4. lecke
Címlap, Bevezetés, valamint a tanúk bizonyságtételei
Bevezetés
Miközben a Mormon könyvét tanítod, olyan igazságokat segítesz a tanulóknak felfedezni, melyek közelebb viszik őket Istenhez. Már a könyv elejétől kezdve világos, hogy a Mormon könyve íróinak az volt a szándékuk írásaikkal, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy Jézus a Krisztus. A könyv emellett megerősíti Isten Izráel házával kötött szövetségét, és megmutatja, hogy Isten minden gyermekének szent szövetségeket kell kötnie, és be kell tartaniuk azokat. Miközben a tanulók imádságos lélekkel tanulmányozzák a Mormon könyvét, erősebb bizonyságot szereznek Jézus Krisztus evangéliumáról, valamint az Ő egyházának eme utolsó napokban történt visszaállításáról. Megtanulnak továbbá nagyobb hitet gyakorolni Jézus Krisztusban és az Ő engesztelésében.
Javaslatok a tanításhoz
E lecke tanítási javaslatának követése valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe, mint amennyi időd lesz az óra megtartására. Imádságos lélekkel döntsd el, hogy a javaslatok melyik részére van szüksége az osztályodnak.
Címlap
Kérd meg a tanulókat, hogy lapozzanak a Mormon könyve címlapjához. Ez az oldal a következő szavakkal kezdődik: „A Mormon könyve Mormon keze által, lemezekre írt beszámoló, amelyet Nefi lemezeiről vett.” Joseph Smith próféta elmagyarázta e címlap eredetét:
„A Mormon könyve címoldala szó szerinti fordítás, amelyet a legutolsó lapról vettem a… lemezkönyv bal oldaláról, amely a lefordított feljegyzést tartalmazta…, és… az említett címoldal semmiféleképpen nem egy modern fogalmazás tőlem vagy bárki mástól, aki ebben a nemzedékben élt vagy él” (History of the Church, 1:71).
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Mormon könyve címlapját. Kérd meg őket, hogy keressenek olyan kifejezéseket, melyek kijelentik a Mormon könyve céljait. (Segítségképpen elmondhatod a tanulóknak, hogy ezek a célok olyan formában vannak kifejezve, hogy a Mormon könyve majd „megmutatja” ezeket a dolgokat azoknak, akik olvassák a könyvet.) Kérj meg több tanulót, hogy írják fel a táblára, amit találtak. Miután befejezték, kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban újra a második bekezdést úgy, hogy a saját nevüket helyettesítik be az „Izráel házának egyik maradéka” helyére.
-
Amióta a Mormon könyvét olvassátok, mely céljai teljesedtek be az életetekben? Hogyan teljesedtek be?
-
A könyv hogyan segít tudnotok, hogy azok, akik szövetségeket kötnek az Úrral, nem lesznek „mindörökre kitaszítva”?
Mondd el a tanulóknak, hogy lehetnek olyan időszakok, amikor úgy érzik, egyedül vannak vagy „ki lettek taszítva”.
-
Miért fontos ilyenkor tudnotok, hogy nem vagytok „mindörökre kitaszítva”?
-
Ez az ígéret miként jelenti Isten irántatok érzett szeretetének kifejeződését?
Segíts a tanulóknak nagyra becsülni a Mormon könyve elsődleges célját azáltal, hogy megkéred az egyik tanulót, olvassa fel a következő kijelentést Ezra Taft Benson elnöktől:
„A Mormon könyve fő küldetése, ahogyan az a címlapján is le van jegyezve, hogy »meggyőzzön zsidót és nemzsidót arról, hogy Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten, aki minden nemzetnek kinyilatkoztatja magát«.
Az igazság őszinte keresője bizonyságot szerezhet arról, hogy Jézus a Krisztus, ha imádságos lélekkel elgondolkodik a Mormon könyve sugalmazott szavain.
A Mormon könyve verseinek több mint a fele utal az Urunkra. Krisztus nevének egyes formái többször kerülnek említésre versre lebontva a Mormon könyvében, mint magában az Újszövetségben.
Több mint száz különböző néven említik Őt a Mormon könyvében. E neveknek különösen az Ő isteni természetének leírásában van jelentős szerepük” (“Come unto Christ,” Ensign, Nov. 1987, 83).
Tedd bizonyságodat, hogy a Mormon könyve tanúskodik arról, hogy Jézus a Krisztus.
A Mormon könyve bevezetése
Rajzolj a táblára egy boltívet (lásd az alábbi illusztrációt), vagy készítsd el a modelljét fából vagy más anyagból.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan Joseph Smith kijelentését a Mormon könyve bevezetéséből (lásd a hatodik bekezdést). Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a kijelentést a szentírásaikban.
-
Milyen célt szolgál a zárókő?
Magyarázd el, hogy a zárókő a boltív központi köve. Amikor boltívet építenek, a két oldalát támasztékok segítségével építik fel. Az ív tetején lévő rést pontosan megmérik, majd úgy vágják ki a zárókövet, hogy az tökéletesen illeszkedjen oda. Miután a zárókő a helyére került, a boltívnek már nincs szüksége támasztékra ahhoz, hogy biztosan álljon.
-
Mi történik a boltívvel, ha eltávolítják a zárókövet? (Ha modellezted a boltívet, demonstrálhatod a zárókő eltávolításának következményét.)
-
Hogyan működik a Mormon könyve zárókőként a visszaállított evangélium vonatkozásában?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan Ezra Taft Benson elnök következő kijelentését. (Az idézetet papírlapokon is kioszthatod a tanulóknak, hogy bele tudják tenni a szentírásaikba. Ha nem tudod kiosztani, megkérheted a tanulókat, hogy írják bele a szentírásukba Benson elnök kijelentését a bevezetés első oldalának tetejére vagy aljára.)
„A Mormon könyve háromféle szempontból tekinthető vallásunk zárókövének. Záróköve a Krisztusról való tanúbizonyságunknak, záróköve a tanunknak, valamint záróköve a bizonyságnak” (“The Book of Mormon—Keystone of Our Religion,” Ensign, Nov. 1986, 5).
Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a Mormon könyve miként jelenti a bizonyság zárókövét, azáltal, hogy megkéred az egyik tanulót, olvassa fel a következő kijelentést Benson elnöktől:
„A Mormon könyve bizonyságunk záróköve. Ahogyan a zárókő eltávolításával leomlik a boltív, éppen úgy az egyház egésze is a Mormon könyve igaz voltán áll vagy bukik. […] Ha a Mormon könyve igaz…, akkor el kell fogadni a visszaállításra vonatkozó állításokat és mindazt, ami azzal jár” (“The Book of Mormon—Keystone of Our Religion,” 6).
-
A Mormon könyvéről való bizonyságotok miként befolyásolta az evangélium tanairól és tantételeiről való bizonyságotokat?
-
Hogyan vitt benneteket közelebb Istenhez a Mormon könyve?
Elmondhatod, hogy a Mormon könyve tanulmányozása miként erősítette meg a te bizonyságodat és vitt közelebb téged Istenhez.
Kérd meg a tanulókat, hogy vegyenek részt egy szerepjátékban. Kérd meg őket, képzeljék el, hogy adnak egy Mormon könyvét valakinek, aki nem tagja az egyháznak. Segíts nekik felkészülni a szerepjátékra azáltal, hogy két csoportra osztod őket. Az első csoport olvassa el a Mormon könyve bevezetésének 2–4. bekezdését, a második csoport pedig olvassa el az 5–8. bekezdéseket. Mindkét csoport keressen olyan információkat, melyeket szerintük fontos megosztani, amikor a Mormon könyvéről tanítunk.
Miután a tanulók elegendő időt kaptak a tanulmányozásra és a felkészülésre, kérd meg az egyik tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, és játssza el a nem egyháztag személy szerepét. Ezután kérj meg egy-egy tanulót mindkét csoportból, hogy szintén jöjjenek ki az osztály elé. Magyarázd el, hogy ez a két tanuló misszionáriuspárt fog alakítani. Ők a csoportjaik által a bevezetőben felfedezett információkat fogják felhasználni arra, hogy az első tanulót a Mormon könyvéről tanítsák.
Miután a tanulók befejezték a szerepjátékot, megkérdezheted az osztály többi tagjától, hogy van-e még a bevezetőben olyan információ, amelyet megosztottak volna, ha ők tanítottak volna.
Rámutathatsz, hogy a Mormon könyve nem állítja, hogy az összes nép történetét tartalmazza, amely az ősi időkben a nyugati féltekén élt. A könyv csupán Lehi leszármazottairól (a nefitákról és a lámánitákról), valamint Járed népéről szóló beszámoló. Lehettek más népek is, amelyek a nyugati féltekén éltek a Mormon könyvében lejegyzett események előtt, közben és után.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 10:3–5-öt.
-
Moróni szerint hogyan tudhatjuk meg, hogy a Mormon könyve igaz-e?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Mormon könyve bevezetésének 8–9. bekezdését. Kérd meg őket, hogy határozzanak meg három további igazságot, amelyekről tanúbizonyságot szereznek, ha elfogadják Moróni felhívását.
Tedd bizonyságodat a tanulóknak, hogy ha olvasunk, elmélkedünk és imádkozunk a Mormon könyvéről, a Szentlélek bizonyságot fog tenni nekünk, hogy igaz, továbbá hogy Jézus a Krisztus, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, és hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az Úr királysága a földön.
A három tanú és a nyolc tanú bizonyságtétele
Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy szemtanúi annak, hogy valaki értékes holmit visz el a szomszéd házából.
-
Egy bűntény megoldásához miért fontos, hogy legyen szemtanú?
-
Miért lenne hasznos, ha egynél több tanú is lenne?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban „A három tanú bizonyságtétele” című részt. Kérd meg őket, hogy keressenek olyan kifejezéseket, melyek különösen sokatmondóak számukra. Javasolhatod, hogy jelöljék meg ezeket a kifejezéseket.
-
Mely kifejezéseket jelöltétek meg? Ezek miért sokatmondóak számotokra? (Rámutathatsz, hogy Isten hangja jelentette ki a három tanúnak, hogy a lemezeket Isten ajándéka és hatalma által fordították le.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan „A nyolc tanú bizonyságtétele” című részt. Az osztály többi tagja figyelje meg, milyen különbségek vannak a három és a nyolc tanú bizonyságtétele között.
-
Milyen különbségeket fedeztetek fel?
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le saját bizonyságtételüket vagy érzéseiket a Mormon könyvéről. Ezt megtehetik a szentírás-tanulmányozási naplójukban vagy a szentírásuk egyik üres lapjára. Néhány tanuló úgy érezheti, még nem tudja, hogy a Mormon könyve igaz-e. Buzdítsd őket, hogy idén szerezzenek bizonyságot róla.
Megjegyzések és háttér-információk
Címlap
Az alábbi meghatározások segítségetekre lehetnek a Mormon könyve címlapjának tanulmányozása során.
Izráel háza Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottaira utal. Ábrahám unokájának, Jákóbnak, akinek neve Izráelre változott, tizenkét fia volt. Utódaik Izráel tizenkét törzseként lettek ismertek. Ábrahám leszármazottaiként Izráel háza szintén az Úr szövetséges népe volt. Ma Izráel háza magában foglalja mindazokat, akik szövetséget kötnek az Úrral, és betartják a parancsolatait. „Az Izráel nevet tehát három különböző jelentéssel használjuk: (1) maga Jákób, (2) Jákób szó szerinti leszármazottai, valamint (3) Krisztus igaz hívei, leszármazástól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül” (Bible Dictionary, “Israel”).
A zsidók kifejezés eredetileg azokra utalt, akik Júda törzséből (Izráel tizenkét törzsének egyikéből) származtak. Utal továbbá mindazokra, akik Júda királyságából származnak (az ószövetségi időkben Izráel kettéválasztott királyságának déli része), még akkor is, ha nem Júda törzséből származnak. Valamint utal azokra az emberekre is, „akik a zsidó vallást, életmódot és hagyományokat követik, bár születésük szerint vagy zsidók, vagy nem azok” (Kalauz a szentírásokhoz: zsidók; scriptures.lds.org).
A nemzsidók kifejezés azt jelenti: „a nemzetek”. Azokra utal, (1) akik nem Izráel házából származnak, (2) akik nem hisznek Izráel Istenében vagy akik nem rendelkeznek az evangéliummal, származásuktól függetlenül, illetve (3) akik nem Júda földjéről származnak vagy nem ott élnek. Például az 1 Nefi 13:3–13-ban a zarándokokat és a gyarmatosítókat nemzsidóknak hívják. Az 1 Nefi 13:34-ben nemzsidóknak hívják azokat, akik előhozták a Mormon könyvét. A Tan és a szövetségeket és a Nagyértékű gyöngyöt szintén nemzsidók hozták elő (lásd 1 Nefi 13:39). Az Amerikai Egyesült Államokat nemzsidó nemzetnek hívják az 1 Nefi 13:34, 39-ben.
A kivonat valaminek a lerövidített változata.
A maradék valaminek a megmaradt része. A Mormon könyve címlapján az „Izráel háza maradéka” kifejezés Izráel szétszóródott népére és azok utódaira utal. Amikor Moróni feljegyzései végéhez közeledett, és lepecsételte az aranylemezeket, hogy az utolsó napokban előkerüljenek, különösen aggódott a túlélő lámániták és leszármazottaik miatt, akikről apja azt mondta, hogy „Izráel házának maradéka” (Mormon 7:1). Moróni várta a napot, amikor a lámániták újra ismerni fogják és befogadják Jézus Krisztus evangéliumát (lásd Moróni 1:4).
Bevezetés. A lámániták újkori leszármazottai
A lámániták az amerikai indiánok ősei között vannak. Mindazonáltal a Mormon könyve nem állítja, hogy minden amerikai indián lámániták leszármazottja. Anthony W. Ivins elnök az Első Elnökségből kijelentette:
„Óvatosnak kell lennünk az általunk levont következtetésekkel. A Mormon könyve három különálló népcsoport történetét tanítja…, akik az Óvilágból jöttek erre a kontinensre. Nem mondja, hogy nem járt itt előttük senki. Nem mondja, hogy nem jöttek utánuk más népek. Tehát, ha a felfedezések származásbeli különbségeket sugallnak, az nagyon könnyen és ésszerűen megmagyarázható, mivel hisszük, hogy más népek is jöttek erre a kontinensre” (Conference Report, Apr. 1929, 15).
A három tanú bizonyságtétele. „Isten ajándéka és hatalma által fordították le”
Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elismerte, hogy bár a Mormon könyvét Isten ajándéka és hatalma által fordították le, nem ismerjük a fordítási folyamat részleteit:
„A Mormon könyve olvasói közül érthetően sokan vágynak arra, hogy többet tudjanak annak előjöveteléről, többek között a fordítás konkrét folyamatáról. Természetesen így volt ezzel a hithű és hűséges Hyrum Smith is. Érdeklődésére Joseph próféta azt mondta Hyrumnak, hogy »nem szándékozik elmondani a világnak a Mormon könyve előkerülésének minden részletét«, és hogy »nem célszerű ezeket megosztania« (History of the Church, 1:220). Tehát amit a Mormon könyve előkerüléséről tudunk, az elegendő, de nem átfogó. […]
Egyedül Joseph próféta ismerte a teljes folyamatot, ő azonban szándékosan vonakodott annak részleteit elárulni. Szenteljünk némi figyelmet David Whitmer, Joseph Knight és Martin Harris szavainak, akik megfigyelők voltak, nem fordítók. David Whitmer utalt arra, hogy amikor a Próféta a kapott mennyei eszközöket segítségképpen használta, »a hieroglifák megjelentek és a fordítás is angol nyelven… fényes, világító betűkkel«. Ezután Joseph felolvasta a szavakat Olivernek (idézet forrása: James H. Hart, “About the Book of Mormon,” Deseret Evening News, 25 Mar. 1884, 2). Martin Harris a látókővel kapcsolatban azt mondta: »Mondatok jelentek meg, amelyeket a Próféta felolvasott, Martin pedig leírta« (idézet forrása: Edward Stevenson, “One of the Three Witnesses: Incidents in the Life of Martin Harris,” Latter-day Saints’ Millennial Star, 6 Feb. 1882, 86–87). Joseph Knight is hasonló megfigyeléseket tett (lásd Dean Jessee, “Joseph Knight’s Recollection of Early Mormon History,” BYU Studies 17 [Autumn 1976]: 35).
Oliver Cowdery beszámolók szerint bíróságon tanúskodott arról, hogy Joseph az Urim és Tummim segítségével képes volt »angol nyelven elolvasni a lemezekre vésett megújított egyiptomi jeleket« (“Mormonites,” Evangelical Magazine and Gospel Advocate, 9 Apr. 1831). Ha ezek a beszámolók hitelesek, akkor olyan folyamatot sugallnak, melynek során Isten »látást és hatalmat adott« (T&Sz 3:12) Josephnek a fordításhoz. […]
Úgy tűnik, a kinyilatkoztatás folyamata nem követelte meg a Prófétától, hogy járatos legyen az ősi nyelvben. A kinyilatkoztatás folyamatossága fontosabb volt, mint az, hogy folyamatosan előtte legyenek a nyitott lemezek, melyek – utasításra – egyébként is el voltak zárva az illetéktelen szemek elől.
Bár az isteni eszközök használata elősegíthette a fordítás gyorsaságát, előfordulhat, hogy a Próféta olykor kevésbé kézzelfogható eljárásmódot alkalmazott. Egyszerűen nem ismerjük a részleteket.
Azt azonban tudjuk, hogy ez a hittel teli folyamat nem volt könnyű. E tényt világosan szemlélteti Oliver Cowdery fordítási kísérlete. Oliver azért vallott kudarcot, mert »nem folytatt[a] úgy, ahogy elkezdt[e]«, és mert hit és cselekedetek hiányában »nem gondol[t] bele, csak kér[t]« (T&Sz 9:5, 7). Nem volt megfelelően felkészülve a fordításra. […]
Bármik is legyenek az eljárásmód részletei, Josephtől nagyfokú, személyes erőfeszítést kívánt a kinyilatkoztató eszközök segítsége mellett. Lehet, hogy a fordítás eljárása változott, ahogy Joseph képességei is kitágultak, beleértve az Urim és Tummim használatát, bár előfordulhat, hogy a Próféta későbbi fordítási munkáiban kevesebbszer kellett ilyesfajta eszközökre támaszkodnia. Orson Pratt elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy Joseph Smith elmondta neki, hogy akkor használta az Urimot és Tummimot, amikor még tapasztalatlan volt a fordítás terén, később azonban már nem volt rá szüksége, ami igaz volt több Joseph által fordított bibliavers esetében (lásd Latter-day Saints’ Millennial Star, 11 Aug. 1874, 498–99)” (“By the Gift and Power of God,” Ensign, Jan. 1997, 39).