133. lecke: 3 Nefi 27

133. lecke

3 Nefi 27

Bevezetés

Nem sokkal a Szabadító nefiták közti szolgálatát követően a tizenkét újonnan elhívott nefita tanítvány összegyűlt buzgó imádságban és böjtben. Jézus Krisztus megjelent nekik, és megválaszolta kérdésüket arról, milyen nevet adjanak az egyháznak. Tanította őket az evangéliumára, és megparancsolta nekik, hogy legyenek olyanok, mint Ő.

Javaslatok a tanításhoz

3 Nefi 27:1–12

Jézus Krisztus megtanítja a tizenkét tanítványnak, hogy egyházának az Ő nevét kell viselnie

Oszd három-négy fős csoportokra az osztályt. Kis létszámú osztály esetén a tanulók dolgozzanak önállóan. Kérd meg az egyes csoportokat (vagy tanulókat), képzeljék el, hogy új klubot vagy sportcsapatot alapítanak. Kérd meg őket, határozzák meg, milyen klubot vagy sportcsapatot fognak létrehozni – például tudományos kört vagy futballcsapatot –, majd pedig válasszanak nevet a szervezetüknek. Kérd meg őket, hogy mindannyian írják le ezt a nevet egy lapra, azután gyűjtsd össze a papírokat. (Ne tartson sokáig ez a feladat. Ne vegyen el túl sok időt vagy figyelmet a 3 Nefi 27-ben álló tanoktól és tantételektől.)

Olvasd fel az egyes lapokon álló neveket. Mindegyik után kérd meg az osztályt, hogy a név alapján próbálja meg kitalálni, milyen klubról vagy csapatról lehet szó.

Mit üzenhet a név egy szervezetről és a tagjairól?

Mondd el, hogy nem sokkal Jézus Krisztusnak a nefiták közt tett látogatása után tizenkét nefita tanítványa összegyűlt, hogy böjtöljenek és imádkozzanak (lásd 3 Nefi 27:1). Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a 3 Nefi 27:2–7-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mi volt a tanítványok kérdése, illetve mi volt a Szabadító válasza.

Mit mondott a Szabadító, hogyan nevezzék el egyházát?
Mit mondott, miért Őróla nevezzék el az egyházat?

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át magukban a 3 Nefi 27:8–12-t, és figyeljék meg, hogyan jellemezte a Szabadító az Ő igaz egyházát. Tanulmányozásuk alatt írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést:

Jézus Krisztus igaz egyházának…

Miután a tanulóknak elegendő idejük volt e versek tanulmányozására, kérdezd meg tőlük, hogyan egészítenék ki a táblán álló befejezetlen mondatot az olvasottak alapján. (A tanulóknak a következő igazságot kell megfogalmazniuk: Jézus Krisztus igaz egyházának az Ő nevén kell neveztetnie, és az Ő evangéliumára kell épülnie.)

Szerintetek miért fontos, hogy a Szabadító egyháza az Ő nevét viselje?
Szerintetek mit jelent az, hogy az egyház az Ő evangéliumára épül? (Lásd 3 Nefi 27:10). Szerintetek miért fontos az, hogy az egyház az Ő evangéliumára, nem pedig az emberek cselekedeteire épül?

Kérd meg a tanulókat, hogy egészítsék ki a következő mondatot a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban: „A Jézus Krisztus Egyházában való tagság azért fontos számomra, mert…”

3 Nefi 27:13–22

Jézus Krisztus meghatározza evangéliumát, és megtanítja, mit kell tennünk, hogy bűntelenül állhassunk Őelőtte és Atyja előtt

Kérd meg a tanulókat, hogy idézzék fel, milyen érzés volt, amikor rajtakapták őket valamilyen helytelen cselekedeten. (Ne kérd meg őket a részletek megosztására.) Azután kérd meg őket, hogy képzeljék el, milyen lesz az Úr elé állni, hogy megítéltessünk. Biztasd őket a következő kérdés átgondolására:

Hogyan érzitek majd magatokat az Úr előtt, ha vétkesek vagytok valamilyen bűnben?

Mondd el, hogy az evangélium szó azt jelenti: „örömhír”. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a 3 Nefi 27:13–16-ot, és kérd meg az osztályt, hogy keressék meg az örömhírt ezekben a versekben. Ezenkívül gondolják át, hogy miként kapcsolódik ez az örömhír ahhoz a naphoz, amikor mindannyian Isten elé állnak majd, hogy megítéltessenek.

A Szabadító bizonyságát tette, hogy azért jött a világra, hogy megtegye Atyja akaratát. A 3 Nefi 27:14 szerint minek a megtételére küldte el a Mennyei Atya Jézus Krisztust?
A 3 Nefi 27:13–14 szerint mi képezi az evangélium alapját? (Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő igazságot: Az evangélium alapja az, hogy Jézus Krisztus megcselekedte Atyja akaratát az engesztelés véghezvitelével. Megkérheted a tanulókat, hogy írják be ezt az igazságot a szentírásukba a 3 Nefi 27:13–14 mellé.)
Mi fog történni az egész emberiséggel annak köszönhetően, hogy a Szabadító eleget tett Atyja akaratának? (Felemeltetünk az Úr elé, hogy megítéltessünk a cselekedeteink szerint.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák át magukban a 3 Nefi 27:16-ot, és keressék meg, mit kell tennünk, hogy elnyerjük az engesztelés összes áldását, és felkészüljünk az ítéletre. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mit találtak, és kérd meg egyiküket, hogy írja fel az osztály válaszait a táblára.

E vers szerint milyen áldásokat kapnak azok, akik bűnbánatot tartanak, megkeresztelkednek és mindvégig kitartanak? (A tanulók válaszainak tükrözniük kell a következő igazságot: Ha bűnbánatot tartunk, megkeresztelkedünk, és mindvégig kitartunk, akkor bűntelenül fogunk Isten előtt állni, hogy megítéljen minket.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 27:17–19-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mi fog történni azokkal, akik nem bánják meg a bűneiket vagy nem tartanak ki mindvégig.

Az olvasottak értelmében miért van szüksége a Mennyei Atya minden gyermekének Jézus Krisztus engesztelésére?
Milyen örömhírt rejt számunkra az, amikor arra gondolunk, hogy az Úr elé fogunk állni, hogy megítéljen bennünket?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjától:

Kép

Jeffrey R. Holland elder

„Az »örömhír« az, hogy a haláltól és a pokoltól meg lehet menekülni, a hibákat és a bűnöket le lehet győzni, van remény, van segítség, a megoldhatatlan megoldódik, az ellenség pedig legyőzetett. Az örömhír az, hogy minden ember sírboltja megüresedik egy nap, minden ember lelke újra tiszta lehet, Isten minden gyermeke visszatérhet ahhoz az Atyához, aki életet adott neki” (“Missionary Work and the Atonement,” Ensign, Mar. 2001, 8, 10).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 27:20–21-et, és kérd meg az osztályt, hogy keressék meg a Szabadító hozzánk intézett felhívását.

Mire szólít fel minket a Szabadító ezekben a versekben?

Hogy segíts a tanulóknak átgondolni, milyen erőfeszítéseket tesznek e felszólítás kapcsán, kérd meg őket, hogy válaszoljanak a következő kérdésekre a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban. (A kérdéseket az óra előtt felírhatod a táblára, illetve felolvashatod őket lassan, hogy a tanulók le tudják írni maguknak.)

Miért szeretné a Szabadító, hogy bűnbánatot tartsunk és Hozzá térjünk?
Milyen módokon tudjátok elfogadni a Szabadítónak a 3 Nefi 27:20–21-ben álló meghívását?
Mit tehettek azért ma, hogy szeplőtelenül álljatok az Úr előtt?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 76:40–42-t. Kérd meg az osztályt, hogy keressenek további meglátásokat azzal kapcsolatban, hogy miért jelent örömhírt az evangélium. (Javasolhatod a tanulóknak, hogy írják be a szentírásukba a T&Sz 76:40–42 utalást a 3 Nefi 27:13 mellé.)

A lecke korábbi részében arra kérted a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan éreznék magukat az Úr előtt, ha vétkesek lennének valamilyen bűnben. Most kérd őket arra, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan éreznék magukat a Szabadító előtt, ha tudnák, hogy tisztává tétettek az Ő engesztelése által, valamint az evangélium tantételeinek, parancsolatainak és szertartásainak való engedelmesség révén.

Ha akkor szólhatnátok a Szabadítóhoz, mit mondanátok Neki?
Az alapján, amit ma tanultatok, hogyan magyaráznátok el egy barátotoknak, mi Jézus Krisztus evangéliumának örömhíre?

3 Nefi 27:23–33

Jézus Krisztus arra utasítja tanítványait, hogy legyenek éppen olyanok, mint amilyen Ő

Foglald össze a 3 Nefi 27:23–26-ot azzal, hogy elmondod: a Szabadító utasításokat adott tizenkét nefita tanítványának, és a felelősségeikről tanította őket. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 27:27-et, és keressék meg, milyen parancsolatot adott az Úr a tanítványainak, hogy segítsen betölteniük a nép bíráiként kapott szerepüket.

Miért lenne fontos, hogy a nép bírái olyanok legyenek, mint a Szabadító?

Kérd meg a tanulókat, hogy tekintsék át újra a 3 Nefi 27:21-et.

Mit parancsolt a Szabadító a tanítványoknak, mit tegyenek?
Milyen kapcsolat van aközött, hogy azt tesszük, amit a Szabadító is tett, illetve hogy olyanná válunk, mint Ő?

Miközben a tanulók megbeszélik ezt a kérdést, írd fel a táblára a következő tantételt: A Szabadító elvárja tanítványaitól, hogy azt tegyék, amit Ő, és olyanná váljanak, mint Ő.

Hogyan lehetünk olyanok, mint a Szabadító? Milyen cselekedeteket tehetünk meg az Ő példáját követve?
Milyen áldásokban részesültetek, amikor megpróbáltátok követni a Szabadító példáját?

Az óra befejezéseként tegyél bizonyságot azokról az áldásokról, melyekben akkor van részünk, amikor törekszünk olyanná válni, mint Jézus Krisztus.

Megjegyzések és háttér-információk

3 Nefi 27:8. Az egyház neve

Az Első Elnökség kijelentette:

„Egyre fontosabbá válik az, hogy a kinyilatkoztatott nevet, vagyis Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (T&Sz 115:4) elnevezést használjuk, mert felelősek vagyunk a Szabadító nevének az egész világon történő hirdetéséért. Ennek megfelelően azt kérjük, hogy az egyházra utalva, amikor csak lehet, használjuk annak teljes nevét” (Első elnökségi levél, 2001. febr. 23.).

Harold B. Lee elnök ezt tanította:

„Amikor [az Úr] kinyilatkoztatta a nevet, melyen az egyházat hívni fogják, érdekes kifejezéseket használt. Ezt mondta: »Mert nevezzétek így egyházamat az utolsó napokban, méghozzá Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának«(T&Sz 115:4).

Nem azt mondta, hogy Mormon Egyház, vagy hogy UNSZ Egyház, hanem világosan, határozottan és visszavonhatatlanul így nevezte: »méghozzá Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának«” (“The Way to Eternal Life,” Ensign, Nov. 1971, 13).

3 Nefi 27:13–21. Jézus Krisztus evangéliuma

Joseph Smith próféta elmagyarázta, mi Jézus Krisztus evangéliumának központi üzenete:

„Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2008]. 52.).

Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:

„Az evangélium szó azt jelenti: »örömhír«. Az örömhír az Úr Jézus Krisztus és az Ő szabadulásról szóló üzenete. Jézus az evangéliumot egyenlővé tette saját küldetésével és halandó szolgálatával. Küldetése nyilatkozataként Jézus ezt mondta:

»…ez az evangélium, amit megadtam nektek – hogy eljöttem a világra, hogy Atyám akaratát tegyem, mert az én Atyám küldött engem.

És Atyám azért küldött el engem, hogy felemeltethessem a keresztre«[3 Nefi 27:13–14].

A Szabadító halandó küldetését engesztelés néven ismerjük.

Halandó szolgálatának része minden egyéb, amit tett: tanításai, szeretetének megnyilvánulásai, a szertartásoknak szentelt figyelme, az ima mintái, a kitartás és még sok más. Életével példát mutatott nekünk, amit a szolgálatáról szóló kijelentésében szintén evangéliumi tanként fogalmazott meg: »…ez az én evangéliumom – mondta –; …mert azokat a cselekedeteket, melyeket engem tenni láttatok, nektek is azokat kell megtennetek«[3 Nefi 27:21]. Így a hit, a bűnbánat, a vízzel, tűzzel és Szentlélekkel való keresztség, a választottak összegyűjtése és a mindvégig kitartás mind részét képezik evangéliumának” (vö. Idős misszionáriusok és az evangélium. Liahóna, 2004. nov. 81.).

3 Nefi 27:27. Olyanná válni, mint Jézus Krisztus

Ezra Taft Benson elnök ezt tanította:

„Az a legnagyobb, legáldottabb és legörömtelibb, akinek élete a legjobban megközelíti Krisztus példáját. Ennek semmi köze a földi gazdagsághoz, hatalomhoz vagy tekintélyhez. A nagyság, az áldottság, az örömteliség egyetlen igazi fokmérője az, hogy az illető élete mennyire közelíti meg a Mesterét, Jézus Krisztusét. Ő a helyes út, a teljes igazság, és a bővelkedő élet” (“Jesus Christ—Gifts and Expectations” [BYU devotional address, Dec. 10, 1974], 1, speeches.byu.edu).