Jákób könyve: Bevezetés
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Jákób könyvévek tanulmányozása által a tanulók fontos leckéket tanulhatnak meg egy olyan embertől, aki megingathatatlan hittel rendelkezett Jézus Krisztusban. Jákób sorozatosan bizonyságot tett a Szabadítóról, továbbá bűnbánatra szólította népét és mindazokat, kik olvassák szavait. Tanította és jól példázta, hogy milyen fontos szorgalmasan eleget tenni az Úrtól érkező elhívásoknak. Figyelmeztette népét a kevélység, gazdagság és erkölcstelenség veszélyeire. Jákób idézte továbbá Zénós olajfáról szóló példázatát, mely a Szabadító azon szüntelen erőfeszítéseit szemlélteti, mellyel Isten összes gyermekének szabadulását igyekszik elősegíteni, valamint áttekintést ad Isten cselekedeteiről Izráel házával. Séremmel való találkozása során, aki egy antikrisztus volt, Jákób jól szemléltette, hogy miként kell igazlelkűen reagálni a hitünket megkérdőjelezők vagy kritizálók kérdéseire.
Ki írta ezt a könyvet?
Ezt a könyvet Jákób, Sária és Lehi ötödik fia írta. Jákób a vadonban született, miközben családja a megígért földre tartott. Gyermekkorában „megpróbáltatásokat és sok bánatot szenved[ett] el fivére[i] durvasága miatt” (2 Nefi 2:1). Lehi azonban megígérte Jákóbnak, hogy Isten majd a javára fogja szentelni megpróbáltatásait, és hogy napjait majd Isten szolgálatában fogja tölteni (lásd 2 Nefi 2:2–3). Fiatal korában Jákód látta a Szabadító dicsőségét (lásd 2 Nefi 2:3–4). Nefi felszentelte Jákóbot, hogy pap és tanító legyen a nefiták között (lásd 2 Nefi 5:26), később pedig Nefi kis lemezeit is a gondjaira bízta (lásd Jákób 1:1–4). Hithű papsági vezetőként és tanítóként Jákób szorgalmasan igyekezett népét arra buzdítani, hogy higgyenek Krisztusban (lásd Jákób 1:7). Kinyilatkoztatásokat kapott a Szabadítóval kapcsolatban, megtapasztalta az angyalok szolgálatát, hallotta az Úr hangját (lásd Jákób 7:5), és látta Megváltóját is (lásd 2 Nefi 11:2–3). Jákób volt Énós apja, akire a halála előtt rábízta a lemezeket.
Kiknek íródott a könyv, és miért?
Nefi azt az utasítást adta Jákóbnak, hogy „Krisztus kedvéért, és népünk kedvéért” (lásd Jákób 1:4) jegyezze fel a szent tanításokat, kinyilatkoztatásokat és jövendöléseket. Jákób engedelmeskedett ennek az utasításnak, és megőrizte az írásokat, melyeket a legértékesebbnek tartott (lásd Jákób 1:2). Ezt írta: „…szorgalmasan dolgozunk, hogy ezeket a szavakat lemezekre véssük, remélve, hogy szeretett testvéreink és gyermekeink hálás szívvel fogadják majd ezeket… Mert azzal a szándékkal írtuk le ezen dolgokat, hogy tudhassák, hogy tudtunk Krisztusról, és sok száz évvel eljövetele előtt reméltük a dicsőségét” (Jákób 4:3–4). Jákób a következőket jegyezte meg írásainak központi témájával kapcsolatban: „…miért ne beszéljünk Krisztus engeszteléséről, és nyerjünk el róla tökéletes tudást…?” (Jákób 4:12).
Hol és mikor íródott?
Jákób könyve megközelítőleg Kr. e. 544-ben kezdődik, amikor Nefi rábízta Jákóbra a kis lemezeket, és közel Jákób életének végéig tart, amikor átadta a lemezeket fiának, Énósnak. Jákób akkor írta le ezeket a feljegyzéseket, amikor Nefi földjén élt.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Jákób könyve a Nefi halálát követő nefita kormányzással kapcsolatban közöl információkat. Nefi felkent egy férfit, hogy utódaként népe királya és uralkodója legyen, míg Jákób, valamint fivére, József, továbbra is a nefiták lelki vezetője maradt. E könyvnek egy másik különleges jellemzője az, ahogy Jákób elítéli a többnejű házasság jogtalan gyakorlását. A Mormon könyvében erre vonatkozólag egyedül Jákób 2. fejezetében található utalás. Jákób könyvében található továbbá a Mormon könyve leghosszabb fejezete (Jákób 5), mely Zénós olajfáról szóló példázatát tartalmazza. Ezenkívül Jákób könyvében kerül először feljegyzésre az, ahogy egy Mormon könyvebeli próféta közvetlenül figyelmezteti a nefitákat a kevélységgel, egy olyan bűnnel kapcsolatban, mely majd végső pusztulásukat okozza (lásd Jákób 2:12–22; Moróni 8:27). Itt kerül feljegyzésre továbbá először egy antikrisztus megjelenése a nefiták között.
Vázlat
Jákób 1 Jákób engedelmeskedik Nefi parancsának, hogy vezessen egy szent feljegyzést. Nefi meghal. Jákób és József a nép között szolgál és Isten szavát tanítják nekik.
Jákób 2–3 Jákób a templomnál beszél, és figyelmezteti a nefitákat a kevélységgel, a gazdagsággal és az erkölcstelenséggel szemben.
Jákób 4–6 Jákób bizonyságot tesz Krisztusról, és idézi Zénos példázatát az olajfáról. Arra buzdítja a népet, hogy tartsanak bűnbánatot, részesüljenek az Úr irgalmában és készüljenek fel az ítéletre.
Jákób 7 Jákób az Úr segítségével felülkerekedik Séremen, aki egy antikrisztus volt. Említést tesz a nefiták és a lámániták közötti ellentétekről, majd átadja a kis lemezeket Énósnak.