90. lecke
Alma 32
Bevezetés
Miután tanúi voltak a zorámiták hitehagyott hódolati szokásainak, Alma és társai elkezdték hirdetni nekik Isten szavát. Némi sikert tapasztaltak azon szegények körében, akiket kiűztek a zsinagógáikból. Alma Isten szavát egy maghoz hasonlítva tanította az embereknek, hogy miként fogadják be Isten szavát, és növeljék hitüket.
Javaslatok a tanításhoz
Alma 32:1–16
Az alázatos zorámiták megmutatják, hogy készek Isten szavának meghallgatására
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy egy barátjuk vagy, aki azt kérdezi tőlük, hogyan lehet megtudni, hogy Jézus Krisztus evangéliuma igaz-e. Mit mondanának neked, hogy segítsenek bizonyságot nyerni?
Miután a tanulók elmondták gondolataikat, írd fel a táblára a következőket: Hogyan nyerjünk bizonyságot, és hogyan erősítsük azt meg? Mondd el a tanulóknak, hogy a lecke folyamán felsorolod majd azokat a tantételeket és meglátásokat, amelyeket a bizonyság elnyerésének és megerősítésének módjáról fedeznek fel.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy Alma és fivérei látták a zorámiták – nefiták egy hitehagyott csoportjának – hamis hódolatát. Mivel elszomorította a nép gonoszsága, Alma vigaszért és erőért imádkozott, hogy taníthassák őket. (Lásd Alma 31.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 32:1–3-at. Kérd meg az osztályt, hogy keresse meg, a zorámiták mely csoportja mutatott érdeklődést a misszionáriusok üzenete iránt. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, amit találtak.
-
Az Alma 32:3 szerint milyen értelemben voltak ezek az emberek szegények? („Szegények voltak a világi dolgok tekintetében; és így szívükben is szegények voltak.”)
-
Szerintetek mit jelent az, hogy „szívükben is szegények”?
Annak érdekében, hogy segíts a tanulóknak e kérdés megválaszolásában, kérd meg néhányukat, hogy felváltva olvassák fel az Alma 32:4–12-t. (A tanulók felvethetik, hogy a szívükben szegények azt jelenti, hogy valaki alázatos, bűnbánó, és kész Isten szavát meghallani.)
-
Az Alma 32:5-ben szereplő kérdés miként mutatja, hogy a zorámiták szegények voltak szívükben?
-
Hogyan vezetett a szegénység áldásokhoz a zorámiták e csoportja esetében?
-
Mit tanítanak ezek a versek a bizonyság elnyeréséről és megerősítéséről? (Amint a tanulók elmondják a különféle tantételeket, írd ezeket a fejléc alá a táblán. Győződj meg arról, hogy meghatározzák a következő tantételt: Az alázatosság felkészít bennünket Isten szavának befogadására.
-
Miért elengedhetetlen az alázat a bizonyság elnyerésének és megerősítésének folyamatában?
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 32:13–16-ot. Kérd meg az osztályt, hogy keressék meg a két különböző módját annak, hogy valaki alázatossá váljon. (Valaki választhatja, hogy alázatos lesz, vagy pedig rákényszerül erre.)
-
Mit tanulhatunk ezekből a versekből az alázatosságról? (Segíts a tanulóknak meghatározni a következő tantételt: Áldottabbak vagyunk, ha magunk döntünk úgy, hogy alázatosak leszünk, mintha rákényszerülnénk erre.) Szerintetek miért jobb, ha saját akaratunkból leszünk alázatosak?
-
Szerintetek mit jelent „az ige miatt” megalázni magunkat? (Alma 32:14). Hogyan vonatkozhat ez hozzáállásunkra az egyházban, az ifjúsági hitoktatáson vagy a családi szentírás-tanulmányozás alkalmával?
Alma 32:17–43
Alma megtanítja a zorámitáknak, hogyan gyarapíthatják a hitüket
Mondd el, hogy Alma egy sokak által vallott téves elképzelésre mutatott rá a bizonyság megszerzésével kapcsolatban. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 32:17–18-at, az osztály pedig határozza meg ezt a téves nézetet.
-
Milyen téves nézetet vallanak sokan a bizonyág megszerzésével kapcsolatosan?
-
Mi a helytelen azzal, ha valaki jelet követel, mielőtt hinne? (Szükséges lehet emlékeztetned a tanulókat Sérem példájára a Jákób 7:13–16-ban, valamint Korihór esetére az Alma 30:43–52-ben. Elolvastathatod velük a Tan és a szövetségek 63:9-et is, hogy kihangsúlyozd, hogy a jelek a hitből származnak, nem pedig olyan dolgok, amelyeket azelőtt követelhetnénk, hogy hitünk lenne.)
Mondd el, hogy Alma tanította az embereket arról, hogy mi a hit. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 32:21-et, és keressék meg, hogyan határozta meg Alma a hitet. Mutass rá, hogy ez a vers szentírás-memoriter. Ösztönözheted a tanulókat arra is, hogy feltűnően jelöljék meg, hogy könnyen megtalálhassák.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 32:22-t, és keressék meg a tanácsot arról, hogyan szerezzünk bizonyságot, és miként erősítsük meg azt. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, mit találtak.
Írd hozzá az Emlékezzünk Isten irgalmára!, illetve a Higgyünk Isten szavát! pontokat a táblán lévő listához.
-
Miért fontosak ezek a cselekedetek hitünk fejlődésében?
Mondd el, hogy annak érdekében, hogy segítsen a zorámitáknak megérteni, hogyan higgyenek Isten igéjében, Alma javasolta, hogy végezzenek el egy kísérletet.
-
Az emberek miért végeznek tudományos kísérleteket? (Hogy kiderüljön, igaz-e valamely elmélet vagy feltevés.)
Kérd meg a tanulókat, hogy meséljék el, milyen kísérleteket végeztek kémia órán vagy máshol. Segíts nekik felismerni, hogy a kísérletek cselekvést igényelnek, nem csupán találgatást a kutató részéről. A bizonyság elnyerésének és megerősítésének folyamata szintén cselekvést igényel.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 32:27-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressék meg, milyen kísérletre kérte Alma a zorámitákat. Írd hozzá a Tegyünk kísérletet az igével! pontot a táblán lévő listához.
-
Szerintetek mire gondolt Alma, amikor azt mondta, hogy tegyenek „kísérletet” a szavaival?
-
Szerintetek mire gondolt Alma, amikor azt mondta, hogy ébredjenek fel és serkentsék fel a képességeiket? (Elmondhatod, hogy a képességeitek kifejezés azon képességeinkre utal, hogy gondolkodjunk, cselekedjünk és elvégezzünk dolgokat. Alma arra kérte az embereket, hogy cselekedjenek a szavai szerint. Hozzáírhatod az Ébredjünk fel, és serkentsük fel képességeinket! pontot a táblán lévő listához.)
-
Szerintetek mit jelent „egy cseppnyi hitet gyakoroln[ni]”?
Annak érdekében, hogy segíts a tanulóknak felismerni, hogyan kezdhetik el ezt a kísérletet a saját életükben, kérd meg őket, hogy olvassák el magukban az Alma 32:28-at.
-
Mihez hasonlította Alma Isten igéjét? (Egy maghoz.)
-
Milyen források állnak rendelkezésre Isten igéjéhez? (A válaszok között lehetnek a következők: a szentírások, az utolsó napi próféták tanításai, valamint a Szentlélektől származó személyes kinyilatkoztatás.)
-
Mit mondott Alma, mit kell tennünk ezzel a „maggal”?
A tanulók válaszait sorold fel a táblán. Írhatod ezeket a Tegyünk kísérletet az igével! pont alá, amelyet korábban már felírtál. A felsoroltak között lehetnek a következők:
-
Adjunk helyet az igének (a magnak), hogy el tudjuk ültetni a szívünkben!
-
Ne vessük ki az igét a hitetlenségünkkel!
-
Ismerjük fel az ige növekedését magunkban!
Annak érdekében, hogy segíts a tanulóknak megérteni, amit a kísérlettel kapcsolatban olvastak, tedd fel a következő kérdéseket:
-
Miben hasonlít Isten igéje egy maghoz, amelyet a szívünkbe ültethetünk? (A válaszok között szerepelhet, hogy növekedhet, megerősíthet bennünket, valamint hogy gondoznunk kell azt.)
Amikor a tanulók megbeszélik a hasonlatot Isten igéjéről és a magról, kérd meg őket, hogy olvassák el magukban az Alma 33:22–23-at. Mielőtt azonban olvasni kezdenek, kérd meg őket, hogy keressék meg, hogyan magyarázta Alma az „ezt az igét” kifejezést. Segíts nekik megérteni, hogy ez Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésére utal.
-
Szerintetek mit jelent „helyet ad[ni]”, hogy az igét el lehessen ültetni a szívünkben? (Lásd Alma 32:28. A válaszok között lehet az, hogy ki kell nyitnunk a szívünket, valamint hogy helyet kell adnunk az életünkben a szentírás-tanulmányozásnak.)
-
Szerintetek mit jelent érezni, hogy Isten igéje „duzzadni kezd” bennetek? Ha Isten igéje duzzadni kezd bennetek, akkor mi történik a bizonyságotokkal és a hitetekkel?
-
Mikor fordult elő veletek, hogy Isten igéje gyarapította a lelketeket és megvilágosította értelmeteket?
Kérj meg néhány tanulót, hogy felváltva olvassák fel az Alma 32:29–34-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek leírják, hogy mit tudunk meg Isten igéjéről. Azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák fel a kiválasztott szavakat és kifejezéseket, és mondják el, miért ezeket választották. A táblán lévő képre utalva kérdezd meg:
-
Miért nem tökéletes a hitünk e kísérlet elvégzése után? Szerintetek mi többet kell még tennünk ahhoz, hogy tartós bizonyságot nyerjünk az evangéliumról?
-
Miben hasonlít egy fa növekedésre serkentése a bizonyságunk megerősítésének folyamatához?
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 32:35–40-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressék meg Alma tanácsát azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell befejezni a kísérletet.
-
Az Alma 32:37–40 alapján, mit kell tennünk ahhoz, hogy az Isten igéjébe vetett hitünk növekedjen? (Írd hozzá a Tápláljuk az igét! pontot a táblán lévő listához.)
-
Mit tehetünk azért, hogy tápláljuk az igét? (A válaszok között lehet, hogy naponta tanulmányozhatjuk a szentírásokat, a tanulmányozás során útmutatásért imádkozhatunk, lehetőségeket kereshetünk a szentírások és az utolsó napi próféták tanításainak alkalmazására az életünkben, és megoszthatjuk másokkal a tanultakat.)
-
Mi történik, ha elhanyagoljuk a fát vagy nem tápláljuk azt? Mi történik, ha elhanyagoljuk Isten igéjét, amely a szívünkbe lett ültetve?
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, amit az Alma 32-ből tanultak arról, hogy miként kell elnyerni és megerősíteni a bizonyságot. Javasolhatod azt is, hogy írják le ezeket az összegzéseket a szentírásaikba az Alma 32:37–43 mellé.
Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit leírtak. Miközben beszámolnak erről, győződj meg arról, hogy kifejezésre juttatják, hogy ha szorgalmasan tápláljuk Isten igéjét a szívünkben, akkor a hitünk, valamint a Jézus Krisztusról és evangéliumáról való bizonyságunk növekedni fog.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el az Alma 32:41–43-at, és keressék meg Alma leírását a fáról és a gyümölcsről.
-
Hol található még leírás a Mormon könyvében egy fáról, melynek gyümölcse „édes, felülmúlva mindazt, ami édes”? (Lehetséges, hogy emlékeztetned kell a tanulókat az élet fájának leírására az 1 Nefi 8:11–12-ben, illetve az 1 Nefi 11:9–24-ben.)
-
Lehi és Nefi látomásában az élet fájáról mit jelképez a fa és a gyümölcs? (A fa Isten szeretetét jelképezi, ahogyan az kifejezésre jut a Szabadítón és az Ő engesztelésén keresztül, míg a gyümölcs azokat az áldásokat jelképezi, amelyeket az engesztelés által nyerhetünk el. Lásd e könyv 12. fejezetét.)
-
Lehi és Nefi látomásában hogyan érkeznek meg az emberek a fához? (Úgy, hogy a vasrudat követik, amely Isten igéjét jelképezi.) Miben hasonlít ez Alma példázatához, melyben Isten igéjét egy maghoz hasonlítja?
Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, hogyan követték az Alma 32-ben leírt gyakorlatot. Kérdezd meg, hogyan befolyásolta ez a gyakorlat az életüket. Fontold meg, hogy elmondod saját tapasztalataidat arról, amikor Isten igéjének erejét érezted.
Szentírás-memoriter – Alma 32:21
Kérd meg a tanulókat, hogy használják az Alma 32:21-et arra, hogy meghatározzák, az alábbi helyzetekben szereplő személyek gyakorolják-e a hitüket vagy sem.
-
Egy fiatal nő kézzel fogható bizonyítékot szeretne arra, hogy a Mormon könyve igaz, mielőtt elhinné azt.
-
Egy fiatal férfi tudomást szerez arról, hogy minden érdemes, fiatal férfinak teljes idejű misszionáriusi szolgálatot kell teljesítenie. Bár családja szegény, eltökélt a szolgálat iránt, és előkészületeket tesz arra.
-
Egy fiatal nő szeretne Jézus Krisztus engesztelése által megtisztulni a bűneitől. Tudja, hogy bizonyos vétkeit meg kell vallania a püspökének a teljes bűnbánat érdekében. Időpontot egyeztet a püspökkel.
Megjegyzés: Az alábbi ötletet használhatod a lecke során, amikor bevezeted a szentírás-memoriter szakaszt, vagy akár a lecke végén is.
Megjegyzések és háttér-információk
Alma 32:21–22, 26–27. A hit mint választás
Richard C. Edgley püspök az Elnöklő Püspökségből azt tanította, hogy a hit választás kérdése:
„A napjainkban tapasztalható konfliktusok és kihívások miatt egyetlen választási lehetőséget javaslok: a béke és védelem választását. Egy választást, mely mindenkinek megfelel. Ez pedig a hit. Ne gondoljátok, hogy a hit ingyenes ajándék, melyet bármiféle gondolkodás, vágy vagy erőfeszítés nélkül elnyerhetünk. Nem jön csak úgy, mint égből a harmat. A Szabadító azt mondta: »Jőjjetek énhozzám« (Máté 11:28), valamint hogy »zörgessetek és megnyittatik néktek« (Máté 7:7). A jöjjetek, zörgessetek igék cselekvést fejeznek ki, és egyúttal választást is. Így hát azt mondom, válasszuk a hitet. Válasszuk a hitet a kétség helyett, válasszuk a hitet a félelem helyett, válasszuk a hitet az ismeretlen és homályos helyett, válasszuk a hitet a pesszimizmus helyett.
Alma klasszikussá vált beszéde a hitről, mely a Mormon könyvében az Alma 32. fejezetében van feljegyezve, döntések sorozatáról szól, melyek biztosítják hitünk fejlődését és megőrzését. Alma megadta nekünk a választáshoz való irányelvet. Cselekvésre ösztönző szavai a választáson alapulnak. A felébredés, felserkenés, kísérletet tenni, gyakorolni, vágyni, dolgozni és elültetni kifejezéseket használta. Ezután elmagyarázta, hogy ha meghozzuk ezeket a döntéseket, és hitetlenségünk által ki nem vetjük a magot, akkor »az duzzadni kezd majd a kebl[ünk]ben« (Alma 32:28).
Igen, a hit döntés, melyre törekedni kell, és elengedhetetlen, hogy fejlesszük. Így tehát mi vagyunk felelősek a saját hitünkért. A hitetlenségünkért is felelősek vagyunk. A döntés a tiétek” (Hit: a döntés a tiétek! Liahóna, 2010. nov. 31–32.).
Alma 32:40–43. Az élő bizonyságra törekedni
Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből több módszert is adott bizonyságunk táplálására:
„A bizonyságnak szüksége van arra, hogy a hit imájával tápláljuk, hogy éhezzük Isten szavát a szentírásokban, és hogy engedelmeskedjünk a kapott igazságnak. Nagyon veszélyes az ima elhanyagolása. Veszélyt jelent a bizonyságunkra az is, ha csupán alkalmanként tanulmányozzuk és olvassuk a szentírásokat. Ezek a bizonyságunk szükséges tápanyagai. […]
Az Isten szaván való lakmározást, a szívből jövő imát és az Úr parancsolatainak való engedelmességet egyenlő mértékben és folyamatosan alkalmaznunk kell ahhoz, hogy gyarapodjon és sikeresen működjön a bizonyságunk. Akaratunk ellenére időnként mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, amely megszakítja a szentírás-tanulmányozásra felállított rendszerünket. Lehetnek olyan időszakok, amikor valamiért úgy döntünk, hogy nem imádkozunk. Lehetnek olyan parancsolatok, amelyeket – döntésünk szerint – egy ideig hanyagolunk.
De nem lesz vágyunk arra, hogy élő bizonyságot szerezzünk, ha megfeledkezünk Alma figyelmeztetéséről és ígéretéről [az Alma 32:40–43-ban]” (Élő bizonyság. Liahóna, 2011. máj. 127.).