66. lecke
Móziás 26
Bevezetés
Móziás uralkodása alatt a felnövekvő nemzedékből sokan – akik Benjámin király utolsó tanításai idején még kisgyermekek voltak – nem hittek az egyház tanításaiban és nem voltak hajlandóak az Urat szólítani. E hitetlen fiatalok más egyháztagokat is arra indítottak, hogy komoly bűnöket kövessenek el. A vétkesek közül sokat Alma, az egyház vezetője elé vittek. Alma először nem tudta, mit tegyen, de végül útmutatást kért az Úrtól arra vonatkozóan, hogy miként ítélkezzen az engedetlen egyháztagok felett. Az Úr kinyilatkoztatta annak folyamatát, melyet Almának követnie kellett az egyháztagok bűneik miatti felelősségre vonásában. Alma tanult továbbá Isten irgalmáról és azon hajlandóságáról, hogy megbocsásson azoknak, akik bűnbánatot tartanak. Alma követte az Úr tanácsát, és rendet teremtett az egyházban.
Javaslatok a tanításhoz
Móziás 26:1–6
A felnövekvő nemzedékből sokan nem hisznek az evangéliumban és bűnbe visznek másokat
Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket:
Hogyan jellemeznéd a jelenlegi bizonyságodat?
Milyen formában szeretnéd, hogy növekedjen a bizonyságod?
Kérd meg a tanulókat, hogy válaszolják meg ezeket a kérdéseket a szentírás-tanulmányozási naplójukban vagy az órai jegyzetfüzetükben. Miután elegendő időt kaptak, mondd el, hogy a Móziás 26 olyan emberek beszámolóját tartalmazza, akik nem tették meg, amit meg kellett volna tenniük ahhoz, hogy táplálják a bizonyságukat. Ennek eredményeként soha nem fejlődött ki az Istenbe vetett hitük, és sok egyháztagot bűnbe és botlásba vittek. Javasold, hogy miközben a tanulók ezt a beszámolót tanulmányozzák, gondolják át, mit tanít a bizonyságuk fejlesztéséről és megerősítéséről.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 26:1–3-at. Ezután kérdezd meg az osztálytól:
-
A felnövekvő nemzedék sok tagja milyen döntést hozott? (Úgy döntöttek, nem hisznek szüleik hagyományaiban.)
-
Szerintetek az emberek hitetlensége miért hátráltatja azon képességüket, hogy „megért[sék] Isten szavát” (Móziás 26:3)?
Magyarázd el, hogy a hit (vagy akár csak a hitre való vágy) olyan cselekedetekhez vezet, melyek megerősítik a bizonyságunkat. Másrészről, amikor az emberek elhatározzák, hogy nem hisznek, azt is elhatározzák, hogy nem tesznek meg bizonyos dolgokat, melyek segíthetnének egy erős bizonyság kifejlesztésében. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 26:3–4, 6-ot. Kérd meg az osztály egyik felét, keressék ki, hogy a felnövekvő nemzedék mit nem tenne meg a hitetlensége miatt. Az osztály másik fele pedig keresse ki e hitetlenség következményeit.
-
Mit nem volt hajlandó megtenni a felnövekvő nemzedék a hitetlensége miatt?
-
Mik lettek a hitetlenségük következményei?
Miután a tanulók megbeszélték ezeket a kérdéseket, írd fel a táblára a következőt: Ahhoz, hogy kifejlesszük és fenntartsuk a bizonyságunkat…
Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből. Kérd meg az osztályt, hogy keressen az idézetben olyan részeket, amelyekkel kiegészítheti a táblán lévő mondatot.
„A bizonyságnak szüksége van arra, hogy a hit imájával tápláljuk, hogy éhezzük Isten szavát a szentírásokban, és hogy engedelmeskedjünk a kapott igazságnak. Nagyon veszélyes az ima elhanyagolása. Veszélyt jelent a bizonyságunkra az is, ha csupán alkalmanként tanulmányozzuk és olvassuk a szentírásokat. Ezek a bizonyságunk szükséges tápanyagai. […]
Az Isten szaván való lakmározást, a szívből jövő imát és az Úr parancsolatainak való engedelmességet egyenlő mértékben és folyamatosan alkalmaznunk kell ahhoz, hogy gyarapodjon és sikeresen működjön a bizonyságunk” (Élő bizonyság. Liahóna, 2011. máj. 127.).
-
Mit mondott Eyring elnök, milyen gyakorlatokkal tudjuk táplálni a bizonyságunkat? (Kérd meg a tanulókat, hogy keressék ki ezeket a gyakorlatokat, és egészítsék ki velük a táblán lévő mondatot: Ahhoz, hogy kifejlesszük és fenntartsuk a bizonyságunkat, Isten szaván kell lakmároznunk, hittel kell imádkoznunk, és engedelmeskednünk kell az Úr parancsolatainak.)
-
Milyen hatással voltak e gyakorlatok a bizonyságotokra?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 26:5–6-ot, és keressék ki, milyen hatással volt a hitetlen ifjúság az egyház néhány tagjára.
-
Gondoljátok át a következő kijelentést: „szükségessé vált, hogy az egyház megintse azokat, akik bűnt követtek el, és az egyházban voltak” (Móziás 26:6). Szerintetek ez mit jelent? (Szükségessé vált, hogy ítélkezzenek azon egyháztagok felett, akik bűnt követtek el, és felelősségre vonják őket.)
Móziás 26:7–14
Alma útmutatást kér az Úrtól, hogy miként ítélkezzen azok felett, akik bűnt követnek el
Képzeljék el a tanulók, milyen lenne egy egyházközség püspökének lenni, ahol olyan egyháztagok is vannak, akik súlyos bűnt követtek el, de nem bánják meg azokat. Kérd meg a tanulókat, hogy magukban gondolkodjanak el azon, mit tennének ebben a helyzetben. Hogyan töltenék be azon kötelességüket, hogy felelősségre vonják a tagokat a bűneik miatt, és segítsenek nekik bűnbánatot tartani? Magyarázd el, hogy Alma, az egyház vezetője, hasonló kihívással nézett szembe.
Foglald össze a Móziás 26:7–12-t azáltal, hogy elmagyarázod: Alma elé vitték azokat, akik bűnt követtek el. Korábban még nem fordult elő ilyesmi az egyházban, és Alma nem tudta, mit tegyen. Úgy döntött, Móziás királyhoz küldi a vétkeseket ítéletre. Móziás király azonban visszaküldte őket Almához, akinek felhatalmazása volt Istentől arra, hogy ítélkezzen a bűnös egyháztagok felett.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 26:13–14-et. Kérd meg az osztályt, hogy figyelje meg, Almának milyen érzései voltak e felelősséggel kapcsolatban, hogy ítélkezzen a bűnösök felett.
-
Amikor Almát aggasztotta azon kötelessége, hogy ítélkezzen a vétkesek felett, mit tett?
-
Miért fontos tudni, hogy a püspökök és a gyülekezeti elnökök az Úr útmutatását kérik és meg is kapják, amikor azokon segítenek, akik bűnt követtek el?
Móziás 26:15–32
Az Úr kinyilatkoztatja Almának, hogyan vonja bűneik miatt felelősségre az egyháztagokat, és lefekteti a bűnbánat feltételeit
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Móziás 26:15–32 hátterét, mutass rá, hogy ezek a versek tartalmazzák az Úr válaszát Alma azon kérdésére, hogy mit tegyen a vétkesekkel. Miközben a tanulók az Úr válaszát tanulmányozzák, buzdítsd őket, hogy keressenek olyan tantételeket és tanokat, amelyek segítenek nekik jobban megérteni a papsági bírák, mint például a püspökök és gyülekezeti elnökök (továbbá melkisédekipapság-viselők, cövek-, kerületi és misszióelnökök) szerepét. Arra is kérd meg őket, hogy keressenek tantételeket és tanokat a megbocsátásért való könyörgésről.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 26:17–28-at, és nézzék meg, az Úr hányszor használja az enyém és én szavakat. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezeket a szavakat. Ezután kérdezd meg az osztálytól:
-
A Móziás 26:17–28-ban mit sugallnak az én és enyém szavak arról, hogy hol helyezkedik el az Úr a bűnbánat folyamatában? (Megkérheted a tanulókat, hogy osszanak meg konkrét kifejezéseket vagy verseket a válaszaik alátámasztására.)
-
Milyen igazságokat tanulhatunk a Móziás 26:20–21-ből az Úr szolgáinak szerepéről a bűnbánat folyamatában? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a papsági vezetők az Urat képviselik, és hogy súlyos bűn esetén a püspökök és a gyülekezeti elnökök segíthetnek bűnbánatot tartanunk és megbocsátást nyernünk.)
-
Hogyan tud egy püspök vagy egy gyülekezeti elnök segíteni azoknak, akik bűnnel és kísértésekkel küszködnek?
Magyarázd el, hogy az Úr megtanította Almának, mit kell a megbocsátásra törekvőknek tenniük ahhoz, hogy bűnbánatot tartsanak. Kérd meg a tanulókat, hogy párokban tanulmányozzák a Móziás 26:29–32-t, és keressenek olyan tantételeket, amelyek segítenek nekik megérteni, mit vár tőlünk a Úr, amikor bűnbánatot tartunk.
Miután a tanulóknak elegendő idejük volt e versek tanulmányozására, kérd meg néhányukat, hogy saját szavaikat használva írják fel a táblára az általuk talált tantételeket. Válaszaik között lehetnek az alábbiak:
A bűnök bevallása megbocsátáshoz vezet.
Az Úr megbocsát azoknak, akik őszinte szívvel bűnbánatot tartanak.
Muszáj megbocsátanunk másoknak ahhoz, hogy elnyerjük az Úr megbocsátását.
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezeket a tantételeket, tedd fel az alábbi kérdések némelyikét vagy mindegyikét:
-
A Móziás 26:29-ben mit jelent a „bűneit bevallja előtted és előttem” kifejezés? (Rámutathatsz, hogy ebben a versben az előtted szó Almára utal.)
-
Amikor valaki súlyos bűnt követett el, szerintetek miért szükséges, hogy az illető bevallja azt az Úrnak és a megfelelő egyházi vezetőjének? (Az olyan komoly vétkek, mint az erkölcsi tisztaság törvényének megszegése, veszélyeztetik az illető egyháztagságát. Ezért ilyen esetekben mind az Úrnak, mind pedig az Úr egyházi képviselőjének be kell vallania azt. A püspökök és a gyülekezeti elnökök viselik azokat a papsági kulcsokat, melyekkel segíthetnek a bűnösöknek megbocsátást nyerniük. Habár csak az Úr bocsáthatja meg a bűnt, a papsági vezetők segítő szerepet töltenek be abban, hogy az illető elnyerje azt a megbocsátást. A vezetők minden bűn bevallását bizalmasan kezelik, és átsegítik a bűneiket bevallókat a bűnbánat folyamatán.)
-
Szerintetek mit jelent, „őszinte szívvel” (Móziás 26:29) bűnbánatot tartani?
-
Szerintetek miért várja el az Úr, hogy megbocsássunk másoknak? Milyen kapcsolat van a bűnbánat és a másoknak történő megbocsátás között? (Lásd 3 Nefi 13:14–15; T&Sz 64:8–11.)
-
E versekből mely kifejezések nyújthatnak bátorságot és vigaszt valakinek, aki bűnbánatot szeretne tartani, de úgy érzi, nem nyerhet megbocsátást?
Móziás 26:33–39
Alma engedelmeskedik az Úr tanácsának, és ítélkezik azok felett, akik bűnt követtek el, rendet teremtve ezzel az egyházban
Magyarázd el, hogy a Móziás 26:33–37 elbeszéli, Alma hogyan követte az Úr utasításait, ítélkezett azon egyháztagok felett, akik bűnt követtek el, és teremtett rendet az egyházban. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 26:34–37-et, és keressék ki, milyen következményei lettek Alma azon erőfeszítéseinek, hogy kövesse az Úr tanácsát. Tedd bizonyságodat, hogy ha bűnbánatot tartunk és igazlelkűen élünk, akkor békesség tölti el a szívünket és gyarapodni fogunk lelkileg.
Megjegyzések és háttér-információk
Móziás 26:29–30. A bűnbánat alapvető elemei
Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a bűnbánat alapvető elemeiről tanított:
„Spencer W. Kimball elnök rendkívül jó kalauzt ad[ott] a bűnbánat általi megbocsátás elnyeréséhez. Sokaknak segített már megtalálni a visszavezető utat. A bűnbánat öt lényegi alkotóelemét nevez[te] meg.
A bűn miatti bánkódás. Nézzetek utána és elmélkedjetek, hogy eldöntsétek, vétketeket mennyire tartja komolynak az Úr. Ez gyógyító bánathoz és lelkiismeret-furdaláshoz vezet. Annak őszinte vágyát is elhozza magával, hogy változzatok és készen álljatok a megbocsátás minden feltételének alávetni magatokat. […]
A bűn elhagyása. Ez annak rendíthetetlen, tartós elhatározása, hogy nem ismételjük meg a vétket. Ennek az elkötelezettségnek a betartása biztosítja azt, hogy ne kelljen újra megtapasztalni az adott bűn keserű utóízét. […]
A bűn beismerése. Mindig be kell vallanotok bűneiteket az Úrnak. Ha azok komoly vétkek, például erkölcstelenség, akkor a püspöknek vagy a cövekelnöknek is be kell vallani. Kérlek, értsétek meg, hogy a beismerés nem bűnbánat! Elengedhetetlen lépés, de önmagában még nem elegendő. A kisebb hibák említéséből álló részleges beismerés nem segít nektek komolyabb, felfedetlen vétkek tisztázásában. A megbocsátáshoz elengedhetetlen az a hajlandóság, hogy teljesen feltárjátok az Úr, és ha szükséges, az Ő papsági bírája előtt mindazt, amit tettetek. […]
A bűn jóvátétele. Amennyire csak lehetséges, helyre kell állítanotok mindazt, amit elloptatok, amiben kárt tettetek vagy amit megszentségtelenítettetek. A készséges jóvátétel kézzelfogható bizonyíték az Úr előtt arra, hogy elköteleztétek magatokat minden tőletek telhető megtételére azért, hogy bűnbánatot tartsatok.
Minden parancsolat betartása. A teljes engedelmesség hozza el életetekbe az evangélium hatalmának teljességét, ami erőt ad ahhoz, hogy konkrét bűnök elhagyására összpontosítsatok. Olyan dolgok is ide tartoznak, amelyeket először talán nem soroltatok a bűnbánathoz, például: gyűlések látogatása, tizedfizetés, szolgálat nyújtása és másoknak való megbocsátás. […]
Hozzátennék egy hatodik lépést is: A Szabadító elismerése. Bizonyságot teszek róla, hogy a bűnbánathoz szükséges lépések közül annak a meggyőződésnek a megléte a legdöntőbb, legfontosabb számotokra, hogy a Megváltó révén jő megbocsátás. Mindenképp tudnotok kell azt, hogy csak az Ő feltételei alapján nyerhettek bocsánatot” (“Finding Forgiveness,” Ensign, May 1995, 76).