Könyvtár
33. lecke: 2 Nefi 17–20

33. lecke

2 Nefi 17–20

Bevezetés

A 2 Nefi 17–20-ban Nefi Ésaiás azon beszámolóját jegyzi fel, amelyben Ésaiás megpróbálja meggyőzni Júda királyát és népét, hogy inkább az Úrban bízzanak, semmint a világi szövetségesekben. Mintákat és árnyékképeket használva Ésaiás prófétált saját napjai eseményeiről, Jézus Krisztus születéséről, valamint a gonoszok pusztulásáról az Úr második eljövetelekor.

Javaslatok a tanításhoz

2 Nefi 17–18; 19:1–7

Júda királyságának népe nem Jézus Krisztusba helyezi bizalmát

Az óra kezdetén kérd meg a tanulókat, hogy soroljanak fel annyi leíró megnevezést Jézus Krisztusról, amennyit csak tudnak. A válaszaikat írd fel a táblára. Azután kérd meg őket, hogy olvassák el a 2 Nefi 17:14-et. Írd hozzá a táblán lévő felsoroláshoz az Immánuel nevet, vagy karikázd be, ha már szerepel a táblán. Kérd meg a tanulókat, keressék meg e név jelentését a Máté 1:23-ban vagy a Kalauz a szentírásokhoz megfelelő címszava alatt.

  • Mit jelent az Immánuel megnevezés? („Velünk az Isten.”)

Mutass rá, hogy Ésaiás Immánuelről szóló jövendölésének mindent betetőző jelentősége a Máté 1:18–25-ben található. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezt a részt.

  • Hogyan teljesedett be Ésaiásnak az Immánuelről szóló próféciája?

  • Láttátok-e már életetekben annak valóságát, hogy az Úr Immánuel, vagyis „velünk az Isten”? Mikor?

Mondd el, hogy a 2 Nefi 19:6–7 az egyik legismertebb prófécia a Szabadítóról. Olvasd fel ezt a szentírást. Mutass rá, hogy ez a rész Jézus Krisztus számos megnevezését tartalmazza. (Ha van ezek között olyan megnevezés, amely még nem szerepel a táblán, add őket hozzá a felsoroláshoz.)

  • E megnevezések közül melyik írja le a legjobban azt, hogy miként éreztek a Szabadító iránt? Miért?

A lecke hátralévő részének tanítása előtt adj háttér-információt a tanulóknak a 2 Nefi 17–18 vonatkozásában. Magyarázd el, hogy ezek a fejezetek gyakran utalnak három kis nemzetre – Júdára, Izráelre és Szíriára – és királyaikra, csakúgy, mint az Asszír Birodalomra, amely a három kisebb nemzet leigázására törekedett. Mutasd meg a tanulóknak a Kalauz a szentírásokhoz végén található bibliai térképek segítségével, hol helyezkedtek el az e fejezetekben említett területek. Azzal is elősegítheted, hogy a tanulók megértsék e fejezetek tartalmát, hogy kiteszed a következő táblázatot (átdolgozva innen: Victor L. Ludlow, Isaiah: Prophet, Seer, and Poet [1982], 140). Szükség szerint utalj rá az óra során.

Ország

Júda

Szíria

Izráel

Főváros

Jeruzsálem

Damaszkusz

Szamária

Terület vagy uralkodó törzs

Júda

Arám

Efraim

Vezető

Akház (király), Dávid házából

Rezin (király)

Péka (király), Remália fia

Írd fel a táblára: szövetség.

  • Mit jelent a szövetség szó? (Magyarázd el, hogy ez esetben nem az Isten és az ember között létrejövő ígéretről van szó, és tedd fel újra a kérdést. Ehhez hasonló választ kell kapnod: emberek vagy csoportok összefogása, együttműködése, szerződése.)

  • Milyen okai lehetnek annak, hogy egy nemzet más nemzetekkel akar összefogni?

Magyarázd el, hogy Ésaiás próféta Júda királyságában végzett szolgálata idején Izráel és Szíria királyai azt szerették volna, hogy Júda királya, Akház király szövetségre lépjen velük az erős Asszír Birodalommal szemben. Amikor Akház király nem volt hajlandó erre, Izráel és Szíria megtámadta Júdát, hogy megkíséreljék kierőszakolni a szövetséget, és másik uralkodót emeljenek Júda trónjára (lásd 2 Nefi 17:1, 6). A 2 Nefi 17–18 leírja, milyen tanácsot adott Ésaiás próféta Akház királynak, amikor a király megpróbálta eldönteni, hogyan védje meg Júdát az Izráel és Szíria, illetve Asszíria részéről fenyegető veszélytől.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Nefi 17:1–2-t.

  • Szerintetek mit jelent az, hogy „megmozdult [Akház király] szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái mozdulnak meg a szélben”? (Akház és népe féltek és bizonytalanok voltak azt illetően, hogy mit tegyenek, miután Izráel és Szíria megtámadta őket.)

Mondd el, hogy mivel Akház tartott Izráeltől és Szíriától, azt fontolgatta, hogy királysága védelme érdekében szövetségre lép Asszíriával (lásd 2 Királyok 16:7). Ésaiás azt mondta Akháznak, hogy ha a politikai szövetséges keresése helyett inkább az Úrba veti a hitét, akkor az Úr meg fogja védelmezni Júda királyságát.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Nefi 17:3–8-at. (Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a 4. vershez tartozó lábjegyzetet, és magyarázd el, hogy a füstölgő üszkös fadarab egy elégett fáklyára utal. Az Úr lényegében ezt mondta: „Ne aggasszon a támadás; annak a két királynak nem sok tűzereje maradt.” Izráel és Szíria már felemésztette minden erejét. Asszíria hamarosan eltapossa őket, és többé nem fogják fenyegetni Júdát.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy sorban olvassák fel a 2 Nefi 17:9, 17–25-ös verseket. Miközben olvasnak, az osztály figyelje meg, mit nyilatkoztatott ki az Úr, mi történne Júda népével, ha politikai szövetségesekre támaszkodnának ahelyett, hogy az Úrban bíznak.

  • E versek szerint mi történne, ha Akház nem bízna az Úrban? (Júda elpusztulna.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Nefi 17:10–12-t. (Szükséges lehet elmagyaráznod, hogy amikor Ésaiás arra utasította Akházt, hogy kérjen jelet, akkor valójában arra buzdította a királyt, hogy kérjen tanácsot az Úrtól a problémájával kapcsolatban. Amikor Akház nem volt hajlandó ezt megtenni, azzal azt mondta, hogy nincs szüksége Isten segítségére, és saját ítéletére szándékozik hagyatkozni.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Nefi 17:13–14-et. Hívd fel a tanulók figyelmét a 2 Nefi 17:14-ben újra előforduló Immánuel szóra és jelentésére: „Velünk az Isten”.

  • Miért volt fontos Akház számára, hogy Isten vele legyen nemzete e válságos időszakában?

  • Miért fontos az Úrhoz fordulnunk ahelyett, hogy saját bölcsességünkre támaszkodnánk?

Olvasd fel a tanulóknak a 2 Nefi 18:5–8-at. A 6. vers olvasásakor magyarázd el, hogy a Siloah szó néha Jézus Krisztusra utal. A 8. vers olvasásakor magyarázd el az „eléri még a nyakat is” kifejezést azzal, hogy rámutatsz: a fő, vagyis a főváros Júdában Jeruzsálem volt. Ésaiás megjövendölte, hogy az asszírok egészen Jeruzsálem faláig fognak előretörni – vagyis más szavakkal: a város nyakáig. Ez a jövendölés akkor teljesedett be, amikor 185 000 asszír katona érkezett Jeruzsálem ostromára, majd a városfalnál megálltak. Az Úr megvédte népét: egy angyalt küldött a támadó sereg megsemmisítésére. (Lásd 2 Királyok 19:32–35.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 18:9–10-et, és keressék meg az Úr azokhoz szóló figyelmeztetését, akik összefognak a Júda elleni harcban.

  • Milyen következményekkel járna a Júda elleni háború az ellene harcolók számára?

  • A 2 Nefi 18:10 szerint miért pusztulnának el ezek a nemzetek?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy Akház király félt Izráel és Szíria fenyegetésétől, és azt fontolgatta, hogy szövetségre lép Asszíriával. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 18:11–13-at.

  • Mit mondott az Úr azzal kapcsolatban, hogy Júda konföderációt alakítson-e (csatlakozzon Asszíriához)?

  • Mit mondott Ésaiás, kibe helyezze a nép a bizodalmát?

Hogy segíts a tanulóknak a saját életükre vonatkoztatni e fejezeteket, tedd fel a következő kérdéseket:

  • Milyen veszélyekkel jár, ha világi hatalmakba és befolyásokba vetjük a bizalmunkat, nem pedig az Úrba? (Biztasd a tanulókat, hogy gondoljanak olyan helyzetekre, amikor kísértést érezhetnek arra, hogy döntéseiket félelemre alapozva hozzák meg.)

  • Előfordult-e már, hogy Istenhez fordultatok erőért, amikor eleinte kísértést éreztetek arra, hogy más forrásokhoz forduljatok? Mikor? Hogyan segített Isten? Mit tanultatok ebből az élményből?

Tegyél bizonyságot arról, hogy Isten velünk lesz, amikor Őbelé vetjük bizodalmunkat, még a nehézségek és félelem idején is. (Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára.)

2 Nefi 19:8–21; 20:1–22

Ésaiás leírja a gonoszok pusztulását a második eljövetelkor

Foglald össze a 2 Nefi 19–20 történelmi hátterét: magyarázd el, hogy Akház semmibe vette Ésaiás tanácsát, és úgy döntött, szövetségre lép Asszíriával (lásd 2 Királyok 16:7–20). Júda csatlós állam lett, adót fizetett Asszíriának, hogy védelmet élvezzen Szíria és Izráel fenyegetésétől. Ahogy Ésaiás megjövendölte, Asszíria idővel leigázta ezeket a kisebb királyságokat. Először Damaszkusz (Szíria) esett el, Kr. e. 732-ben, majd Szamária (Izráel), Kr. e. 722-ben. Asszíria Kr. e. 701-re lerohanta Júda egészét is, Jeruzsálem kivételével.

Mondd el, hogy amikor Asszíria legyőzte Szíriát és Izráelt, valamint ostrom alá vonta Júda fővárosát, Jeruzsálemet, akkor már nem Akház volt Júda királya. Egy igazlelkű király, Ezékiás került a trónra. Mivel Ezékiás az Úrba vetette bizodalmát, az Úr megoltalmazta Jeruzsálem városát az asszír sereg ostroma ellen. Éjszaka az Úr angyala lesújtott az asszírok táborára, és reggel az asszír seregből 185 000 katonát holtan találtak (lásd 2 Királyok 19:34–35; 2 Krónika 32:21; Ésaiás 37:36).

Ésaiásnak a 2 Nefi 19–20-ban álló jövendölései azokra a büntetésekre összpontosítanak, amelyek Asszíria kezétől érik majd Izráelt és Júdát. Ésaiás figyelmeztette Izráelt, hogy hamarosan utoléri őket a pusztulás és a fogság, és előre megjövendölt egy Júda elleni későbbi támadást is. A 2 Nefi 17–18-ban álló messiási próféciák további kibontásra kerülnek a 2 Nefi 19–20-ban. Az Immánuel prófécia a 2 Nefi 19-ben csúcsosodik ki, amikor Ésaiás új világosságot és új vezetőt ígér: történelmi szempontból Ezékiást, prófétai szempontból pedig a Messiást. Ez egy kettős beteljesülésű jövendölés példája. Jó példája továbbá a mintának, amely azt jelenti, hogy egy adott esemény egy másik, jövőbeli esemény próféciájaként szolgál. Ésaiás jövendölése Asszíria pusztulásáról a 2 Nefi 20-ban annak mintája, ahogyan a gonoszok elpusztulnak majd a második eljövetelkor.

Írd fel a táblára az alábbi szentírásutalásokat: 2 Nefi 19:12, 17, 21; 20:4. A tanulók keressenek egy olyan kifejezést, amely megismétlődik e versekben. Írd fel a táblára ezt a kifejezést. („Mert mindezzel nem fordult el haragja, hanem ki van még nyújtva a keze.”) Mondd el, hogy ezek a versek az azokat érő következményekről szólnak, akik fellázadnak az Úr ellen és nem hajlandók bűnbánatot tartani. Kifejezik az Úr nemtetszését azokkal kapcsolatban, akik továbbra is megmaradnak bűneikben.

Mondd el, hogy más szentírásrészekben hasonló szavak fejezik ki az Úr irgalmát azok iránt, akik bűnbánatot tartanak. Bár Ő az igazság Istene, ugyanakkor végtelenül könyörületes is azokhoz, akik Hozzá jönnek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Nefi 28:32-t, majd pedig olvasd fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől, a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Mindannyian, akik úgy gondoljátok, hogy elvesztetek vagy remény nélkül vagytok, vagy akik úgy gondoljátok, hogy túl sokáig tettetek túl sok, túl rossz dolgot, mindannyian, akik aggódtok, hogy elakadtatok valahol az élet fagyos síkságain, és tönkrement a kézikocsitok az út során, ez a konferencia Jehova lankadatlan szavait kiáltja felétek: »keze[m] még felemelve van« [lásd Ésaiás 5:25; 9:17, 21]. »Kinyújtom majd feléjük a karomat – mondta –, [és még ha] meg [is] fognak tagadni engem; mégis, irgalmas leszek hozzájuk…, ha bűnbánatot tartanak és hozzám jönnek; mert karom egész nap ki van nyújtva, mondja a Seregek Úristene« [2 Nefi 28:32]. Irgalma örökkévaló, karja pedig még mindig ki van nyújtva. Krisztus tiszta szeretete az Övé, az a jószívűség, mely soha el nem múlik, az a könyörület, mely még akkor is kitart, amikor minden más erő eltűnik [lásd Moróni 7:46–47]” (Ismét próféták jöttek az országba. Liahóna, 2006. nov. 106–107.).

Kérd meg a tanulókat, hogy saját szavaikkal magyarázzanak el egy igazságot, amelyet ezekből a versekből tanultak. (Győződj meg arról, hogy a tanulók megértik: Jézus Krisztus az ítélet és az irgalom Istene. Irgalmas karja ki van nyújtva mindazok felé, akik megbánják bűneiket és betartják az Ő parancsolatait.)

  • Hogyan alkalmaznátok ezt a tantételt az életetekben?

Ésaiás előre látta, hogy az utolsó napokban az Úr népe vissza fog térni Őhozzá, és többé nem fognak istentelen társulásokra támaszkodni biztonságért és békességért. Biztosítsd a tanulókat afelől, hogy amikor az Úrba vetjük bizodalmunkat, akkor nem kell félnünk azoktól az ítéletektől, amelyek a földön élő embereket érik a második eljövetel előkészületeként.

Megjegyzések és háttér-információk

2 Nefi 19:6–7. „Az irányítás az ő vállán lesz”

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt írta, hogy bár gyakran Krisztus születéséhez társítjuk Ésaiás próféciáját a 2 Nefi 19:6–7-ben, a millennium idején is beteljesül majd:

„Annak ténye, hogy az irányítás végül az Ő vállán lesz, megerősíti azt, amit egy napon az egész világ el fog ismerni, hogy Ő, az urak Ura és a királyok Királya személyesen uralkodik majd egy napon a földön, valamint egyházán, szent uralkodói és főpapi mivoltához illő teljes méltósággal és szent öltözetben” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 80).

Holland elder azt is elmagyarázta, milyen jelentőséggel bírnak az e versekben az Úr Jézus Krisztusra vonatkoztatott különböző megszólítások:

„»Csodálatos Tanácsosként« közvetítőnk és közbenjárónk lesz, aki megvédi ügyünket a menny törvényszékei előtt. […]

Természetesen, amint azt Ésaiás megjegyezte, Krisztus nemcsak közvetítő, hanem bíró is [lásd Móziás 3:10; Moróni 10:34; Mózes 6:57]. Ez az ebben a bírói szerepkörben, amit még jelentőségteljesebbnek találhatunk Abinádi ismételt kijelentésében, mely szerint »Isten maga« jön le, hogy megváltsa népét [Móziás 13:28; lásd még Móziás 13:34; 15:1; Alma 42:15]. Olyan ez, mint amikor a menny e hatalmas tárgyalótermében a bíró, aki magán kívül senkit nem hajlandó megkérni a vádlottak padján ülő bűnösök terheinek viselésére, leveszi bírói palástját, és lejön a földre, hogy személyesen viselje a korbácsütéseiket. Krisztus irgalmas bíróként való ábrázolása éppen olyan szép és csodálatos, mint azé a Krisztusé, aki a tanácsos, a közvetítő és a közbenjáró.

Az »Erős Isten« kifejezés átad valamit Isten hatalmáról, erejéről, mindenhatóságáról és legyőzhetetlen befolyásáról. Ésaiás úgy látja Őt, mint aki mindig is le tudja győzni népe bűneinek és vétkeinek hatását, és örök győzelmet tud aratni Izráel gyermekeinek lehetséges elnyomóin.

Az »Örökkévaló Atya« kifejezés azt az alapvető tant hangsúlyozza ki, hogy Krisztus Atya – számtalan világ Teremtője, a visszaállított fizikai élet Atyja a feltámadás révén, az örök élet Atyja az Ő lelkileg nemzett fiai és leányai számára, és Ő az, aki a felhatalmazás isteni átruházása révén az Atya (Elohim) nevében cselekszik. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy tőle szülessen, hogy fiává vagy leányává legyen [lásd Móziás 5:7].

Végül, az utolsó kifejezés, a »Békesség Hercege« kapcsán örvendezünk, hogy amikor eljön a Király, nem lesz már több háború az emberi szívben vagy a világ nemzetei között. Békés király Ő, Sálem királya, azé a városé, amely később Jeru-Sálem lesz. Krisztus békét hoz mindazoknak, akik elfogadják Őt a halandóságban, bármely korban éltek is, és békét hoz mindazoknak, akik millenniumi, valamint millennium utáni dicsőséges birodalmaiban élnek majd” (Christ and the New Covenant, 80–82).