Jákób 1–Jákób 2:11

Bevezetés

Nefi halála után a nefiták egy új király uralkodása alatt bizonyos mértékben gonosz szokásoknak kezdték átadni magukat (lásd Jákób 1:15). Jákóbot és fivérét, Józsefet Nefi a nép papjaivá és tanítóivá szentelte fel, és buzgón munkálkodtak azon, hogy a népet bűnbánatra, valamint arra szólítsák, hogy Krisztushoz jöjjenek. Jákób engedelmeskedett Nefi azon parancsának, hogy jegyezze fel a szent tanításokat, kinyilatkoztatásokat és jövendöléseket a kis lemezekre.

Javaslatok a tanításhoz

Jákób 1:1–8

Jákób szent igazságokat jegyez le, és azon munkálkodik, hogy segítsen másoknak Jézus Krisztushoz jönni

Kérd fel a tanulókat, hogy soroljanak fel néhány papsági vezetői rangot. (A válaszok között a következők lehetnek: próféta, apostol, általános felhatalmazott, cövekelnök, püspök és kvórumelnök.) Kérj fel néhány tanulót, hogy röviden osszon meg néhány példát arra, amikor a papsági vezetők a papsági szolgálat által megáldották az életüket.

Magyarázd el, hogy Nefi az öccseit, Jákóbot és Józsefet felszentelte, hogy a nép papjai és tanítói legyenek (lásd 2 Nefi 5:26; Jákób 1:18). Élete végéhez közeledve Nefi rábízta Jákóbra a népük történetét tartalmazó lemezeket.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jákób 1:1–4. verseket. Kérd meg őket, hogy állapítsák meg, Nefi mit parancsolt Jákóbnak, hogy jegyezzen fel a lemezekre, és miért. (Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg Nefi Jákóbnak adott utasításait.) Miután a tanulóknak elég idejük volt az olvasásra, kérd meg őket, hogy osszák meg a többiekkel, mit találtak.

Ha a tanulók nem említik, emeld ki a Jákób 1:4 utolsó szavait – „népünk kedvéért”.

Mit jelent az a kifejezés, hogy a „népünk kedvéért”? (Az ő javukra.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jákób 1:5–6-ot. Kérd meg a tanulókat, hogy állapítsák meg, az Úr mit nyilatkoztatott ki Jákóbnak és Józsefnek, ami segíteni fog nekik a nép tanítása során. (Elmagyarázhatod, hogy a „nagy aggodalom” arra utal, hogy mennyire törődtek a néppel.)

Mit nyilatkoztatott ki az Úr Jákóbnak és Józsefnek? (Megmutatta nekik, hogy a jövőben mi fog történni a nefitákkal, valamint kinyilatkoztatott bizonyos dolgokat nekik Krisztus eljövetelével kapcsolatban is.)
Az e dolgokról való tudás miként segített Jákóbnak és Józsefnek a nép tanítása során?

Írd fel a táblára a meggyőzni szót. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jákób 1:7–8. verseket, és keressék ki, hogy Jákób és József miről akarták meggyőzni a népet, mit tegyenek. (A tanulóknak javasolhatod, hogy jelöljék meg ezeket a részeket.) Kérd meg néhányukat, hogy írjanak fel a táblára egyet azok közül, amit találtak.

Kérd meg a tanulókat, hogy a táblán lévő listából emeljenek ki egy-két olyan kifejezést, melyet szeretnének jobban megérteni. Amikor ezeket megemlítik, kérdezd meg a többiektől, hogy segítenének-e elmagyarázni azokat. A beszélgetés során a következő meghatározások a segítségedre lehetnek:

„Bemenni az ő nyugalmába” – Bemenni az Úr nyugalmába azt jelenti, békességre lelni ebben az életben, valamint elnyerni Isten dicsőségének teljességét a következőben (lásd T&Sz 84:24).

„Belegondolni [Krisztus] halálába” – A belegondolni szó azt is jelenti, hogy valamit figyelmesen megvizsgálunk és tanulmányozunk. Amikor Jákób azt írta, hogy meg akarja győzni az embereket, hogy higgyenek „Krisztusban, és belegondol[janak] az ő halálába”, azt is érthette ez alatt, hogy szerette volna, ha figyelmesen tanulmányozzák Jézus Krisztus engesztelését, felismerik annak fontosságát, és személyes bizonyságot szereznek róla.

„Elszenvedni az ő keresztjét” – Ez a kifejezés azon hajlandóságunkra utal, hogy megtagadunk magunktól minden istentelenséget és világi vágyat, és hogy betartjuk az Úr parancsolatait (lásd Máté 16:24; Lukács 9:23; 2 Nefi 9:18). Továbbá azon hajlandóságunkra is utal, hogy kitartunk és áldozatokat hozunk, miközben követjük a Szabadítót.

„Elviselni a világ gyalázkodását” – Ez azt jelenti, hogy a Jézus Krisztus tanítványait oly gyakran érő világias nyomás, megaláztatás és ellenszegülés ellenére is betartjuk a parancsolatokat.

Kérd meg a tanulókat, hogy összegezzék, mit tanultak a Jákób 1:1–8-as részből a papsági vezetők felelősségeiről. Amikor a tanulók megosztják gondolataikat, hangsúlyozd ki, hogy a papsági vezetők buzgón munkálkodnak azon, hogy segítsenek nekünk Krisztushoz jönni. (Ezt az alapelvet fel is írhatod a táblára.)

A papsági vezetőink miként munkálkodnak azon, hogy segítsenek bennünket Krisztushoz jönni?

Adj a tanulóknak néhány percet arra, hogy a szentírás-tanulmányozási naplójukba leírják, a próféták vagy más papsági vezetők miként segítettek nekik a Jákób1:7–8 részben is említett területeken. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg az általuk leírtakat. (Emlékeztesd őket arra, hogy nem kell megosztaniuk túlságosan személyes vagy bizalmas dolgokat.)

Jákób 1:9–2:11

Jákób figyelmezteti a népet a gonoszságukra

Buzdítsd a tanulókat arra, hogy az óra hátralévő részében elmélkedjetek a következő kérdésen:

Az egyházi vezetők miért figyelmeztetnek bennünket a bűn ellen?

Jákób feljegyezte, hogy fivére, Nefi halála után a nép bizonyos gonosz szokásokat kezdett gyakorolni. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jákób 1:15–16-ot. Kérd meg őket, hogy határozzanak meg három olyan területet, ami miatt Jákób aggodalmát fejezte ki. (Miután a tanulók választoltak, a következő szavakat felírhatod a táblára: erkölcstelenség, világiasság és kevélység.)

A tanulók olvassák el magukban a Jákób 1:17–19-et, és keressék ki, hogy mit tett Jákób és József, hogy segítsen a népnek. Kérd meg őket, hogy osszák meg, mit találtak. Kérd meg az egyik tanulót, hogy írja fel a válaszukat a táblára.

Szerintetek mit jelent megbízatást kapni az Úrtól? (lásd Jákób 1:17). (Megtudni, hogy az Úr mit szeretne, hogy tegyünk.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának következő kijelentését. Kérd meg az osztályt, hogy miközben hallgatják, figyeljék meg, hogy az egyházi vezetők miként törekednek az Úrtól kapott megbízásuk elnyerésére, miközben arra készülnek, hogy az általános konferencián tanítsanak:

„Talán már tudjátok (de ha nem, akkor tudnotok kellene), hogy az [általános konferencián] beszédet mondó férfiak és nők közül – nagyon ritka kivétellel – senkinek nem jelölnek ki témát. Mindenki böjtöl, imádkozik, tanulmányoz és keres, nekilát, megáll, majd újból nekilát, mígnem biztossá válik abban, hogy személyes óhajoktól eltekintve az adott konferencián, az adott időben ez a téma az, aminek előadását az Úr elvárja tőle. […] Mindegyikük ontott könnyeket, aggódott és buzgón az Úr útmutatását kereste a gondolataihoz, és azok kifejezésre juttatásához” (Zászló a nemzeteknek. Liahóna, 2011. máj. 111.).

Az általános konferencián beszélők mit tesznek, hogy megtudják az Úrtól való megbízatásukat?
Miért fontos megértenünk, hogy az egyházi vezetők arra törekednek, hogy megtudják, az Úr mit szeretne velünk tudatni? Az erről való tudás miben befolyásolja a hozzáállásunkat, amikor a tanításaikat hallgatjuk?
A Jákób 1:19 szerint mik voltak Jákób és József felelősségei? (Miközben a tanulók válaszolnak, győződj meg róla, hogy megértik, hogy a papsági vezetőknek mennyei felelősségük Isten szavának tanítása, és hogy figyelmeztessenek a bűn ellen. (Ezt az igazságot fel is írhatod a táblára.)
Miért áldás számunkra, hogy vannak szüleink és egyház vezetőink, akik figyelmeztetnek bennünket a bűnös hozzáállásra és viselkedésformákra?
Jákób milyen szavakat használva határozta meg azt, hogy miként tanítsanak? Milyen következményekkel járna, ha nem tennének eleget a felelősségeiknek?

Kérd meg a tanulókat, gondolkodjanak el azon, ők hogyan éreznék magukat, ha Jákóbhoz hasonlóan ők is egy vezetői elhívásban szolgálnának, és arra kapnának sugalmazást, hogy a népet bűnbánatra szólítsák az erkölcstelenséggel, világiassággal és kevélységgel szemben. Oszd párokra az osztályt! A párokat kérd meg, hogy felváltva olvassák fel egymásnak a Jákób 2:1–3, 6–7 és 10–11-es verseket. Kérd meg őket, hogy keressék ki azokat a kifejezéseket, melyek Jákób érzéseire utalnak azon feladatával kapcsolatban, hogy bűnbánatra szólítsa a népet. Miután elég időt hagytál nekik erre, kérj meg tanulókat, hogy osszák meg válaszaikat az osztállyal!

Mire utalnak ezek a kifejezések Jákób arra vonatkozó érzéseivel kapcsolatban, hogy a népét bűnbánatra szólítsa? (Győződj meg arról, hogy a tanulók értik, hogy bár Jákób ezt a feladatot nehéznek találta, elvégezte azt, mivel törődött a néppel, és engedelmeskedni akart Isten parancsolatainak.)

Zárásként kérd meg a tanulókat, hogy a szentírás-tanulmányozási naplójukba jegyezzék le a következőket: (1) Mit tanítottak nekik legutóbb az egyházi vezetők, és azt miként tudják alkalmazni az életükben, vagy (2) a ma tanultakat miként tudják alkalmazni az osztály- vagy kvórumelnöki elhívásaikban, a házitanítói feladataik, valamint más vezetői lehetőségek során. (Ezeket az utasításokat fel is írhatod a táblára.) Biztasd a tanulókat, hogy kövessék papsági vezetőik tanácsait. Zárásként tégy bizonyságot a leckében tanított tantételekről.

Megjegyzések és háttér-információk

Jákób 1:18. „Papjává és tanítójává szentelt”

Joseph Fielding Smith elnök a Jákób 1:18-ban lévő „papjává és tanítójává” kifejezést a következőképp magyarázta:

„A nefiták Lehi napjaitól a Szabadítónk közöttük való megjelenéséig a Melkisédeki papság jogán végeztek papsági szolgálatot. Bár Nefi felszentelte Jákóbot és Józsefet, hogy a nefiták földjén papok és tanítók legyenek, a kifejezésben használt többes szám azt jelzi, hogy e két esetben nem a papság egy bizonyos hivataláról volt szó, hanem egy olyan általános megbízatásról, hogy tanítsák, útba igazítsák és intsék a népet” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 1:124).

Jákób 1:19. „Mi felmagasztaltuk hivatásunkat az Úr előtt”

Thomas S. Monson elnök elmagyarázta, mit jelent felmagasztalni egy elhívást:

„Mit jelent elhívásunk felmagasztalása? Azt jelenti, hogy méltósággal és fontosnak tartva építjük fel, tiszteletre és dicséretre méltóvá tesszük azt az emberek szemében, kitágítjuk és megerősítjük, hogy átragyoghasson rajta a menny világossága, hogy mások is láthassák azt.

És hogyan magasztal fel valaki egy elhívást? Egyszerűen úgy, hogy elvégzi az azzal járó szolgálatot. Az elder úgy magasztalja fel az elder elrendelt elhívását, hogy megtanulja, elderként mik a feladatai, majd elvégzi azokat. És ahogy az elderrel, úgy van az a diakónussal, a tanítóval, a pappal, a püspökkel és mindenkivel, aki hivatalt visel a papságban” (lásd A szolgálatra szólító szent elhívás. Liahóna, 2005. máj. 54).

Jákób 1:19; 2:2. „Saját fejünkkel felelve e nép bűneiért”

Az egyházban vezetői feladatokkal rendelkezőkön komoly felelősség nyugszik. Jákób azt tanította, hogy ha a vezetők elhanyagolják Isten szavának a tanítását azoknak, akiknek a vezetésére elhívást kaptak, részben felelőssé válnak azok bűneiért. A papságviselő fivérekhez szólva John Taylor elnök a következőket mondta a Jákób által is említett felelősséggel kapcsolatban:

„Ha nem magasztaljátok fel elhívásaitokat, Isten felelősségre fog vonni titeket azokért, akiket megmenthettetek volna, ha elvégeztétek volna a dolgotokat” (Az egyház elnökeinek tanításai: John Taylor [2001], 164.).

Hugh B. Brown elnök, az Első Elnökség egyik tagja később ezt mondta Taylor elnök szavaival kapcsolatban:

„Kihívás számunkra ez a kijelentés. Ha elkövetett bűneim vagy mulasztásom miatt elveszítem azt, ami enyém lehetett volna a jövőben, akkor amiatt nekem és velem együtt kétségtelenül azoknak is, akiket szeretek, szenvednünk kell. Ha azonban püspökként, cövekelnökként, misszióelnökként vagy az egyház általános felhatalmazottjaként mulasztok a feladatkörömben – ha bármelyikünk elmulasztja tanítani, vezetni, irányítani és segíteni megmenteni a vezetésünkre és gondoskodásunkra bízottakat, akkor az Úr bennünket fog felelősségre vonni, ha ők a mi mulasztásunk miatt vesznek el” (in Conference Report, Oct. 1962, 84).

Jákób 2:8. „Isten… [szava]… meggyógyítja a sebzett lelket”

Amikor az evangéliumot tanulók számára valamely új információ még zavaros vagy aggodalmat keltő, sokkal hasznosabb, ha közvetlenül Istentől törekednek válaszokat kapni, aki mindent tud, mintsem rákeresni az adott dologra az interneten, és közben valamilyen mormonellenes anyagra bukkanni. Ha a kérdéseinkkel közvetlenül Istenhez fordulunk, az megmutatja a belé vetett hitünket, és lehetővé teszi számunkra, hogy a Szentlélek által válaszokat kapjunk. Lapozzuk fel továbbá a szentírásokat és az utolsó napi apostolok és próféták szavait is, melyek nehéz kérdéseket is megválaszolhatnak, és sebeket gyógyíthatnak be. A következő szentírások arról tanítanak, hogy hova forduljuk, és mit kell tennünk, amikor kihívást jelentő kérdéseink vagy aggodalmaink vannak:

Jákób 2:8 – „Isten… [szava]… meggyógyítja a sebzett lelket.”

Jakab 1:5–6 – „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől…, és megadatik néki. De kérje hittel”.

Moróni 10:5 – És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat.”