156. lecke: Moróni 7:20–48

156. lecke

Moróni 7:20–48

Bevezetés

Moróni feljegyezte atyja, Mormon évekkel azelőtt egy zsinagógában mondott prédikációjának végét. Beszédében Mormon arra tanította hallgatóit, hogy ragadjanak meg minden jó dolgot (lásd Moróni 7:20, 25). Elmagyarázta, milyen kapcsolatban áll egymással a hit, a remény és a jószívűség. Zárásként esdekelt népéhez, hogy szívük minden erejével imádkozzanak az Atyához a jószívűség, vagyis „Krisztus tiszta szeretete” (Moróni 7:47) ajándékáért.

Javaslatok a tanításhoz

Moróni 7:20–39

Mormon azt tanítja, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit révén képesek vagyunk minden jó dolgot megragadni

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdést:

Milyen jó dolgokkal áldott meg benneteket Mennyei Atyánk?

Az óra kezdetén adj a tanulóknak egy-két percet, hogy megválaszolják ezt a kérdést a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban. Azután kérd meg őket, hogy olvassanak fel néhány dolgot, amit írtak.

Olvasd fel a Moróni 7:24-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, ki vagy mi a forrása mindazon jó dolgoknak, amelyeket kaptak.

Ki a forrása mindazon jó dolgoknak, amelyeket kaptatok? (A tanulók válaszai különbözőek lehetnek, de ki kell fejezniük a következő igazságot: Minden jó dolog Jézus Krisztustól származik.)

Hogy segíts a tanulóknak még jobban megérteni a Moróni 7:24-ben tanított tant, mondd el, hogy Ádám és Éva leszármazottaiként „elbukottak” vagyunk, és egymagunk nem tudunk semmilyen áldást sem kapni (lásd még Alma 22:14; Ether 3:2; Hittételek 1:3). Jézus Krisztus és az általa hozott engesztelés nélkül „semmi jó dolog nem érhetn[e minket]”. Minden jó, amit valaha is kaptunk Mennyei Atyánktól, a Szabadítón és az Ő engesztelésén keresztül adatott.

Mondd el, hogy Mennyei Atyánk sok áldást tartogat számunkra. Szeretné, ha „minden jó dolgot megragad[nánk]” (Moróni 7:19), és szeretne megadni nekünk mindent, amivel Ő rendelkezik (lásd T&Sz 84:38).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Mormon kérdését a Moróni 7:20-ból. Azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 7:21–24-et, és keressék meg, mit tanítanak ezek a versek arról, hogy miként tudunk megragadni minden jó dolgot.

A Moróni 7:21–24-ben olvasottak alapján hogyan válaszolnátok Mormonnak a Moróni 7:20-ban feltett kérdésére? (Miközben a tanulók válaszolnak, segíts nekik meghatározni a következő tantételt: A Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlása révén képesek vagyunk minden jó dolgot megragadni.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan tudnak minden jó dolgot megragadni, kérd fel néhányukat, hogy egymást felváltva olvassák fel a Moróni 7:25–26, 32–38-at. Kérd meg az osztály felét, hogy fogalmazzák meg, milyen módon tudjuk kimutatni a hitünket Jézus Krisztusban, az osztály másik fele pedig keressen olyan dolgokat, amelyeket ennek eredményeként kapunk. (Amikor az egyik tanuló felolvassa a 33. verset, elmagyarázhatod, hogy az „amit én jónak látok” kifejezés olyan dolgokra utal, amelyek összhangban állnak az Úr akaratával.)

Miután a tanulók beszámoltak arról, hogy mit találtak, megkérheted őket, hogy írjanak le egy célt, amely segíteni fog nekik nagyobb hitet gyakorolni Jézus Krisztusban, illetve megragadni minden jó dolgot, amelyet Mennyei Atyánk meg szeretne adni nekik. Oszd meg a bizonyságodat arról, hogy nagyszerű áldások adatnak a Szabadítón, az evangéliumán és engesztelésén keresztül. Biztasd a tanulókat, hogy gyakoroljanak nagyobb hitet Őbenne.

Moróni 7:40–43

Mormon azt tanítja, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit az örök életben való reménységhez vezet minket

Rajzolj fel a táblára egy háromlábú széket (vagy hozz be egyet az órára).

Olvasd fel a következő kijelentést M. Russell Ballard eldertől, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjától:

„…Pál apostol azt tanította, hogy három isteni tantétel adja azt az alapot, amelyre felépíthetjük életünk építményét. […] Együtt olyan támasztékot nyújtó alapot biztosítanak, akárcsak a háromlábú szék lábai” (“The Joy of Hope Fulfilled,” Ensign, Nov. 1992, 33).

Címkézd fel a szék egyik lábát ezzel a felirattal: Jézus Krisztusba vetett hit. Kérd meg a fiatalokat, hogy gondolkodjanak el azon, vajon mit jelképezhet a szék két másik lába, azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 7:40-et, hogy megtudják, mit jelképez a szék második lába. (A reményt.)

Olvasd fel hangosan az alábbi kifejezéseket a reményről. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, milyen különbségeket látnak e két kijelentés között.

Remélem, esni fog ma az eső.
Remény él bennem az Úr azon ígéretét illetően, hogy békesség tölthet el a bűnbánaton keresztül.

Miben különbözik egymástól ez a két kifejezés? (Segíts a tanulóknak felismerni, hogy az első példában a remélem szó egy bizonytalan vágyakozásra utal. A második példában a remény szó a bizalom kifejezése. Cselekvésre indító motivációt jelent, és Jézus Krisztus engesztelésére összpontosul.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni a remény szót, ahogyan az a szentírásokban használatos, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:

„A remény a Lélek egyik ajándéka. […]

A remény nem tudás, hanem inkább tartós bizalom abban, hogy az Úr beteljesíti a nekünk tett ígéreteit. Bizalom abban, hogy ha most Isten törvényei és az Ő prófétáinak szavai szerint élünk, úgy a jövőben el fogjuk nyerni a kívánt áldásokat. Azt jelenti, hogy hisszük és elvárjuk, hogy imáinkra választ kapunk. Magabiztosságban, optimizmusban, lelkesedésben és türelmes kitartásban nyilvánul meg” (A remény végtelen hatalma. Liahóna, 2008. nov. 21–22.).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 7:41-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék meg, mit tanított Mormon, miben reménykedjünk. Miközben a tanulók elmondják, hogy mit találtak, címkézd fel a sámli második lábát így: remény az örök életben.

Mutass rá arra, hogy a Moróni 7:41 szentírás-memoriter. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jellegzetes módon jelöljék meg ezt a verset, hogy könnyen megtalálhassák.

A Moróni 7:41 szerint hogyan lehet reménységünk abban, hogy majd örök életre támadunk fel? (Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő tantételt: Ha hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, akkor reménységet kaphatunk engesztelése által arra, hogy egy nap majd örök életre támadunk fel.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 7:42–43-at, és keressék ki, milyen jellemvonásokra van szükségünk, hogy hitünk és reményünk legyen. Kérd meg őket, hogy mondják el, mit találtak. (Elmagyarázhatod, hogy szelídnek és alázatos szívűnek lenni azt jelenti, hogy alázatosak, gyengédek, az Úr akaratának engedelmeskedők vagyunk.)

Szerintetek miért szükséges a szelídség és a szívbéli alázatosság ahhoz, hogy hitünk és reményünk legyen Jézus Krisztus engesztelésében?

Kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak a következő kérdésre a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban:

Miként ad nektek reményt a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitetek arra, hogy örök életet fogtok nyerni?

Moróni 7:44–48

Mormon a jószívűség fontosságáról tanít

Utalj vissza a háromlábú székre. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 7:44-et, és találjanak címkét a harmadik széklábra. Miközben a tanulók elmondják, hogy mit találtak, címkézd fel a sámli harmadik lábát a jószívűség szóval. Kérd meg őket, hogy saját szavaikkal határozzák meg, mit jelent a jószívűség.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 7:45–47-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, hogyan írta le és határozta meg Mormon a jószívűséget.

Hogyan határozza meg Mormon a jószívűséget a Moróni 7:47-ben? (Krisztus tiszta szereteteként.)
Szerintetek mit jelent az, hogy a jószívűség soha el nem múlik?
Szerintetek miért vagyunk semmik, ha nincs bennünk jószívűség?

Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak a jószívűség meghatározásai közül a Moróni 7:45-ből, és mondják el, szerintük mit jelentenek az adott definíciók. Szükség szerint korrigáld a magyarázataikat. (Például a „hosszan tűrő” kifejezés azt jelenti, hogy az ember türelmesen elviseli a megpróbáltatásokat. Az, hogy „nem irigykedik”, azt jelenti, hogy az ember nem irigy és nem féltékeny másokra. A „nem fuvalkodik fel” kifejezés azt jelenti, hogy alázatos. Az, hogy „nem keresi a maga hasznát”, arra a tulajdonságra utal, hogy Istent és másokat saját maga elé helyez. Az, hogy „nem könnyű felbosszantani”, annyit tesz: nem könnyű kihozni a sodrából. Aki „minden dologban hisz”, az elfogad minden igazságot.)

Kérdezd meg a tanulóktól, hogyan reagálhatnának az alábbi helyzetekben, ha nem lenne bennük jószívűség. Azután kérdezd meg, mi lenne a reakciójuk, ha telve lennének jószívűséggel. (Átalakíthatod ezeket a helyzeteket az általad tanított fiatalok szükségleteinek és érdeklődésének megfelelően.)

A suliban csúfolnak téged vagy valaki mást.
Az egyik testvéred gyakran bosszant téged.
Valaki, akit ismersz, súlyos bűnt követett el.
Nem szereted annyira az új kvórum- vagy osztálytanácsadót, mint amennyire a régit szeretted.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 7:48-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és határozzák meg, mit kell tennünk, hogy megáldathassunk a jószívűség ajándékával. A tanulók válaszai során ügyelj arra, hogy világos számukra a következő tantétel: Ha szívünk minden erejével imádkozunk az Atyához, és Jézus Krisztus igaz követőiként élünk, akkor eltelhetünk jószívűséggel.

Mutass rá arra, hogy a Moróni 7:45, 47–48 szentírás-memoriter. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jellegzetes módon jelöljék meg ezeket a verseket, hogy könnyen megtalálhassák.

Szerintetek miért kell szívünk minden erejével imádkoznunk a jószívűség ajándékáért?
Tanúi voltatok-e már a jószívűség megnyilvánulásának? Mikor? (Kérj meg pár tanulót, hogy osszák meg élményeiket. Te is megoszthatod egy saját élményedet.)
Éreztétek-e már, hogy az Úr segített nagyobb fokú jószívűséget éreznetek mások iránt? Mikor?

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a Moróni 7:45-öt, és válasszák ki a jószívűség egyik alkotóelemét, amelyben jobbá kell válniuk. Biztasd őket, hogy imádkozzanak a jószívűség ajándékáért, miközben törekszenek jobbá válni ezen a területen. Tedd bizonyságodat arról, hogy milyen hatással volt életedre a hit, a remény és a jószívűség.

Szentírás-memoriter – Moróni 7:41

Segíts a tanulóknak kívülről megtanulni a Moróni 7:41-et. Felhasználhatod az e kézikönyv végén álló függelékben található módszerek egyikét.

Szentírás-memoriter – Moróni 7:45, 47–48

Kérd meg a tanulókat, hogy az alábbi felsorolásból válasszanak ki egy személyt, aki iránt nagyobb jószívűséggel szeretnének lenni: egy családtag, a kvórum vagy az osztály egyik tagja, egy iskolatárs, egy barát vagy egy szomszéd. Biztasd őket arra, hogy a Moróni 7:45 olvasása közben gondoljanak az adott személyre, és fontolják meg, miként tudnának nagyobb krisztusi szeretetet tanúsítani iránta. Kérd meg őket, hogy írjanak le a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba egy-két módot arra, hogy miként fognak jószívűséget tanúsítani a választott személy iránt. Kérd meg őket, hogy a jövő hét során tegyék imáik részévé ezt az erőfeszítésüket. Esetleg lehetőséget adhatsz a tanulóknak, hogy a következő napok során megosszák a tapasztalataikat.

Megjegyzés: A mai óra hossza miatt ezt a tevékenységet egy másik alkalommal is felhasználhatod, amikor több időtök van.

Megjegyzések és háttér-információk

Moróni 7:29–31. Angyalok szolgálata

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így jellemezte az angyalok szolgálatát:

„»Az ‘angyal’ szót a szentírásokban akármely, Isten üzenetét hordozó mennyei lényre használják« (George Q. Cannon, Gospel Truth, sel. Jerreld L. Newquist [1987], 54). A szentírások számos olyan esetet mondanak el, ahol egy angyal jelent meg személyesen. Egy angyal megjelenése Zakariásnak és Máriának (lásd Lukács 1), Benjámin királynak és Nefinek, Hélamán fiának (lásd Móziás 3:2; 3 Nefi 7:17–18) csak néhány példa.

[A]z angyalok szolgálata láthatatlan is lehet. Az angyali üzenetek szólhatnak az elméhez egy hang vagy pusztán gondolatok, érzések által. John Taylor elnök így ecsetelte: »Isten angyalainak vagy hírnökeinek olyan hatása van elménkre, hogy a szív megértheti… a kinyilatkoztatásokat az örökkévaló világból« (Gospel Kingdom, sel. G. Homer Durham [1987], 31).

Nefi az angyalok szolgálatának háromféle megnyilatkozását írta le, amikor lázadó bátyjait emlékeztette, hogy (1) »látta[k] egy angyalt«, (2) »időről időre hallottá[k] hangját«, és (3) egy angyal »halk és szelíd hangon szólt hozzá[juk]«, noha ők már »nem érez[tek], így nem érezhetté[k] a szavait« (1 Nefi 17:45). A szentírások sok más kijelentést is tartalmaznak azzal kapcsolatban, hogy angyalokat küldtek az evangélium tanítására és azért, hogy az embereket Krisztushoz hozzák (lásd Zsidók 1:14; Alma 39:19; Moróni 7:25, 29, 31–32; T&Sz 20:35). A legtöbb angyali közlést inkább érezzük vagy halljuk, semmint látjuk” (vö. Az ároni papság és az úrvacsora. Liahóna, 1999. jan. 44–45.).

Moróni 7:45–48. „A jószívűség Krisztus tiszta szeretete”

Thomas S. Monson elnök a következő szavakkal tanított a jószívűség ajándékának szükségességéről:

„Hatalmas szükség van olyan jószívűségre, mely odafigyel a mellőzöttekre, reményt ad a csüggedőknek, és segíti a szenvedőket. Az igaz jószívűség nem más, mint a tettekre váltott szeretet. Mindenhol szükség van jószívűségre. […]

A jószívűség azt jelenti, hogy türelmesek vagyunk azzal, aki bajban hagyott minket. Azt jelenti, hogy nem sértődünk meg egykönnyen. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a gyengeségeket és a hibákat. Az embereket olyannak fogadjuk el, amilyenek valójában. Azt jelenti, hogy túltekintünk a fizikai megjelenésen, és azokat a tulajdonságokat nézzük, melyek nem fakulnak meg az idő múlásával. Azt jelenti, hogy nem skatulyázunk be másokat. […]

Az élet semelyikünk számára sem tökéletes. Ahelyett, hogy ítélkezők és kritikusak lennénk egymással szemben, inkább Krisztus tiszta szeretetével forduljunk útitársainkhoz, akik velünk együtt vesznek részt az életen át tartó nagy utazásban. […]

[A jószívűség] vezessen benneteket mindenben, amit csak tesztek. Ez járja át lelketek egészét, és nyilvánuljon meg minden gondolatotokban és cselekedetetekben” (A jószívűség soha el nem múlik. Liahóna, 2010. nov. 124–125.).

Marvin J. Ashton elder a Tizenkét Apostol Kvórumából felsorolt néhány módot, hogy miként tanúsíthatunk jószívűséget:

„Az igazi jószívűség nem valami, amit elajándékozunk; ez olyasmi, amire szert tesz az ember, és a saját maga részévé teszi. […]

Talán akkor jön el a legnagyobb jószívűség, amikor kedvesek vagyunk egymáshoz, amikor nem ítélünk meg vagy osztályozunk másokat, amikor egyszerűen a legjobbat feltételezzük másokról, vagy csendben maradunk. A jószívűség nem más, mint elfogadni mások különbözőségét, gyengeségeit és hibáit; türelmet tanúsítani valakivel szemben, aki cserbenhagyott minket; vagy ellenállni a késztetésnek, hogy megbántódjunk, amikor valaki nem úgy intéz valamit, ahogy reméltük volna. A jószívűség azt jelenti, hogy nem használjuk ki mások gyengeségét, és készek vagyunk megbocsátani annak, aki megbántott minket. A jószívűség az, amikor a legjobbra számítunk egymástól” (“The Tongue Can Be a Sharp Sword,” Ensign, May 1992, 19).

Moróni 7:45–48. „»Krisztus tiszta szeretetének« magasztosabb meghatározása”

Mormonnak a Moróni 7:45–48-ban álló szavaira utalva Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Tanulságos megjegyezni, hogy kétféleképpen értelmezhető a jószívűség, vagyis »Krisztus tiszta szeretete«, amelyet ápolnunk kell. Egyik jelentése az az irgalmas, megbocsátó szeretet, amellyel Krisztus tanítványainak egymás iránt viseltetniük kell. Vagyis minden kereszténynek meg kell próbálnia úgy szeretni, ahogyan a Szabadító szeretett, tiszta, megváltó szeretetet tanúsítva mindenki iránt. Sajnálatos módon kevés olyan halandó van – ha van egyáltalán –, aki teljességgel sikerrel járt volna e törekvésben, azonban olyan felhívás ez, amelynek mindannyiunknak törekedni kell eleget tenni.

»Krisztus tiszta szeretetének« magasztosabb meghatározása azonban nem az, amit mi keresztények próbálunk, de nagyrészt nem tudunk kimutatni mások iránt, hanem az, amit Krisztus teljes sikerrel kimutatott irántunk. Az igazi jószívűség csak egyszer fordult elő. Tökéletesen és tisztán mutatkozik meg Krisztus irántunk való hibátlan, legfőbb és engesztelő szeretetében. Krisztus irántunk érzett szeretete az, amely »hosszan tűrő, és kedves, és nem irigykedik«. Irántunk érzett szeretete az, amely »nem fuvalkodik fel…, nem könnyű felbosszantani, nem gondol rosszra«. Krisztus irántunk való szeretete az, amely »minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden dolgot elvisel«. Úgy van, ahogyan Krisztusban megmutatkozik, hogy »a jószívűség soha el nem múlik«. Ez az a jószívűség – az irántunk való tiszta szeretete –, amely nélkül semmik lennénk, reménytelenek, minden férfi és nő között a legnyomorultabbak. Valóban, akik úgy találtatnak, hogy az utolsó napon birtokában vannak szeretete áldásainak – az engesztelésnek, a feltámadásnak, az örök életnek, az örök ígéretnek –, bizonyosan jó dolguk lesz azoknak.

Ez semmilyen szempontból nem kicsinyli le a parancsolatot, mely szerint próbáljunk meg szert tenni egymás iránt ilyesfajta szeretetre. »Imádkozz[unk] tehát… szív[ünk] minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön [minket] ez a szeretet«.[1 Korinthusbeliek 13:4–5, 7–8; Moróni 7:48.] Meg kell próbálnunk állhatatosabbaknak és rendíthetetlenebbeknek, hosszan tűrőbbeknek és kedvesebbeknek, kevésbé irigyeknek és felfuvalkodottaknak lennünk a másokhoz fűződő kapcsolatainkban. Ahogy Krisztus élt, nekünk is úgy kell élnünk, és ahogy Krisztus szeretett, nekünk is úgy kell szeretnünk. Azonban »Krisztus tiszta szeretete«, amelyről Mormon beszélt, pontosan ez – Krisztus szeretete. Ezzel az isteni ajándékkal, ezzel a megváltó adománnyal mindenünk megvan; nélküle semmink nincs, és végső soron semmik vagyunk, hacsak végül nem »ördögök…[és] egy ördög angyalai« [2 Nefi 9:9].

Az életben kijut félelmekből és kudarcokból is. Időnként hibádzanak a dolgok. Előfordul, hogy cserben hagynak minket emberek, a megtakarítások, a vállalatok vagy a kormányok. Egyvalami azonban soha nem hagy minket cserben az időben és az örökkévalóságban – Krisztus tiszta szeretete. […]

Krisztus jószívűségének csodája tehát meg is szabadít és meg is változtat minket. Engesztelő szeretete megszabadít minket a haláltól és a pokoltól ugyanúgy, mint a testi, érzéki és ördögi viselkedéstől. Ez a megváltó szeretet át is alakítja a lelket, a bukott normák fölé emeli, valami sokkal nemesebb, sokkal szentebb közelébe. Ragaszkodnunk kell tehát a jószívűséghez – Krisztus irántunk érzett tiszta szeretetéhez, és az Őiránta, valamint mindenki más iránt érzett tiszta szeretetre irányuló eltökélt erőfeszítéseinkhez –, mert enélkül semmik vagyunk, és teljes mértékben kárba vész örök boldogságunk terve. Ha nincs jelen életünkben Krisztus megváltó szeretete, akkor minden egyéb jellemvonás – még az erényes jellemvonások és a példásan jó cselekedetek is – elégtelennek bizonyulnak a szabaduláshoz és az örömhöz” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 336–37).