49. lecke

Énós

Bevezetés

Miután elgondolkodott apja szavain, Énós imádkozott és elnyerte bűnei bocsánatát. Azután a nefiták és a lámániták lelki jólétéért imádkozott, életét pedig az ő szabadulásukon munkálkodva töltötte.

Javaslatok a tanításhoz

Énós 1:1–8

Miután elgondolkodik apja szavain, Énós imádkozik és elnyeri bűnei bocsánatát

Írd fel a táblára következő szavakat: a lelkem éhezett. Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor nagyon éhesek voltak.

• Milyen szavakkal tudnátok leírni azt az érzést, amikor éhesek vagytok? (A tanulók olyan szavakat használhatnak az éhség leírására, mint például üresség, fájdalom, gyengeség, vagy arra irányuló vágy, hogy elteljünk valamivel.)

• Mit érthet valaki azon kifejezés alatt, hogy a „lelkem éhezett”? (Lelki üresség érzése, fájdalom vagy gyengeség, vagy arra irányuló vágya, hogy lelkileg beteljünk.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor éhezett a lelkük. Magyarázd el, hogy ma egy olyan ember élményét fogjátok tanulmányozni, akinek éhezett a lelke. Mutasd meg az Énós imája című képet (62604; Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 72. sz.).

• Mit tudtok a képen látható személyről? (Ha a tanulók nem biztosak a válaszban, magyarázd el nekik, hogy a képen Énós látható, aki Jákóbnak a fia, Lehinek és Sáriának pedig az unokája volt. Röviddel édesapja halála után bízták rá a lemezeket [lásd Jákób 7:27].)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Énós 1:1, 3-at. Kérd meg az osztályt, hogy figyelje meg, milyen hatással volt Jákób Énósra. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák válaszaikat.

Rajzold fel a táblára a következő táblázatot. (Hogy időt spórolj, a táblázatot már az óra előtt is felrajzolhatod a táblára.) A táblázat segíthet a tanulóknak Énós élményének különböző részleteire összpontosítani, miközben az Énós 1:2–8-as részt tanulmányozzák.

Amire Énós vágyott	Amit Énós tett	Énós tetteinek eredménye
Énós 1:2 Énós 1:3	Énós 1:2 Énós 1:4 Énós 1:8	Énós 1:5 Énós 1:6 Énós 1:8

Magyarázd el, hogy miközben Énós az édesapja tanításaira gondolt, olyan lelki érzései voltak, amelyek olyan konkrét dolgok megtételére indították, és melyek viszonzásként konkrét eredményekkel jártak az életére nézve.

Oszd három csoportra az osztályt. Olvassátok fel az Énós 1:2–8-at. Olvasás közben az első csoport olyan kifejezéseket keressen, melyek Énós vágyát írják le. A második csoportot kérd meg, hogy figyeljék meg, mit tett Énós. A harmadik csoport pedig állapítsa meg Énós vágyainak és cselekedeteinek a következményeit. (Mutass rá, hogy a táblázatban felsorolt versek mindhárom csoport feladatával kapcsolatban tartalmaznak információkat.)

Részletek megtalálása hosszú szentírásrészekben

Néhány tanuló megterhelőnek találhatja, amikor arra kérik, hogy több dolgot is keressen ki egy hosszú szentírásrészből. Az ilyen tanulók segítése érdekében oszd több csoportra az osztályt. A hosszú szentírásrészből mindegyik csoport más-más dolgot keressen ki. Ez segíthet a tanulóknak olvasás közben a fontosabb gondolatokra koncentrálni. Továbbá lehetőséget ad nekik arra, hogy a szentírásokban talált fontos részeket megtanítsák egymásnak.

Miután végeztetek az Énós 1:2–8 elolvasásával, kérd meg az első csoportban lévő tanulókat, hogy osszák meg, milyen kifejezéseket találtak Énós vágyával kapcsolatban. Miközben megosztják válaszaikat, az egyes kifejezéseket írják fel a táblára. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezeket a kifejezéseket. A tanulók válaszai például a következőket tartalmazhatják: „bocsánatot nyer[ni] bűneimre”, „örök élet” vagy „a szentek öröme”.

Miután az első oszlopot kitöltötték, kérd meg az osztályt, hogy fussák át az Énós 1:4 elejét. Nevezzék meg, hogy milyen élményben volt része Énósnak, miközben atyja szavai „az örök életről és a szentek öröméről…, mélyen a szív[ébe] vésődtek” (Énós 1:3). A tanulók észre kellett, hogy vegyék az „és lelkem éhezett” kifejezést. (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezt a kifejezés.)

• Amikor valaki egy prófétának az örök élettel és a szentek örömével kapcsolatos tanításaira gondol, az miként idézheti elő azt, hogy a lelke éhezzen? (Segíthet az illetőnek arra vágyni, hogy érdemes legyen az Úr társaságában lenni, és vágyjon az evangélium szerinti életből fakadó boldogságra.)

Mutass rá arra, hogy Énós ezeken felül a bűnei bocsánatára is vágyott. Magyarázd el, hogy a „lelkem éhezett” kifejezés a bűn okozta lelki üresség érzésére is utalhat. Továbbá azt is jelentheti, hogy az illető vágyik arra, hogy közelebb kerüljön az Úrhoz és tanuljon Róla.

• A bűntől miért érezzük magunkat lelkileg üresnek? (Amikor bűnt követünk el, a Szentlélek visszahúzódik tőlünk, és távol érezzük magunkat az Úrtól.)

Ahhoz, hogy segíts a tanulóknak Énós élményét magukra vonatkoztatni, kérd meg őket, hogy egy pillanatra gondolkozzanak el azon, hogy ők maguk is éreznek-e valamennyit az Énós által leírt lelki éhségből.

Hogy segíts a tanulóknak meglátni, mit tett Énós a lelki éhsége csillapításáért, kérd meg a második csoportban lévő tanulókat, hogy számoljanak be arról, amit találtak, válaszaikat pedig írják fel a táblára. A válaszok között a következők lehetnek: „tusakod[ás]… Isten előtt”, „könyörgéssel fohászkodtam hozzá”, és hitet gyakorolt Krisztusban.

• A „tusakod[ás]… Isten előtt” kifejezés miként írhatja le egy ember azon erőfeszítéseit, hogy elnyerje bűnei bocsánatát? (Mutass rá, hogy Énós nem Istennel, hanem Isten előtt tusakodott. Énós e tusakodása azon küszködésére utal, mellyel ki akarta fejezni Mennyei Atyánknak azon őszinte vágyát és hajlandóságát, hogy bűnbánatot tartson azáltal, hogy meghozza az ehhez szükséges változásokat az életében.) Miért jó kifejezés a tusakodás a bűnbocsánat elnyerésére irányuló erőfeszítéseink leírására?

• Az Énós 1:4-ben milyen bizonyítékot találhattok arra, hogy Énós őszinte volt, és valóban vágyott bűnei bocsánatára? (Lehet, hogy segítened kell a tanulóknak megérteni, hogy a fohászkodás annyit tesz, alázattal és hatalmas vággyal kérni.)

• Miként mutathatjuk ki őszinteségünket, miközben az Úr megbocsátására törekszünk. (Rámutathatsz arra, hogy az imáinknak nem kell olyan hosszúnak lenniük, mint Énós imájának, azonban őszintének kell lenniük.)

Ahhoz, hogy segíts a tanulóknak meglátni Énós cselekedetének következményeit, kérd meg a harmadik csoportban lévő tanulókat, hogy számoljanak be arról, amit találtak, válaszaikat pedig írják fel a táblára. A válaszok között a következők lehetnek: „bűneid megbocsáttattak neked”, „bűnöm… el lett törölve” és „hited éppé tett téged”. (Esetleg elmagyarázhatod, hogy az éppé tenni kifejezés gyógyulást vagy bűntől való megtisztulást jelent.)

• Az Énós 1:7–8 alapján mi tette lehetővé Énós számára azt, hogy bocsánatot nyerjen és éppé váljon? (A Jézus Krisztusba vetett hite.)

• Milyen leckéket tanulhatunk Énóstól a bűnbocsánat elnyerésének folyamatáról? (A tanulók által említett más igazságok mellett győződj meg arról, hogy megértik, hogy amikor hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, a bűneink megbocsáttathatnak, mi pedig éppé válhatunk.) Ezen áldások elnyeréséhez miért elengedhetetlen a Jézus Krisztusba vetett hit? (Jézus Krisztus engesztelést végzett a bűneinkért. Csakis az Ő engesztelése által válhatunk éppé.)

• Az Énós 1:5–6 szerint honnan tudta Énós, hogy megbocsátást nyert? (Rámutathatsz arra, hogy az Énós 1:5-ben említett hangot Énós az elméjében hallotta [lásd Énós 1:10].)

• Honnan tudhatjátok, hogy bűnbocsánatot nyertetek?

A fenti utolsó kérdéssel kapcsolatos beszélgetés részeként olvasd fel Dieter F. Uchtdorf elnöknek, az Első Elnökség tagjának következő kijelentését:

„Miután igazán megbántuk a bűneinket, Krisztus el fogja venni a bűneink miatt érzett bűntudat terhét. Megtudhatjuk, hogy megbocsáttattunk és megtisztultunk. A Szentlélek igazolja ezt számunkra; Ő a megszentelő. A bűnbocsánatnak semmilyen más bizonysága nem lehet ennél nagyszerűbb” (A biztonságos visszatérés pontja. Liahóna, 2007. máj. 101.).

• Miért hasznos tudnunk, hogy Krisztus le fogja venni rólunk a bűneink miatt érzett bűntudat terhét, miután valódi bűnbánatot tartottunk?

Kérd meg a tanulókat, hogy csendben gondolkozzanak el a következő kérdéseken:

• Mikor éreztétek azt, hogy az Úr megbocsátotta a bűneiteket?

• Hogyan gyakoroltatok hitet Jézus Krisztus engesztelésben?

• Honnan tudtátok, hogy megbocsátást nyertetek?

• Mostanában éreztétek az Úr megbocsátását?

Tégy bizonyságot arról, hogy megbocsátást nyerünk, amikor hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, és igazán megbánjuk a bűneinket. A Szabadító miatt a bűntudatunk eltöröltetik, mi pedig éppé válhatunk.

Énós 1:9–27

Énós a nefiták és a lámániták lelki jólétéért imádkozik, életét pedig szorgalmasan az ő szabadulásukon munkálkodva tölti

Rajzold fel a táblára az alábbi ábrát. Magyarázd el, hogy miután Énós saját magáért imádkozott, imáját mások jólétére is kiterjesztette. Kérd meg a tanulókat, hogy dolgozzanak párokban. Kérd meg az egyes párokat, hogy felváltva olvassák fel az Énós 1:9–14-et. Kérd meg őket, hogy nevezzék meg azt a két népcsoportot, akikért Énós imádkozott, és hogy mindegyik esetben miért imádkozott. Miközben a tanulók beszámolnak arról, amit megtudtak, az ábrán lévő kérdőjelek helyére írd fel a nefiták és a lámániták szavakat.

• Az Énós 1:14 szerint mit szándékoztak tenni a lámániták a nefitákkal?

• Mit tanulhatunk Énósról a lámánitákért intézett imája alapján?

Olvasd fel Howard W. Hunter elnök következő kijelentését. Kérd meg a tanulókat hogy hallgassák meg, miként kapcsolódik ez Énós élményéhez:

„Amikor csak megtapasztaljuk az engesztelés áldásait az életünkben, nem állhatjuk meg, hogy ne törődjünk mások jólétével. […]

Az ember személyes megtérésének jó mutatója az a vágy, hogy megossza másokkal az evangéliumot” (The Teachings of Howard W. Hunter, ed. Clyde J. Williams [1997], 248–49).

• Ez a kijelentés hogyan vonatkoztatható Énós élményére? (Énós szemléltette, hogy amikor megtapasztaljuk Krisztus engesztelését, arra fogunk törekedni, hogy segítsünk másoknak is szabadulást nyerni. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda a szentírásaikba ezt a tantételt.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Énós 1:12, 15–20-as részeket, és keressék ki, hogy Énós miként példázta az ima, a hit és a szorgalom közötti kapcsolatot.

• Szerintetek mit jelent hittel imádkozni?

• Az Énós 1:12, 19–20 szerint Énós miként tanúsított szorgalmat az imája után?

• Mit tanulhatunk az imáról Énós példájából? (A tanulóknak fel kell ismerniük, hogy az Úr a hitünkhöz és szorgalmunkhoz mérten fogja megválaszolni az imáinkat.)

Ahhoz, hogy segíts a tanulóknak felfedezni, miként tudják Énós példáját követni, írd fel a következő kijelentéseket a táblára, vagy egy papírlapon oszd ki mindenkinek. Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak ki egy kijelentést, azután pedig kiegészítve azt, írják le szentírás-tanulmányozási naplójukba.

1. Énóshoz hasonlóan én is vágyom bűneim bocsánatára. Hogy megmutassam az Úrnak az eziránti őszinte vágyamat, a következőket fogom tenni: …

2. Énóshoz hasonlóan arra vágyom, hogy segítsek a családtagjaimnak és a barátaimnak Krisztushoz jönni. Az egyik személy, akinek segíteni fogok: … A következőket megtéve fogok segíteni neki: …

3. Énós a lámánitákért imádkozott, akik az ellenségének számítottak. Énóshoz hasonlóan én is ki akarom fejezni Isten szeretetét azok irányába, akik nem kedvesek velem szemben. Ezt a következőképpen fogom tenni: …

Miután a tanulók befejezték a jegyzetelést, az egyik tanuló olvassa fel az Énós 1:26–27-et. Kérd meg az osztály tagjait, hogy keressenek bizonyítékot arra az örömre, amelyben Énósnak az erőfeszítései eredményeként volt része. Miután a tanulók beszámoltak arról, amit találtak, biztasd őket, hogy tegyenek eleget annak, amit a szentírás-tanulmányozási naplójukba leírtak. Tégy bizonyságot arról, hogy amikor hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, bűnbocsánatot és örömöt tapasztalhatunk, azon vágyunk pedig, hogy segítsünk másoknak Krisztushoz jönni, növekedni fog.

Megjegyzések és háttér-információk

Énós 1:2. „Bocsánatot nyertem… a bűneimre”

Énós nem említette a bűnei természetét vagy súlyosságát, hanem inkább a bűnbánat azon folyamatát írta le, melyen mindannyiunknak át kell mennünk, hogy isteni bűnbocsánatban részesülhessünk. Spencer W. Kimball elnök azt tanította:

„Mindig is szerettem Énós történetét, aki hatalmas szükséget szenvedett. Mivel egyikünk sem tökéletes, hozzánk hasonlóan ő is letért az ösvényről. Azt nem tudom, hogy az ő bűnei milyen súlyosak voltak, azonban a következőket írta: »[B]eszélni fogok nektek arról a tusakodásról, melyben Isten előtt volt részem, mielőtt bocsánatot nyertem volna a bűneimre« [Énós1:2]. […]

Milyen hatalmas áldás és öröm mindannyiunk számára tudni azt, hogy Atyánk él és szeret bennünket, hogy bűnbánatunk fejében megbocsát nekünk, és hogy mindig hajlandó segíteni és szeretetét kiárasztani az ő szeretett gyermekei felé” (“Pray Always,” Ensign, Oct. 1981, 6).