Könyvtár
23. lecke: 2 Nefi 2 (1. rész)

23. lecke

2 Nefi 2 (1. rész)

Bevezetés

2 Nefi 2-ben folytatódnak azok a tanítások, melyeket Lehi közvetlenül a halála előtt adott. Egyenesen fiához, Jákóbhoz szólva Lehi tanúságot tett arról, hogy az Úr képes a javunkra szentelni megpróbáltatásainkat. Ezután az összes fiához szólva tanított Ádám bukásáról – hogy miért volt szükséges és miként hat ki az egész emberiségre –, illetve Jézus Krisztus engesztelésének szükségességéről. (Lehi ezenkívül tanított még az önrendelkezés tanáról is, melyet a következő lecke tárgyal majd.)

Javaslatok a tanításhoz

2 Nefi 2:1–4

Lehi megpróbáltatásokról és áldásokról beszél Jákóbnak

Ahhoz, hogy segíteni tudj a tanulóknak felismerni, hogy a 2 Nefi 2 az ő életükre is vonatkozik, kérd meg őket, hogy gondoljanak egy olyan ismerősükre, akinek nagy nehézségekkel vagy megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie. Kérd meg őket, hogy gondolják át, mit mondanának ennek az embernek, hogy bátorítsák. Készüljenek fel az osztály egészével is megosztani a gondolataikat.

Mondd el, hogy a 2 Nefi 2-ben Lehinek azon szavai kerültek feljegyzésre, melyeket egy olyan fiának mondott, aki megtapasztalt bizonyos nehézségeket. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 2:1-t. Kérd meg őket, hogy határozzák meg, melyik fiát tanította Lehi (Jákóbot), valamint hogy mi idézte elő e fiú szenvedését (fivérei durvasága). Azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 2:2–3-at. Javasolhatod, hogy jelöljenek meg olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek elmondják, mit tesz majd az Úr Jákóbért.

Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak. Ezt követően tedd fel a következő kérdéseket, hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogy az Úr képes a javunkra szentelni megpróbáltatásainkat:

  • Mit jelent számotokra az, hogy az Úr „javadra fogja szentelni megpróbáltatásaidat”? (Elmagyarázhatod, hogy a javadra szenteli kifejezés azt jelenti, hogy javadra fordítja vagy szentté teszi.)

  • Tapasztaltátok-e már életetekben, hogy az Úr képes a javunkra szentelni megpróbáltatásainkat? Mikor?

2 Nefi 2:5–25

Lehi a bukásról és Jézus Krisztus engeszteléséről tanítja fiait

Mondd el, hogy Lehi tanított Jákóbnak és a többi fiának Ádám és Éva bukásáról. Szükségesnek érezheted elmagyarázni, hogy a „bukás” szó azokra az állapotokra utal, melyek amiatt érték utol Ádámot és Évát, valamint utódaikat, mert Ádám és Éva azt választották, hogy vesznek a tiltott gyümölcsből az Éden kertjében.

  • Milyen választási lehetőséget adott az Úr Ádámnak és Évának az Éden kertjében? (Megengedte nekik, hogy válasszanak, esznek-e a tiltott gyümölcsből.)

  • A 2 Nefi 2:15 szerint miért adta meg nekik az Úr ezt a választási lehetőséget? (Azért, „hogy létrehozza örökkévaló céljait az ember végső állapotában”. Esetleg biztathatod a tanulókat e kifejezés megjelölésére.)

  • Milyen örökkévaló céljai vannak Istennek velünk? (Szeretné megadni számunkra az örök élet elnyerésének és a Hozzá hasonlóvá válásnak a lehetőségét. Biztathatod a tanulókat arra, hogy ezt jegyezzék fel a szentírásuk margójára az „örökkévaló céljait” szókapcsolat mellé. Elolvashatják még esetleg a Mózes 1:39-et is.)

Rajzold fel a táblára a következő táblázatot, de csak a két fejlécet írd be. (Megkérheted a tanulókat, hogy másolják be a táblázatot a szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy az órai jegyzetfüzetükbe.)

A bukás nélkül

A bukás miatt

Minden dolog úgy maradt volna, ahogyan teremtése idején volt (lásd 2 Nefi 2:22).

Ádámnak és Évának nem lettek volna gyermekeik (lásd 2 Nefi 2:23).

Ádám és Éva ártatlan állapotban maradtak volna, és nem tudták volna megismerni az örömöt és a nyomorúságot, illetve a jót és a bűnt sem (lásd 2 Nefi 2:23).

Ádám és Éva kiűzetett a kertből, hogy műveljék a földet (lásd 2 Nefi 2:19).

Ádám és Éva gyermekeket hoztak világra – az egész föld családját (lásd 2 Nefi 2:20).

Ádám és Éva és utódaik meg fogják tapasztalni a halandó létet, benne a nyomorúságot, az örömöt, valamint a jóra és a bűnre való képességet (lásd 2 Nefi 2:23, 25).

Ki vagyunk téve a fizikai és a lelki halálnak (lásd 2 Nefi 9:6; Hélamán 14:16).

Hívj ki a táblához egy tanulót, aki az osztály írnoka lesz. Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák át magukban a 2 Nefi 2:19–25-öt, és keressék meg (1) azokat a következményeket, melyek akkor történtek volna, ha Ádám és Éva nem eszik a tiltott gyümölcsből és nem bukik el, valamint (2) azokat a következményeket, melyek a bukásból erednek. Kérd meg az írnokot, hogy írja be a táblázatba az osztály válaszait. A válaszok között lehetnek a fentebb felsoroltak (a fizikai és a lelki halálra vonatkozó információ kivételével, mert az majd később kerül csak fel).

Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át az „A bukás nélkül” fejléc alatti válaszaikat.

  • Miért akadályozták volna meg az Éden kertjében fennálló állapotok azt, hogy Ádám és Éva fejlődjön Mennyei Atyánk szabadítástervében? (Lásd 2 Nefi 2:22–23.)

Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át az „A bukás miatt” fejléc alatt felsoroltakat. Győződj meg arról, hogy megértik: mivel mindannyian Ádám és Éva leszármazottai vagyunk, mi is ki vagyunk téve mindazon állapotoknak, melyek a bukást követően körülvették őket (lásd 2 Nefi 2:21).

  • A „hogy műveljék a földet” kifejezés azt jelenti, hogy miután Ádám és Éva kiűzetett a kertből, dolgozniuk kellett a betevő falatért. Szerintetek miként segít minket a munka abban, hogy fejlődjünk Mennyei Atyánk tervében?

  • A gyermekvállalás hogyan segített Ádámnak és Évának felkészülni arra, hogy hasonlóbbá válhassanak a Mennyei Atyához? Milyen tekintetben fontosak a családok Mennyei Atyánk tervében?

  • Miként segít minket az öröm és a nyomorúság megtapasztalása abban, hogy fejlődjünk Mennyei Atyánk tervében?

E kérdések megbeszélése után hangsúlyozd ki, hogy Ádám és Éva bukása nélkülözhetetlen része Mennyei Atyánk boldogságtervének.

Hívd fel a tanulók figyelmét arra, hogy a 2 Nefi 2:25 szentírás-memoriter. Biztathatod a tanulókat e vers megjelölésére. Mivel ez egy rövid vers, esetleg fordíthatsz egy kis időt arra, hogy segíts a tanulóknak megtanulni.

Mondd el, hogy noha a bukás megnyitotta előttünk a fejlődés útját, egyben be is vezette a világba a fájdalmat, a szenvedést, a bűnt és a halált. Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezt az igazságot, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel hangosan a 2 Nefi 9:6-ot, utána kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Hélamán 14:15–17-et, az osztály pedig keressen példákat ezekben a versekben a bukás következményeire.

  • Mit tanítanak ezek a versek a bukásról? (A bukás fizikai halált hozott, ami a test halálát jelenti, valamint lelki halált is hozott, ami pedig azt az állapotot jelenti, amikor az ember kivágatik Isten színe elől. Írd fel a táblára az „A bukás miatt” fejléc alá: Ki vagyunk téve a fizikai és a lelki halálnak.)

Kérd meg a tanulókat a következő kérdések magukban való megválaszolására, hogy segíts nekik átgondolni, miként tapasztalták meg a bukás táblán felsorolt következményeit. (Lassan olvasd a kérdéseket, és hagyj köztük szünetet, hogy elegendő idejük legyen a gondolkodásra.)

  • Mi okozhat nyomorúságot (szenvedést) ebben az életben?

  • Miért szükséges része a szabadítás tervének a halál?

  • Hogyan segíthetik elő tanulásunkat és fejlődésünket a gondok és a fájdalmak?

Mondd el, hogy amikor megértjük, miként van ránk kihatással a bukás, akkor ráébredünk, hogy szükségünk van Jézus Krisztus engesztelésére. Olvassátok el a következő idézetet Ezra Taft Benson elnöktől:

Kép
Ezra Taft Benson elnök

„Csakúgy, ahogyan az ember nem igazán vágyik az ételre, amíg meg nem éhezik, úgy nem vágyik Krisztus szabadítására sem, amíg fel nem ismeri, miért is van szüksége Krisztusra.

Senki nem tudja pontosan, miért van szüksége Krisztusra, míg meg nem érti és el nem fogadja a bukás tanát és annak az egész emberiségre gyakorolt hatását. És nincs még egy könyv a világon, amely akár csak megközelítően olyan jól elmagyarázná ezt a létfontosságú tant, mint a Mormon könyve” (“The Book of Mormon and the Doctrine and Covenants,” Ensign, May 1987, 85).

Miután a tanulóknak volt idejük átgondolni ezeket a kérdéseket, tegyél ki egy képet a Szabadítóról. Oszd meg a bizonyságodat arról, hogy az engesztelés által Jézus Krisztus megvált minket a bukás hatásaitól, és felkínálja a megváltást a bűneinktől.

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel következőket: 2 Nefi 2:5–10, 21 és Alma 7:11–13. Kérd meg az osztályt, hogy keressenek olyan kifejezéseket ezekben a versekben, amelyek azt mutatják, mit tett a Szabadító azért, hogy megváltson minket a bukás következményeitől és a saját bűneinktől. (A 9. verssel kapcsolatosan lehet, hogy el kell magyaráznod, hogy a „közbenjár” szó azt jelenti: egy másik ember nevében felszólalni, illetve egy másik ember helyett cselekedni.) Hogy segíthess a tanulóknak a talált kifejezések megvizsgálásában, kérdezd meg:

  • Mely kifejezések jelzik ezekben a versekben, hogy az engesztelés által a Szabadító meg fog minket váltani a fizikai haláltól?

  • Mely kifejezések jelzik azt, hogy a Szabadító meg fog váltani minket a lelki haláltól (vagyis attól, hogy ki legyünk vágva Isten színe elől)?

  • Mely kifejezések jelzik azt, hogy a Szabadító képes megváltani minket a bűneinktől?

  • Mely kifejezések jelzik azt, hogy a Szabadító képes segítséget nyújtani nekünk az olyan próbatételek idején, mint a betegség és a fájdalom?

A 2 Nefi 2:7–9, 21 szerint mit kell tennünk ahhoz, hogy elnyerjünk minden áldást, amely elérhetővé vált az engesztelés által? (A 7. verssel kapcsolatosan lehet, hogy el kell magyaráznod, hogy azok, „akiknek megtört a szívük és töredelmes a lelkük”, alázatosak és készen állnak Isten akaratának követésére. Az ilyen emberek mélységes fájdalmat éreznek bűneik miatt, és őszintén vágynak a bűnbánatra.)

E kérdések megbeszélése után kérd meg a tanulókat, hogy magukban tanulmányozzák át a kijelölt verseket, és keressenek olyan kifejezéseket, amelyek különleges jelentőséggel bírnak számukra. Kérd meg a tanulókat, hogy alkossanak párokat, és osszák meg egymással, mit emeltek ki. Kérd meg őket, hogy mondják el egymásnak, hogy miért sokatmondóak számukra ezek a kifejezések.

Kérj meg egy vagy két tanulót, hogy foglalja össze az osztály számára, hogy Ádám és Éva bukása miért képezi nélkülözhetetlen részét Mennyei Atyánk szabadítástervének. Ezt követően kérd meg őket, hogy osszák meg érzéseiket arról, hogy Jézus Krisztus engesztelése megvált minket a bukástól.

Szentírás-memoriter – 2 Nefi 2:25

Megjegyzés: Vedd fontolóra a következő tevékenység használatát, hogy segíts a tanulóknak használni a 2 Nefi 2:25-t, amikor az evangéliumot tanítják. A mai lecke természete és hossza miatt átteheted ezt a tevékenységet egy másik alkalomra, amikor több időtök van.

Kérd meg a tanulókat, hogy készüljenek fel egy tanításra a bukásról a 2 Nefi 2:25 felhasználásával. A tanítást aztán átadhatják egy családi esten vagy más körülmények között. Kérj önkéntes jelentkezőket a tanulók közül, akik a tanításuk után beszámolnak az élményeikről. Ha az idő engedi, a tanulók már az órán elkezdhetnek készülni.

Megjegyzések és háttér-információk

2 Nefi 2:15. A tiltott gyümölcs

Az Úr tiszteletben tartotta Ádám és Éva önrendelkezését, miután megtanította nekik, milyen következményekkel jár, ha vesznek a tiltott gyümölcsből. Isten ezt mondta: „magad választhatsz” (Mózes 3:17). Joseph Fielding Smith elnök segít megértenünk az Úr Ádámnak és Évának a tiltott gyümölccsel kapcsolatosan adott utasításait:

„A bibliai beszámoló [lásd 1 Mózes 2:17] nem teszi világossá, miért mondja az Úr Ádámnak, hogy megtiltja neki, hogy vegyen annak a fának a gyümölcséből, azonban az eredeti szöveg, amelyet Mózes könyve tár elénk [lásd Mózes 3:17], ezt határozottan világossá teszi. Az Úr azt mondta Ádámnak, hogy ha meg akar maradni olyannak, amilyen most a kertben, akkor ne egyen a gyümölcsből, azonban ha enni kíván belőle és vállalni ezzel a halált, akkor ezt is szabadon megteheti” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 4:81).

2 Nefi 2:14, 25–26. A teremtés, a bukás és az engesztelés

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Az egész örökkévalóságban eddig bekövetkezett vagy ezután bekövetkező legfontosabb események… a teremtés, a bukás és az engesztelés.

Mielőtt akár elkezdhetnénk megérteni minden dolog földi teremtését, tudnunk kell, hogyan és milyen értelemben fonódik elválaszthatatlanul egybe ez a három örök igazság – a teremtés, a bukás és az engesztelés –, hogy létrehozzák a szabadítás egyetlen tervét. Egyikük sem áll meg önmagában, mindegyik kapcsolódik a másik kettőhöz, és összességük ismerete nélkül egyikükről sem tudhatnánk az igazságot. […]

Ne felejtsük el azonban, hogy az engesztelés a bukás miatt jött el. Krisztus fizette meg az árat Ádám vétkéért. Ha nem lett volna bukás, akkor nem lenne engesztelés, valamint annak következményeként halhatatlanság és örök élet. Így hát amilyen biztosan az engesztelés miatt érkezik el a szabadítás, éppen úgy a bukás miatt is” (“Christ and the Creation,” Ensign, June 1982, 9).

2 Nefi 2:24. „…minden dolog annak bölcsessége szerint történt, aki minden dolgot tud”

Brigham Young elnök azt tanította, hogy Ádám és Éva bukása részét képezte Mennyei Atyánk szabadítástervének:

„Vajon [Ádám és Éva] nyíltan szembeszegült Istennel és az ő kormányzatával? Nem. Áthágták azonban az Úr egyik parancsát, és ezen vétek által jött el a világba a bűn. Az Úr tudta, hogy ezt fogják tenni, és úgy is tervezte, hogy így kelljen tenniük” (Discourses of Brigham Young, sel. John A. Widtsoe [1954],103).

Nyomtatás