94. lecke: Alma 37

94. lecke

Alma 37

Bevezetés

Alma folytatja fiának, Hélamánnak adott tanácsait, és megbízza őt a szent feljegyzések kezelésével. Emlékeztette Hélamánt arra, hogy a szentírások már eddig is eszközként szolgáltak arra, hogy lámániták ezreit térítsék az Úrhoz, és megjövendöli, hogy az Úrnak a jövőben is nagyszerű céljai vannak a feljegyzésekkel. Alma utasításokat adott fiának arról, hogy mit tanítson az embereknek. Krisztus szavát a Liahónához hasonlítva nyomatékosította Hélamán számára, milyen fontos, hogy ezekhez forduljon iránymutatásért.

Megjegyzés: Ez a lecke lehetőséget biztosít három tanulónak az osztály tanítására. Annak érdekében, hogy segíts ezeknek a tanulóknak a tanításban, egy két nappal korábban adj mindegyiküknek egy másolatot abból a szakaszból, amelyet a tanításra kijelöltél számukra. Vagy úgy is dönthetsz, hogy ezeket a szakaszokat te magad tanítod.

Javaslatok a tanításhoz

Alma 37

Alma Hélamánra bízza a feljegyzéseket, azt tanácsolja neki, hogy tartsa be a parancsolatokat, és emlékezteti őt, hogy a Liahóna hit által működött

Rajzold fel a táblára a következő ábrát:

Kérd meg a tanulókat, hogy soroljanak fel a táblán olyan kis és egyszerű dolgokat, amelyek nagy jótékony hatással voltak az életükben. Megkérheted őket, hogy magyarázzák meg válaszaikat.

Mondd el, hogy az Alma 37 Alma tanácsait tartalmazza, melyeket azért adott Hélamán fiának, hogy segítsen neki felkészülni arra, hogy ő legyen a szent feljegyzések következő gazdája. Alma a kis és egyszerű dolgok szerepéről tanította őt az Úr munkájában. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 37:6–7-et.

Mit tanulunk ezekből a versekből a „kis és egyszerű dolgok” értékéről? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de győződj meg arról, hogy kifejezésre juttatják azt az igazságot, hogy az Úr kis és egyszerű eszközökkel valósítja meg örökkévaló céljait.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 37:1–5-öt, és keressenek példát olyan kis és egyszerű dolgokra, amelyek nagy hatással lehetnek az emberek életére (a szent feljegyzések vagy szentírások). Miután a tanulók beszámoltak arról, mit találtak, írd fel a szentírások szót a táblára a Kis és egyszerű dolgok alá.

A tanulók keressék meg az Alma 37:8–10-ben,hogy a szentírások milyen hatással voltak az emberekre a Mormon könyvében. Amikor a tanulók beszámolnak arról, amit találtak, válaszaikat felírhatod a táblára a NAGY HATÁS címszó alá.

Milyen módon voltak a szentírások hatással az életetekre?

Összegezd az Alma 37:11–32-t azzal, hogy elmondod, hogy Alma azt tanította Hélamánnak, hogy az Úr megmutatja majd hatalmát a Mormon könyve előkerülése során. Azt parancsolta Hélamánnak, hogy kövesse az Úr parancsolatait, és legyen gondos a feljegyzések vezetésében. Arra is utasította Hélamánt, hogy a feljegyzéseket használja a nép tanítására, és hogy ne fedje fel a járediták gonoszságának, valamint az azt követő pusztulásnak minden részletét.

Kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg magukban az Alma 37:13–16-ban azokat a tantételeket, amelyeket Alma tanított Hélamánnak, amikor megbízást adott neki a feljegyzésekre vonatkozóan. (A tanulók számos tantételt megemlíthetnek, de győződj meg arról, hogy a válaszaik tükrözik, hogy ha engedelmeskedünk az Úr parancsolatainak, akkor Ő segít nekünk a kötelességeink elvégzésében. Megkérdezheted, hogy ez a tantétel hogyan kapcsolódik ahhoz az elvhez, hogy a kis és egyszerű dolgok nagy hatással járhatnak.)

A lecke további részét úgy tervezték, hogy három tanuló tanítsa. Ha nagy az osztály, akkor kérd meg a tanulók közül kijelölt tanítókat, hogy menjenek a terem három különböző részébe. Oszd három csoportra az osztályt. Kérd meg mindegyik csoportot, hogy vegyék a szentírásaikat, a jegyzetfüzetüket vagy szentírás-tanulmányozási naplójukat, valamint tollat vagy ceruzát, és menjenek az egyik tanítóhoz. Miután a tanulók közül kijelölt tanítók befejezték a tanításukat, a csoportok helyet cserélnek. Ha kicsi az osztály, akkor a tanítók egymást követően is taníthatják az egész osztályt. A tanítók mindkét esetben egyenként körülbelül hét percet szánjanak a leckéjük előadására és a beszélgetés irányítására.

1. tanító – Alma 37:33–34

Kérd meg a tanulótársaidat, hogy gondoljanak egy olyan helyi egyházi vezetőre vagy általános felhatalmazottra, aki valami olyasmit tanított nekik, ami jelentős hatással volt az életükre. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, mit tanított ez a vezető, és ez milyen hatással volt rájuk. Saját életedből is megoszthatsz egy példát.

Kérj meg két tanulót, hogy felváltva olvassák fel az Alma 37:33–34-et. Kérd meg a többi tanulót, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, mit tanácsolt Alma Hélamánnak, mit tanítson a népnek. Javasolhatod, hogy jelöljék meg a „tanítsd meg nekik” és a „prédikálj nekik” kifejezéseket olvasás közben. Írd fel a táblára vagy egy darab papírra a következőt: Az egyházi vezetők tanításai. Amikor a tanulók befejezték a versek olvasását, kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, amit találtak. Írd válaszaikat Az egyházi vezetők tanításai címszó alá. Tedd fel a következő kérdéseket:

Hogyan lehetnek ezek a tanítások különösen hasznosak ma számunkra? Miért?

Kérd meg a tanulótársaidat, hogy figyeljék meg az Alma 37:34-ben szereplő utolsó kifejezés alapján, milyen áldásokat nyernek azok, akik követik az egyházi vezetők tanításait. Írd fel a táblára a következő tantételt: Azzal, hogy az egyházi vezetők tanításait követjük, nyugalmat találunk a lelkünknek. Kérdezd meg őket, hogy szerintük mit jelent „nyugalmat talál[ni] a lelküknek”. (A válaszok között lehet, hogy szabadok lehetnek a bűn következményeitől, hogy békét nyerhetnek a Lélektől, valamint hogy erővel áldatnak meg a kihívások elviseléséhez és leküzdéséhez.)

Tegyél bizonyságot arról, hogyan bizonyult igaznak ez a tantétel a te életedben. Ha marad még idő, akkor kérj meg másokat is, hogy osszák meg a bizonyságukat erről a tantételről.

2. tanító – Alma 37:35–37

Mondd el a tanulótársaidnak, hogy a fiatal facsemetéket ültetés után egy karóhoz szokták kötni, amelyet eltávolítanak, amikor a fa már megerősödött. Kérdezd meg, szerintük miért teszik ezt. Azután olvasd fel a következő történetet a fáról, melyet Gordon B. Hinckley elnök ültetett a kertjében:

Gordon B. Hinckley elnök röviddel a házasságkötése után egy facsemetét ültetett a háza közelébe. Nem sok figyelmet szentelt neki a következő évek során. Egy nap aztán észrevette, hogy a fa furcsán áll, és nyugat felé hajlik. Megpróbálta kiegyenesíteni, de túl vastag volt már a törzse. Aztán kötelekkel és csigasorral igyekezett helyre húzni, de nem hajlott meg. Végül fogta a fűrészt, és levágta a nyugati oldalon lévő nehéz ágat, hatalmas sebet hagyva a fán. Később így beszélt erről a fáról:

„Több mint egy fél évszázad telt el, amióta elültettem azt a fát. […] A minap újra ránéztem a fára. Hatalmas. Sokkal jobban áll. Nagyszerű éke az otthonunknak. Mégis, milyen komoly volt az a megrázkódtatás fiatal korában, és milyen kíméletlen volt a kezelés, amelyet használtam, hogy kiegyenesítsem.

Ültetéskor egy darab madzag helyén tartotta volna a szél ereje ellenében. Oly könnyedén biztosítani tudtam volna – és biztosítanom is kellett volna – azt a madzagot. De nem tettem, ezért meghajolt az őt ostromló erők előtt” (“Bring Up a Child in the Way He Should Go,” Ensign, Nov. 1993, 59).

A tanulók olvassák el Alma tanácsát Hélamánnak az Alma 37:35-ben. Kérdezd meg őket, hogy szerintük hogyan kapcsolódik ez a vers Hinckley elnök élményéhez a fával.

Kérd meg a tanulókat, hogy saját szavaikkal összegezzék az Alma 37:35-öt. (Válaszaikban kifejezésre kell juttatniuk, hogy fiatalon kell megtanulnunk Isten parancsolatait betartani.) Kérd meg őket arra is, hogy írják le válaszaikat az alábbi kérdésekre. (Felírhatod a kérdéseket a táblára, vagy felolvashatod lassan, hogy a tanulók le tudják írni.)

Szerintetek milyen hatással van egy ember életére, ha még fiatal korában megtanulja betartani Isten parancsolatait?
Eszetekbe jutnak-e olyanok, akik áldásokban részesültek annak köszönhetően, hogy fiatal korukban megtanultak engedelmeskedni a parancsolatoknak? Írjatok arról, milyen áldásokban részesültek.

Kérj meg néhány tanulót, hogy számoljanak be arról, mit írtak. Azután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 37:36–37-et. Kérd meg a többieket, hogy kövessék a szöveget, és keressenek olyan konkrét tanácsot, amely segíthet nekik fiatalon betartani a parancsolatokat.

Hogyan segít a parancsolatok betartásában az, ha ezt a tanácsot napi szinten követitek?
Hogyan igyekeztek az Urat tenni az első helyre a gondolataitokban, szavaitokban, cselekedeteitekben, valamint érzelmeitekben? (Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan tudnának fejlődni ezen a téren.)

Mondd el az érzéseidet arról, hogy az Úrral való tanácskozás miként segített neked a parancsolatok betartásában. Bátorítsd arra a tanulótársaidat, hogy minden cselekedetükben tanácskozzanak az Úrral.

3. tanító – Alma 37:38–45

Mutasd meg A Liahóna című képet (62041, Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 68. sz.). Emlékeztesd a tanulótársaidat arra az iránytűre, amelyet az Úr használt, hogy segítse Lehi családját az ígéret földjére vezető utazásuk során. Az Alma 37:38-ban megtudjuk, hogy az iránytűt Liahónának hívták. Mondd el, hogy Alma azért beszélt a Liahónáról, hogy egy fontos tantételt tanítson Hélamánnak arról, hogy az Úr miként irányítja gyermekeit.

Mondd el a tanulótársaidnak, hogy felteszel majd nekik kérdéseket, majd pedig felváltva felolvasnak néhány verset, miközben a többiek a válaszokat keresik. Az egyes kérdésekre azután válaszoljanak, hogy a hozzájuk tartozó szentírásbeli szakaszt felolvasták.

Hogyan működött a Liahóna? (Lásd Alma 37:38–40.)
Miért nem működött időnként a Liahóna? (Lásd Alma 37:41–42.)
Hogyan hasonlíthatjuk a Liahónát Krisztus szavaihoz? (Lásd Alma 37:43–45.)

Szükséges lehet elmagyaráznod, hogy ezekben a versekben az árnyékkép és a mintakép szavak „olyan személyre, eseményre vagy rítusra [utalnak], amelyek egy másik, fontosabb eljövendő személyre, eseményre vagy rítusra hasonlítanak. […] Az igazi mintaképek felismerhető hasonlóságot mutatnak, az isteni megbízás bizonyítékát adják, és jövendőbeli eseményeket prófétálhatnak meg” (Joseph Fielding McConkie, Gospel Symbolism [1985], 274). A döntés, hogy követték-e vagy sem a Liahónát, hasonlít a mi döntésünkhöz, hogy miként reagálunk az útmutatásra, amely Krisztus szavain keresztül érkezik hozzánk.

Hol találhatjuk Krisztus szavait? (A válaszok között szerepelhetnek a szentírások, az utolsó napi próféták szavai, a pátriárkai áldások, valamint a Lélek sugalmazásai.)

Kérd meg a tanulótársaidat, hogy összegezzék Alma szavait az Alma 37:38–45-ből, különös tekintettel a 44–45-ös versre. A beszélgetésnek tartalmaznia kell a következő igazságot: Ha követjük Jézus Krisztus szavait, azok az örök élet elnyeréséhez vezetnek bennünket.

Mondd el, milyen hatással voltak rád Krisztus szavai lelkileg, és hogyan segítettek neked az örök élet felé haladni. Javasolhatod, hogy a tanulók fontolják meg, hogy pátriárkai áldást kérnek, vagy ha már megkapták, akkor olvassák azt rendszeresen és imádságos lélekkel.

Megjegyzés a hitoktatónak: Miután a tanulók befejezték a saját leckerészük tanítását, köszönd meg ezt nekik, és ha az idő engedi, kérj meg néhány tanulót, hogy tegyenek bizonyságot az egyik tantételről, amelyet ma tanultak. Saját bizonyságodat is megoszthatod ezekről a tantételekről. Fejezd be azzal, hogy megkéred az osztályt, hogy kövesse a szöveget, miközben te felolvasod az Alma 37:46–47-et.

Szentírás-memoriter – Alma 37:35

Megjegyzés: A következő otthoni feladat felkészíti a tanulókat a következő leckére (Alma 38). Tervezz elég időt az óra során arra, hogy ismertesd a feladatot a tanulókkal, és tájékoztasd őket arról, hogy legközelebb visszakérdezed majd a tapasztalataikat.

Mutass rá, hogy az Alma 37:35 szentírás-memoriter. Bátoríthatod a tanulókat, hogy jelöljék meg feltűnően, hogy később könnyen megtalálhassák. Kérd meg őket, hogy tanulják meg ezt a szakaszt otthon, még ma este, és mondják fel fejből az egyik szülőnek vagy más felnőttnek. (Vagy el is olvashatják a verset egy felnőttel.) Ösztönözd őket, hogy tegyék fel a felnőttnek a következő kérdéseket. (A tanulókat megkérheted, hogy írják le a kérdéseket egy darab papírra, hogy hazavihessék.)

Hogyan segített neked az, hogy engedelmeskedtél Isten parancsolatainak?

Milyen tanácsod lenne számomra, amely segíthet, hogy már most, fiatal koromban bölcsebb legyek?

Tájékoztasd a tanulókat, hogy a következő óra során megkéred majd őket, hogy számoljanak be a tapasztalataikról.

Megjegyzések és háttér-információk

Alma 37:6–7. Kis és egyszerű dolgok

Gordon B. Hinckley elnök a következőket mondta el azon tantétel alátámasztására, hogy a kis és egyszerű dolgok nagy hatással bírhatnak:

„Sok évvel ezelőtt a vasútnak dolgoztam, a denveri központi hivatalban. Az úgynevezett szállítmányforgalomért voltam felelős. Ez azokban a napokban volt, amikor majdnem mindenki vonattal utazott. Egy reggel telefonhívást kaptam a New Jersey-i Newarkban lévő munkatársamtól. Ezt mondta: „Ez és ez a számú vonat megérkezett, de nincs poggyászkocsija. 300 utas elvesztette valahol a poggyászát, és fel vannak háborodva.”

Rögtön munkához láttam, hogy rájöjjek, hova tűnhetett. Láttam, hogy a kaliforniai Oaklandben megfelelően megrakták és hozzácsatolták a kocsit a vonathoz. Eljutott a mi vasúttársaságunkhoz Salt Lake Cityben, átvitték Denverbe, le Pueblóba, átvitték egy másik vonalra, és St. Louis-ba szállították. Ott egy másik vasúttársaságnak kellett volna átvennie, amely a New Jersey állambeli Newarkba vitte volna. Ám a St. Louis pályaudvar egy gondatlan váltósa csupán 7,5 centiméternyire elmozdított egy fémdarabot, a váltót, majd leválasztotta ezt a kocsit. Rájöttünk, hogy a New Jersey-i Newarkba tartozó poggyászkocsi végül Louisiana államban, New Orleansban kötött ki – 2400 kilométernyire a rendeltetésétől. A St. Louis pályaudvar gondatlan alkalmazottjának a váltón 7,5 centiméternyit változtató mozdulata rossz vágányra terelte a vagont, mely drámaian eltávolodott eredeti rendeltetésétől. Így van ez az életünkkel is. Ha nem tartjuk az irányt, akkor más útra térít minket egy hamis elképzelés. Lehet, hogy nagyon kicsit térünk csak el az eredeti útirányunktól, de ha tartjuk azt az irányt, akkor ez a kis eltérés hatalmas távolságot eredményez, és messze találjuk magunkat onnan, ahová menni akartunk.

Láttatok már 5 méter széles gazdasági kaput? Kinyitva nagyon szélesre tárul. A kapu zsanérjánál jelentéktelen a mozgás, ám a kapu túlsó végén hatalmas. Az élet is kis dolgokon fordul meg, amelyek nagy változásokat eredményeznek az életünkben, kedves fiatal barátaim!” (vö. Egy próféta tanácsa és fiatalokért mondott imája. Liahóna, 2001. Ápr. 34–35.).

Alma 37:35. „Fiatalon tanuld meg betartani Isten parancsolatait!”

L. Tom Perry elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő történetet osztotta meg Creed Haymondról, aki már fiatalon megtanulta betartani Isten parancsolatait:

„Creed Haymond egy fiatal mormon [volt], aki a Pennsylvania Egyetemre jelentkezett, és fel is vették oda. Gyorsaságáról ismert sportoló volt, és viselkedésének és teljesítményének köszönhetően meg is választották a váltó csapatkapitányának.

1919 májusának végén tartották az Intercollegiate Association of Amateur Athletes of America (Amerikai Amatőr Főiskolai Sportolók Szövetsége) éves találkozóját. Cambridge-be érkeztek a legjobb főiskolás sportolók – összesen 1700-an. A selejtezők során a Penn [a Pennsylvania Egyetem csapata] 17 főt kvalifikált. A Cornell – legfőbb vetélytársuk abban az évben – csak 10 főt. A Penn csapat így nagy eséllyel indult a bajnoki trófeáért. Az első öt helyezés ért pontot – az első hely ötöt, a második négyet, a harmadik hármat, a negyedik kettőt, az ötödik pedig egyet. Természetszerűleg az a csapat, amelyik a legtöbb versenyzőjét kvalifikálta, a legnagyobb eséllyel indult a kupa elnyeréséért.

A Penn edzője igen bizakodó lelkiállapotban volt a versenyt megelőző estén. Lefekvés előtt körbejárta a csapattagok szobáit. Amikor Creed szobájához lépett, így szólt: »Creed, ha holnap kihozzuk magunkból a maximumot, akkor lesöpörjük őket

– majd kis habozás után folytatta. – Creed, a fiúkat ma megkínálom egy kis sherryvel. Szeretném, ha te is innál velünk, csak egy keveset persze.«

»Nem teszem, uram.«

»De Creed, nem itatlak le. Tudom, hogy ti, ’mormonok’ miben hisztek. Csak egy kis serkentő, csak hogy mindannyian a legjobb formában legyetek.«

»Nem lesz az jó nekem, uram. Nem fogadhatom el.«

Az edző azt válaszolta: »Ne feledd, Creed, te vagy a csapat kapitánya és a legjobb pontszerzőnk is. Tizennégyezer diák tekint rád személyesen, hogy megnyerd nekik ezt a kupát. Ha cserben hagysz bennünket, veszítünk. Én csak tudom, mi jó neked.«

Creed tudta, hogy a többi edző úgy gondolta, hogy egy kis borféleség hasznos, amikor a sportember izmai és idegei pattanásig feszültek. Ugyanakkor azt is tudta, hogy az, amire az edző kéri, mindazzal ellentétes, amit kora gyermekkora óta tanítottak neki. Az edző szemébe nézett, és azt mondta: »Nem iszok.«

Az edző így válaszolt: »Furcsa figura vagy te, Creed. Nem iszol a teából az asztalnál. Sajátos elgondolásaid vannak. Na, mindegy, legyen úgy, ahogy neked tetszik.«

Azzal az edző otthagyta a végletekig felzaklatott csapatkapitányt. Gondoljunk csak bele, mi van, ha holnap nem megy a futás. Mit mondhatna az edzőnek? A világ leggyorsabbjai ellen kell küzdenie. Csak a legjobb teljesítményével nyerhet. Makacssága könnyen a Penn kupavesztését jelentheti. A csapattársainak megmondták, mit tegyenek, és megtették. Hittek az edzőjükben. Ő mi jogon volt hát engedetlen? Egyetlen oka volt rá. Egész életében azt tanították neki, hogy engedelmeskedjen a Bölcsesség szavának.

Sorsdöntő óra volt ez e fiatal férfi életében. Természetéből fakadó lelki erejének súlya alatt letérdelt, és buzgón kérte az Urat, hogy adjon neki bizonyságot arról, hogy Ő a forrása annak a kinyilatkoztatásnak, amelyben hitt, és amelynek engedelmeskedett. Aztán ágyba bújt, és mély álomba merült.

Másnap reggel az edző a szobájába lépve azt kérdezte: »Te jól vagy, Creed?«

»Kiválóan« – válaszolta a kapitány.

»Mindenki más beteg. Nem tudom, mi bajuk« – mondta komoran az edző.

»Talán a serkentő, amit adott nekik, uram.«

»Lehet« – válaszolta.

Délután kettőkor aztán 20 000 néző várta izgatottan, hogy a verseny elkezdődjön. Ahogyan a számok sorra kerültek, nyilvánvalóvá vált, hogy valami gond van a csodás Penn csapattal. Az egész csapat mindegyik számban jóval a tőlük elvárt szint alatt teljesített. Voltak, akik még ahhoz is túl betegek voltak, hogy egyáltalán rajthoz álljanak.

A 100 yard és a 220 yard volt Creed száma. A Penn csapatának ő volt az utolsó reménye. Az amerikai főiskolák öt leggyorsabb futója ellen indult. A versenyzők elfoglalták helyüket a 100 yardos síkfutáshoz, a pisztoly eldördült, és mindenki nekirugaszkodott és vágtázni kezdett – egyvalakit kivéve: Creed Haymondot. Az a futó, aki a kettes pályát használta a selejtezők során – azt a pályát, ahol Creed futott ezen a versenyen –, egy kis lukat rugdosott ki a lábának négy-öt centivel a mögött a pont mögött, ahová Haymond fúrta be a lábát. Akkoriban még nem használtak startgépeket. Creed startolt, de a hatalmas lendülettől a lába mögötti kis földsáv átszakadt, ő pedig térdre bukott a vonal mögött.

Felpattant, és igyekezett behozni a rontott indulás miatti lemaradást. 60 yardnál még utolsó volt a versenyben. Aztán egyszer csak lehagyta az ötödik versenyzőt, majd a negyediket, aztán a harmadikat és a másodikat is. Szinte repült. A célszalaghoz közeledve a megterheléstől zakatoló szívvel szélsebesen elfutott az utolsó ember mellett is, a célba vetette magát, s győzött.

Valamilyen szervezési hiba miatt a 220 yardos futam középdöntőjét a bajnokság legvégére csúsztatták. A Penn csapatot üldöző balszerencse következő felvonásaként Creed Haymondot az utolsó előfutamba osztották be a 220 yardos síkfutáshoz. Aztán – mindössze öt perccel azután, hogy megnyerte azt – máris szólították a 220 yardos döntőre, amely a nap utolsó versenyszáma volt. Az egyik versenyző, aki egy korábbi előfutamon indult, odasietett hozzá. »Szólj az indítónak, hogy pihenőt kérsz, mielőtt újra futnál! A szabályok szerint ehhez jogod van. Még én is alig nyertem vissza a lélegzetemet, pedig az előtted lévő futamban mentem.«

Creed fuldokolva ment az indítóhoz, hogy egy kis időt kérjen. Az illető azt mondta neki, hogy 10 percet kap. A tömeg azonban hangosan követelte a döntő elkezdését. Sajnálattal ugyan, de a startvonalhoz szólította hát a versenyzőket. Rendes körülmények között Creed cseppet sem tartott volna ettől a számtól. Valószínűleg ezen a távon az egész világon a leggyorsabb futó volt, aznap délután azonban már háromszor is futott – ebből egy ráadásul a gyilkos 100 yardos sprintszám volt.

Az indító a startvonalhoz szólította a lihegő futókat, felemelte a pisztolyt, és némi füstgomolyag kíséretében elindult a verseny. Ez alkalommal a Penn kapitánya szó szerint kilőtt a helyéről. Hamarosan kivált a bolyból és átvette a vezetést. Végigsprintelte a pályát, és szédítő sebességgel, mintegy hét métert verve a második helyezettre, átszakította a célszalagot, és megnyerte a második számot is – a 220 yardos síkfutást.

A Penn elveszítette a kupát, a kapitányuk azonban lenyűgözte a szurkolókat kiváló futásával.

Annak a furcsa napnak a végén, amikor Creed Haymond lefeküdt, hirtelen eszébe villant az előző esti kérdésének emléke, amikor a Bölcsesség szavának isteni voltáról kérdezett. Aztán a lelki szemei előtt leperegtek annak a különös eseménynek a történései – csapattársai, akik bort ittak, elbuktak; az önmegtartóztatás pedig olyan győzelmeket hozott számára, amelyeken még ő maga is elámult. A Lélek édesen egyszerű bizonyossága rátalált: a Bölcsesség szava Istentől való (adaptálva: Joseph J. Cannon: Speed and the Spirit. Improvement Era, 1928. okt. 1001–1007)” („Run and Not Be Weary,” Ensign, 1996. nov. 37–38).

Alma 37:38–46. A Szentlélek olyan, mint a Liahóna

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a Liahónához hasonlította a Szentlelket:

„Amint mindannyian az élet ösvényén törekszünk előre, a Szentlélektől kapunk irányítást ugyanúgy, ahogyan Lehit vezette a Liahóna. […]

A Szentlélek ugyanolyan pontosan hitünk, szorgalmunk és gondosságunk szerint működik az életünkben, ahogyan a Liahóna működött Lehi és családja esetében. […]

A Szentlélek ezen kívül biztosítja számunkra az eszközt, hogy »kis és egyszerű dolgok által« (Alma 37:6) jobban megértsük az Úr útjait. […]

Az Úr Lelke lehet a vezetőnk, és útmutatással és utasítással és lelki védelemmel fog megáldani bennünket halandó utunk során. A tartalmas egyéni és családi ima, a Krisztus szavain való lakmározás, a szorgalmas és pontos engedelmesség, a hithűség és a szövetségek becsben tartása, valamint az erény, alázat és szorgalom által hívjuk meg a Szentlelket az életünkbe. Valamint határozottan kerüljük a szemérmetlen, közönséges, durva, bűnös vagy gonosz dolgokat, amelyek miatt elhúzódunk a Szentlélektől.

Azzal is meghívjuk a Szentlélek állandó társaságát, ha minden egyes sabbat napon érdemesen veszünk az úrvacsorából” (vö. Hogy Lelke mindig velünk legyen. Liahóna, 2006. máj. 30–31.).