73. lecke: Alma 6–7

73. lecke

Alma 6–7

Bevezetés

Miután Alma rendbe szedte az egyházat Zarahemlában, Gedeon földjére ment. Az ottaniakat hithűbbnek találta, mint a Zarahemlában lakókat. Ezért a Gedeonban adott beszéde más volt, mint Zarahemlában. Arra buzdította a népet, hogy állandóan támaszkodjanak az Úrra, és törekedjenek a saját életükben alkalmazni az Ő engesztelését. Bizonyságot tett arról, hogy a Szabadító magára veszi a halált és a bűneinket, és hogy magára fogja venni a fájdalmainkat, szenvedéseinket, betegségeinket és gyengeségeinket is, hogy tudja, hogyan segítsen nekünk.

Javaslatok a tanításhoz

Alma 6

Alma rendbe teszi az egyházat Zarahemlában, majd Gedeonba megy prédikálni

Az óra előtt kérj fel egy tanulót, hogy készüljön fel, hogy röviden megossza az osztállyal, milyen módokon érezte áldottnak magát azon erőfeszítései miatt, hogy eljárjon az egyházba. Az óra kezdetén hívd ki ezt a tanulót az osztály elé, és ossza meg a gondolatait, melyekkel felkészült. Te is megoszthatod velük, hogy milyen áldásokban részesültél az egyházi részvételnek köszönhetően.

Az Alma 6 bevezetéséül magyarázd el, hogy ez a fejezet megtanítja, Alma és más papsági vezetők hogyan erősítették meg az egyházat Zarahemlában.

Egy tanuló olvassa fel az Alma 6:4–6-ot! Kérd meg az osztály, hogy magukban kövessék az olvasottakat, és keressék meg benne, hogy mit tettek a zarahemlai egyháztagok azokért, akik nem ismerték Istent. Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be róla, mit találtak.

Írd fel a táblára a következő igazságot: Az egyház minden ember jólétéért jött létre. Hogy segíts a tanulóknak végiggondolni, milyen hatással lehet ez az igazság az életükre, kérdezd meg:

Mit gondoltok, hogyan áldhatja meg az egyház napjainkban azokat, akik nem ismerik Istent?

Buzdítsd a tanulókat, hogy gondoljanak valakire, akinek szüksége lenne arra, hogy jobban megismerje Istent. Ez a valaki lehet az egyház tagja, vagy egy más vallású személy. Tegyél bizonyságot az egyháztagságunkkal járó áldásokról, és biztasd a tanulókat, hogy hívjanak meg másokat is, hogy osztozzanak ezen áldásokban.

Alma 7:1–13

Alma Jézus Krisztus eljöveteléről jövendöl

Oszd párokra az osztályt! Kérj meg minden párost, hogy beszéljék meg, milyen választ adnának a következő kérdésre:

Milyen jövendőbeli események töltenek el izgalommal benneteket?

Miután a pároknak volt idejük megbeszélni a válaszaikat, kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg válaszait az osztály egészével. Ezután magyarázd el, hogy miután Alma rendbe szedte az egyházat Zarahemlában, Gedeon földjére ment. Ott azt mondta a népnek, hogy a sok jövendőbeli esemény közül „van egy dolog, mely mindezeknél fontosabb” (Alma 7:7). Olyan tantételeket tanított, melyek segítenek az embereknek felkészülni a jövőbeli áldásokra, melyek e leendő esemény következtében érkeznek.

Egy tanuló olvassa fel az Alma 7:3–6-ot! Kérd meg az osztályt, hogy keressék ki, milyen reményei voltak Almának a gedeoni népet illetően! Ezután egy másik tanuló olvassa fel az Alma 7:18–19-et! Kérd meg a tanulókat, hogy írják le, mit tudott meg Alma inspiráció által Gedeon népéről.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 7:7, 9–10-es verseket, és keressék ki azt az eseményt, melyet Alma a legfontosabbnak tartott, hogy a nép tudjon róla.

Alma szerint mi volt az az „egy dolog”, mely minden más eljövendő eseménynél fontosabb volt? Szerintetek miért a Szabadító eljövetele minden idők legfontosabb eseménye?
Mit gondoltok, miért mondta Alma egy olyan népnek, amely már hitt és erős hittel rendelkezett, hogy meg kell bánniuk a bűneiket?

Magyarázd el, hogy Alma akkor arról tanított, hogy miért Jézus Krisztus eljövetele a legfontosabb esemény az emberiség történetében. Néhány tanuló felváltva olvassa fel hangosan az Alma 7:11–13-at. Kérd meg a többi tanulót, hogy kövessék a szemükkel az olvasást, és keressék meg, mi az, amit a Szabadító magára vett értünk.

Mutass rá, hogy az Alma 7:11–13 szentírás-memoriter. Buzdíthatod őket, hogy a szokásostól eltérően jelöljék meg ezt a szentírás-memoritert, hogy könnyedén megtalálják.

A tanulók válaszait a tábla tetején, fejlécként sorold fel. A válaszaik között lehetnek a következők: fájdalmak, megpróbáltatások, kísértések, betegségek, halál, gyengeségek és bűnök.

Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a „mindenféle” kifejezést az Alma 7:11-ben. Kérd meg őket, hogy nevezzenek meg konkrét példákat a táblára írt állapotokra. Miközben a példákat mondják, sorold fel azokat a megfelelő fejléc alá. (Például a rákot a betegségek, a testi fogyatékosságot a gyengeségek oszlop alatt lehet felsorolni.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Bruce C. Hafen eldertől, a Hetvenek tagjától:

„Az engesztelés nem csupán a bűnösökért van” (“Beauty for Ashes: The Atonement of Jesus Christ,” Ensign, Apr. 1990, 7). Ezt a kijelentést felírhatod a táblára, és javasolhatod a tanulóknak, hogy írják be a szentírásukban Alma 7:11–13 mellé.

Az alapján, amit az Alma 7:11–13-ban olvastunk, mit gondoltok, mit értett Hafen elder azon a kijelentésén, hogy „az engesztelés nem csupán a bűnösökért van”?

Írd fel a táblára a következő igazságot: Jézus Krisztus szenvedett, hogy megmentsen minket a bűntől és a haláltól, és átsegítsen minket a halandóság kihívásain.

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan bízhatják magukat a Szabadító engesztelésére, olvassátok fel Jeffrey R. Holland elder kijelentését a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Egy ördögi függőséggel harcolsz – dohányzással, kábítószerekkel, szerencsejátékkal, vagy korunk pusztító járványával, a pornográfiával? […] Zavarodott vagy nemi hovatartozásoddal kapcsolatban, vagy keresed az önbecsülésed? Akár te, vagy egy szeretted, éppen betegséggel, lehangoltsággal vagy a halállal néz szembe? Bármilyen más lépést is kell tenned, hogy felülkerekedj ezeken az aggodalmakon, legelőször jöjj Jézus Krisztus evangéliumához. Bízz a mennyei ígéretekben. […]

Az Isten irgalmas természetére történő hagyatkozás áll a Krisztus által tanított evangélium középpontjában. Bizonyságomat teszem arról, hogy a Szabadító engesztelése nemcsak a bűneink terhét emeli le rólunk, hanem csalódásaink és bánatunk, valamint fájdalmaink és kétségbeesésünk terhét is. [Lásd Alma 7:11–12.] A kezdetektől fogva az ilyen segítségben való bizalomnak az volt a célja, hogy mind okot, mind pedig módot adjon a fejlődésre, ösztönzést, hogy terheinket lefektessük, és magunkra vegyük szabadulásunkat” (Lásd A javításra szoruló dolgok. Liahóna, 2006. máj. 70–71.).

Hogyan segíthet az Alma 7:11–13 megértése, amikor kihívásokkal szembesülünk?

Annak szemléltetésére, hogy milyen módokon kaphatunk segítséget és erőt Jézus Krisztus engesztelése által, olvasd fel a következő szituációkat. Minden egyes helyzet után kérd meg a tanulókat, hogy magyarázzák el, Jézus Krisztus az engesztelésén keresztül hogyan segíthet valakinek az adott kihívásban.

Egy fiatal nő autóbalesetet szenvedett, amitől lebénult a lába.
Egy fiatal férfi szégyenkezik néhány rossz döntése miatt. Depressziós és értéktelennek érzi magát.
Egy fiatal férfi édesapja nemrég hunyt el, és a fiú egy másik városba költözött az édesanyjával. Szomorú és magányos, és nem igazán tudja elképzelni, hogy egyszer majd minden rendbe jön.

Oszd meg bizonyságodat az engesztelés hatalmáról és hatóköréről. Ezután adj néhány percet a tanulóknak, hogy a jegyzetfüzetükben vagy szentírás-tanulmányozási naplójukban válaszoljanak a következő kérdések egyikére. (Az óra előtt felírhatod a kérdéseket a táblára, vagy külön lapon kioszthatod a kérdéseket, esetleg lassan lediktálhatod a tanulóknak, hogy le tudják írni.)

Mikor segített az engesztelés nektek vagy egy ismerősötöknek az Alma 7:11–13-ban említett módokon?
Mit fogtok tenni azért, hogy miközben kihívásokkal szembesültök, az engesztelésre támaszkodjatok?

Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg válaszaikat az osztállyal. (Emlékeztesd őket, hogy nem kell túlságosan személyes vagy magánjellegű élményeket megosztaniuk.)

Alma 7:14–27

Alma arra biztatja a népet, hogy járjanak tovább az Isten királyságába vezető ösvényen

Hogy emlékeztesd a tanulókat, miképpen jellemezte Alma a gedeoniak lelki állapotát, egyiküket kérd meg, hogy olvassa fel az Alma 7:19-et. Hangsúlyozd ki, hogy a nép „azon az ösvényen [volt], mely Isten királyságához vezet”. Magyarázd el, hogy Alma segíteni akart nekik azon az ösvényen maradni.

A táblára rajzolt ösvény segítségével mutasd be a tanulóknak, hogy az evangélium tantételei szerinti élettel az Isten királyságához vezető ösvényen járunk. Az ösvény elejére írd fel, hogy halandóság. Az ösvény végére pedig, hogy Isten királysága. Oszd az osztályt két csoportra. Az egyik csoport tanulmányozza az Alma 7:14–16-ot, a másik csoport pedig az Alma 7:22–24-et. A csoportok keressék ki az adott versekből, hogy mit kell tennünk és milyennek kell lennünk ahhoz, hogy kövessük az Isten királyságához vezető ösvényt.

Amikor a tanulóknak elegendő idejük volt olvasni, néhányukat hívd ki a táblához. Kérd meg őket, írják fel az ösvény mentén azokat a tetteket és jellemvonásokat, melyek a szentírásversekben találtak és Isten királyságához vezetnek. Ha gondolod, azt is megkérdezheted tőlük, hogy mit jelent számukra az ösvény mentén található egy-egy cselekedet vagy jellemvonás. Megkérheted őket arra is, gondolják végig, hogyan követhetik életük során ezt az ösvényt. Tégy bizonyságot arról, hogy ha hithűen élünk, „azon az ösvényen [vagyunk], mely Isten királyságához vezet” (Alma 7:19).

Szentírás-memoriter – Alma 7:11–13

Mivel az Alma 7:11–13 hosszú memoriter, a tanulóknak nehezebb lehet megtanulni. Ám Alma kijelentése olyan konkrét szavakat tartalmaz, melyek segíthetnek a tanulóknak, hogy egész életükben emlékezzenek az engesztelés erejére és széles hatókörére. Hogy segíts nekik memorizálni ezeket a kulcsszavakat, írd fel az Alma 7:11–13 szövegét óra előtt a táblára, és a következő kulcsszavakat (bármely formájukban) helyettesítsd szóközzel vagy vonallal: fájdalom, megpróbáltatás, kísértés, betegség, halál, gyengeség, bűn, vétek. (Például az Alma 7:11 így kezdődik majd: „És ő megy, mindenféle ________ és _________ és _________ szenvedve el…)

Kérd meg a tanulókat, hogy miközben osztályként hangosan felolvassátok az Alma 7:11–13-at, helyettesítsék be a hiányzó szavakat. Miután ezt néhányszor végigcsináltátok, kérdezd meg a tanulókat, hogy le tudnák-e írni egy külön lapra azokat a szavakat, melyek azt mutatják, mit vett magára a Szabadító őértük. Kérd meg a tanulókat, hogy mindig emlékezzenek rá, mit tett értük Jézus Krisztus, hogy amikor majd kihívásokat tapasztalnak meg, nagyobb hitük legyen az Ő szabadításának hatalmában.

Megjegyzés: A következő óra elején szakíthatsz pár percet arra, hogy megnézd, a tanulóid emlékeznek-e még e kulcsszavakra a Szabadító engesztelésének végtelen hatókörével kapcsolatban.

Megjegyzések és háttér-információk

Alma 6:6. Böjt és ima azokért, „akik nem ismerték Istent”

Annak kihangsúlyozásához, hogy az egyházban való tagság áldásai Isten minden gyermekéért vannak, felolvashatod Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának következő kijelentését:

„Mindenki imádkozik a misszionáriusokért. Legyen ez mindig így! Ugyanezzel a szellemiséggel azokért is imádkoznunk kell, akik jelenleg részt vesznek a misszionáriusi beszélgetéseken (illetve akiknek részt kellene venniük azokon). Zarahemlában az egyháztagoknak megparancsolták, hogy „jöjjenek össze, és társuljanak egymáshoz böjtben és buzgó imádkozásban” [Alma 6:6] azokért, akik még nem csatlakoztak Isten egyházához. Ezt mi is meg tudjuk tenni.

Emellett naponta imádkozhatunk saját, személyes misszionáriusi élményekért. Imádkozzatok, hogy az ilyen dolgok isteni elrendezése alatt a misszionáriusi lehetőség, amire vágytok, már előkészületben legyen valakinek a szívében, aki vágyik arra és keresi azt, amivel ti rendelkeztek. »Mert sokan vannak még a földön… akik csak azért vannak távol az igazságtól, mert nem tudják, hol találjanak rá«[T&Sz 123:12]. Imádkozzatok, hogy megtaláljanak benneteket! Azután legyetek éberek, mivel sokan vannak világotokban, akik éhséget éreznek életükben” („Lesztek nékem tanúim”. Liahóna, 2001. máj. 16.).

Alma 7:1–5. A nép Gedeon földjén

Alma 7. fejezetében Alma tanítja Gedeon népét, akik Gedeon városában éltek, Gedeon völgyében, melyet „azon férfi után [neveztek], akit Nehór keze ölt meg karddal” (Alma 6:7). Gedeon Jézus Krisztus hithű tanítványa volt, és eszköz Isten kezében, mert megszabadította Limhi népét a fogságból. Isten szavával állt ellen Nehór tanainak, egészen a haláláig. (Lásd Móziás 22:3–9; Alma 1:7–9.) Az emberek, akik az erről a hithű férfiről elnevezett földön éltek, szintén hithűek voltak (lásd Alma 7:17–20, 26). Alma szent szavakkal tanította őket és nagy örömmel, tudva, hogy ők hiszik azt, és az igaz és élő Istennek hódolnak (lásd Alma 7:6). Hithűségük képes volt felkészíteni őket arra, hogy elnyerjék Alma hatásos tanítását az engesztelésről, vagyis hogy Jézus „magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit”, megsegíti „népét a gyengeségeik szerint” és hogy „magára [veszi] népe bűneit” (Alma 7:11–13).

Alma 7:10. Jézus „Jeruzsálemnél” születik meg

Joseph Fielding Smith elnök kifejtette, mit mondott Alma a Szabadító születésének helyéről:

„Nincs összeütközés vagy ellentmondás a Mormon könyve és a Bibliában lejegyzett igazságok között. Alma szavainak figyelmes olvasása felfedi, hogy nem akarta azt mondani, hogy Jézus Jeruzsálemben születik majd meg. Alma jól tudta, miről beszél. Ezt Joseph Smith is tudta, és mindazok, akik részt vettek a Mormon könyve előhozatalában. Ha Alma azt mondta volna, hogy »Jeruzsálemben születik majd meg, atyáink városában«, az teljesen más lett volna. Akkor azt mondanánk, hogy tévedett. Alma azonban nem tévedett, és amit mondott, az igaz.

Dr. Hugh Nibley azt mondta erről az 1957-es papsági tananyagban, melynek címe An Approach to the Book of Mormon, a 8. leckében, a 85. oldalon:

„A Mormon könyvét ért támadások egyik kedvenc pontja az Alma 7:10 kijelentése, mely szerint a Szabadító »Jeruzsálemnél fog megszületni, mely ősatyáink földje«. Itt Jeruzsálem nem a város »ősatyáink földjén«, hanem ez maga a föld. Krisztus egy faluban született, mintegy 10 kilométerre Jeruzsálem városától; nem a városban, hanem ott, amit maguk az ősi időkben élő emberek »Jeruzsálem földjének« neveztek” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 1:174).

Alma 7:11–13. „[M]indenféle fájdalmat és megpróbáltatást”

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből a következő meglátást osztotta meg arról a vigaszról, melyet a Szabadító engesztelése tartogat számunkra:

„Ez megvigasztal bennünket, amikor a gyötrelmek idején a Szabadító megígért segítségére várunk, mert Ő tapasztalatból tudja, hogyan gyógyíthat meg bennünket, és hogyan segíthet rajtunk. A Mormon könyve megadja nekünk a bizonyosságot az Ő vigasztaló erejéről. Ha hiszünk ebben az erőben, az türelmessé tesz bennünket, miközben imádkozunk, munkálkodunk és várjuk a segítséget. Ő tudta volna, hogyan segíthet rajtunk csupán kinyilatkoztatás által, de Ő úgy döntött, hogy saját tapasztalatából tanul” (Megpróbáltatás. Liahóna, 2009. máj. 25.).

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a Szabadító képes segíteni nekünk bármilyen kihívásban, mellyel szembenézünk:

„Sokan cipelnek nehéz terheket. Néhányan elvesztették egy szerettüket, vagy egy magatehetetlen családtagjukról gondoskodnak. Vannak, akiken a válás ejtett sebet. Mások örökkévaló házasságra áhítoznak. Néhányan függőséget okozó szerek vagy szokások, mint például az alkohol, a dohányzás, a kábítószer vagy a pornográfia markába kerültek. Mások fizikai vagy szellemi fogyatékossággal küszködnek. Vannak, akik azzal küzdenek, hogy ugyanahhoz a nemhez vonzódnak. Néhányan a depresszió vagy az alkalmatlanság szörnyű érzésétől szenvednek. […]

Az Úr Jézus Krisztus gyógyító hatalma – akár leveszi rólunk a terheket, akár megerősít bennünket, hogy el tudjuk viselni azokat, és együtt tudjunk élni velük… – a halandóság minden gyötrelmére érvényes” (Meggyógyítja a súlyos terheket cipelőket. Liahóna, 2006. nov. 6, 8.).

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából Krisztus együttérzéséről és azon képességéről írt, hogy segítsen nekünk:

„Krisztus végigjárta azt az ösvényt, melynek végigjárására minden halandót elhívnak, hogy tudja, hogyan segítsen és erősítsen meg bennünket a legnehezebb időszakokban. Ismeri a legmélyebb és legszemélyesebb terheinket, melyeket cipelünk. Tudja a legnyilvánvalóbb és leghevesebb fájdalmainkat. Ő minden effajta szomorúság alá ereszkedett, hogy mindezek fölé tudjon emelni bennünket. Nincs olyan gyötrelem, bánat vagy szomorúság az életben, melyet ne szenvedett volna el értünk, és ne vitt volna el tőlünk a saját bátor és együttérző vállain” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 223–24).