéd lenne?

Gondolj bele, milyen áldásokat kapnál, ha örökölnéd mindazt, amivel Mennyei Atyánk rendelkezik. A Rómabeliek 8:1–18 tanulmányozása során figyeld meg, mit kell tennünk azért, hogy örökösei legyünk mindannak, amivel Mennyei Atyánk rendelkezik.

Olvasd el a Rómabeliek 8:1, 5–7, 13-at, és nézd meg, mit tanított Pál apostol, mi jellemzi azokat, akik „a test szerint valók”, vagyis hajlamosak bűnt elkövetni, illetve azokat, akik „a Lélek szerint valók”.

Ezekben a versekben Pál két ellentétes hozzáállásról tanított, az egyik „a testnek gondolata”, a másik pedig „a Lélek gondolata” (Rómabeliek 8:6), vagyis az egyik a testi gondolkodásmód, a másik pedig a lelki. A testi gondolkodásmód azt jelenti, hogy valaki a fizikai test élvezeteinek, szenvedélyeinek és kívánságainak kielégítésére összpontosít. Mit jelent szerinted a lelki gondolkodásmód?

A „test cselekedeteit a lélekkel megöldököl[ni]” (Rómabeliek 8:13) annyit tesz, mint leigázni, vagyis megfékezni a halandó testünkhöz kapcsolódó gyengeségeket, kísértéseket és bűnöket (lásd Móziás 3:19). Ebből a versből megtudjuk, hogy ha követjük a Lélek befolyását, akkor legyőzhetjük a természetes ember bűnre való hajlamát.

Olvasd el a Rómabeliek 8:14–17-et, és keresd ki, milyen szavakkal utal Pál azokra, akik követik a Lelket. A fiai szó a 14. versben gyermekeket jelent, a lányokat is beleértve (lásd T&Sz 25:1).

A szentírások több értelemben is mondják azt rólunk, hogy „Isten gyermekei vagyunk” (Rómabeliek 8:16). Először is, minden emberi lény szó szerint Mennyei Atyánk szeretett lélekgyermeke. Másodszor, a Jézus Krisztussal kötött szövetségi kapcsolaton keresztül Isten gyermekeiként újjászületünk, amikor bűnbánatot tartunk, megkeresztelkedünk és befogadjuk a Szentlelket.

A bibliai versben található »a fiúságnak Lelkét kaptátok« kifejezés az örökbefogadásra utal, mely a római világban elterjedt gyakorlat és Pál olvasói számára ismert elképzelés volt. Akit hivatalosan örökbe fogadtak, az minden olyan jogot és kiváltságot megkapott, amely a saját, természetes módon a családba született gyermeknek járt volna. Amikor tehát evangéliumi szövetségkötés által megkapjuk „a fiúságnak Lelkét” (Rómabeliek 8:15), Isten gyermekeivé válunk, „örököstársai[vá] pedig Krisztusnak” (Rómabeliek 8:17).

A Mormon könyvében Benjámin király is tanított arról, hogy mi módon válhatunk Krisztus gyermekeivé (lásd Móziás 5:5–10).

Joseph Fielding Smith elnök azt tanította, hogy Jézus Krisztus „azért válik Atyánkká, mert az értünk hozott engesztelés által életet, örök életet kínál nekünk”. Kifejtette: „A Neki való engedelmességre kötött szövetségeink révén Jézus Krisztus gyermekeivé, fiaivá és leányaivá válunk” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:29).

Olvasd el újra a Rómabeliek 8:17-et. Az örököstárs olyan valaki, aki más örökösökkel egyforma örökséget kap.

Ha már eleve az Atyaisten gyermekei vagyunk, akkor miért nem kapunk automatikusan egyforma örökséget Jézus Krisztussal? Miért szükséges Jézus Krisztus fiaivá és leányaivá válni?

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő magyarázatot fűzte ehhez: „…mindannyian mennyei szüleink örökösei vagyunk. »Isten gyermekei vagyunk«, tanította Pál apostol – »Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak« (Rómabeliek 8:16–17). Amint azt az Újszövetség kifejti, ez azt jelenti, hogy »az örök élet« (Titus 3:7) örökösei vagyunk, és ha az Atyához jövünk, akkor »örökségül nyer[ünk] mindent« (Jelenések 21:7), mindent, amije van. Ezt aligha foghatja fel halandó elménk! Azt azonban értjük, hogy csak akkor érhetünk el ehhez a végső célhoz, ha követjük Szabadítónkat, Jézus Krisztust, aki azt tanította, hogy »senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam« (János 14:6)” (Krisztus követői. Liahóna, 2013. máj. 98–99.).

Saját érdemességünk alapján semmit nem kapnánk, mert mindannyian követtünk el bűnt, és nem érünk fel Isten dicsőségéhez (lásd Rómabeliek 3:23). Amikor azonban Jézus Krisztus örökbe fogad minket, a tökéletlenségeinket felülírja az Ő tökéletes élete és engesztelése. Szövetségeink és Jézus Krisztus iránti engedelmességünk által így örököstárssá válunk, és Jézus Krisztussal „együtt szenvedünk” (Rómabeliek 8:17). Ez nem azt jelenti, hogy elszenvedjük mindazt, amit a Szabadító az engesztelő áldozata részeként elszenvedett, hanem inkább azáltal szenvedünk vele együtt, hogy követjük Őt, feláldozunk világi dolgokat, engedelmeskedünk a parancsolatoknak és hithűen kitartunk az ellenállás közepette.

A Rómabeliek 8:14–18-ból megtudjuk, hogy ha Isten hithű szövetséges gyermekei vagyunk, akkor Jézus Krisztus örököstársaivá válhatunk mindazt illetően, amivel Mennyei Atyánk rendelkezik.

Rajzolj a szentírás-tanulmányozási naplódba egy három oszlopból álló táblázatot. Az első oszlop fejléce legyen követelmények, a középsőé ellenállás, a harmadiké pedig örökség. Azután tedd a következőket:
1. A „követelmények” oszlopban sorolj fel négy vagy öt konkrét parancsolatot vagy normát, melyet be kell tartanunk ahhoz, hogy Isten hithű szövetséges gyermekeinek számítsunk.
2. Az „ellenállás” oszlopban sorolj fel néhány példát arra, hogy milyen ellenállásba ütközhetünk, miközben igyekszünk Isten hithű szövetséges gyermekeiként élni.
3. Az „örökség” oszlopban sorolj fel jó néhány olyan áldást, melyet Mennyei Atyánktól örökölhetünk akkor, ha igyekszünk az Ő hithű szövetséges gyermekeiként élni.

Nézd meg a szentírás-tanulmányozási naplódba írt felsorolásokat, és vesd össze a Krisztus örököstársaiként elnyerhető áldásokat a követelményekkel és a lehetséges ellenállással. Mit mondanál, ha valaki megkérdezné tőled, hogy érdemes-e hűnek lenni az Úr parancsolataihoz?

Olvasd el a Rómabeliek 8:18-at, és nézd meg, hogy mit mondott Pál, amikor összevetette az áldozathozatalainkat azzal, amit Mennyei Atyánktól örökségként kapunk.

A Rómabeliek 8:19–30 feljegyzi Pál azon tanításait, hogy a Lélek segít nekünk a gyengeségeinkben, és Jézus Krisztus már a halandóság előtti életben elhívást kapott arra, hogy Isten gyermekeinek a Szabadítója legyen. (A Rómabeliek 8:29–30-ban található eleve elrendelt kifejezés előre elrendelést, vagyis elhívást jelent. Az efézusbeliekhez írt levél tanulmányozásakor még több mindent megtudsz majd Pál előre elrendelésre vonatkozó tanításairól.)

Olvasd el a Rómabeliek 8:28, 31–39-et, és keresd ki, milyen igazságokat tanított Pál Isten szeretetéről a halandóságban megtapasztalható ellenállás, kihívások és megpróbáltatások kapcsán. Meg is jelölheted azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek fontosak számodra.

A Rómabeliek 8:31 Joseph Smith fordításában az áll: „Ha az Isten velünk, kicsoda győzhet le minket?” (Joseph Smith Translation, Romans 8:31).

Az ezekben a versekben fellelhető igazságok között vannak az alábbiak: Ha szeretjük Istent, akkor minden dolog összefog a javunkért. Jézus Krisztus által a halandóság minden kihívását és megpróbáltatását legyőzhetjük. Semmi nem választhat el minket Isten szeretetétől, mely Jézus Krisztus engesztelésében mutatkozik meg.

Végezz el legalább egyet az alábbi tevékenységek közül a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Gondold át az általad megtapasztalt kihívásokat és megpróbáltatásokat, és írj le két olyan kijelentést a Rómabeliek 8:28, 31–39-ből, melyeket különösen fontosnak találsz, majd indokold meg, hogy miért.
2. Írd le, hogyan tapasztaltad már meg Isten szeretetét a kihívásaid idején.
3. Írj le néhány olyan módot, ahogyan ki tudod mutatni az Isten iránti szeretetedet. Tűzd ki célul, hogy a leírtak szerint cselekszel, és bízz benne, hogy minden dolog összefog a javadért.

Rómabeliek 9–11

Pál arról tanít, hogy Izráel elutasította Isten szövetségét, valamint hogy az evangéliumot a nemzsidók közé is el kell vinni

Amint azt a Rómabeliek 9–11 feljegyzi, Pál apostol az Izráel és az izráeliták kifejezéseket használta a zsidók szó helyett. Az Ószövetség idején Isten Jákób, vagyis Izráel leszármazottait választotta ki arra, hogy az Ábrahámmal kötött szövetségének részesei legyenek (lásd Rómabeliek 9:4–5). Ez a szövetség magában foglalt a következőkhöz hasonló áldásokat: föld, papsági felhatalmazás, valamint annak felelőssége, hogy szerte a világon megáldják az embereket az evangéliummal, amely az örök élet lehetőségét kínálja nekik.

Olvasd el a Rómabeliek 9:6, 8-at, és nézd meg, hogy mit tanított Pál Izráel házának tagjairól.

Szerinted mit értett Pál az alatt, hogy „nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Rómabeliek 9:6)?

A zsidók között voltak, akik nem értették, hogy az Izráel házába született emberek nem mind érdemesek arra, hogy részesei legyenek Isten Izráellel kötött szövetségének. Tévesen abban bíztak, hogy leszármazásuk automatikusan megadja nekik a szövetség áldásait.

Olvasd el a Rómabeliek 10:8–13-at, és nézd meg, hogyan válhat valaki részévé Isten szövetséges népének, függetlenül attól, hogy izráelita-e vagy sem.

Ezekben a versekben a vallást teszel ige görög megfelelője az elfogadás vagy szövetségkötés nyilvános megvallását jelenti, a hiszed ige görög megfelelője pedig bizalommal teljes elkötelezettséget. Ez a Szabadítóba vetett mély bizalom indítja az embereket annak nyilvános megvallására, hogy elfogadják Őt úgy, ahogyan azt kívánja. Ennek módozataihoz hozzátartozik Isten parancsolatainak betartása, a bűnbánat, valamint az evangélium szabadító szertartásainak – például a keresztelkedésnek és a Szentlélek ajándékának – elnyerése.

Pál tanításai szerint ha elfogadjuk és követjük Jézus Krisztust és az Ő evangéliumát, akkor elnyerhetjük Isten szövetségeinek áldásait, és megszabadulhatunk.

Némelyek a Rómabeliek 10:9, 13-ra hivatkozva azt állítják, hogy a szabadításunkhoz mindössze szóban ki kell nyilvánítanunk a Jézus Krisztusba vetett hitünket. A szentírás-tanulmányozási naplódban írd le, hogy az ebben a leckében megbeszélt igazságok hogyan segíthetnek neked erre a hamis állításra reagálni.

A Rómabeliek 10–11 hátralevő részében azt olvassuk, hogy Pál azt tanította, hogy Isten szavát feltétlenül hallani kell a Jézus Krisztusba vetett hit kifejlesztéséhez. További magyarázatokat fűzött ahhoz, hogy az izráeliták elutasítják Jézus Krisztus evangéliumát, és a vadolajfa ágainak a szelíd olajfába való oltásának hasonlatát felhasználva jelenítette meg a nemzsidók befogadását Izráel házába (lásd Jákób 5). Azt is tanította, hogy az evangélium ismét fel lesz majd ajánlva a zsidóknak.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Rómabeliek 8–11-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: