Járom könyve: Bevezetés
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Miközben a tanulók Járom könyvét tanulmányozzák, látni fogják, hogy Isten betartja azon ígéretét, hogy megáldja azokat, akik engedelmeskednek a parancsolatainak. Ugyancsak tanulni fognak a Járom idejében élt nefita királyok, próféták, tanítók és papok azon erőfeszítéseiről, hogy segítsenek a népnek bűnbánatot tartani és elkerülni, hogy saját vesztüket okozzák.
Ki írta ezt a könyvet?
Ezt a könyvet Énós fia, Járom írta. Apjához – valamint nagyapjához, Jákóbhoz, és dédnagyapjához, Lehihez – hasonlóan Jákób is rendelkezett a prófétálás és kinyilatkoztatás lelkével (lásd Járom 1:2). Feljegyzései befejeztével átadta a lemezeket fiának, Omninak.
Kiknek íródott a könyv, és miért?
Járom azt mondta, „aty[ja], Énós parancsolata szerint [ír], hogy vezess[ék] a nemzedékrend[jüket]” (Járom 1:1). Azt is kijelentette, hogy feljegyzése „testvére[i], a lámániták javára” íratott (Járom 1:2; lásd még Énós 1:13–18). Járom nem írta le a saját próféciáit és kinyilatkoztatásait, mert hitte, hogy az atyja által lejegyzettek megfelelően „[ki]nyilatkoztatták… a szabadulás tervét” (Járom 1:2). Ehelyett a szolgálata idején élő nefita vezetők munkásságáról adott beszámolót. E vezetők „hatalmas emberek voltak az Úrba vetett hitben” (Járom 1:7), akik folyamatosan arra buzdították a népet, hogy bánják meg a bűneiket és engedelmeskedjenek a parancsolatoknak (lásd Járom 1:3–5, 10–12). Járom megfigyelte, hogy amikor az emberek úgy döntöttek, követik igazlelkű vezetőik tanácsát, akkor boldogultak és képesek voltak felvértezni magukat a lámániták ellen. A következő tanúbizonyságot tette: „…beigazolódott az Úr szava, melyet atyáinkhoz szólt, mondván: Amennyiben betartjátok parancsolataimat, boldogulni fogtok a földön” (Járom 1:9; lásd még 1 Nefi 2:19–20).
Hol és mikor íródott?
Járom könyve megközelítőleg 59 évet ölel fel, körülbelül Kr. e. 420-tól Kr. e. 361-ig (lásd Énós 1:25; Járom 1:13). Nefi földjén íródott.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Járom könyve a legrövidebb könyv a Mormon könyvében. Részleteket közöl a nefita civilizáció fejlődéséről, megállapítva, hogy „rendkívül megsokasod[tak], és szétszóród[tak] szerte a vidéken” (Járom 1:8), továbbá meggazdagodtak, megtanulták a fa és a fém megmunkálását, házakat és gépeket építettek, valamint eszközöket és fegyvereket készítettek (lásd Járom 1:8).
Vázlat
Járom 1:1–2 Járom megkapja a lemezeket, és elmagyarázza, milyen célból ír.
Járom 1:3–12 Járom lejegyzi az Úr azon ígéretének beteljesedését, hogy megáldja és felvirágoztatja a nefitákat, ha betartják a parancsolatait. Bizonyságot tesz arról, hogy a Szabadítónak már halandó szolgálata előtt hatalma volt arra, hogy megszabadítsa az embereket a bűntől, lehetővé téve számukra ezzel, hogy „higgyenek [Őbenne]… úgy, mintha már el is jött volna” (Járom 1:11).
Járom 1:13–15 Járom kijelenti, hogy a nefiták és lámániták között dúló háborúkról szóló feljegyzések Nefi nagy lemezein találhatóak. A kis lemezeket átadja fiának, Omninak.