127. lecke
3 Nefi 18
Bevezetés
A nefiták közötti szolgálatának első napja zárásaként Jézus Krisztus kiszolgálta az úrvacsorát. Megparancsolta nekik, hogy vegyenek az úrvacsorából, mindig imádkozzanak az Atyához, és nyújtsanak baráti kezet minden ember felé. A Szabadító nagyszerű áldásokat ígért azoknak, akik engedelmeskednek e szavaknak. Azután utasításokat adott a tizenkét nefita tanítványnak az egyházban végzett szolgálatukat illetően. Mielőtt felment volna a mennybe, hatalmat adott nekik a Szentlélek ajándékának megadására.
Javaslatok a tanításhoz
3 Nefi 18:1–14
Jézus Krisztus kiszolgálja az úrvacsorát a nefitáknak
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Gerald N. Lund eldertől, a Hetvenek tagjától. (Mondd el neki, hogy a Czenkuschnevet úgy kell kiejteni, hogy „Cenkus”.) Ösztönözd az osztályt, hogy képzeljék el, milyen lehetett a Lund elder történetében szereplő hegymászó helyében lenni.
„Nemrégiben érdekes cikk jelent meg egy orvosi magazinban a hegymászásról. […]
A cikk egy Czenkusch nevű férfitől szólt, aki egy hegymászóiskolát vezet. […] Czenkusch a hegymászásban használt biztosítórendszerről beszélt a riporternek. Ezt a rendszert használják a hegymászók a leesés elleni védelemül. Az egyik hegymászó biztonságosan elhelyezkedve biztosítja a kötelet a másik mászó számára, általában saját teste köré fonva azt. A »biztosítalak« kifejezés azt jelenti: »Tartalak. Ha bármi történik, megakadályozom, hogy leess.« Fontos része ez a hegymászásnak. Most pedig figyeljétek meg, mi következett ezek után a cikkben: »Egymás biztosítása jelentette a legjobb és a legszörnyűbb pillanatokat Czenkusch számára a hegymászásban. Egyszer leesett egy magas szakadékról, kitépve három szeget és magával rántva a biztosítást nyújtó társát is. Végül a földtől mintegy 3 méterre, fejjel lefelé állt meg, amikor kezét-lábát széttáró társa [Don] kinyújtott karjaival megállította a zuhanást. ‘Don megmentette az életemet – mondja Czenkusch. – Hogyan lehet ezt megköszönni? Veszel neki karácsonyra egy használt mászókötelet? Ugyan. Inkább úgy, hogy emlékszel rá. Mindig emlékszel rá’« [Eric G. Anderson, “The Vertical Wilderness,” Private Practice, November 1979, 21; kiemelés hozzáadva]” (“The Grace and Mercy of Jesus Christ,” in Jesus Christ: Son of God, Savior, ed. Paul H. Peterson, Gary L. Hatch, and Laura D. Card [2002], 48).
-
Szerintetek miért érezte úgy ez a hegymászó, hogy nem lenne megfelelő módja hálája kifejezésének, ha kézzelfogható ajándékokat adna megmentőjének?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 18:1–7-et, és keressék meg, mit kért a Szabadító a nefitáktól, mit tegyenek, hogy emlékezzenek Őrá. (Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg az emlékezetére és emlékeztek szavakat a 3 Nefi 18:7-ben.) Miután a tanulók elmondják, hogy mit találtak, tedd fel a következő kérdéseket:
-
Hogyan segít az úrvacsoravétel emlékeznünk a Szabadító értük hozott áldozatára?
-
A 3 Nefi 18:7 szerint mire kellett a nefitáknak emlékezniük a kenyér vételekor?
Adj egy kis időt a tanulóknak, hogy visszalapozzanak a 3 Nefi 11:14–15-höz. Azután tedd fel a következő kérdéseket:
-
Miért bírhat különös jelentőséggel a nefiták számára a Szabadító testére való emlékezés?
-
Noha ti nem láttátok a sebeket a Szabadító testén, mint a nefiták, miért fontos mégis, hogy a Szabadító „testének emlékezetére” vegyetek az úrvacsorai kenyérből? (T&Sz 20:77).
-
Mit tehettek, hogy mindig emlékezzetek a Szabadítóra?
Írd fel a táblára a következő kifejezést: Amikor veszünk az úrvacsorából, bizonyságot teszünk az Atyának, hogy…
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 18:8–11-et, és keressenek olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyekkel kiegészíthető a táblán lévő mondat. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg, mit találtak. (A tanulók a következőképpen egészíthetik ki a kijelentést: Amikor veszünk az úrvacsorából, bizonyságot teszünk az Atyának, hogy mindig emlékezünk Jézus Krisztusra. A következő is egy lehetséges válasz: Amikor veszünk az úrvacsorából, bizonyságot teszünk az Atyának, hogy hajlandóak vagyunk megtenni mindazt, amit a Szabadító megparancsolt.)
Tegyél fel néhányat vagy akár mindet az alábbi kérdések közül, hogy segíts a tanulóknak még inkább megérteni és megbecsülni, milyen szerepet játszik az úrvacsora a Szabadítóra való emlékezésünkben:
-
A Szabadító életének és szolgálatának mely vonatkozásait idézhetjük fel az úrvacsora szertartása alatt? (A válaszok között szerepelhetnek a következők: Jézus halála és engesztelő áldozata, szerény születése, csodatételei és tanítása, mások iránti szeretetteljes gondoskodása, valamint a Mennyei Atya iránti engedelmessége.)
-
Bár maga az úrvacsoravétel kis időt vesz igénybe, az e szertartásra való felkészülés és a benne való részvétel hatásai örökkévalóak. Mit tehetünk, hogy miután vettünk az úrvacsorából, az egész hét során mindig emlékezzünk a Szabadítóra?
-
Az úrvacsoravétel iránt tanúsított őszinteségünk és figyelmünk hogyan segíthet a Szabadítóra emlékeznünk a hét során?
-
Milyen jelentéssel bír az úrvacsora, ha nem emlékezünk az Úrra?
-
A 3 Nefi 18:7, 11 szerint mit ígért a Szabadító azoknak, akik vesznek az úrvacsorából és emlékeznek Őrá? (Amikor veszünk az úrvacsorából és mindig emlékezünk a Szabadítóra, akkor Lelke velünk lesz.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 18:12–14-et, egy másik tanuló pedig olvassa fel a Hélamán 5:12-t. A többi tanuló kövesse az olvasottakat, és gondolkodjon el azon, milyen kapcsolat van a két szentírásrész között.
-
Hogyan segíthet a rendszeres úrvacsoravétel azzá az alappá tennetek Jézus Krisztust, amelyre az életeteket építhetitek?
Hogy segíts a tanulóknak jobban emlékezni Jézus Krisztusra, kérd meg őket, hogy a következő héten mindennap írjanak valamit a jegyzetfüzetükbe, szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy személyes naplójukba arról, hogy mit tesznek, hogy emlékezzenek a Szabadítóra. Biztasd őket, hogy írjanak arról, hogy az úrvacsora során támadt gondolataik, illetve a Szabadítóra való emlékezés milyen hatással volt a gondolataikra, szavaikra és tetteikre.
A következő néhány órán kövesd nyomon ezt a feladatot azzal, hogy bátorítod őket gondolataik mindennapos lejegyzésére. A hét folyamán minden óra elején adhatsz nekik pár percet, hogy leírják, mit tesznek, hogy emlékezzenek a Szabadítóra.
3 Nefi 18:15–25
Jézus arra tanítja a nefitákat, hogy mindig imádkozzanak az Atyához, és gyakran gyűljenek össze
Oszd párokra a tanulókat! Kérd meg a párokat, hogy mindannyian olvassák el a 3 Nefi 18:15–21-et, és keressék meg, mit tanított a Szabadító, mit kell tennünk, hogy ellenálljunk a kísértéseknek. Amikor végeztek az olvasással, kérd meg a párokat, hogy írjanak egy mondatot, amely érzésük szerint összefoglalja ezeket a tanításokat a kísértés legyőzéséről. Kérj meg több párt, hogy osszák meg, mit írtak. (Bár a tanulók másképp fogalmazhatják meg összefoglalójukat, ki kell jelenteniük a következő igazságot: Ha éberek vagyunk és mindig imádkozunk az Atyához, akkor ellenállhatunk Sátán kísértéseinek.)
-
Szerintetek mit jelent a legyetek éberek kifejezés a 3 Nefi 18:18-ban? (Lelkileg érzékenynek lenni, őrködni, résen lenni.)
-
Szerintetek miért elengedhetetlen a kísértések legyőzéséhez mind az éberség, mind pedig az ima?
Mutass rá arra, hogy a 3 Nefi 18:15, 20–21 szentírás-memoriter. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jellegzetes módon jelöljék meg ezt a részt, hogy könnyen megtalálhassák.
-
Hogyan segít az ima, hogy éberek maradjunk és résen legyünk Sátánnak a megkísértésünkre tett erőfeszítéseivel szemben?
Kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak a következő kérdések egyikére a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban. (A kérdéseket felírhatod a táblára, illetve felolvashatod őket lassan, hogy a tanulók le tudják írni maguknak.)
-
Hogyan segített nektek az ima abban, hogy ellenálljatok Sátán kísértéseinek?
-
Mit tehettek személyes imáitok jobbá tétele érdekében?
-
Milyen áldásokat tapasztaltatok már amiatt, hogy együtt imádkoztok a családotokkal?
-
Mit tehettek annak érdekében, hogy elősegítsétek családotokban a következetes és jelentőségteljes családi imáikat?
Ha az idő engedi, kérj meg néhány tanulót hogy osszák meg az osztállyal, amit írtak.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak valakire, akinek szeretnének segíteni közelebb kerülni a Szabadítóhoz. Írd fel a táblára a következő tantételt, és biztasd a tanulókat, hogy írják le: Amikor szolgálunk másokat, segíthetünk nekik Krisztushoz jönni. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 18:22–24-et.
-
Mit kér tőlünk a Szabadító, mit tegyünk, hogy segítsünk másoknak Őhozzá jönni? (Nem szabad senkit sem elküldenünk az egyházi gyűlésekről, és imádkoznunk kell értük.)
-
A Szabadító azt mondta, hogy Ő az a világosság, amelyet fel kell tartanunk a világnak. Hogyan élhetjük mindannyian úgy az életünket, hogy közben feltartjuk a Szabadító világosságát?
Olvasd fel a következő kijelentést Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, mit mond Hales elder, mi fog történni, amikor igazlelkűen élünk.
„Nem lenne-e Jézus kedvére való, ha úgy ragyogna világosságunk, hogy a minket követők a Szabadítót követnék? Vannak olyanok a világosság keresői között, akik örömmel belépnének a keresztelés kapuján a szoros és keskeny ösvényre, mely az örök élethez vezet (lásd 2 Nefi 31). Lesztek-e az a világosság, amely biztos kikötőbe vezeti őket?” (“That Ye May Be the Children of Light” [Brigham Young University fireside address, Nov. 3, 1996], 8, speeches.byu.edu).
-
Milyen gondolataitok vannak, amikor elmélkedtek erről a kérdésről: „Nem lenne-e Jézus kedvére való, ha úgy ragyogna világosságunk, hogy a minket követők a Szabadítót követnék?”
Mondd el, hogy amikor imádkozunk másokért, meghívjuk őket az egyházi gyűlésekre, és krisztusi példát mutatunk, az mások szolgálatának néhány módja. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszanak meg egy élményt, amely során feltartották a Szabadító világosságát, hogy segítsenek valakinek Őhozzá jönni.
3 Nefi 18:26–39
A Szabadító arra tanítja tanítványait, hogy nyújtsanak baráti kezet minden ember felé
Foglald össze a 3 Nefi 18:26–39-et azzal, hogy elmondod: miután a Szabadító a sokasághoz szólt, az Általa választott tizenkét tanítványhoz fordult, és tanította őket arról, hogyan vezessék és irányítsák az egyház ügyeit. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 18:32-t, és figyeljék meg, hogyan kell viseltetnünk azok iránt, akik eltévelyedtek a hittől.
-
Miért fontos továbbra is szolgálnunk azokat, akik eltévelyedtek a hittől?
Megoszthatsz egy élményt, amely során segítettél szolgálni Isten egyik gyermekének, és ezáltal segítettél neki Krisztushoz jönni.
Szentírás-memoriter – 3 Nefi 18:15, 20–21
Megjegyzés: A mai óra hossza miatt esetleg átteheted a következő óra elejére ezt a szentírás-memoriter tevékenységet. Illetőleg felhasználhatod egy későbbi óra során, amikor több időtök van a szentírás-memoriterek átismétlésére.
Fordíts jó néhány percet arra, hogy segítesz a tanulóknak memorizálni a 3 Nefi 18:15, 20–21-et. Írd fel a táblára mindhárom verset, a tanulók pedig hangosan gyakorolják az elmondásukat. Miután az összes verset felolvasták párszor, kezdj el kitörölni szavakat különböző helyekről, miközben a tanulók a teljes szakaszt mondják. Ezt addig folytassátok, míg az összes szó le nem lett törölve a tábláról.
Megjegyzések és háttér-információk
3 Nefi 18:15. Mindig imádkozzatok
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta arról, mit jelent „mindig imádkozni”:
„…az esti imánk a reggeli imánkra épül, és annak folytatása lesz, egyúttal pedig egy felkészülés a jelentőségteljes reggeli imánkra.
A reggeli és az esti imák – valamint a köztes imák – nem összefüggéstelen, különálló események, hanem összekapcsolódnak egész nap, vagy akár napokon, heteken, hónapokon, sőt, éveken át. Részben így tehetünk eleget annak a szentírásbeli felszólításnak, miszerint »mindig imádkozzunk« (lásd Lukács 21:36; 3 Nefi 18:15, 18; T&Sz 31:12). Az ilyen tartalmas imák hozzájárulnak ahhoz, hogy elnyerjük Isten legnagyobb áldásait, melyeket hithű gyermekei számára tartogat” (Mindig imádkozzatok! Liahóna, 2008. nov. 42.).
3 Nefi 18:21. „Imádkozzatok családotokban”
James E. Faust elnök az Első Elnökségből e szavakat mondta a családi ima erejéről:
„A családi imának erőteljes és támogatást adó hatása van. A II. világháború sötét napjaiban egy 250 kilogrammos bomba esett Patey testvér kis háza mellé, aki fiatal édesapa volt az angliai Liverpoolban. A bomba azonban nem robbant fel. Felesége már korábban elhunyt, így egyedül nevelte 5 gyermekét. E kritikus helyzetben maga köré hívta őket, és együtt imádkoztak. Mindannyian »őszintén imádkoztak, …és amikor befejezték, a gyermekek azt mondták: ‘Apu, rendben leszünk. Minden rendben lesz itthon ma este.’
Így lefeküdtek, képzelhetjük, az ajtajuk előtt ezzel a szörnyű bombával, amely félig a földbe fúródott. Ha felrobbant volna, akkor valószínűleg 40-50 házat semmisített volna meg, két-háromszáz embert megölve. […]
Másnap reggel… az egész környéket kitelepítették 48 órára, és a bombát végre eltávolították. […]
Hazafelé Patey testvér azt kérdezte a tűzszerész osztag vezetőjétől: ‘Nos, mit találtak?’
‘Patey úr, amikor megvizsgáltuk a bombát az ajtaja előtt, úgy találtuk, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhatott volna. Semmi baja nem volt. Nem is értjük, miért nem robbant fel’« [Andre K. Anastasiou, in Conference Report, Oct. 1946, 26]. Csodálatos dolgok történnek, amikor a család együtt imádkozik” (vö. Az ima biztosítókötele. Liahóna, 2002. júl. 68.).