35. lecke: 2 Nefi 25

35. lecke

2 Nefi 25

Bevezetés

Tovább hangsúlyozva Ésaiás próféciáinak jelentőségét Nefi elmondta, hogy bárki megértheti és nagyra értékelheti Ésaiás szavait, akiben megvan a prófétálás lelke. Megosztotta, mi írásának célja: „hogy meggyőzzük gyermekeinket, és testvéreinket is, hogy higgyenek Krisztusban, és békéljenek meg Istennel” (2 Nefi 25:23). Arra hívott fel mindenkit, hogy higgyenek Jézus Krisztusban, és hódoljanak Neki teljes lelkükkel, elméjükkel, erejükkel, és egész lényükkel (lásd 2 Nefi 25:29).

Javaslatok a tanításhoz

2 Nefi 25:1–8

Nefi azt tanítja, hogy meg tudjuk érteni Ésaiás szavait, ha rendelkezünk a prófétálás lelkével

Állíts ki egy lakatot, amelyet nem lehet kinyitni a kulcsa nélkül (vagy rajzolj fel a táblára egy lakatot és egy kulcsot). Mutass rá, hogy amikor az emberek biztonságban akarják tartani értékes javaikat, akkor gyakran elzárják azokat. Lehet, hogy maguknál tartják a lakat egyetlen kulcsát, vagy adhatnak belőle másolatot egy bizalmas barátjuknak vagy családtagjuknak.

Mondd el, hogy Nefi tudta, hogy Ésaiás jövendölései „nagyon értékesek” (2 Nefi 25:8), de nem tartotta őket titokban. Még egy kulcsról is tanított mindenkinek, aki szeretné feltárni Ésaiás szavainak jelentését. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Nefi 25:4 első mondatát, az osztály pedig keresse meg, mi a kulcs Ésaiás szavainak megértéséhez.

Milyen kulcsokat találtatok? („A prófétálás lelke”.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelent birtokában lenni „a prófétálás lelkének”, olvasd fel a következő kijelentést a szentíráskalauzból:

„A prófécia Istentől ihletett szavakból vagy írásokból áll, amelyeket a Szentlélektől kapott kinyilatkoztatás által kap valaki. A Jézusról alkotott bizonyság a prófétálás lelke (Jelenések 19:10). A prófécia vonatkozhat a múltra, a jelenre, illetve a jövőre is. Amikor valaki prófétál, azt mondja el vagy írja le, amit Isten tudatni akar vele, saját maga vagy mások érdekében. Saját életünkre vonatkozóan kaphatunk próféciát vagy kinyilatkoztatást” (Kalauz a szentírásokhoz: prófécia, prófétál.).

Segíts a tanulóknak felismerni, hogy Ésaiás szavainak ismerete gyarapodni fog bennük, amikor (1) törekednek a Szentlélek útmutatására, és (2) bizonyságuk van Jézus Krisztusról, és vágynak arra, hogy tanuljanak Róla. Amikor ily módon közelítenek Ésaiás szavaihoz, mindig azt keresve, miként tesznek bizonyságot szavai a Szabadítóról, akkor meg tudják majd tanulni, amit Isten szeretne átadni nekik, saját javukra és mások javára egyaránt.

Mutass rá, hogy Nefi további ötleteket is megosztott, melyek segíthetnek jobban megértenünk Ésaiás szavait. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 25:1-et, és keressék meg, Nefi népéből sokan miért találták nehéznek megérteni Ésaiás próféciáit.

Mit találtatok? (Nem ismerték „a zsidók közötti prófétálás módját”.)
Annak alapján, amit Ésaiás szavaiból olvastatok, milyen jellegzetességeit látjátok az ősi zsidók prófétálásának? (A válaszok között szerepelhet, hogy Ésaiás és más próféták is jelképeket és költői nyelvezetet használtak.)
Ésaiás szavainak olvasásakor miért hasznos tudatában lenni a prófétálás e jellegzetességeinek?

Mondd el, hogy egy további hasznos ötlet olvasható a 2 Nefi 25:5–6-ban. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezeket a verseket, az osztály pedig keresse meg, milyen élményei voltak Nefinek, amelyek segítettek neki Ésaiás szavainak megértésében.

Szerintetek miért segített Nefinek az, hogy korábban Jeruzsálemben élt? Annak alapján, amit Ésaiás szavaiból olvastatok, szerintetek miért vált előnyére Nefinek az, hogy „látt[a] a zsidók dolgait” és „ismert[e] a környező tájakat” (Jeruzsálem környékét)?
Mit tehetünk azért, hogy valamennyire mi is megismerjük ezeket a dolgokat? (Tanulmányozhatjuk az ősi Izráel kultúráját, történelmét és földrajzát.)

Olvasd fel a tanulóidnak a 2 Nefi 25:7–8-at. Olvasás közben mutass rá, hogy Ésaiás próféciái nagyon értékesek lesznek a számunkra, amikor látjuk majd beteljesülni azokat. Ezen igazság szemléltetésére kérdezd meg:

Milyen próféciákat tanulmányoztunk az elmúlt pár napban, amelyek már beteljesedtek? (A tanulók felidézhetik a próféciákat a Salt Lake templomról [lásd 2 Nefi 12:2–3], Jézus Krisztus születéséről [lásd 2 Nefi 19:6], valamint Joseph Smithről [lásd 2 Nefi 21:1, 10].) Miként válnak jelentőségteljesebbé számotokra ezek a jövendölések, amikor látjátok, hogy már beteljesedtek?

A lecke ezen részének zárásaként fejezd ki az abban való bizonyosságodat, hogy a tanulók képesek fejlődni Ésaiás szavainak megértésében, amikor a prófétálás lelkére törekszenek. Mutass rá, hogy elmélyíthetik megértésüket, ha tanulmányozzák az ősi zsidók prófétálásának módját, valamint az ősi Izráel kultúráját, történelmét és földrajzát.

2 Nefi 25:9–19

Nefi a zsidók szétszórásáról és összegyűjtéséről jövendöl

Foglald össze a 2 Nefi 25:9–19-et azzal, hogy elmondod: Nefi jövendölt a zsidókról, valamint a Jeruzsálemben és környékén elterülő hazájukról is. Elmondta, hogy a zsidók, akiket Jeruzsálem pusztulását követően fogságba hurcoltak Babilóniába, vissza fognak térni „örökségük földjére” (lásd 2 Nefi 25:9–11). Jézus Krisztus, a Messiás, közöttük fog élni, de sokan el fogják utasítani és keresztre feszítik (lásd 2 Nefi 25:12–13). A Szabadító halála és feltámadása után Jeruzsálem ismét elpusztul, a zsidók pedig szétszóratnak és megostoroztatnak más nemzetek által (lásd 2 Nefi 25:14–15). Idővel hinni fognak Jézus Krisztusban és engesztelésében, az Úr pedig visszaállítja őket „elveszett és elbukott állapot[uk]ból” (lásd 2 Nefi 25:16–19).

2 Nefi 25:20–30

Nefi bizonyságot tesz Jézus Krisztusról

Kérd meg a tanulókat, gondolják át, hogyan válaszolnának valakinek, aki azt állítja, hogy az utolsó napi szentek nem hisznek Jézus Krisztusban. Felkérhetsz egy-két tanulót, hogy röviden meséljék el egy élményüket, amikor mások megkérdőjelezték a Jézus Krisztusba vetett hitüket. Miközben a tanulók elolvassák és megbeszélik a 2 Nefi 25:20–30-at, kérd meg őket, hogy keressenek olyan részeket, amelyeket meg tudnának osztani az ilyen helyzetekben.

Kérd meg őket, keressék meg a „helyes út” kifejezést a 2 Nefi 25:28–29-ben. Miután megtalálták, hogy „Krisztusban hinni és őt meg nem tagadni a helyes út”, írd fel a táblára: Miért Krisztusban hinni a helyes út? Ezután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák át a 2 Nefi 25:20, 23–26-ot, és keressék meg annak okait, miért a Krisztusba vetett hit jelenti a helyes utat. Kérd meg őket, hogy írják fel válaszaikat a táblára az általad felírt cím alá. A válaszok között ott lehetnek a következők:

Csakis Jézus Krisztus által jő szabadulás.

Jézus Krisztus miatt kegyelem által megszabadulhatunk, miután mindent megtettünk, amit tudtunk.

A Szabadító engesztelése által elnyerhetjük bűneink bocsánatát.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Nefi 25:23-at és a 2 Nefi 10:24-et. Mutass rá, hogy mindkét versben megtalálható a megbékélni szó, amely azt jelenti, hogy embereket vagy dolgokat összhangba hozni, egyetértésre bírni egymással.

E versek mindegyikében arra intenek minket a próféták, hogy békéljünk meg Istennel. Szerintetek mit jelent ez?

Mondd el, hogy mindkét vers tartalmazza a kegyelem szót is. A kegyelem Mennyei Atyánk ajándéka Fia, Jézus Krisztus által. A kegyelem szó, ahogy a szentírások használják, elsődlegesen arra a képessé tevő hatalomra és lelki gyógyításra utal, amely Jézus Krisztus irgalma és szeretete révén adathat meg.

Mit tanít a 2 Nefi 10:24 és a 25:23 a kegyelem és a mi saját erőfeszítéseink közötti kapcsolatról?

Kérd meg a tanulókat, alkalmazzák a tanultakat azáltal, hogy leírják a következő kérdésre adott válaszukat a szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy az órai jegyzetfüzetükbe. A kérdést fel is írhatod a táblára.

Mit jelent számotokra a kegyelem általi szabadulás?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni Nefi azon állítását a 2 Nefi 25:24–25-ben, hogy a törvény halottá vált számukra, magyarázd el, hogy Mózes törvényére utalt. Nefi idejében még gyakorolták Mózes törvényét, a ceremóniák, rituálék, jelképek és parancsolatok rendszerével, ideértve az állatáldozatokat is. Nefi és mások tudták, hogy a törvény csakis Jézus Krisztus engesztelése által teljesedhet be. Az engesztelés után a Szabadító tanítványaitól nem kívánták meg többé Mózes törvényének betartását. A hithű nefiták azonban továbbra is engedelmeskedtek a törvénynek ebben az időben, még annak tudatában is, hogy a jelenlegi törvényt egy nap majd másik váltja fel.

Amikor Nefi azt mondta, hogy a törvény halottá vált számára és mások számára, úgy értette, hogy a törvény nem fogja megszabadítani őket. Azért tartották be a törvényt, mert engedelmesek akartak lenni, és mert tudták, hogy a törvény Jézus Krisztusra irányítja figyelmüket, aki majd szabadulást hoz számukra.

Mit tanulhatunk a 2 Nefi 25:23–26-ból arról, hogy miért kell betartanunk a parancsolatokat?
Mit fogtok tenni azért, hogy „Krisztusról beszél[jetek]” és „Krisztusban örvendez[zetek]” (2 Nefi 25:26)? Mit fogtok tenni azért, hogy segítsetek másoknak is hinni Krisztusban?

Kérd meg a tanulókat, osszák meg azokat a részeket, amelyeket azzal az állítással kapcsolatban találtak, hogy az utolsó napi szentek nem hisznek Jézus Krisztusban. Kérd meg őket, mondják el, miért szeretik ezeket a részeket.

Fejezd ki bizonyságodat a ma megbeszélt igazságokról. Lehetőséget adhatsz a tanulóknak is, hogy bizonyságukat tegyék ezekről az igazságokról.

Szentírás-memoriter – 2 Nefi 25:23, 26

Megjegyzés: A lecke utolsó részében felhasználhatod a következő tanulási ötletet. Ha nincs időd az ötlet felhasználására, ismétlésként előveheted egy másik óra során.

Hogy segíts a tanulóknak memorizálni a 2 Nefi 25:26-ot, e szentírás-memoriter egyik versét, írd fel a táblára a következőket:

beszélünk

örvendezünk

prédikálunk

prófétálunk

írunk

hogy gyermekeink …

milyen forráshoz …

… bocsánatáért

Kérd meg a tanulókat, hogy a táblán lévő kulcsszavak segítségével mondják fel a 2 Nefi 25:26-ot. Miután párszor elismétlitek a verset, kérdezd meg, van-e önként jelentkező, aki megpróbálná emlékezetből elmondani. Utána kérd meg a többi tanulót, hogy mondják el közösen a verset anélkül, hogy a táblára néznének. Zárásként elmondhatod még, hogy érdemes gondosan odafigyelni, amikor szüleink, vezetőink és tanítóink azon fáradoznak, hogy rávegyenek minket, hogy tekintsünk a Szabadítóra.

Adj egy darab papírt mindegyik tanulónak. Kérd meg őket, hogy írjanak egy levelet leendő gyermekeiknek, arra biztatva őket, hogy Jézus Krisztust állítsák életük középpontjába. A tanulók betehetik ezeket a leveleket a szentírásaikba, hogy megőrizzék őket a jövőre.

Megjegyzések és háttér-információk

2 Nefi 25:23. A kegyelem tana

„»A [kegyelem] szó fő jelentéstartalma a Jézus Krisztus bőséges irgalmának és szeretetének eszköze által adott isteni segítség vagy erő.

Az Úr Jézus kegyelme által, melyet engesztelő áldozata tesz lehetővé, az egész emberiség fel fog támadni a halhatatlanságra, úgy, hogy minden ember örökkévaló formában kapja majd vissza testét a sírból. Hasonlóan az Úr kegyelméből adatik meg, a Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit és a bűnbánatuk révén, hogy az emberek erőt és segítséget kapnak olyan jó cselekedetek elvégzésére, melyeket saját eszközeikkel nem tudnának megtenni. Ez a kegyelem olyan erő, mely képessé teszi a férfiakat és nőket, hogy örök életet és felmagasztosulást nyerjenek, miután minden tőlük telhetőt megtettek.

Ádám bukása, valamint az ember gyengesége és hiányosságai miatt minden léleknek szüksége van az isteni kegyelemre. A kegyelem azonban nem lehet elegendő anélkül, hogy az abban részesülő minden tőle telhetőt megtenne. Ezért igaz ez a magyarázat: »kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni« (2 Nefi 25:23). Valóban Jézus Krisztus kegyelme az, amely lehetővé teszi a szabadulást” (Bible Dictionary, “Grace”).

M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, ezt mondta:

„Számotokra adott bizonyságom az, hogy a biztonságot, a békességet és az örömöt, amelyet keresünk, egyedül abban lehet megtalálni, hogy elfogadjuk és őszintén hiszünk Jézus Krisztus, a Mindenható Isten Fia életében és küldetésében. Amikor magunkévá tesszük az Ő tanításait, feladjuk minden bűnünket, bűnbánatot tartunk, és mindent megteszünk, ami csak hatalmunkban áll, hogy Hozzá térjünk a tanítványi mivolt igaz lelkületében, tökéletesen tudva, hogy az Ő kegyelme által szabadulunk meg, mindaz után, amit meg tudunk tenni. És amint átadjuk magunkat Krisztusnak, teljességgel és tökéletesen, akkor biztonságra, békességre és örömre lelünk Őbenne” (in “Latter-day Counsel,” Ensign, June 2001, 74).

2 Nefi 25:26. „Krisztusban örvendezünk”

Gordon B. Hinckley elnök megjegyezte, hogy a visszaállításból származó tudásunk teszi lehetővé számunkra azt, hogy valóban örvendezzünk a Szabadítónkban:

„Vannak bírálói egyházunknak, nem is kevesen. Azt mondják, nem hiszünk a kereszténység hagyományos Krisztusában. Van némi alapja annak, amit mondanak. Hitünk és tudásunk nem ősi hagyományon nyugszik, nem azokon a hitelveken, amelyek korlátozott megértésből és olyan véget nem érő eszmecserékből származnak, amelyek során az emberek megpróbálnak meghatározást találni a feltámadott Krisztusra. Hitünk és tudásunk egy próféta ezen adományozási korszakban tett tanúságán nyugszik, aki látta maga előtt a világegyetem hatalmas Istenét és az Ő Szeretett Fiát, a feltámadott Úr Jézus Krisztust. Ők beszéltek hozzá, és ő beszélgetett velük. Nyíltan, egyértelműen és egyenesen tett bizonyságot erről a nagyszerű látomásról. Látomásban látta a Mindenhatót és a világ Megváltóját, ami minden értelmet felülmúlóan dicsőséges volt, mégis biztos és egyértelmű az általa hozott tudással kapcsolatosan. E tudásból, amely mélyen gyökerezik a modern kori kinyilatkoztatások talajában, ered az, hogy Nefi szavaival élve »Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy [mi és] gyermekeink [tudhassuk], milyen forráshoz [forduljunk bűneink] bocsánatáért« (2 Nefi 25:26)” (lásd Krisztusra tekintünk. Liahóna, 2002. júl. 102.).