Hélamán 10–16 (23. rész)

Felkészülési anyag az otthon tanulók oktatója számára

A napi otthontanulási leckék összefoglalása

A következő részt – a Hélamán 10–16-ban (23. rész) tanulmányozott fejezetekben álló tanok és tantételek összefoglalását – nem arra szánták, hogy a lecke részeként mind megtanítsd. A lecke, amelyet tanítasz, csak pár tanra és a tantételre fog összpontosítani. Kövesd a Szent Lélek sugalmazásait, amikor figyelembe veszed az általad tanított fiatalok szükségleteit.

1. nap (Hélamán 10)

A Hélamán 10 lehetőséget nyújtott a tanulóknak, hogy többet tanuljanak Nefi lelki erejéről. Nefi példája által a tanulók megtanulták, hogy az Úr dolgain való elmélkedés felkészít bennünket, hogy kinyilatkoztatásokban részesüljünk. Azt is megtanulták, hogy az Úr áldásokat és felelősségeket bíz ránk, amikor mi a sajátunk elé helyezzük az Ő akaratát. Amikor Nefi a saját akarata elé helyezte az Úr akaratát, az Úr átadta neki a pecsételő hatalmat.

2. nap (Hélamán 11–12)

A nefita történelem 14 évének tanulmányozásából a tanulók megtanulták, hogy az alázatosság és a bűnbánat által elkerülhetjük a kevélységet és a pusztulást. Ha nem vagyunk körültekintőek, a jólét az Úr elfelejtéséhez vezethet. Nefi azt tanította, hogy az emberek hibáinak elkerülése végett az Úr megfeddi népét, hogy felserkentse őket az Őreá való emlékezésben.

3. nap (Hélamán 13–14)

Sámuel, a lámánita próféta tanúsította, hogy a próféták azokat az üzeneteket szólják, melyeket Isten a szívükbe helyez. Sámuel prófétai figyelmeztetéseinek tanulmányozásával a tanulók megtanulták, hogy ha elutasítjuk az Úr prófétáinak szavait, akkor megbánásban és szomorúságban lesz részünk. Sámuel arra buzdította az embereket, hogy higgyenek Jézus Krisztusban, és bizonyságot tette arról, hogy az Úr azért biztosít jeleket és csodákat, hogy segítsen az embereknek hinni Őbenne.

4. nap (Hélamán 15–16)

Mivel az Úr olyan bőségesen megáldotta a nefitákat, Sámuel megpróbálta megértetni velük, hogy Isten ítéletével találják szembe magukat, ha nem bánják meg bűneiket. Ebből a tanulók megtanulták, hogy ha az emberek hitetlenekké válnak, miután részesültek az evangélium teljességében, akkor nagyobb kárhoztatásban fognak részesülni. Abból, ahogyan a nefiták Sámuellel viselkedtek, a tanulók megtanulták, amikor úgy döntünk, hogy elutasítjuk az Úr tanúit, akkor megengedjük Sátánnak, hogy hatást gyakoroljon a szívünkre.

Bevezetés

A Hélamán 10–16 kihangsúlyozza a próféták szerepét a bűnbánat hirdetésében. E hét során a tanulóknak lehetősége nyílt arra, hogy tanuljanak a próféták, Nefi és a lámánita Sámuel hithűségéről. Mindkét férfi részesült lelki megnyilatkozásokban, valamint felhatalmazásuk volt a tévelygő nefiták közötti szolgálatra. A nép szívének keménysége ellenére mindkét férfi bűnbánatot hirdetett. Azt tanították, hogy a boldogság a Jézus Krisztus által hirdetett tantételek követésében rejlik, nem pedig a gonosz cselekedetekben.

Javaslatok a tanításhoz

Hélamán 10–16

Nefi és Sámuel hithűen szolgálja a népet

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy voltak-e már olyan helyzetben, amikor A fiatalság erősségéért című füzetben tanított normák támogatásával nem lettek volna népszerűek a barátaik körében. Megkérhetsz pár tanulót, hogy osszák meg a tapasztalataikat, és mondják el, hogy mit éreztek és tanultak.

Mondd el a tanulóknak, hogy a Hélamán 10–16 két olyan ember példáját mutatja be, akik kiálltak az Úr normái mellett még akkor is, amikor az nem volt népszerű az emberek körében. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mi olyat tanulhatnak Nefi és a lámánita Sámuel példáiból, ami segítségükre lehet hasonló helyzetekben.

Rajzold fel a következő táblázatot a táblára vagy egy darab papírra:

Hasonlóságok Nefi és a lámánita Sámuel között
Nefi (Hélamán 10:1–5, 12, 15–16)		Sámuel (Hélamán 13:1–6; 16:1–2)

Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák a táblára felírt verseket, és keressenek hasonlóságokat Nefi és Sámuel között. Kérj meg pár tanulót, hogy sorolják fel a hasonlóságokat a táblázat üresen hagyott részében. A felsorolásban szerepelhetnek a következők: elutasította őket a nép; hallották az Úr hangját; késlekedés nélkül követték az Úr útmutatásait; azt mondták, amit az Úr a szívükbe helyezett; figyelmeztették a nefitákat, hogy el fognak pusztulni, ha nem tartanak bűnbánatot; az Úr hatalma megvédte őket, hogy átadhassák az Ő üzenetét.

Miután a tanulók felsorolták a talált hasonlóságokat, kérd meg az egyiküket, hogy olvassa fel a Hélamán 10:4-et, azután tedd fel a következő kérdéseket:

Milyen okai lehettek Nefi fáradhatatlanságának?
Miként tanúsított Sámuel is fáradhatatlanságot? Hogyan fejleszthetünk ki ilyen fáradhatatlanságot?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az osztálynak a következő kijelentést Neal A. Maxwell eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, melyben arról tanít, hogyan fejleszthetjük ki ezt a jellemvonást:

„Ha Jézusra és az Ő munkájára összpontosítunk, akkor örömünk és kitartásunk is megnövekedhet. …Nefi nem volt önző és nem saját életének megóvására törekedett, hanem Isten akaratának megtételére. Ez olyan további osztatlan energiát adott neki, amely lehetővé tette, hogy fáradhatatlan szorgalommal igyekezzen. Nefi tudta, merre tart: Isten felé” (If Thou Endure It Well [1996], 116).

Kérdezd meg:

Maxwell elder szerint mit tehetünk, hogy fáradhatatlan szorgalommal szolgáljunk?
A Hélamán 10:4-ben mely kifejezések szemléltetik, hogy Nefi Isten felé tart, vagy más szavakkal, hogy Isten akaratának megtételére összpontosít?
Mely kifejezések mutatják azt a Hélamán 13:3–5-ben, hogy Sámuel a saját akarata elé helyezte Isten akaratát?
Milyen igazságot tanulhatunk Nefi és Sámuel tapasztalataiból, élményeiből? (A következő válasz tükrözhet egy igazságot, melyet a tanulók tanultak a személyes tanulmányaikból ezen a héten: Az Úr áldásokat és felelősségeket bíz ránk, amikor mi a sajátunk elé helyezzük az Ő akaratát.)

Olvasd fel a következő történetet, melyet Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mesélt el egy 12 éves lányról, aki Isten akaratát a sajátja elé helyezte:

„Nem lehet igaz hitünk az Úrban az Ő akaratába és időzítésébe vetett tökéletes bizalom nélkül. Amikor ilyen hit birtokában vagyunk és bízunk az Úrban, akkor igazi biztonságot érezhetünk az életünkben. […]

Olvastam egy olyan fiatal nőről, aki ilyen hitet és bizalmat gyakorolt. Hosszú hónapokon át az édesanyja súlyos beteg volt. Végül a hithű édesapa odahívta a gyerekeket édesanyjuk ágya mellé, és azt mondta nekik, hogy ideje elköszönni tőle, mert haldoklik. A 12 éves lány tiltakozott:

»Apa, én nem akarom, hogy anya meghaljon! Ott voltam vele a kórházban… 6 hónapig; újra meg újra… megáldottad őt és enyhítettél a fájdalmán, majd csöndben elaludt. Azt akarom, hogy tedd a kezeidet a fejére és gyógyítsd meg őt!«

Az édesapa, aki Heber J. Grant elder volt, elmondta a gyermekeinek, hogy a szívében érezte, hogy eljött édesanyjuk ideje. A gyerekek elmentek, ő pedig letérdelt felesége ágya mellé. Később így emlékezett vissza imájára: »Elmondtam az Úrnak, hogy elismerem a kezét a létben [és] az elmúlásban. De azt is elmondtam az Úrnak, hogy nincs elég erőm ahhoz, hogy a feleségem halála hatással legyen a kicsiny gyermekeim hitére.« Könyörgött az Úrhoz, hogy adjon a lányának »tudást arról, hogy ez az Ő szándéka és akarata, hogy édesanyja eltávozzon«.

Egy órán belül az édesanya meghalt. Amikor Grant elder visszahívta a gyerekeket a szobába és közölte velük a hírt, a 6 éves kisfia [akit szintén Hebernek hívtak] keservesen sírni kezdett. 12 éves nővére a karjaiba vette és azt mondta: »Ne sírj, Heber! Miután kimentünk ebből a szobából, az Úr hangja a mennyből így szólt hozzám: Édesanyád halála az Úrnak akarata szerint történik« (Bryant S. Hinckley, Heber J. Grant: Highlights in the Life of a Great Leader, Salt Lake City: Deseret Book Co., 1951, pp. 243–44).

Amikor ilyen hit és bizalom birtokában vagyunk, melyet ez a fiatal nő tanúsított, olyan erőnk lesz, mely az élet minden fontos eseményében meg fog bennünket tartani” (“Faith in the Lord Jesus Christ,” Ensign, May 1994, 100).

Kérdezd meg:

Mi segítette Heber J. Grant elnököt és családját abban, hogy a saját akaratuk elé helyezzék az Úr akaratát?
Volt már olyan élményetek, amikor az Úr akaratát a sajátotok elé kellett helyeznetek? (Felkérhetsz néhány tanulót, hogy osszák meg élményeiket az osztállyal. Emlékeztesd őket, hogy ne osszanak meg semmit, ami túl személyes vagy magánjellegű lenne.)

Biztosítsd a tanulókat arról, hogy amikor bízunk az Úrban és az Ő akaratát a sajátunk elé helyezzük, akkor meg fog bennünket tartani a nehéz időszakokban.

Magyarázd el, hogy Nefi szolgálatának fontos része volt az, hogy segítsen az embereknek Istenre emlékezni és bűnbánatot tartani, ők azonban továbbra is megkeményítették a szívüket, és nem akarták, hogy megfegyelmezzék őket.

Oszd az osztályt két csoportra. Kérd meg az egyik csoportot, hogy olvassa el a Hélamán 10:15–18-at és a 11:3–10-et, a másik csoport pedig a Hélamán 11:30–37-et és a 12:1–3-at. (Ezeket az utalásokat fel is írhatod a táblára.) Kérd meg a csoportokat, hogy készüljenek fel arra, hogy megbeszéljék annak okait, miért feddte meg az Úr a népét. A tanulók több okot is megemlíthetnek, de győződj meg arról, hogy kijelentik: Az Úr megfeddi népét, hogy felserkentse őket az Őreá való emlékezésben.

A feddés mely formáját alkalmazta az Úr, hogy felkeltse az emberek figyelmét?
A Hélamán 12:3 szerint sokan nem emlékeznek az Úrra, hacsak nem fenyíti meg őket. Szerintetek ez miért van így?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Hélamán 15:3-at!

Miként lehet az Úr dorgálása a szeretet kifejezése?

Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg a hét 2. napjának 5. feladatára adott válaszaikat! Elismételheted, hogy az alázatosság és a bűnbánat által elkerülhetjük a kevélységet és a pusztulást, és hogy ha nem vagyunk körültekintőek, a jólét az Úr elfelejtéséhez vezethet.

Következő rész (3 Nefi 1–11)

A tanulók a következő feladatukban arról fognak olvasni, hogy a teljes nefita nemzet csatára gyűlik a Gadianton rablók elleni hatalmas ütközetben. Hogyan voltak képesek legyőzni a nefiták a gonosz rablókat? A tanulók olvasni fognak arról a súlyos pusztításról is, mely Jézus Krisztus jeruzsálembeli halálakor következett be az amerikai kontinensen. Az emberek hallották Jézus Krisztus hangját a sötétségben, azután a feltámadt Szabadító eljött és személyesen szolgálta őket. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el azon, milyen érzés lett volna, ha ott lehettek volna.