Otthontanulási lecke

3 Nefi 1–11:17 (24. rész)

Felkészülési anyag az otthon tanulók oktatója számára

A napi otthontanulási leckék összefoglalása

A következő részt – a 3 Nefi 1–11:17-ben (24. rész) tanulmányozott tanok és tantételek összefoglalását – nem arra szánták, hogy a lecke részeként mind megtanítsd. A lecke, melyet tanítasz, csak néhány tanra és tantételre fog összpontosítani. Kövesd a Szent Lélek sugalmazásait, amikor figyelembe veszed az általad tanított fiatalok szükségleteit.

1. nap (3 Nefi 1)

Miközben a tanulók a lámánita Sámuel Jézus Krisztus születéséről szóló jövendölésének beteljesedését tanulmányozták, megtanulták, hogy az Úr minden szót be fog teljesíteni, amelyet prófétái által elmondatott. Azok példájából, akik hithűek maradtak még akkor is, amikor a hitetlenek az életükre törtek, a tanulók megtanulták, hogy Sátán hazugságaival szembenézve választhatjuk azt, hogy hiszünk Jézus Krisztusban és hithűek maradunk. Néhány lámánita fiatal lázadása megmutatta a tanulóknak, hogy ha engedünk a kísértésnek, példánk rossz hatással lehet mások hitére és igazlelkűségére.

2. nap (3 Nefi 2–5)

Miközben arról tanultak, hogy az emberek egyre kevésbé voltak igazlelkűek, a tanulók megfigyelték, hogy ha megfeledkezünk korábbi lelki élményeinkről, sebezhetőbbé válunk Sátán kísértéseivel és megtévesztéseivel szemben. Amikor elemezték Giddiánhi Lakoneuszhoz írott megtévesztő levelét, a tanulók felismerték, hogy Sátán és követői gyakorta használnak hízelgést, hamis ígéreteket és fenyegetéseket, hogy tévútra vezessék az embereket. A tanulók megtanulták a Gadianton rablókat sikeresen legyőző nefitáktól és lámánitáktól, hogy amikor lelkileg és fizikailag felkészülünk, az Úr megerősít minket a kihívások leküzdéséhez. Amikor a tanulók arról olvastak, hogy a nefiták az Urat dicsérték megszabadulásuk miatt, megtanulták, hogy Istennek a szabadulásunkban tanúsított jóságának és irgalmának felismerése segít alázatosnak maradnunk. A nefitáknak az evangélium hirdetésére tett erőfeszítései, valamint Mormon kijelentése arról, hogy mi az ő kötelessége, azt szemléltette, hogy Jézus Krisztus tanítványaiként felelősséggel tartozunk azért, hogy megtanítsuk másoknak az örök élethez vezető utat.

3. nap (3 Nefi 6–10)

Amikor a tanulók arról olvastak, hogy a nefiták és a lámániták ismét gonoszságba süllyedtek, felfedezték, hogy amikor kevélyek vagyunk, nagyobb hatalmat adunk Sátánnak, hogy kísértsen minket és még több bűn elkövetésére vezessen bennünket. A nép egy részének hithű példája azonban megmutatta, hogy választhatjuk azt, hogy alázatosak és hithűek leszünk, körülményeinktől függetlenül. A nefita kormány bukásakor azok, akik Nefit követték, jól példázták, hogy ha bűnbánatot tartunk és követjük az Úr szolgáit, akkor részesülni fogunk a Szentlélek hatásában az életünkben. A szörnyű pusztítást követően minden ember szerte a vidéken hallotta Jézus Krisztus hangját, kijelentve a sötétségben, hogy ha megtört szívvel és töredelmes lélekkel jövünk Hozzá, akkor Ő meggyógyít bennünket, és örök életet ad nekünk.

4. nap (3 Nefi 11:1–17)

Miközben a tanulók azt a részt tanulmányozták, amikor az Atya bemutatta Jézus Krisztust, felfedezték, hogy a Szentlélek gyakorta az érzéseinken keresztül szól hozzánk. Azt is megtanulták, hogy amikor megtanuljuk, hogyan halljuk meg az Úr hangját a Szentlélek által, akkor képesek leszünk megérteni a Tőle érkező üzeneteket. Az arról szóló beszámolóból, hogy a Szabadító megkezdte szolgálatát a nefiták között, a tanulók megtanulták, hogy Jézus Krisztus arra kér mindannyiunkat, hogy szerezzünk személyes bizonyságot arról, hogy Ő a mi Szabadítónk, továbbá amikor elnyerjük ezt a bizonyságot, akkor felelőségünkké válik, hogy bizonyságot tegyünk Róla.

Bevezetés

Ebben a leckében a 3 Nefi 1–7-hez kapcsolódó tevékenység kihangsúlyoz néhány olyan tant és tantételt, amely segíthet a tanulóknak jobban megérteni, mit jelent megtérni Jézus Krisztus evangéliumához. A 3 Nefi 8–10-hez kapcsolódó tevékenységek felkészítik a tanulókat, hogy elgondolkodjanak a Szabadítóról való bizonyságukon, miközben arról tanulnak, amikor Ő megjelent Lehi leszármazottainak a 3 Nefi 11-ben.

Javaslatok a tanításhoz

3 Nefi 1–7

Jelek és csodák jelentik Jézus Krisztus születését; az emberek váltakozva hol igazlelkűek, hol gonoszak, míg végül összeomlik a kormányuk

Rajzolj a táblára egy ehhez hasonló vonalat:

hullámos vonal

Kérdezd meg: Az eheti tanulmányaitok alapján hogyan jellemezheti ez a vonal a nefitákat a 3 Nefi 1–7-ben? (Megkérheted a tanulókat, hogy fussák át a 3 Nefi 1–7 fejezetösszefoglaló fejléceit, hogy felidézzék, hogyan ingadoztak a nefiták az igazlelkűség és a gonoszság között Kr. u. 1-től Kr. u. 33-ig.)

Hogy segíts a tanulóknak átgondolni, mit taníthat nekünk a 3 Nefi 1–7 arról, hogyan lehet valóban megtérni Jézus Krisztushoz és az Ő evangéliumához, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Marion G. Romney elnöktől, az Első Elnökség egykori tagjától. (Amennyiben lehetséges, készíts egy másolatot minden tanuló számára, és kérd meg őket, húzzanak alá olyan kifejezéseket vagy szavakat, amelyek szerintük a legjobban jellemzik azt, aki megtért.)

„A megtérés lelki és erkölcsi változás. A megtérés nemcsak Jézus és az ő tanításainak elméletbeli elfogadását foglalja magában, hanem egy belé és az Ő evangéliumába vetett ösztönző hitet is. …Abban az emberben, aki valóban teljesen megtért, a Jézus Krisztus evangéliumával ellentétes dolgok utáni vágy voltaképpen kihunyt. E dolgok helyét Isten szeretete veszi át, Isten parancsolatainak betartására vonatkozó szilárd és megfékező eltökéltséggel” (in Conference Report, Guatemala Area Conference 1977, 8).

Kérdezd meg: Érzésetek szerint mely szavak vagy kifejezések jellemzik legjobban azt, aki megtért?

Rajzold fel a táblára a következő táblázatot, vagy készítsd el minden tanulónak kiosztmányként:

	A megtéréshez vezető hitelvek és tettek	A megtérést gyengítő hitelvek és tettek
3 Nefi 1:15–23, 27–30
3 Nefi 2:1–3; 3:1–10
3 Nefi 4:7–12, 30–33
3 Nefi 6:13–18; 7:1–5
3 Nefi 7:15–22

Mindegyik tanulónak jelölj ki egyet a táblázatban feltüntetett szentírásrészekből. Adj időt a tanulóknak, hogy átfussák a nekik kijelölt szentírásrészeket, olyan hitelveket és tetteket keresve, amelyek elősegítik vagy gyengítik a megtérést. A tanulók által beazonosított tantételek közül sok megtalálható e lecke elején A napi otthontanulási leckék összefoglalása rész alatt, az 1–3. naphoz tartozóan. Miközben a tanulók megosztják, amit találtak, írd fel válaszaikat a táblára, vagy ösztönözd őket arra, hogy írják be a kiosztott lapra. Segíts a tanulóknak alkalmazni a talált tantételeket a következőkhöz hasonló kérdések feltevésével az általuk azonosított egy-két igazsággal kapcsolatosan:

• Hogyan éltetek ti vagy hogyan élt egy ismerősötök az adott igazság szerint, illetve milyen tapasztalatotok volt az adott tantétellel?

• A talált igazság függvényében milyen tanácsot adnátok valakinek, hogy segítsetek neki mélyebben megtérni és lelkileg stabilabbá válni?

3 Nefi 8–11:17

Hatalmas pusztítás és sötétség jelzi Jézus Krisztus halálát; feltámadása után az Úr ellátogat Lehi gyermekeihez

Kérj meg egy tanulót, hogy foglalja össze a 3 Nefi 8-ban álló eseményeket, és osszon meg az osztállyal bármilyen érzést vagy benyomást, amely e fejezetnek az elmúlt héten való tanulmányozása közben támadt benne. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 8:20–23-at. Kérd meg az osztályt, hogy mondják el, miért helyénvaló Jézus Krisztus halálának jeleként az a jel, amelyről e versek említést tesznek. A nefiták által megtapasztalt sötétség kihangsúlyozására elvégezheted a következő tevékenységet:

Adj egy zseblámpát minden tanulónak, és kapcsold le a világítást a teremben. (Ha nincs elegendő zseblámpád, akkor a tanulók megosztozhatnak rajtuk.) A tanulók kapcsolják be a lámpájukat, és kérd fel néhányukat, hogy egymást felváltva olvassák fel a 3 Nefi 9:13–20-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, milyen igazságokat tanultak az emberek Jézus Krisztusról, miközben megtapasztalták a halálát követő sötétséget. Amikor ismét felkapcsoljátok a világítást, foglaljátok össze a táblán a tanulók által megfogalmazott igazságokat. Hangsúlyozd ki a következő tantételeket: Jézus Krisztus a világ világossága és élete. Ha megtört szívvel és töredelmes lélekkel jövünk Krisztushoz, akkor Ő befogad minket, meggyógyít bennünket, és örök életet ad nekünk.

Foglald össze a 3 Nefi 11:1–7-et azzal, hogy elmondod: a pusztítást túlélő emberek a templom körül gyülekeztek a Bőség földjén.

Tedd ki a Jézus a nyugati féltekén tanít című képet (62380; Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 82. sz.), vagy a Jézus meggyógyítja a nefitákat címet viselőt (Evangéliumi művészeti könyv, 83. sz.). Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék maguk elé a 3 Nefi 11:8–17-et, miközben felolvasod nekik. Időnként állj meg, és kérd meg a tanulókat, osszák meg, milyen érzéseik vannak, miközben maguk elé képzelik ezt az eseményt, különösen azt a személyes élményt, amelyben a nefitáknak egyenként része volt a Szabadítóval, ahogyan azt a 3 Nefi 11:15 leírja.

A 3 Nefi 11:8–17 felolvasása után tedd fel a tanulóknak a következő kérdéseket. Kérd meg őket, hogy pár percig gondolkodjanak el magukban a kérdésen, mielőtt válaszolnának. (Ügyelj arra, hogy elegendő időt hagyj a tanulóknak a válaszadásra, hogy ne érezzék magukat siettetve, amikor átgondolják és megosztják érzéseiket és bizonyságukat.)

• Ha ott lettetek volna a nefiták között, és lehetőségetek lett volna megtapintani a Szabadító sebeit, mit mondtatok volna Neki?

• Amikor Jézus Krisztus bemutatta magát a nefitáknak, szerintetek miért bír jelentőséggel az, hogy felhívta a figyelmet a „keserű pohárra”? (3 Nefi 11:11).

• Mi az a „keserű pohár”, amelyre Jézus Krisztus utalt? (Lásd T&Sz 19:16–19.)

Oszd meg a bizonyságodat a Szabadítóról és arról a világosságról, amelyet kaptál az életedben, amikor Őt követted. (Biztathatod továbbá a tanulókat arra, hogy emlékezzenek az ezen az órán tapasztalt érzéseikre, és írják le őket a személyes naplójukba otthon.)

Következő rész (3 Nefi 11:18–16:20)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el ezeken a kérdéseken a következő rész tanulmányozása során: Van-e valaki, akit az ellenségemnek tekintek? Ha igen, hogyan bánok velük? Milyen erényeket tart fontosnak Isten az életemben? Elfogadható-e mások felett ítélkezni? A tanulók választ kaphatnak ezekre a kérdésekre, amikor tanulmányozzák a Szabadító szavait a 25. részben.