149. lecke: Ether 12:1–22

149. lecke

Ether 12:1–22

Bevezetés

A járedita történelem sok évének elbeszélése után, Moróni bevezette Ether próféta szolgálatát. Aztán megszakította a történelmi beszámolót, hogy feljegyezzen néhányat azon áldások közül, amelyeket a Jézus Krisztusba vetett hitet gyakorlók kapnak. Ez a lecke az Ether 12:1–22-vel foglalkozik, míg a 150. lecke az Ether 12:23–41-et tárgyalja.

Javaslatok a tanításhoz

Ether 12:1–4

Ether bűnbánatot hirdet a járeditáknak

Az óra indításaként hívj ki egy tanulót a táblához, és kérd meg, hogy rajzoljon hullámokat, valamint egy hajót, amelyet horgony rögzít.

Miért fontos, hogy a hajónak legyen horgonya?
Milyen veszélyekkel vagy nehézségekkel nézhet szembe egy hajó, ha nincsen horgonya?
Milyen hatással vannak a hullámok a hajóra? (A válaszok között lehet az, hogy a hullámok mozgatják a hajót, elsodorják, vagy ide-oda dobálják.)

Írd a hajóra címkeként azt, hogy az életünk.

Ha a hajó az életünket jelképezi, akkor mit jelképezhetnek a hullámok? (A válaszok között lehet a közösségi nyomás, a csapások, a hamis tanítások vagy a gonoszság.)
Miképpen lehet egy ember élete olyan, mint a horgony nélküli hajó? (Javasolhatod, hogy a tanulók olvassák el a Mormon 5:17–18-at, hogy az segítsen nekik e kérdés megválaszolásában.)
Mi mindent biztosított az Úr, ami lelki horgonyként szolgálhat az életünkben? (A tanulók különböző válaszokat adhatnak, hiszen az evangélium számos vonatkozása hasonlítható egy horgonyhoz.)

Buzdítsd a tanulókat, hogy keressenek példákat ilyen lelki horgonyokra, miközben az Ether 12-t tanulmányozzák.

Mondd el, hogy az Ether 12 azzal kezdődik, hogy Moróni bemutatja Ethert, aki egy járedita próféta volt, és olyan időszakban prédikált, amikor az emberek elutasították a prófétákat, és gonoszságban éltek. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Ether 12:1–3-at, és gyűjtsék ki, mi minden van rájuk hatással Ether cselekedetei közül. Számoljanak be arról, mit találtak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Ether 12:4-et. Az osztály kövesse a szöveget, és határozzák meg, mit reméltek azok, akik hittek Istenben, annak ellenére, hogy nehézségek és gonoszság vette körül őket. Miközben a tanulók válaszolnak, rámutathatsz, hogy a „jobb világ”, amelyet remélnünk kell, egy hely „Isten jobb keze felől”.

Mit jelent az, hogy helyet kapni Isten jobb keze felől? (Visszatérni az Ő jelenlétébe, és örök életet nyerni.)
Szerintetek miben különbözik az, hogy „biztosan” remélünk valamit attól, hogy csupán szeretnénk valamit? (A szentírásokban a remény arra a bizonyosságra utal, hogy elnyerhetjük az áldásokat, amelyeket Isten ígért, ha betartjuk az Ővele kötött szövetségeinket.)
Az Ether 12:4 szerint hogyan nyerhetjük el a reményt, hogy helyet kaphatunk Isten jobbján? (Miközben a tanulók válaszolnak, mondd el, hogy az Ether 12:4-ben említett hit a Jézus Krisztusba vetett hitre utal.) Hogyan teszi lehetővé a Jézus Krisztusba vetett hit azt, hogy „biztosan” reméljük, hogy helyet kapunk Isten jobbján?

A táblán írd fel a hit és remény kifejezést a horgonyhoz.

Az Ether 12:4 szerint mi történik, amikor valakinek reménye és hite van Jézus Krisztusban? (Bár a tanítványok eltérő szavakkal válaszolhatnak, kifejezésre kell juttatniuk a következő tantételt: Amikor reménnyel és hittel rendelkezünk Jézus Krisztusban, akkor állhatatosakká válunk, és bővelkedünk a jó cselekedetekben.)
Szerinted mit jelent „bővelkedni” jó cselekedetekben? (Sok jó cselekedetet véghezvinni.)
Milyen jó cselekedetek dicsőítik Istent? (A válaszok között lehet az ima, a szentírások tanulmányozása, mások szolgálata, valamint a tehetségeink fejlesztése.)
Gondoljatok olyan emberekre, akik úgy tűnik, hogy mindig bővelkednek jó cselekedetekben, és nem szégyellik Istent dicsőíteni. Milyen konkrét dolgokat tesznek, amelyek jó példákká teszik őket erre a tantételre?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el azokon az alkalmakon, amikor nehéz volt számukra az, hogy állhatatosak maradjanak, és bővelkedjenek jó cselekedetekben. Azért, hogy segíts a tanulóknak felkészülni a hasonló helyzetekre az életük során, buzdítsd őket, hogy miközben tovább tanulmányozzák az Ether 12-t, keressenek módszereket arra, hogy miként növelhetik hitüket és reményüket.

Ether 12:5–22

Moróni beszámol azokról a csodákról és hatalmas művekről, amelyek hit által valósulnak meg

Írd fel a táblára a következő kifejezést: Szeretnék lelki tanúbizonyságot kapni arról, hogy…

Kérd meg a tanulókat, hogy javasoljanak olyan evangéliumi igazságokat, tantételeket vagy tanokat, amelyekkel kapcsolatosan az emberek lelki tanúbizonyságra törekedhetnek. Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel válaszaikat a táblára. (A válaszok között lehetnek a következők: bizonyságot kapni arról, hogy a Mormon könyve igaz; tiszta és erkölcsös életet élni fontos; a Bölcsesség szava Isten törvénye; fel kell készülnöm a misszionáriusi szolgálatra.) Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan evangéliumi igazságra, amelyről lelki tanúbizonyságot vagy erősebb bizonyságot szeretnének kapni.

Mondd el, hogy néhányan azt a hozzáállást képviselik, mely szerint: „Nem hiszek el egy evangéliumi tantételt, és nem élek aszerint, amíg nem látok bizonyítékot arra, hogy igaz”. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Ether 12:5–6-ot, és keressék meg, hogyan vonatkoznak ezek a versek erre a hozzáállásra. Mutass rá, hogy az Ether 12:6 szentírás-memoriter. Javasolhatod a tanulóknak, hogy feltűnően jelöljék meg ezt a verset, hogy könnyen megtalálhassák.

Az Ether 12:6 szerint minek kell történnie, mielőtt bizonyságot kapnánk?
Mi jut eszetekbe, amikor arra a kifejezésre gondoltok, hogy „hitetek próbatétele”?

Miután a tanulók válaszoltak, elmondhatod, hogy néhányan hibásan úgy vélik, hogy a hit próbatétele mindig valamilyen nehézséget jelent. A hit próbatétele kifejezés azonban bármire vonatkozhat, ami lehetőséget ad nekünk arra, hogy megmutassuk vagy gyakoroljuk a Jézus Krisztusba vetett hitünket. Azért, hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezt a kifejezést, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Richard G. Scott eldertől, a Tizenkét Apostol Kvórumából. Mielőtt felolvasná a kijelentést, kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg Scott elder magyarázatát a „hitetek próbatétele” kifejezésről.

„Ha megfogadjátok a Moróni által tanított tantételt, akkor megtanulhatjátok hatékonyabban gyakorolni a hitet: »…hitetek próbatétele előtt nem kaptok tanúbizonyságot« [Ether 12:6; kiemelés hozzáadva]. Tehát minden alkalommal, amikor próbára teszitek a hiteteket – vagyis egy benyomásra érdemesen cselekedtek –, megkapjátok a Lélek megerősítő bizonyságát. Ezek az érzések megerősítik a hiteteket. E séma ismétlése következtében hitetek megerősödik” (A hit támogató ereje a bizonytalanság és a próbatétel idején. Liahóna. 2003. máj. 76.).

Miben különbözik a Scott elder által leírt folyamat azoknak a hozzáállásától, akik bizonyítékot akarnak, mielőtt hinnének vagy cselekednének?

Írd fel a táblára az alábbi szentírás-utalásokat: Ether 12:7–12; Ether 12:13–18; Ether 12:19–22, 30–31. Oszd három csoportra az osztályt, és mindegyik csoportnak adj ki egyet-egyet ezekből a szentírásrészekből. Kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg azokat az áldásokat, amelyek az adott szakaszban szereplő emberek hitéből származtak. Ajánld figyelmükbe a „hit által” és az „amíg nem volt hitük” kifejezések használatát a 7, 12, 17, 18 és a 31-es versekben. (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezeket a kifejezéseket minden alkalommal, amikor előfordulnak.)

Miután a tanulók beszámoltak arról, amit találtak, kérd meg őket, hogy összegezzék, mit biztosít az Úr számunkra, miután megmutattuk a Jézus Krisztusba vetett hitünket. Bár a tanulók más szavakkal is megfogalmazhatják, kifejezésre kell juttatniuk a következőhöz hasonló igazságot: Ha lelki bizonyságot kívánunk, akkor először gyakorolnunk kell a Jézus Krisztusba vetett hitünket. Mondd el, hogy a lelki bizonysághoz hasonlóan a csodák sem érkeznek addig, amíg a hitünket nem gyakoroltuk.

Mutasd be az osztálynak a következő élethelyzeteket. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, hogyan mutathatja meg az egyes helyzetekben szereplő személy az Úrba vetett hitét.

Egy fiatal nő bizonyságot szeretne kapni arról, hogy a Mormon könyve igaz.
Egy fiatal férfi nagyon vágyik arra, hogy segítsen a szeretteinek elfogadni az evangéliumot.

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor ők vagy az ismerőseik lelki tanúbizonyságot vagy csodákat tapasztaltak meg, miután megmutatták az Úrba vetett hitüket. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, milyen élmények jutottak eszükbe. (Bizonyosodj meg arról, hogy megértik, hogy nem kell kényszerítve érezniük magukat arra, hogy olyan élményt osszanak meg, amely túl személyes vagy bizalmas.) Érdemes lehet megosztanod egy saját tapasztalatodat is.

Kérd meg a tanulókat, hogy emlékezzenek vissza arra az evangéliumi igazságra, amelyről lelki tanúbizonyságot szeretnének nyerni. Írjanak le a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba valamit, amit tehetnének azért, hogy nagyobb hitet gyakoroljanak az Úrban.

Szentírás-memoriter – Ether 12:6

Azért, hogy segíts a tanulóknak az Ether 12:6 memorizálásában, kérd meg őket, hogy írják le ezt a verset egy papírlapra úgy, hogy kihagynak belőle kulcsszavakat vagy kifejezéseket, és ezek helyét üresen hagyják. Amikor elkészültek, adj egy percet nekik arra, hogy megpróbálják megtanulni a verset úgy, hogy a fejükben kitöltik a papírjukon szereplő hiányzó részeket.

Kérd meg a tanulókat, hogy cseréljenek papírt a közelükben ülővel. Minden tanuló olvassa fel az új papírját, és próbálja meg fejből kipótolni a hiányzó részeket. Ha az idő engedi, a tanulók ismételjék meg a papírcserét és a gyakorlatot.

Kérd meg a tanulókat, hogy vigyék haza a lapokat, és a segítségükkel mondják fel az Ether 12:6-ot a szüleiknek. Buzdítsd őket, hogy kérdezzék meg a szüleiket egy olyan élményükről, amikor megmutatták a Jézus Krisztusba vetett hitüket, majd elnyerték a bizonyságot vagy csodát, amelyet szerettek volna.

Befejezésként tegyél bizonyságot e lecke tantételeiről.

Megjegyzések és háttér-információk

Ether 12:4–6. Mit jelent a remény?

Moróninak a hit és a remény tantételeiről szóló tanításai az Ether 12-ben azt mutatják, hogy e két fogalom szoros kapcsolatban áll egymással. Úgy határozta meg a hitet, mint „a reménylett és nem látott dolgok” (Ether 12:6), és azt tanította, hogy a szabadulásra vonatkozó reménységünk a Jézus Krisztusba vetett „hitből származik” (Ether 12:4). A Hűek a hithez füzet a következőket tanítja a reményről:

„Amikor van reményünk, bízunk Isten ígéreteiben. Egy csendes bizonyosság van bennünk, hogy »aki az igazlelkűség cselekedeteit teszi, elnyeri jutalmát, méghozzá békességet ebben a világban és örök életet az eljövendő világban« (T&Sz 59:23). […] A remény tantétele átnyúlik az örökkévalóságba, azonban az élet mindennapos kihívásaiban is támogatást nyújthat nektek” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2007]. 164–165.).

Dieter F. Uchtdorf elnök a következőképpen határozta meg a reményt:

„A remény a Lélek egyik ajándéka [lásd Moróni 8:26]. Remény abban, hogy a Szabadítóba vetett hitünk miatt az Ő engesztelése és feltámadása által örök életet nyerhetünk [lásd Moróni 7:41]. Az effajta remény az ígéret egy tantétele és egyben parancsolat is [lásd Kolossébeliek 1:21–23], és mint minden parancsolat esetében, felelősségünk, hogy életünk szerves részévé tegyük, és legyőzzük azt a kísértést, hogy reményvesztettek legyünk. Mennyei Atyánk irgalmas boldogságtervébe vetett reményünk békét [lásd Rómabeliek 15:13], irgalmat [lásd Zsoltárok 33:22], örömöt [lásd Rómabeliek 12:12] és boldogságot eredményez [lásd Példabeszédek 10:28]. A szabadulásba vetett remény olyan, mint egy védősisak [lásd 1 Thessalonikabeliek 5:8], ez hitünk alapja [lásd Zsidók 11:1; Moróni 7:40] és lelkünk horgonya [lásd Zsidók 6:19; Ether 12:4]” (A remény végtelen hatalma. Liahóna, 2008. nov. 21–22.).

Ether 12:6. „Hitetek próbatétele”

Gordon B. Hinckley elnök elmondott egy történetet, amely azt a tantételt példázza, hogy akkor kapunk bizonyságot, miután hitünk kiállta a próbát:

„Hadd meséljek el egy történetet egy Brazíliában, São Paulóban élő asszonyról. Dolgozott, amíg iskolába járt, hogy gondoskodjon a családjáról. Saját szavaival fogom elmesélni a történetet. Azt mondta:

»Az egyetemen, ahová jártam, volt egy szabály, ami megtiltotta a vizsgázást azoknak a tanulóknak, akiknek adósságaik voltak. Ezért, amikor megkaptam a fizetésemet, először elkülönítettem pénzt a tizedre és a felajánlásokra, a maradékot pedig beosztottam az iskolai költségek és más kiadások fedezésére.

Emlékszem egy alkalomra, amikor súlyos anyagi gondokkal küszködtem. Egy csütörtöki napon kaptam meg a fizetésemet. Amikor kiszámoltam a havi költségvetést, észrevettem, hogy nem lesz elegendő pénzem a tizedre is, meg az egyetemre is. Választanom kellett közülük. A kéthavonta előírt vizsgák a következő héten kezdődtek, és ha nem megyek el rájuk, akkor meg kell ismételnem az egész évet. Iszonyúan kínlódtam. […] Fájt a szívem. Fájdalmas döntés előtt álltam, és nem tudtam, hogyan döntsek. Két választási lehetőség járt a fejemben: ne fizessem be a tizedemet, vagy kockáztassam az iskola folytatásához szükséges kreditpontok megszerzését.

Ez az érzés felemésztette a lelkemet és egészen szombatig velem maradt. Akkor jutott eszembe, hogy amikor megkeresztelkedtem, beleegyeztem, hogy a tizedfizetés törvénye szerint fogok élni. Elköteleztem magam – nem a misszionáriusoknak, hanem Mennyei Atyámnak. Abban a pillanatban kezdett eltűnni a kín, helyet adva a békesség és az eltökéltség kellemes érzésének. […]

Azon az éjjelen, amikor imádkoztam, arra kértem az Urat, hogy bocsássa meg a határozatlanságomat. Vasárnap az istentisztelet előtt odamentem a püspökhöz, és nagy örömmel befizettem a tizedemet és a felajánlásokat. Különleges nap volt. Boldogságot és nyugalmat éreztem magamban és Mennyei Atyám iránt.

Másnap az irodámban megpróbáltam módot találni arra, hogy részt vehessek a szerdán kezdődő vizsgákon. Minél többet gondolkodtam rajta, annál távolabbinak tűnt a megoldás. […]

A munkaidőm vége felé jártam, amikor odajött hozzám a főnököm és kiadta a nap utolsó utasításait. Mikor végzett, táskájával a kezében búcsút intett. […] Hirtelen megállt, rám nézett és azt kérdezte: ‘Hogy megy az egyetem?’ Meglepődtem, és alig hittem a fülemnek. Remegő hangon csak annyit tudtam felelni, hogy ‘minden rendben van’. Elgondolkodva rám nézett, majd ismét elbúcsúzott. […]

Hirtelen bejött a szobába a titkárnő és azt mondta, hogy nagyon szerencsés alak vagyok. Amikor megkérdeztem, hogy miért, egyszerűen azt mondta: ‘A főnök éppen most mondta, hogy mától kezdve a cég teljes mértékben kifizeti az egyetemét és a könyveit. Mielőtt elmenne, jöjjön oda az asztalomhoz és tájékoztasson engem a költségekről, hogy holnap oda tudjam adni a csekket!’

Miután kiment, sírva és mély alázatot érezve letérdeltem ott, ahol éppen álltam, és megköszöntem az Úrnak a bőkezűségét. Elmondtam Mennyei Atyánknak, hogy nem kell ily nagyon megáldania. Csak egy hónap befizetésére volt szükségem, és a tized, amit vasárnap fizettem, nagyon kevés volt ahhoz az összeghez képest, amit most kaptam. Az ima közben Malakiás szavai jutottak eszembe: ‘Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen’ (Malakiás 3:10). Addig a pillanatig soha nem éreztem az ebben a szentírásban található ígéret nagyságát, és hogy ez a parancsolat tényleg Isten, a mi Mennyei Atyánk szeretetének a tanúbizonysága, amelyet gyermekeinek ad itt a földön«” (vö. Hitben járunk. Liahóna, 2002. júl. 81.).

Ether 12:6. „…hitetek próbatétele előtt nem kaptok tanúbizonyságot”

Spencer W. Kimball elnök azt tanította:

„Mivel emberek vagyunk, kiűznénk az életünkből a fizikai fájdalmat és a szellemi gyötrelmet, és állandó nyugalmat és kényelmet biztosítanánk magunknak, ha azonban bezárnánk az ajtót a bánat és nyomor előtt, talán a legnagyszerűbb barátainkat és jótevőinket zárnánk ki. A szenvedés szentekké teheti az embereket, miközben türelmet, kitartást és önuralmat tanulnak” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 17.).