Hélamán könyve: Bevezetés
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Hélamán könyvének tanulmányozása közben a tanulók olyan nagyszerű férfiak példáiból és tanításaiból fognak tanulni, mint például Hélamán, az ő fiai – Nefi és Lehi –, valamint a lámánita Sámuel, akik mind bátran engedelmeskedtek az Úrnak és bizonyságot tettek Őróla. E férfiak szolgálata megmutatja, hogy Isten hatalommal ruházza fel a szolgáit, hogy segítsen nekik végrehajtani az akaratát, valamint hogy az igazlelkű emberek ezrek életét áldhatják meg. Tanulni fognak továbbá a büszkeség, a gonoszság és a titkos cselekedetek, összeesküvések romboló hatásairól.
Ki írta ezt a könyvet?
Mormon Nefi nagylemezei feljegyzéseinek összeállításával és kivonatolásával hozta létre Hélamán könyvét. A könyv Hélamán nevét viseli, aki Hélamán fia és a fiatalabbik Alma unokája volt. Hélamán nagybátyjától, Siblontól kapta meg a feljegyzéseket, és igazlelkű főbíróként szolgált a nefiták felett. Arra tanította fiait, Nefit és Lehit, hogy tartsák be a parancsolatokat, emlékezzenek a Megváltójukra, és Ő legyen életük alapja (lásd Hélamán 5:9–14). Ezek az inspiráló tanítások és az emberek gonoszsága feletti aggodalom arra ösztönözte Nefit és Lehit, hogy bűnbánatot prédikáljanak a nefitáknak és a lámánitáknak. Nefi ennek érdekében lemondott főbírói hivataláról. Miután lámániták ezrei tértek meg, egy lámánita próféta, akit Sámuelnek hívtak, sugalmazást kapott, hogy prédikáljon bűnbánatot és jövendöljön a nefiták között. Hélamán könyve a Hélamán (Hélamán 1–3) és a Nefi (Hélamán 4–16) uralkodása és szolgálata alatt vezetett feljegyzésekből merít. Nefi feljegyzései magukban foglalták a lámánita Sámuel tanításait és próféciáit.
Kiknek íródott a könyv, és miért?
Mormon az utolsó napokban élő embereknek írta Hélamán könyvét, akikhez eljutnak majd feljegyzései. Akárcsak a Nefi nagylemezeiről készített többi kivonata, Hélamán könyve is bizonyságot tesz Jézus Krisztus isteni voltáról és megváltó küldetéséről (lásd Hélamán 3:27–30; 5:9–12; 8:13–23; 14:1–29; 16:4–5).
Hol és mikor íródott?
A Hélamán könyve forrásául szolgáló eredeti feljegyzések nagy valószínűséggel Kr. e. 52 és Kr. e. 1 között íródtak. Mormon azokat a feljegyzéseket valahol Kr. u. 345 és Kr. u. 385 között kivonatolta. Mormon nem jegyezte le, hol volt, amikor összeállította ezt a könyvet.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Hélamán könyve a nefiták igazlelkűség és gonoszság közti ingadozását mutatja be, amely nagyobb gyakorisággal történik, mint történelmük más pillanatában. A könyv több viszálykodás, háború, gyilkosság és titkos összeesküvés eseményét meséli el. Leírja és bemutatja a Gadianton rablók tetteit is, kiknek sötét cselekedetei végül előidézték a nefiták pusztulását (lásd Hélamán 2:13–14). Hélamán könyve azért is egyedülálló, mert egy olyan időszakot mutat be, amikor a lámániták „legnagyobb rész[e]” megtért, és „igazlelkűségük meghaladta a nefitákét” (Hélamán 6:1). Ezen felül megmutatja Isten hatalmát, melyet a prófétáinak ad, mint például akkor, amikor Nefi felfedi a főbíró meggyilkolását, és jövendöl a bíró fivérérének beismerő vallomásáról (lásd Hélamán 8–9), illetve amikor Nefi megkapja a pecsételés hatalmát az Úrtól, és arra használja, hogy éhínséget idézzen elő, majd pedig visszavonja azt (lásd Hélamán 10–11). Továbbá azzal, hogy megőrizte Sámuel szavait, ez a könyv tartalmazza az egyetlen olyan prédikáció feljegyzését, amelyet lámánita próféta a nefitákhoz intézett (lásd Hélamán 13–15). Ebben a prédikációban Sámuel Jézus Krisztus születésének és halálának jeleiről jövendölt.
Vázlat
Hélamán 1–3 Két főbíró, Pahorán és Pakuméni meggyilkolása. Moróniha visszaveri a Koriántumr vezette lámánita támadást. Kiskument megölik, miközben merényletet próbál elkövetni Hélamán, az újonnan kinevezett főbíró ellen. Habár Gadianton és rablói titkos cselekedeteket terjesztenek, emberek tízezrei keresztelkednek meg az egyházba. Nefi főbíró lesz Hélamán halála után.
Hélamán 4–6 Egy nefita szakadárokból és lámánitákból álló sereg elfoglalja a nefiták összes földjét délen, amely magában foglalja Zarahemlát is. A nefiták gyengék lesznek a gonoszságuk miatt. Nefi átadja a bírói széket Cezorámnak. Nefi és Lehi felidézik atyjuk, Hélamán tanácsát, és elkötelezik magukat az evangélium prédikálása mellett. Sok szakadár megbánja bűneit és visszatér a nefitákhoz. Miután az Úr csodálatos módon megvédi Nefit és Lehit a börtönben, a lámániták többsége megtér és visszaadja az elfoglalt földeket a nefitáknak. A jólét idején a Gadianton rablók száma megsokszorozódik. A nefiták közül sokan összefognak gonoszságukban, amely a nefita kormány romlottságát eredményezi.
Hélamán 7–12 Nefi a kertjében lévő torony tetején imádkozik, és bűnbánatra inti a népet. Azok bizonyságát idézi, akik Krisztusról jövendöltek. Azt is kinyilatkoztatja, hogy Cezorámot, a főbírót fivére, Szeántum ölte meg. Nefi megkapja a pecsételés hatalmát, és továbbra is bűnbánatot prédikál. Megkéri az Urat, hogy váltsa fel a nefiták háborúit éhínséggel, majd az imái esőt hoznak, hogy véget vessen az éhezésnek, miután az emberek bűnbánatot tartottak. A jólét és béke rövid időszaka után viszálykodás és gonoszság terjed el a nép között. Mormon siratja az emberek állhatatlanságát és balgaságát.
Hélamán 13–16 A lámánita Sámuel felszóltja a nefitákat, hogy bánják meg bűneiket, megjövendöli végső pusztulásukat, illetve a Jézus Krisztus születését és halálát kísérő jeleket. Azok, akik hisznek szavaiban, megkeresztelkednek, az emberek többsége azonban elutasítja Sámuelt, valamint figyelmen kívül hagyják a csodákat és a jeleket, melyeket kapnak.