17. lecke
1 Nefi 16
Bevezetés
Miután Nefi szavai szívükbe martak, Lámán és Lemuel megalázkodtak az Úr előtt. A család tovább folytatta útját a vadonban, az Úr pedig megáldotta őket a Liahónával, melynek segítségével irányította őket útjukon. Vándorlásuk során nehézségeket éltek át, többek között azt, hogy Nefi eltörte az íját, amely a leghatékonyabb eszközük volt az élelemszerzéshez. A család többsége – még Lehi is – zúgolódni kezdett az Úr ellen. Nefi megfeddte fivéreit, amiért panaszkodtak, új íjat készített, és atyja tanácsát kérte abban, hogy hol vadásszon.
Javaslatok a tanításhoz
1 Nefi 16:1–6
Nefi reakciója fivérei zúgolódására
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor megrótták őket egy rossz cselekedetük miatt, és hogy miként reagáltak erre. Ezután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan az 1 Nefi 16:1-et. Mielőtt elkezdené az olvasást, kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg Lámán és Lemuel reakcióját Nefi tanításaira. Emlékeztesd a tanulókat, hogy Nefi azt tanította, hogy a gonoszokat el fogják választani az igazaktól, és ki lesznek vetve Isten jelenlétéből (lásd 1 Nefi 15:33–36).
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az 1 Nefi 16:2-t. Javasolhatod, hogy jelöljék meg azt a kifejezést, mellyel Nefi elmagyarázta, hogy néhány ember miként reagál az igazságra, amikor nem élnek aszerint.
-
Szerintetek mit jelent, hogy „a bűnösök keménynek találják az igazságot”? Szerintetek mit jelent az „elevenükbe vág” kifejezés?
-
Milyen módokon reagálhatunk, amikor nehéz elviselni az igazságot?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az 1 Nefi 16:3–4-et. Javasolhatod, hogy jelöljék meg a ha és az akkor szavakat a 3. versben. Ösztönözd őket, hogy keressék ki, Nefi milyen tanácsot adott fivéreinek arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene az általa mondott „kemény dolgokra” reagálniuk. Kérj meg egy tanulót, hogy magyarázza el a saját szavaival, amit Nefi a fivéreinek tanított.
-
Az 1 Nefi 16:5 szerint Nefi fivérei hogyan reagáltak a tanítására?
-
Mit javasol az 1 Nefi 16:5 arra, hogy hogyan reagáljunk, amikor az igazság az „elevenü[n]kbe vág”?
1 Nefi 16:7–33
Az Úr a Liahóna segítségével mutatja az utat Lehi családjának
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan az 1 Nefi 16:9–10-et. Tedd ki az A Liahóna című képet (62041; Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 68. sz.). Mutass rá arra, hogy a művész hogyan ábrázolta a Liahónát.
-
Szerintetek egy ilyen ajándék miként lehetett hasznos Lehinek és a családjának az akkori helyzetükben?
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az 1 Nefi 16:16–19-et.
-
Miben segítette Lehi családját a Liahóna?
-
Miután Lehi családja megkapta a Liahónát, útjuk könnyű vagy nehéz volt? Az 1 Nefi 16:17–19-ben Nefi miről számol be, ami alátámasztja a válaszotokat?
-
Szerintetek miért van az, hogy néha az olyan igazlelkű embereknek is vannak megpróbáltatásaik, mint Lehi és Nefi? (Elmagyarázhatod, hogy sok megpróbáltatásunk nem rossz döntések következménye, hanem lehetőség arra, hogy halandó utazásunk részeként tanuljunk és fejlődjünk.)
Kérd meg az osztály egyik felét, hogy magukban tanulmányozzák az 1 Nefi 16:20–22-t, és keressék ki, hogy Lehi családtagjai miként reagáltak arra a megpróbáltatásra, hogy Nefi eltörte az íját. Az osztály másik fele olvassa el az 1 Nefi 16:23–25, 30–32-t, és keresse ki, hogy Nefi miként reagált ugyanerre a megpróbáltatásra, illetve az ő reakciója milyen hatással volt a családjára. Miután mindkét csoport beszámolt arról, mit talált, kérdezd meg:
-
Mit tanulhatunk abból, ha összehasonlítjuk e két reakciót ugyanarra a megpróbáltatásra?
-
Miért fontos mozzanat, hogy Nefi az atyjától kért útmutatást annak ellenére, hogy Lehi is zúgolódott? Ebből milyen tantételeket tanulhatunk és alkalmazhatunk az életünkben? (Elmagyarázhatod, hogy azáltal, hogy Lehihez fordult útmutatásért, Nefi tiszteletet tanúsított iránta, és segített emlékeztetni őt, hogy forduljon az Úrhoz. Amikor tökéletlenségük ellenére tanácsot kérünk szüleinktől és papsági vezetőinktől, tiszteletet mutatunk irántuk és hitet gyakorlunk az Úrban.)
-
Milyen további tantételeket tanulhatunk abból, ahogyan Nefi a családja megpróbáltatásaira reagált? (Miközben a tanulók megosztják ötleteiket, hangsúlyozd ki, hogy ha minden tőlünk telhetőt megteszünk és az Úr iránymutatását kérjük, akkor Ő át fog segíteni bennünket a nehézségeken.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan az 1 Nefi 16:26–29-et. Kérd meg az osztályt, hogy keresse ki a szentírásrészből annak részleteit, hogy az Úr miként használta a Liahónát Lehi családjának irányítására. Hogy segíts a tanulóknak megérteni és alkalmazni az e versekben tanítottakat az Úr útmutatásának elnyeréséről, tedd fel a következő kérdéseket:
-
Mi a különbség aközött, ha alkalomszerűen követjük az Úr irányítását, vagy ha hittel és szorgalmasan követjük azt?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az 1 Nefi 16:29-et, az Alma 37:6–7-et és az Alma 37:38–41-et, és keressenek egy olyan tantételt, melyről mind a három szentírásrész tanít.
-
Melyik tantételről tanulhatunk e három szentírásrészben? (Győződj meg róla, hogy a tanulók értik, hogy kis eszközökkel az Úr nagyszerű dolgokat tud véghezvinni. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára.)
-
E versek szerint az Úr milyen „kis eszközökkel” ad nekünk útmutatást?
Írd fel a következő kérdéseket a táblára, és világíts rá, hogy mindegyik kérdésből hiányzik egy szó vagy kifejezés. (Ezt már óra előtt megteheted.)
-
Miként hasonlítható a … a Liahónához? Mondjatok két-három dolgot.
-
Milyen dolgok hatására hagyhatjuk figyelmen kívül a … révén kapott fontos üzeneteket?
-
Tapasztaltátok-e már, hogy áldásban részesültetek, amiért követtétek a … útmutatását? Mikor?
Oszd az osztályt három csoportra, és mindegyik csoport élére nevezz ki egy vezetőt. Adj minden vezetőnek egy másolatot az alábbi feladatok egyikéből, amelyek elvégzése során a csoportok egy-egy olyan „kis eszközről” fognak tanulni, amellyel az Úr vezet minket. (Ha nagy az osztályod, a tanulókat háromnál több csoportra is oszthatod, hogy csökkentsd a csoportok méretét. Ha ezt teszed, több csoportnak is adhatod ugyanazt a feladatot.)
1. csoport: Pátriárkai áldás
Olvasd fel a csoportnak Thomas S. Monson elnök következő kijelentését:
„Ugyanaz az Úr, aki biztosította Lehi számára a Liahónát, ma számotokra és számomra is biztosít egy ritka és értékes ajándékot, mellyel irányt ad az életünknek, figyelmeztet a veszélyre, és kijelöli előttünk az utat, igen, a biztonságos ösvényt, amely nem a megígért földre, hanem mennyei otthonunkhoz vezet minket. Az ajándék, melyről beszélek, a pátriárkai áldásotok. […]
Az áldásotok nem arra van, hogy szépen összehajtogassátok és eltegyétek. Nem is arra, hogy bekeretezzétek, vagy közkinccsé tegyétek. Ehelyett arra való, hogy olvassátok, hogy megszeressétek, és hogy kövessétek a tanácsait. Pátriárkai áldásotok átvezet majd a legsötétebb éjszakán. Átsegít majd az élet veszélyein. […] Pátriárkai áldásotok a ti személyes Liahónátok, mely feltérképezi az előttetek álló utat, és irányt mutat” (“Your Patriarchal Blessing: A Liahona of Light,” Ensign, Nov. 1986, 65–66).
Egészítsétek ki a táblán lévő kérdéseket úgy, hogy azok a pátriárkai áldásokról szóljanak. Beszéljétek meg a csoporttal a kérdéseket. Jelölj ki egy embert a csoportodból, aki megosztja az osztály többi tagjával, amit a csoportotok tanult. Kérj meg egy másik csoporttagot, hogy ossza meg tapasztalatait a 3. kérdéssel kapcsolatban.
2. csoport: A szentírások és az utolsó napi próféták szavai
Olvasd fel a csoportodnak W. Rolfe Kerr elder, a Hetvenek tagjának következő kijelentését:
„…Krisztus szavai egyfajta személyes Liahónát jelentenek mindannyiunk számára, megmutatván nekünk az utat. Ne legyünk restek, amikor könnyű az út! Hittel ültessük elménkbe és szívünkbe Krisztus szavait úgy, ahogy azok le vannak jegyezve a szent írásokban, és ahogy azokat halljuk az élő próféták, látnokok és kinyilatkoztatók szájából! Hittel és buzgón lakmározzunk Krisztus szavaiból, mert az Ő szava lesz a mi lelki Liahónánk, megmondván nekünk, mit kell cselekednünk!” (lásd Krisztus szavai – a mi lelki liahónánk. Liahóna, 2004. máj. 37.).
Egészítsétek ki a táblán lévő kérdéseket úgy, hogy azok a szentírásokról és az utolsó napi próféták szavairól szóljanak. Beszéljétek meg a csoporttal a kérdéseket. Jelölj ki egy embert a csoportodból, aki megosztja az osztály többi tagjával, amit a csoportotok tanult. Kérj meg egy másik csoporttagot, hogy ossza meg tapasztalatait a 3. kérdéssel kapcsolatban.
3. csoport: A Szentlélek
Olvasd fel a csoportnak a következő kijelentést David A. Bednar eldertől, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjától:
„Ha hozzáállásunkat és tetteinket igazlelkűséggel igyekszünk párosítani, akkor ma a Szentlélek az lesz számunkra, ami Lehi és családja számára a Liahóna volt az ő idejükben. Azok a tényezők, amelyek a Liahónát rávették, hogy működjön Lehi számára, ugyancsak meg fogják hívni életünkbe a Szentlelket. Azok a tényezők pedig, amelyek meggátolták a Liahóna működését az ősi időkben, a mi napjainkban ugyanúgy azt okozzák majd, hogy visszahúzódunk a Szentlélektől” (lásd Hogy Lelke mindig velünk legyen. Liahóna, 2006. máj. 30.).
Egészítsétek ki a táblán lévő kérdéseket úgy, hogy azok a Szentlélekről szóljanak. Beszéljétek meg a csoporttal a kérdéseket. Jelölj ki egy embert a csoportodból, aki megosztja az osztály többi tagjával, amit a csoportotok tanult. Kérj meg egy másik csoporttagot, hogy ossza meg tapasztalatait a 3. kérdéssel kapcsolatban.
Megjegyzés a hitoktatóknak: Körülbelül 6–8 perc elteltével kérd meg a csoportokat, hogy tanítsák meg az osztálynak, amit a beszélgetésük során tanultak. Arra is megkérheted a tanulókat, hogy írjanak le a szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy az órai jegyzetfüzetükbe egy olyan alkalmat, amikor az Úr kis eszközökkel irányította őket. Vedd fontolóra, hogy te magad is elmesélsz egy olyan esetet az életedből, amikor az Úr kis eszközökkel adott számodra útmutatást.
Megjegyzések és háttér-információk
1 Nefi 16:10. Személyes liahóna
Spencer W. Kimball elnök lelkiismeretünket a Liahónához hasonította:
„Fel kell ismernetek, hogy a saját bensőtökben van valami, ami hasonlít az iránytűhöz, a Liahónához. Minden gyermek megkapja ezt. Mire nyolcéves, meg tudja különböztetni a jót a rossztól, ha szülei jól tanították őt. Ha figyelmen kívül hagyja saját liahónáját, akkor talán végül az nem suttog majd neki. De ha emlékezünk rá, hogy mindannyian rendelkezünk azzal a dologgal, ami a helyes útra terel minket, akkor a hajónk nem kerül rossz sodrásba, nem fogunk szenvedni, nem fogjuk eltörni az íjunkat, a családunk pedig nem fog éhezni – ha hallgatunk saját liahónánk parancsaira, amit lelkiismeretünknek nevezünk” (“Our Own Liahona,” Ensign, Nov. 1976, 79).