Alma könyve: Bevezetés
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Alma könyvének tanulmányozásával a tanulók Jézus Krisztusról, valamint a szabadítás tervében játszott engesztelésének és feltámadásának szükségességéről tanulhatnak. Továbbá tanulni fognak arról is, milyen hatalma van Isten szavának a papi mesterkedések, a hamis tanok, a bűn, a gyűlölködés és hitehagyás legyőzésében, és hogy hogyan képes elvezetni az egyéneket a hatalmas szívbéli változás megtapasztalásához. A tanulók épülhetnek és inspirációt kaphatnak, miközben Alma, Amulek és Móziás fiainak missziójáról, valamint az anti-nefi-lehiták (Ammon népe) megtéréséről és hithűségéről olvasnak. Miközben a nefiták és lámániták közötti háborúskodás részleteit tárgyaló fejezeteket tanulmányozzák, olyan tantételeket sajátíthatnak el, melyek segítenek nekik a mai zűrzavaros időkben eligazodni, és megnyerni az ellenséggel vívott személyes csatáikat.
Ki írta ezt a könyvet?
Mormon volt az, aki Nefi nagylemezeit összegyűjtve és az azokon található feljegyzéseket lerövidítve létrehozta Alma könyvét. A könyvet Almáról nevezte el, aki Alma fia volt, ezért gyakran ifjabbik Almának is nevezik. Amikor Móziás király bírákat nevezett ki a nefiták közül az ország vezetésére, az ifjabb Alma lett a főbíró, és atyja utódjaként elnöklő főpap az egyház élén (lásd Móziás 29:42). Végül lemondott főbírói pozíciójáról, hogy teljesen átadhassa magát a főpapságnak, és hogy átadhassa Isten szavát a népnek a nefiták földjén (lásd Alma 4:20; 5:1). Mormon az Alma szolgálatáról szóló feljegyzéseket (lásd Alma 1–44) és Alma fiainak, Hélamánnak (lásd Alma 45–62) és Siblonnak (lásd Alma 63) az írásait használta fel Alma könyvének összeállításához.
Kiknek íródott a könyv, és miért?
Mormon nem egy bizonyos hallgatóságnak szánta Alma könyvét, és nem nevezte meg azt sem, miért írta. Azonban a könyv számos tanítása Jézus Krisztus megváltó küldetéséről hozzájárul a Mormon könyve legfőbb céljához, vagyis hogy bizonyságot tegyen arról, hogy „Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten” (a Mormon könyve címoldala; lásd még Alma 5; 7; 13; 32–34; 36; 39–42).
Hol és mikor íródott?
Az eredeti feljegyzések, melyek Alma könyvének forrásaiként lettek felhasználva, valószínűleg Kr. e. 91 és Kr. e. 52 között íródtak. Mormon valamikor Kr. u. 345 és Kr. u. 385-ben kivonatolta azokat a lemezeket. Mormon nem jegyezte le, hol volt, amikor ezt a könyvet összeállította.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Bár Alma könyve a leghosszabb a Mormon könyvében, csupán egy 39 évnyi szakaszt ölel fel, körülbelül a Kr. e. 91 és a Kr. e. 52 év közötti szakaszt. A könyv beszámol az első olyan missziós szolgálatról, mely sikeres volt a lámániták között. Bemutatja azt is, milyen hűen betartották szövetségeiket a megtért lámániták (lásd Alma 23:6–7; 24). Alma könyve ezenkívül tanításokat tartalmaz az előre elrendelés tanáról és Melkisédek szolgálatáról (lásd Alma 13); Isten szavának erejéről (lásd Alma 31); a Jézus Krisztusba vetett hit kifejlesztéséről (lásd Alma 32–34); az erkölcsi tisztaság törvénye megszegésének súlyosságáról (lásd Alma 39); a lelkünk állapotáról a halálunk után (lásd Alma 40); a feltámadás és visszaállítás tanairól (lásd Alma 40–41); valamint az igazság és könyörület szerepéről Mennyei Atyánknak a megváltásra vonatkozó tervében (lásd Alma 42). Ez a könyv tartalmazza az Úr utasításait az önvédelemre és arra vonatkozóan, hogy mikor helyénvaló a háború (lásd Alma 43:45–47).
Vázlat
Alma 1–3 Nehór bevezeti a papi mesterkedést a nefiták között. Alma az igazlelkű nefiták élére áll, hogy megvédjék magukat Amlici és követői ellen, akik egy lámánita sereggel szövetkeztek. Miután megakadályozzák Amlici azon kísérletét, hogy király legyen és elpusztítsa az egyházat, a nefiták legyőznek még egy lámánita sereget.
Alma 4–16 Alma lemond főbírói hivataláról. A nefiták földjét járja, hogy Isten szavának prédikálásával harcoljon a kevélység és gonoszság ellen. Amulek csatlakozik Almához, és együtt tanítanak tovább Jézus Krisztus engeszteléséről, a feltámadásról és az Úrba vetett hit és a bűnbánat szükségességéről. Zézrom megtér és megkeresztelkedik.
Alma 17–28 Móziás fiai és mások Isten szavát hirdetik a lámánitáknak Nefi földjén. Ezrek térnek meg az Úrhoz. A megtértek leteszik háborús fegyvereiket, és a nefiták között telepednek le. Sokan meghalnak a nefiták és lámániták közötti nagy csatában.
Alma 29–42 Alma arra vágyik, hogy bűnbánatra vezesse a lelkeket. Összezavarja Korihórt, az antikrisztust. A szakadár nefiták egy csoportja, a zorámiták tanítása során Alma Isten szavát egy maghoz hasonlítja, melyet a hitnek táplálnia kell. Amulek bizonyságot tesz az engesztelésről, és arra tanítja a zorámitákat, hogy gyakoroljanak a bűnbánatra vezető hitet. Alma személyre szóló tanáccsal látja el fiait, Hélamánt, Siblont és Koriántont, és bizonyságát teszi nekik. Alma Hélamánra bízza a szent feljegyzéseket. Tanít a halál utáni lélekvilágról, a feltámadásról és az igazságosság és könyörület szerepéről Isten tervében.
Alma 43–45 A nefita szakadárok által feltüzelt haragjukban a lámániták háborút indítanak a nefiták ellen. Moróni győzelemre vezeti a nefitákat Zerahemna seregei felett. Alma elbeszélget Hélamánnal és megáldja őt. Megjövendöli a nefiták pusztulását, és elhagyja az országot.
Alma 46–63 Moróni, Lehi, Teánkum, Hélamán és Pahorán győzelemre vezetik a nefitákat a lámánita seregek ellen, akiken Amalikiás és Ammoron uralkodik. Moróni és Pahorán leverik a nefita szakadárok lázadását is, akiket királypártiak néven ismernek. Siblon átveszi a nefita feljegyzéseket, és később átadja Hélamán fiának, Hélamánnak. Moróniha serege újabb csatában legyőzi a lámánitákat.