2 Korinthusbeliek 10–13

Bevezetés

Pál apostol tanít az Isten gyermekeit érintő lelki háborúról. Megvédi magát azokkal szemben, akik ellene szegültek. Felidézi, hogyan ragadtatott fel a harmadik mennybe, és leírja, hogy mi módon bizonyultak áldásnak a gyengeségei. Levelének zárása előtt Pál arra buzdítja a szenteket Korinthusban, hogy tartsanak önvizsgálatot és bizonyítsák be a hithűségüket.

2 Korinthusbeliek 10–11

Pál a lelki háborúzásról, Sátán megtévesztéseiről és saját megpróbáltatásairól ír

Milyen gondolataid támadnak a háború szó láttán?

Gondolj bele, milyen tekintetben állunk háborúban Sátánnal. Melyek számunkra ennek a lelki háborúnak a legnehezebb csatái?

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 10:3–6-ot, és nézd meg, mit tanított Pál apostol, mit kell tennünk ahhoz, hogy sikerrel járjunk ebben a Sátán elleni háborúban.

A „foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2 Korinthusbeliek 10:5) a gondolataink kordában tartását jelenti, beleértve ebbe a helytelen gondolatok kerülését, valamint a jó és felemelő dolgokra való összpontosítást. Az 5. versből megtudhatjuk azt az igazságot, hogy ha Jézus Krisztusnak engedelmeskedve kordában tartjuk a gondolatainkat, akkor nagyobb sikerrel járunk a Sátán elleni háborúban.

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Mit tehetünk, ami segíteni fog nekünk kordában tartani a gondolatainkat? (Hasznos ötletekért lásd Alma 37:36; T&Sz 121:45; és az Első Elnökség előszava a Himnuszok könyvben [X. oldal].)
2. Milyen áldásokat tapasztaltál már, amikor a Szabadítónak engedelmeskedve kordában tartottad a gondolataidat?

Vedd fontolóra, hogy mit fogsz megtenni azért, hogy a Szabadítónak engedelmeskedve kordában tartsd a gondolataidat. Vannak, akik hasznosnak találják az imádkozást, a szentírások memorizálását vagy a himnuszok éneklését.

A 2 Korinthusbeliek 10:7–18-ból megtudjuk, hogy Pál az Úrban dicsekedett (neki tulajdonította mindazt, amit elért), és azt tanította, hogy saját gyengeségeit ne használják kifogásként arra, hogy nem hallgatnak rá.

A 2 Korinthusbeliek 11-ben azt olvassuk, hogy Pál említést tett arról, még milyen módokon igyekszik Sátán megrontani a gondolatainkat, és elvezetni minket Jézus Krisztustól – például hamis krisztusok és hamis apostolok által. Pál elmondta, milyen szenvedéseket viselt el a Szabadító igaz apostolaként.

2 Korinthusbeliek 12

Pál felidézi felragadtatását a harmadik mennybe, és arról tanít, hogy mi módon válhat javunkra a gyengeségeink beismerése

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor tövisek sértettek fel. Milyen szempontból tudják megkeseríteni az életet a tövisek?

Pál apostol a tövis fogalmával jelképezte az általa megtapasztalt próbatételt vagy gyengeséget.

Míg elolvasod a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, gondold át, milyen próbatételeket vagy gyengeségeket tapasztaltál már meg: „Néhányan elvesztették egy szerettüket, vagy egy magatehetetlen családtagjukról gondoskodnak. Vannak, akiken válás ejtett sebet. Mások örökkévaló házasságra áhítoznak. Néhányan függőséget okozó szerek vagy szokások, mint például az alkohol, a dohányzás, a kábítószer vagy a pornográfia markába kerültek. Mások fizikai vagy szellemi fogyatékossággal küszködnek. Vannak, akik azzal küzdenek, hogy [a saját nemükhöz] vonzódnak. Néhányan a depresszió vagy az alkalmatlanság szörnyű érzésétől szenvednek. Így vagy úgy, de sokan cipelnek súlyos terheket” (Meggyógyítja a súlyos terheket cipelőket. Liahóna, 2006. nov. 6.).

A 2 Korinthusbeliek 12 tanulmányozása során keress olyan igazságokat, melyek segíthetnek neked, amikor próbatételeket vagy gyengeségeket tapasztalsz meg.

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 12:1–4-et, és figyeld meg, hogy milyen látomása volt Pálnak. (Ezekben a versekben Pál harmadik személyként utalt magára, amikor azt mondta, hogy ismer „egy embert”. A 2. versben található megállapítás, mely szerint „ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja” azt jelzi, hogy Pál itt látomást látott.)

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 12:5–6-ot, és keresd ki, hogyan reagált Pál erre a látomásra a celesztiális királyságról.

Figyeld meg, hogy bár Pálnak része volt ebben a látomásban, nem akart vele „dicsekedni”. Talán attól tartott, hogy mások esetleg túl nagyra tartják majd őt, pedig vannak még legyőzendő halandó nehézségei.

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 12:7–9-et, és nézd meg, hogyan segített az Úr Pálnak, hogy alázatos maradjon. (A „felettébb el ne bizakodjam” [7. vers] azt jelenti, hogy ne legyen gőgös.)

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt a megjegyzést fűzte ehhez, hogy Pál tövise lehetett „valamilyen meg nem nevezett fizikai gyengeség, nyilvánvalóan gyötrelmes, melytől az apostol állandóan vagy visszatérően szenvedett” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:448).

Figyeld meg, hányszor imádkozott Pál azért, hogy eltávolíttasson testéből ez a tövis.

A 2 Korinthusbeliek 12:9-ben meg is jelölheted azt a kifejezést, mely kifejti, hogy az Úr úgy döntött, nem távolítja el Pál testéből a tövist.

Ezekből a versekből megtudjuk, hogy az Úr talán azért engedi, hogy gyengeségeket és próbatételeket tapasztaljunk meg, hogy megtanulhassunk alázatosnak lenni. Ezt az igazságot be is jelölheted vagy oda is írhatod a szentírásodba a 2 Korinthusbeliek 12:7–9 közelébe.

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 12:9–10-et, és nézd meg, hogy milyen igazságokat tudott meg Pál, amelyek segítettek neki elviselni a gyengeségeit. Olvasás közben tartsd szem előtt, hogy a kegyelem olyan „isteni segítség vagy erő, [mely] Isten irgalma és szeretete által adatik” (Kalauz a szentírásokhoz: kegyelem; scriptures.lds.org).

Bejelölheted azokat a szavakat vagy kifejezéseket a 2 Korinthusbeliek 12:9–10-ben, amelyek a következő igazságokat tanítják: Jézus Krisztus kegyelme elegendő számunkra, hogy megerősítsen minket a gyengeségeinkben. Az Úr nem mindig távolítja el a kihívásainkat, de megerősít minket, ha hithűen viseljük azokat.

Dallin H. Oaks elder bizonyságot tett erről: „Az Úr Jézus Krisztus gyógyító hatalma – akár leveszi rólunk a terhet, akár megerősít bennünket, hogy el tudjuk viselni azt, és együtt tudjunk élni vele, ahogyan Pál apostol is tette – a halandóság minden gyötrelmére érvényes” (vö. Meggyógyítja a súlyos terheket cipelőket. 8.).

Válaszolj legalább kettőre az alábbi kérdések közül a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Mit jelent számodra az, hogy a Szabadító kegyelme elegendő (lásd 2 Korinthusbeliek 12:9), hogy megerősítsen téged a gyengeségeid közepette?
2. Hogyan segíthetnek neked a 2 Korinthusbeliek 12:9–10-ben tanított igazságok, amikor gyengeségeket és próbatételeket tapasztalsz meg?
3. Előfordult már veled vagy egy ismerősöddel, hogy a Szabadító megerősített, hogy segítséget nyújtson egy gyengeség kapcsán vagy egy próbatétel közepette? Mikor?

2 Korinthusbeliek 13

Pál arra buzdítja a korinthusbeli szenteket, hogy tartsanak önvizsgálatot és bizonyítsák be a hithűségüket

Napjainkban némelyek megkérdőjelezik az egyházban vezető beosztásba elhívottak tanításait és felhatalmazását. A korinthusi szentek között is voltak olyan hamis tanítók, akik megkérdőjelezték Pál személyét és apostoli felhatalmazását.

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 13:3-at, és nézd meg, mire keresett bizonyítékot néhány korinthusbeli egyháztag.

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 13:5–6-ot, és nézd meg, mire buzdította Pál apostol a korinthusbeli szenteket, mit tegyenek ahelyett, hogy megkérdőjeleznék: apostolként általa szólt-e hozzájuk az Úr. (A kísértsétek meg felszólítás itt azt jelenti: vizsgáljátok meg.) Az 5. versben megjelölheted azokat a felszólító módban álló igéket, amelyek megmondják a korinthusbeli szenteknek, hogy mit tegyenek.

Amikor Pál arra kérte a korinthusbeli szenteket, hogy vizsgálják meg, vajon „a hitben” vannak-e (5. vers), akkor annak átgondolására kérte őket, hogy vajon hűek-e az Úrhoz és az Ő egyházához. A 2 Korinthusbeliek 13:5–6-ból megtudjuk, hogy az egyházi vezetők kritizálása helyett az egyháztagok vizsgálják meg a saját hithűségüket.

Olvasd el a következő idézetet Joseph Smith prófétától, és nézd meg, hogy mit tanított, mi történik, ha úgy döntünk, hogy saját hithűségünk megvizsgálása helyett a vezetőinket kritizáljuk: „[Ha valaki] feláll, hogy másokat elítéljen, az egyházban hibát találjon, mondván, hogy nem a helyes úton járnak, miközben ő maga igazlelkű, biztosan tudhatjátok, hogy az az ember egyenes úton halad a hitehagyás felé; és ha meg nem bánja [úgy igaz, ahogy Isten él], …el fogja hagyni a hitét ” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 334.).

Szakíts néhány percet az alábbi kérdések átgondolására, majd írd alá a szentírás-tanulmányozási naplódat, jelezve ennek a feladatnak az elvégzését.
1. 1–10-es skálán elhelyezve (a 10 a tökéletesen) mennyire követed az egyházi vezetők tanácsait?
2. Melyik az a próféták és apostolok által tanított norma, amelyet hűségesebben is követhetnél?
3. 1–10-es skálán elhelyezve (a 10 a minden lehetőséget megragadva) milyen gyakran mondasz köszönetet személyesen vagy imában az egyházi vezetőidért?
4. Mit tehetnél azért, hogy még több megbecsülést tanúsíts a vezetőid által érted hozott áldozatok és érted tett erőfeszítések iránt?
Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Milyen áldások származhatnak abból, ha valaki rendszeresen ehhez hasonló önvizsgálatot tart?

A 2 Korinthusbeliek 13:7–13-ból megtudjuk, hogy Pál arra buzdította a szenteket, hogy kerüljék a gonoszságot és törekedjenek a tökéletességre.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a 2 Korinthusbeliek 10–13-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: