Alma 5:1–36

Bevezetés

Amikor az egyházat belső széthúzás és gonoszság fenyegette (lásd Alma 4:9–11), Alma otthagyta bírói székét, hogy erőfeszítéseit kizárólag az egyház erősítésére összpontosíthassa. Misszióra indult, hogy visszanyerje Nefi népét és „ellenük szóló tiszta bizonyságtétellel gyakorol[jon] nyomást rájuk” (Alma 4:19). Alma azzal kezdte a misszióját, hogy emlékeztette Zarahemla népét, hogy az Úr szabadította meg őseiket a fizikai és lelki rabságból. Arra buzdította őket, hogy készüljenek az ítélet végső napjára, azáltal, hogy hisznek Isten szavában és kiértékelik szívük lelki állapotát.

Javaslatok a tanításhoz

Alma 5:1–14

Alma felidézi atyja és mindazok megtérését, akik követték őt

Írd fel a táblára a változás szót, előtte egy kis helyet kihagyva! Kérd meg a tanulókat, osszanak meg példákat arra, hogy az emberek miképpen változtathatják meg a kinézetüket vagy viselkedésüket. Kérd meg őket, hogy magyarázzák el, mi vezethet az emberekben végbemenő néhány változáshoz, vagy mi idézheti elő azokat.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy Almát nyugtalanította a gonoszság, mely elharapódzott a nefiták között. Látta, hogy ha nem változnak meg, akkor elveszítik a megkötött szövetségeikért ígért áldásokat. Feladta tehát a bírói székét, és a nép szolgálatának szentelte magát, bűnbánatra szólítva őket. Tanítani kezdte Zarahemla népét.

Néhány tanuló felváltva olvassa fel hangosan az Alma 5:3–6-ot. Az osztály többi tagja is kövesse az olvasottakat, és keressék meg azokat az eseményeket, melyeket Alma hangsúlyozott, mikor a népet tanítani kezdte.

Hogyan segíthetett Alma népének az, hogy hallották Alma apjának és követőinek fogságáról, megszabadulásáról és megtéréséről szóló beszámolót?
Nézzétek meg az Alma 5:7-et! E vers szerint milyen változás ment végbe Alma apjának és a népének az életében?

A táblára írd fel a szívbéli szót a változás szó elé, hogy az álljon ott: szívbéli változás!

Szerintetek mit jelent „szívbéli változást” átélni? (Segíthetsz a tanulóknak megválaszolni ezt a kérdést azáltal, hogy elmondod, Gerald N. Lund elder a Hetvenektől azt tanította, hogy a szentírásokban a szív szó gyakran a „valódi, belső emberre” utal [“Understanding Scriptural Symbols,” Ensign, Oct. 1986, 25].)
Mi a különbség a szívbéli változás és azon változások között, melyekről az óra elején beszélgettünk?

Magyarázd el, hogy az Alma 5:7–9, 14-ben Alma különböző kifejezésekkel írta le, milyen a szívbéli változás. Egészítsd ki a táblán található kifejezést, hogy ez álljon ott: A szívbéli változás olyan, mint…

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 5:7–9, 14-et, megkeresve benne Alma különböző leírásait arról, milyen a szívbéli változás. Kérd meg őket, mondják el, hogy mit találtak. Miközben beszámolnak, írj fel kifejezéseket a táblára. (A listád legyen valami ehhez hasonló: A szívbéli változás olyan, mintha… felébrednénk egy mély álomból; világossággal töltődnénk fel; megszabadulnánk a láncoktól; kitágulna a lelkünk; a megváltó szeretetről énekelnénk; Istentől születnénk; az Úr képmását az ábrázatunkra vennénk.)

Milyen értelemben lehet a szívbéli változás olyan, mint a táblán szereplő leírások?
Hogyan látszódhat meg a szívbéli változás valakinek a cselekedetein? Hogyan látszódhat meg a szívbéli változás valakinek az ábrázatán? (Megkérheted a tanulókat, hogy írjanak jellemzést egy olyan személy megjelenéséről vagy viselkedéséről, akiről úgy érzik, hogy „az [Úr] képmását az ábrázat[ára vette]”.)

Az egyik tanuló olvassa fel az Alma 5:10-et, az osztály pedig keresse meg azt a három kérdést, melyet Alma tett fel a népnek. (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezeket a kérdéseket.) E kérdések elolvasása segít a tanulóknak beazonosítani a következő versekben azokat a tényezőket, melyek oda vezettek, hogy Alma és a népe hatalmas szívbéli változást tapasztaljon.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 5:11–13-at, az osztályt pedig, hogy határozzák meg, mi okozta Alma atyjának és az ő követőinek hatalmas szívbéli változását. (Az Isten szavába vetett hitük, valamint ennek következtében a hitük és bizalmuk Istenben. Rámutathatsz arra is, hogy milyen hatása volt Isten szavának, amint arról az Alma 5:5, 7 említést tesz.)

Milyen kapcsolatot látsz az Isten szavában való hit és a szív változásának megtapasztalása között? (Segíts a tanulóknak beazonosítani a következő tantételt: Amikor hiszünk Isten szavában és gyakoroljuk a Jézus Krisztusba vetett hitet, hatalmas szívbéli változást tapasztalhatunk. Hangsúlyozd, hogy Isten szava, ahogyan azt Abinádi és Alma prédikálta, arra a megváltásra összpontosított, mely Jézus Krisztus által érkezik [lásd Móziás 16:4–9; 18:1–2].)

Magyarázd el, hogy más módon is meg lehet fogalmazni azt, amikor valakiben hatalmas szívbéli változás megy végbe. Méghozzá úgy, hogy azt mondjuk, hogy újjászületett. Segíts megérteni a tanulóknak, hogy az „Istentől születés” vagy „újjászületés” azt a változást jelenti, amikor valakinek abban az élményben van része, hogy elfogadja Jézus Krisztust, és az Ő tanítványaként új életet kezd. Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a hatalmas szívbéli változás vagyis újjászületés legtöbbször egy fokozatosan végbemenő folyamat. Ehhez olvasd el a következő kijelentést D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából.

„Feltehetitek a kérdést: »Miért nem megy végbe gyorsabban ez a hatalmas változás bennem?« […] Legtöbbünk számára a változások fokozatosan és hosszú idő alatt történnek. Az újjászületés… nem egy esemény, inkább egy folyamat. És az ebben a folyamatban való részvétel a halandóság központi célja” (Újjászületve. Liahóna, 2008. máj. 78.).

Miközben igyekeztetek Isten szava szerint élni, mikor éreztetek változást a szívetekben?
Hogyan jellemeznétek a szívbéli változással járó érzéseket és cselekedeteket?
Hogyan változott meg a szívetek, miközben tanulmányoztátok idén a Mormon könyvét az ifjúsági hitoktatáson?

Adj néhány percet a tanulóknak, hogy leírhassanak a jegyzetfüzetükbe vagy szentírás-tanulmányozási naplójukba egy-két dolgot, melyet tenni fognak annak érdekében, hogy még komolyabban éljenek Isten szava szerint.

Alma 5:15–36

Alma azt tanítja, hogy hatalmas szívbéli változásra van szükség ahhoz, hogy beléphessünk a mennyek királyságába

Adj minden tanulóknak egy lapot, melyen a következő táblázat található, vagy tedd ki a táblára, hogy a tanulók lemásolhassák.

Magyarázd el, hogy a kardiogram egy grafikon, melyet az orvosok néha arra használnak, hogy kiértékeljék vagy ellenőrizzék a fizikai szívünk működését. Segít nekik felismerni azon problémákat vagy állapotokat, amelyek kezelést igényelnek.

Mondd el a tanulóknak, hogy miután Alma megtanította, hogy Isten szava volt az, ami atyjánál és másoknál is a hatalmas szívbéli változást okozta, kérdéseket tett fel a népnek, melyek segítettek megvizsgálni a saját szívük állapotát. A tanulók olvassák el magukban az Alma 5:14-et, és keressék ki azt a három kérdést, melyet Alma a népnek feltett. (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezeket a kérdéseket.)

Magyarázd el, hogy Alma még számos más kérdést is feltett, hogy segítsen népének átgondolni a szívük állapotát. Kérd meg a tanulókat, hogy néhány percen át tanulmányozzák a lelki kardiogram tetején felsorolt szentírás-szakaszokat, és gondolkozzanak el rajtuk. Ezután jelöljék meg a táblázatban azokat a válaszokat, melyek a leginkább kifejezik, hogy érzésük szerint hogyan teljesítenek az egyes szentírás-szakaszokra vonatkozó kérdésekben. (Vedd figyelembe, hogy néhány vershez több kérdés is tartozhat.) E tevékenység személyes volta miatt ne szólítsd fel a tanulókat, hogy osszák meg a válaszaikat az osztállyal!

Amikor a tanulók kitöltötték a kardiogramjukat, olvassák el az Alma 5:29–31-et magukban, és keressenek benne még olyan kérdéseket, melyeket Alma feltett a népnek, hogy segítsen kiértékelni a szívüket. (Javasolhatod a tanulóknak, hogy fogalmazzák át kissé a kérdéseket úgy, hogy magukra tudják vonatkoztatni azokat: „Levetettem-e magamról az irigységet?” „Csúfot űzök-e másokból?” „Üldözök-e másokat?”)

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 5:17–18, 20–25-öt! Kérd meg az osztályt, hogy keressenek indokokat arra, hogy miért kell a szívünknek megváltoznia ahhoz, hogy felkészüljünk az ítélet napjára. Tedd fel a következő kérdéseket, hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogy a szívbéli változás megtapasztalásával felkészülünk rá, hogy helyet kapjunk a menny királyságában:

Milyen szavakat, kifejezéseket használt Alma, melyek leírják azt az állapotot, melyben lenni szeretnétek, mikor az ítéletkor Isten előtt álltok? (Miközben a tanulók válaszolnak, felhívhatod figyelmüket az Alma 5:16, 19-re.)
A szívbéli változás hogyan segít már most felkészülnötök arra, hogy helyet kapjatok a menny királyságában?

Írd fel a táblára a következő kérdéseket. (Már az óra előtt felírhatod őket.)

Mire kér bennünket az Úr?

Milyen következményekkel jár az, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk ezt a kérést?

Mit tanítanak ezek a versek a Szabadítóról?

Az egyik tanuló olvassa fel az Alma 5:33–36-ot, míg az osztály többi tagja válaszokat keres benne a táblán található kérdésekre. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mit találtak.

Zárásként ehhez adj egy kis időt nekik az íráshoz. Kérd meg őket, hogy válasszanak egy verset vagy kifejezést az Alma 5:1–36-ból. Írják le, mit jelent számukra ez a vers vagy kifejezés, és hogyan tehetik azt, amit az javasol, miközben igyekeznek megváltoztatni a szívüket Jézus Krisztus engesztelése által. Tegyél bizonyságot arról, hogy ha folyamatosan törekszünk rá, hogy megtapasztaljuk a szívbéli változást és igazlelkű cselekedeteket vigyünk véghez, akkor felkészültek leszünk arra, hogy belépjünk Isten királyságába.

Megjegyzések és háttér-információk

Alma 5:14, 26. „Megtapasztaltátok-e ezt a hatalmas változást a szívetekben?”

Ezra Taft Benson elnök elmagyarázta, hogy a „hatalmas szívbéli változás” leggyakrabban egy apránkénti folyamat:

„A Krisztushoz hasonlóvá válás egy élethossziglan tartó törekvés, és gyakran olyan fejlődéssel és változással jár, mely lassú, majdnem észrevétlen. A szentírások figyelemre méltó történeteket jegyeznek fel olyan emberekről, akik drámai változáson mentek át, szinte egy pillanat alatt: az ifjabb Alma; Pál a damaszkuszi úton; Énós, amint éjszakába nyúlóan imádkozott; Lamóni király. A változás erejének ily megdöbbentő ereje, még azokat is, akik ennyire mélyen voltak a bűnben, bizakodással tölti el azt illetően, hogy az engesztelés még a leginkább reménytelen helyzetben lévőket is el tudja érni.

Óvatosnak kell azonban lennünk, amikor ezekről a figyelemre méltó példákról beszélünk. Bár valóságosak és hatásosak, inkább kivételt jelentenek, mintsem szabályt. Minden Pálra, minden Énósra és minden Lamóni királyra százak vagy ezrek jutnak, akik sokkal finomabbnak, sokkal nehezebben észrevehetőnek találják a bűnbánat folyamatát. Napról napra közelebb húzódnak az Úrhoz, és közben alig veszik észre, hogy isten-szerű életet építenek. A jóság, a szolgálat és az elkötelezettség csendes életét élik. Olyanok, akárcsak a lámániták, akikről azt mondta az Úr, hogy »tűzzel és a Szentlélekkel lettek megkeresztelve, és ezt nem tudták« (3 Nefi 9:20; kiemelés hozzáadva)” (“A Mighty Change of Heart,” Ensign, Oct. 1989, 5).

Alma 5:21–24, 27. „…senkit sem lehet megszabadítani, ha nincs fehérre mosva a ruhája”

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából megosztotta, hogyan értette meg a lelki tisztaság fontosságát:

„Több mint 50 évvel ezelőtt, a második világháborúban történt velem. A bombázónk legénységét a virginiai Langley Fieldben kiképezték a legújabb találmány, a radar kezelésére. A nyugati partra, majd onnan a Csendes-óceáni-szigetekre rendeltek bennünket.

Egy tehervonat marhavagonjaiban szállítottak bennünket, melyek tele voltak keskeny fekvőhelyekkel, melyeket éjszakára le lehetett hajtani a falról. Nem voltak étkezőkocsik. Ehelyett tábori konyhákat állítottak fel a földpadlós vagonokban.

Világos színű, nyári egyenruhákat hordtunk. A poggyászkocsit mellékvágányra tolták, így nem volt váltóruhánk a hatnapos út során. Rendkívül meleg volt, miközben Texason és Arizonán átutaztunk. A mozdonyból kiáramló füst és gőz nagyon kellemetlenné tette. Nem volt módunk megfürdeni vagy kimosni az egyenruháinkat. Szedett-vedett osztagunk egyik reggel Los Angelesbe zötyögött be, és azt a parancsot kaptuk, hogy estére térjünk vissza a vonatra.

Először az élelem járt a fejünkben. A legénységünkből tízen összedobtuk a pénzünket, és elmentünk a legjobb étterembe, amit csak találtunk.

Nagyon zsúfolt volt, így hát beálltunk a kígyózó sor végére, asztalra várva. Én álltam be először, néhány jól öltözött nő mögé. Az előttünk álló előkelő hölgynek hátra sem kellett fordulnia, mégis hamarosan feltűnt neki jelenlétünk.

Megfordult és ránk nézett. Majd felém fordult, és tetőtől talpig végigmért. Ott álltam abban az átizzadt, koszos, kormos, gyűrött egyenruhámban. Undorral a hangjában így szólt: »Te jó ég, micsoda ápolatlan férfiak!« Minden szempár ránk szegeződött.

Kétségtelenül azt kívánta, hogy bárcsak ne lennénk ott. Én is ezt kívántam. Koszos voltam, kellemetlenül éreztem és szégyelltem magam.

Később, mikor a szentírások komolyabb tanulmányozásába kezdtem, észrevettem utalásokat a lelki tisztaságra. Az egyik versben ez áll: »…nyomorultabbak lennétek, ha úgy laknátok együtt egy szent és igazságos Istennel, hogy ismeritek előtte való szennyességeteket, mintha az elkárhozott lelkekkel laknátok a pokolban«[Mormon 9:4].

Ezt meg is tudtam érteni. Emlékeztem arra, hogyan éreztem magam azon a bizonyos napon Los Angelesben. Ebből arra következtettem, hogy a lelki tisztátalanság mérhetetlenül nagyobb szégyent és megaláztatottságot eredményez majd, mint amiben akkor volt részem. Találtam több utalást is – legalább nyolcat –, mely azt mondja, hogy semmi tisztátalan nem kerülhet Isten színe elé [lásd 1 Nefi 10:21; 15:34; Alma 7:21; 11:37; 40:26; 3 Nefi 27:19; T&Sz 94:9; Mózes 6:57]. És bár tudtam, hogy ezek az utalások egyáltalán nem a koszos ruhákról vagy a piszkos kézről szólnak, eldöntöttem, hogy mindig tiszta akarok maradni lelkileg” (“Washed Clean,” Ensign, May 1997, 9).