Könyvtár
87. lecke: Alma 27–29

87. lecke

Alma 27–29

Bevezetés

Amikor a lámániták támadásai a nefiták ellen sikertelennek bizonyultak, haragjukat az anti-nefi-lehiták ellen fordították. Mivel az anti-nefi-lehiták szövetséget kötöttek, hogy soha többé nem ontják ki mások vérét, ezért nem voltak hajlandóak fegyvert ragadni saját maguk védelmében. Ammon Zarahemlába vezette az anti-nefi-lehitákat, ahol védelmet kaptak a nefitáktól, és Ammon népeként váltak ismertté. Miközben a nefiták Ammon népét védelmezték a lámánitáktól, nefiták és lámániták ezrei pusztultak el csatában. Annak ellenére, hogy bánkódtak szeretteik elvesztése miatt, a nefiták közül sokan reményre és örömre leltek az Úr azon ígéretében, hogy az igazlelkűek „felemeltetnek, hogy a soha véget nem érő boldogság állapotában Isten jobb keze felől lakjanak” (Alma 28:12).

Javaslatok a tanításhoz

Alma 27

Ammon biztonságba vezeti az anti-nefi-lehitákat a nefiták közé

Kérd meg a tanulókat, hogy kézfeltartással jelezzék, ha előfordult már velük, hogy valaki megszegte a nekik tett ígéretét. Azután kérd meg őket, hogy tegyék fel a kezüket, ha előfordult már velük, hogy valaki ígéretet tett nekik és be is tartotta azt.

  • Mit éreztek azok iránt, akik betartják az ígéreteiket? Miért?

  • Szerintetek hogyan érez az Úr azok iránt, akik betartják a Neki tett ígéreteiket?

Vezesd be az Alma 27-et azzal, hogy elmondod, hogy miután a lámániták sikertelenül próbálták elpusztítani a nefitákat, az anti-nefi-lehitákra támadtak, azokra a lámánitákra, akik Ammon és testvérei szolgálatának eredményeként tértek meg. Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak vissza arra, mit tettek az anti-nefi-lehiták, hogy megmutassák az Úrnak, hogy betartják a szövetséget, miszerint „soha többé nem használnak fegyvert ember vérének ontására” (Alma 24:18). (Eltemették harci fegyvereiket.) Annak érdekében, hogy megtudják, milyen eltökéltek voltak az anti-nefi-lehiták az ígéretük megtartása iránt, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 27:2–3-at. (Azt is javasolhatod, hogy a tanulók olvassák el az Alma 24:18–19-et, és írják ezt a hivatkozást az Alma 27:3 mellé.)

  • Ha az anti-nefi-lehiták közé tartoznátok, milyen nehéz lenne számotokra betartani ezt a szövetséget, és nem harcolni saját magatok és szeretteitek védelmében?

Kérd meg a tanulókat hogy olvassák el magukban az Alma 27:4–10-et, és keressék meg, mit javasolt Ammon, hogyan védelmezzék meg az anti-nefi-lehitákat, és hogyan segítsenek nekik megtartani a szövetségeiket. Kérj meg egy tanulót, hogy összegezze ezt a szakaszt.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 27:11–12-t, az osztály pedig figyelje meg, milyen utasításokat kapott Ammon az Úrtól. Mondd el, hogy az anti-nefi-lehiták követték Ammont Zarahemlába (lásd Alma 27:13–15). (Az Alma 27:16–19-et is összefoglalhatod, rámutatva arra, hogy ilyen körülmények között volt az, hogy Ammon és Móziás többi fia újra találkozott Almával, ahogyan arról az Alma 17:1–4 beszámol.)

Mondd el, hogy a nefiták főbírája megkérdezte a népet, hogy engedélyezik-e, hogy az anti-nefi-lehiták közöttük éljenek. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 27:22–24-et, és keressék meg a nefiták válaszát a főbíró kiáltványára.

  • Mit mondtak a nefiták, hogyan segítenek az anti-nefi-lehitáknak?

  • Szerintetek a nefiták miért voltak hajlandóak megvédelmezni korábbi ellenségeiket?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 27:26-ot, és figyeljék meg, hogyan kezdték el hívni a nefiták az anti-nefi-lehitákat.

Kérj meg néhány tanulót, hogy felváltva olvassák el az Alma 27:27–30-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, miről lett ismert Ammon népe. Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be arról, mit találtak.

  • Mi ragadt meg benneteket Ammon népével kapcsolatosan? Miért?

  • Mit tanít az Alma 27:27–30 arról a kapcsolatról, amely az Úrhoz történő megtérés és a szövetségek betartása között van? (A tanulók eltérő kifejezéseket használhatnak, de meg kell mutatniuk, hogy megértik a következő igazságot: Amikor teljesen megtértünk az Úrhoz, akkor betartjuk a szövetségeket, amelyeket Vele kötöttünk. Ezt a tantételt felírhatod a táblára.)

  • Ki az, aki jó példa erre a tantételre az életetekben?

Alma 28

A nefiták hatalmas csatában győzedelmeskednek a lámániták felett

Mutass rá, hogy annak ellenére, hogy sokan a nefiták közül hithűek voltak, mégis nehéz megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük.

Mondd el, hogy Thomas S. Monson elnök a következő történetet mondta el egy fiatalkori élményéről. Miután megtudta, hogy barátja, Arthur Patton elhunyt a második világháborúban, a fiatal Thomas Monson meglátogatta Arthur édesanyját, aki nem volt az egyház tagja. Később így emlékezett vissza:

„Kihunyt a fény Mrs. Patton életében. Vak sötétségben és mély kétségbeesésben tapogatózott.

Imával a szívemben közeledtem a Patton ház ismerős bejáratához, azon gondolkodva, vajon milyen vigasztaló szavak hagyhatják el egy egyszerű fiú ajkait.

Az ajtó kitárult, és Mrs. Patton úgy ölelt át engem, ahogyan a saját fiával tenné. Az otthon kápolnává változott, amint egy fájdalomtól sújtott édesanya és egy [önmagát oly kevésnek érző] fiú letérdelt imádkozni.

Amikor felálltunk, Mrs. Patton mélyen a szemembe nézett, és ezt mondta: »Tommy, én nem tartozom egyik egyházhoz sem, de te igen. Mondd meg nekem: Újra élni fog Arthur?«” (Mrs. Patton – A történet folytatódik. Liahóna, 2007. nov. 21–22.).

  • Hogyan válaszolnátok Mrs. Patton kérdésére?

Olvassátok el Monson elnök válaszát:

„A képességeimhez mérten legjobban bizonyságomat tettem neki arról, hogy igen, Arthur újra élni fog” (Mrs. Patton – A történet folytatódik. 22).

  • Hogyan változtatja meg a szabadítás tervének ismerete azok nézőpontját, akik elveszítették szeretteiket?

Kérj meg néhány tanulót, hogy felváltva olvassák fel az Alma 28:1–3-at. Kérd meg az osztályt, hogy keresse meg, milyen árat fizettek a nefiták azért, hogy segítsenek Ammon népének szövetségük betartásában. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 28:4–6-ot, és keressék meg, milyen hatással volt ennyi haláleset a nefitákra. Kérd meg a tanulókat, hogy az Alma 28:11–12-ben keressék meg az okokat arra, hogy egyesek miért tapasztalnak félelmet a szeretteik halálakor, míg mások inkább reménységet éreznek.

  • Miért van az, hogy egyesek félelmet éreznek, amikor a szeretteik meghalnak?

  • Miért képesek néhányan arra, hogy reményt érezzenek, amikor a szeretteik meghalnak? (A tanulók eltérő kifejezéseket használhatnak, de kifejezésre kell juttatniuk, hogy amikor van hitünk Jézus Krisztusban és az Úr ígéreteiben, akkor a halál idején is reménység és öröm élhet bennünk.)

Írd fel a táblára a következő befejezetlen mondatot: És így látjuk…

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy miként fejeznék be a mondatot azok alapján, amiket az Alma 28-ban tanultak.

Miután elegendő időt adtál a tanulóknak a válaszadásra, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 28:13–14-et. A tanulók hasonlítsák össze válaszaikat az e versekben tanított tantételekkel. (Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg az „és így látjuk” kifejezést minden alkalommal, amikor megjelenik ezekben a versekben. Magyarázd el, hogy Mormon gyakran használta ezt a kifejezést, azon fontos tanulságok bevezetéseként, melyeket a Mormon könyvében szereplő történetekből tanulhatunk.)

  • Mit olvastatok az Alma 27–28-ban, ami alátámasztja a Mormon által használt „és így látjuk” kijelentéseket?

  • Láttatok már valakit, aki a saját vagy szerettei halálával reménységgel nézett szembe a Jézus Krisztusba vetett hite miatt? Mikor?

  • Hogyan magyaráznád el a feltámadást annak érdekében, hogy segíts valakinek reménységet nyerni, amikor saját vagy szerettei halálával kerül szembe?

Alma 29

Alma örvendezik abban, hogy lelkeket vezethet Istenhez

Mondd el a tanulóknak, hogy az Alma 29-ben Alma kinyilvánítja azon vágyát, hogy eszköz lehessen az Úr kezében. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 29:1–3-at. Az osztály keresse meg, mit tett volna Alma, ha teljesült volna szíve vágya. (Bűnbánatot hirdetett volna minden népnek.)

  • Az Alma 29:2 szerint miért kívánta ezt Alma?

A tanulók olvassák el magukban az Alma 29:4–5-öt, és keressék meg, mit ad az Úr azoknak, akiknek igazlelkű vágyaik vannak. (Ha a tanulóknak segítségre van szükségük e kérdés megválaszolásához, akkor rámutathatsz a következő kifejezésre: „tudom, hogy kívánságuk szerint ad az embereknek”. Mondd el, hogy ha igazlelkű dolgokra vágyunk, akkor ezen kívánságaink szerint áld meg bennünket. Mutass rá, hogy amennyiben igazlelkű vágyaink nem teljesülnek maradéktalanul ebben az életben, akkor teljesülni fognak az örökkévalóságban.)

Kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg egyénileg az Alma 29:10, 14, 16-ban, milyen áldásokat kapott Alma, amikor segített másoknak Krisztushoz jönni. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.

  • Milyen szót használt Alma annak leírására, hogy mit érzett, amikor segített másoknak Krisztushoz jönni? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezekben a versekben az öröm szó összes előfordulását.)

  • Milyen tantételt tanulhatunk meg abból, ahogyan Alma segített másoknak megbánni a bűneiket és Jézus Krisztushoz jönni? (A tanulók eltérő kifejezéseket használhatnak, de meg kell mutatniuk, hogy megértik a következő tantételt: Örömöt tapasztalunk, amikor segítünk másoknak megbánni a bűneiket, és Jézus Krisztushoz jönni.)

  • Mikor éreztétek azt az örömet, amely abból származik, hogy segítünk másoknak Krisztushoz jönni?

Bátorítsd a tanulókat arra, hogy keressék a lehetőségeket mások Krisztushoz hívására. Fontold meg, hogy elmondod egyik saját örömteli misszionáriusi élményedet.

Megjegyzések és háttér-információk

Alma 28:11–12. Békére lelni halál idején

Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából beszélt arról, hogy cselekedeteink ebben az életben békét hozhatnak nekünk a halál idején:

„Kedves testvérek, azért élünk, hogy meghaljunk; és meghalunk, hogy egy másik [birodalomban] éljünk tovább. Ha eléggé felkészültek vagyunk, a halál nem ijesztő számunkra. Az örökkévalóság szempontjából a halál csak azokat éri korán, akik nem készültek fel [az Istennel való találkozásra].

Most van itt az idő felkészülni. És akkor, ha majd a halál eljön, a celesztiális dicsőség felé haladhatunk tovább, melyet Mennyei Atyánk hithű gyermekeinek készített. Eközben a hátrahagyott szomorkodó szeretteink számára… a halál fullánkját enyhíti a Krisztusba vetet erős hit, a reménység tökéletes ragyogása, Isten és minden ember [szeretete, és a szolgálatukra irányuló, mélyről fakadó vágy]” (Most van itt az idő a felkészülésre. Liahóna, 2005. máj. 18.).

Wilford W. Andersen elder a Hetvenektől elmondta, hogyan birkózott meg néhány barátja édesapjuk halálával:

„Nemrég rákban elhunyt egy jó barátom. Nagy hitű ember volt, mint ahogy a családtagjai is. Felemelő volt látni, hogyan [segítette] át őket a hitük ezen a nehéz időszakon. Belső béke töltötte el őket, mely támogatást és erőt adott nekik. Az ő engedélyükkel felolvasok egy részletet az egyik családtag leveléből, amely mindössze pár nappal édesapjuk halála előtt íródott.

»Az elmúlt pár nap különösen nehéz volt. […] Amikor tegnap este összegyűltünk apa ágyánál, szinte tapintható volt az Úr Lelke, amely valóban megvigasztalt minket. Békességet érzünk. […] Mindnyájunknak ez eddig a legnehezebb dolog, amit valaha átéltünk, mégis békét érzünk annak tudatában, hogy… Mennyei Atyánk megígérte nekünk: családként újra együtt lehetünk majd. Miután az orvos elmondta apának a kórházban, hogy nincs mit tenni, tökéletes hittel ránk nézett, és kertelés nélkül megkérdezte: ‘Kételkedik itt valaki a [szabadítás] tervében?’ [H]álásak vagyunk azért, hogy olyan édesapánk és édesanyánk van, akik megtanítottak minket tökéletesen bízni a tervben«” (Megváltónk kősziklája. Liahóna, 2010. máj. 17–18.).