115. lecke

Hélamán 15–16

Bevezetés

A lámánita Sámuel arra figyelmeztette a nefitákat, hogy el fognak pusztulni, amennyiben nem tartanak bűnbánatot. Kijelentette, hogy az Úr meghosszabbítja a lámániták napjait, akik igazlelkűbbekké váltak a nefitáknál. Néhány nefita hitt Sámuel tanításainak, és Nefi megkeresztelte őket. Azok, akik nem hittek Sámuelnek, megpróbálták megölni őt. Sámuelt azonban megvédte az Úr hatalma, és visszatért a saját földjére.

Javaslatok a tanításhoz

Hélamán 15

Sámuel figyelmezteti a nefitákat, és elmagyarázza, hogyan váltak a lámániták az ígéret népévé

Olvasd fel a következő leírásokat:

Egy fiatal férfit olyan szülők neveltek fel, akik nem voltak egyháztagok, és nem fektettek hangsúlyt Jézus Krisztus tanításaira. A szülők engedték, hogy fiuk alkoholt igyon, ami a főiskolán is folytatódott. Később találkozott a teljes idejű misszionáriusokkal. Miután néhány alkalommal találkozott velük, megfogadta, hogy lemond az alkoholról. Pár nappal később egy baráti társasággal volt, akik alkoholos itallal kínálták.

Egy másik fiatal férfi utolsó napi szent családban nevelkedett. Szülei tartottak családi estet és családi szentírás-tanulmányozást. A fiú kialakította a mindennapos szentírás-tanulmányozás és a személyes ima szokását. Végigjárta az Elemit, szolgált az ároni papsági kvórumokban, valamint kijárta az ifjúsági hitoktatást, tudást szerezve az Úr parancsolatairól és útjairól. Miközben főiskolára járt, új barátságokat kötött. Egy este egy barátja alkoholos itallal kínálta.

• Nagyobb bűnnek számított volna az alkoholos ital elfogadása az első fiú esetében, mint a másodikéban? Miért igen vagy miért nem?

Írd fel a táblára a következőket:

A nefiták lelki állapota: Hélamán 15:1–3, 17

A lámániták lelki állapota: Hélamán 15:4–6

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a táblán felsorolt szentírásrészeket. (Mielőtt megkezdenék az olvasást, felhívhatod a figyelmüket a Hélamán 15:5-ben szereplő körültekintően szóra. Körültekintően megtenni valamit azt jelenti, hogy nagy gonddal cselekedni.) Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le két mondatot. Az egyik foglalja össze a nefiták lelki állapotát, a másik pedig a lámánitákét. Elegendő idő eltelte után tedd fel a következő kérdéseket:

• A két fiú közül, akikről szó esett az óra elején, melyik hasonlít az e versekben leírt nefitákhoz? Melyikük hasonlít a lámánitákhoz?

• Jóllehet a lámániták gonoszsága hosszú évekig tartott, mégis miért tudtak oly sok áldásban részesülni?

• Miért fenyegette pusztulás a nefitákat?

• Miként lehet az Úr dorgálása a szeretet kimutatása? (Szükség lehet rá, hogy elmagyarázd: a megfedd szó azt jelenti, hogy jóra nevelni valakit a büntetés vagy a szenvedés valamely formája révén.)

Írd fel a táblára a következőket:

Amikor az emberek ismerik az igazságot és hisznek a szentírásokban, akkor eljutnak oda, hogy …és …, ami …változást eredményez.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Hélamán 15:7-et, és keressenek megoldást a táblán lévő mondat kiegészítésére. Elegendő idő eltelte után kérdezd meg a tanulóktól, hogyan egészítenék ki a mondatot. (A tanulók például kijelenthetik a következő tantételt: Amikor az emberek ismerik az igazságot és hisznek a szentírásokban, akkor eljutnak oda, hogy hisznek és bűnbánatot tartanak, ami szívbéli változást idéz elő.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Hélamán 15:8-at! Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg Sámuelnek a lámánitákról szóló leírását, akik szívbéli változást tapasztaltak meg. (Szilárdak és állhatatosak voltak a hitben.)

Adj időt a tanulóknak, hogy elgondolkozzanak azon, hogy a szentírások tanulmányozása az Úrba vetett hit gyarapodásához vezette-e őket. Azt is kérdezd meg tőlük, hogy ez arra ösztönözte-e őket, hogy szilárdak és állhatatosak legyenek a hitben. Felkérhetsz egy-két tanulót, magyarázzák el, hogy a szentírások tanulmányozása hogyan növelte a Jézus Krisztusba vetett hitüket.

Hívd fel a tanulók figyelmét a Hélamán 15:9–17-re! Magyarázd el, hogy ezekben a versekben a többes szám második személyben írott szavak a nefitákra utalnak, míg a többes szám harmadik személy a lámánitákra utal. Olvasd fel hangosan ezeket a verseket az osztálynak, szükség szerint szünetet tartva a magyarázatokhoz és a kérdések megválaszolásához. Azután adj időt a tanulóknak, hogy újra megnézzék a verseket, és leírjanak egy mondatot, mely tartalmaz egy, az e versekből tanult igazságot.

Kérj meg több tanulót is, hogy olvassák fel, amit leírtak. A tanulók más igazságok között megfogalmazhatnak valami hasonlót: Ha az emberek hitetlenekké válnak, miután részesültek az evangélium teljességében, akkor nagyobb kárhoztatásban fognak részesülni. Javasolhatod a tanulóknak, hogy írják be ezt az igazságot a szentírásukba a Hélamán 15:9–17 mellé.

Miközben a tanulók megbeszélik ezt az igazságot, hangsúlyozd ki a hatalmas áldásokat, melyekben akkor van részünk, ha már most megértjük az evangéliumot és aszerint élünk. Sámuel tanításai az új egyháztagoknak sem jelentenek mentséget a bűnök elkövetését illetően. Sámuel tanításai nem sugallják azt sem, hogy az evangélium tanításának elutasításával elkerülhetjük a felelősségre vonhatóságot és a kárhoztatást. Noha igaz az, hogy az evangéliumi tudás birtokában nagyobb mértékben vagyunk felelősségre vonhatók, amennyiben helytelenül cselekszünk, e tudás nagyobb erőt is ad ahhoz, hogy jót cselekedjünk. És amikor követjük Isten akaratát, és segítünk másoknak is így cselekedni, akkor Ő olyan békével és boldogsággal áld meg minket, amilyenben semmilyen más módon nem részesülhetünk.

Hélamán 16

Azok, akik hisznek Sámuelnek, bűnbánatot tartanak és megkeresztelkednek, míg mások megkeményítik a szívüket

Mutass egy képet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának jelenlegi elnökéről. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit tapasztaltak, milyen különféle módokon reagáltak az emberek (az egyházon kívül és belül) a próféta üzeneteire.

Az osztály egyik fele olvassa el magában a Hélamán 16:1–5-öt, és keressék ki, hogy mit cselekedtek azok, akik elhitték Sámuel üzenetét. Az osztály másik fele olvassa el magában a Hélamán 16:2–3, 6–7-et, és keressék ki, hogy mit cselekedtek azok, akik nem hitték el Sámuel üzenetét. (Ezeket a szentírásutalásokat fel is írhatod a táblára.) Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg, mit tudtak meg.

• Mit gondoltok, miért reagálnak ennyire különféle módokon az emberek a prófétákra és az üzeneteikre?

• Mit gondoltok, miért lesznek haragosak az emberek, amikor a próféták olyan tanácsot adnak, mint például A fiatalság erősségéért füzetben leírtak?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Ezra Taft Benson elnök következő kijelentését:

Ezra Taft Benson elnök

„Amikor a próféta rámutat a világ bűneire, a világias ember vagy be akarja zárni a próféta száját, vagy úgy akar tenni, mintha a próféta nem is létezne, de nem akarja megbánni a bűneit. A népszerűség soha nem jelenti az igazság próbáját. Sok prófétát megöltek vagy kivetettek. Amint egyre közelebb kerülünk az Úr második eljöveteléhez, számíthattok rá, hogy ahogyan a világban lévő emberek egyre gonoszabbá válnak, egyre kevésbé lesz köztük népszerű a próféta” (The Teachings of Ezra Taft Benson [1988], 133).

• Milyen példákat láttatok arra, amikor az emberek követték a próféta tanácsát, még akkor is, amikor mások elutasították azt?

Kérd meg a tanulókat, hogy csukják be a szentírásaikat! Kérd meg az egyik tanulót, hogy nyissa ki a szentírásait, és olvassa fel a Hélamán 16:13–14-et, a többi tanuló pedig hallgassa őt! Kérdezd meg az osztályt, hogy szerintük hogyan reagálnának a hitetlenek ezekre a jelekre és jelenésekre.

Kérd meg a tanulókat, hogy nyissák ki a szentírásaikat, és kövessék az általad olvasottakat a Hélamán 16:15–16-ban. Azután kérd meg őket, hogy képzeljék el azt, hogy olyan emberekkel beszélgethetnek, akik Zarahemlában voltak, amikor a jelek adattak. Kérd meg őket, hogy gondolják át, milyen kérdéseket tennének fel egy hívőnek vagy egy hitetlennek. Miután a tanulóknak volt idejük kigondolni a kérdéseket, kérd meg őket, hogy osszák meg azokat az osztállyal.

Kérd meg a tanulókat, hogy magukban gondolkozzanak el a következő kérdésen:

• Ha ti ott lettetek volna és tanúi lettetek volna ezeknek a jeleknek és csodáknak, mit gondoltok, hogyan reagáltatok volna?

Ha a tanulóknak volt idejük ennek átgondolására, tedd fel a következő kérdést:

• A Hélamán 16:16 szerint miért tagadta néhány ember, hogy valóra fognak válni a próféták jövendölései, köztük mennyei jelek is?

Adj néhány percet a tanulóknak, hogy elolvashassák magukban a Hélamán 16:17–21-et, majd keressék ki, milyen további kifogásokat kerestek az hamislelkűek azért, mert nem hittek Sámuel jövendöléseiben. Szólíts fel néhány tanulót, hogy mondják el, milyen kifogásokat találtak ezekben a versekben.

• Szerintetek ezek közül melyek azok a próféták elleni kifogások és érvelések, melyek a leginkább jellemzőek napjainkban?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Hélamán 16:22–23-at, és kérd meg az osztályt, hogy keressék ki, mi történt, amikor az emberek továbbra is semmibe vették Sámuel figyelmeztetéseit. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak!

• Mi fog történni velünk, ha elutasítjuk az Úr utolsó napi prófétáit?

Miközben a tanulók válaszolnak, hívd fel a figyelmüket a következő tantételre: Amikor elutasítjuk az Úr tanúit, akkor megengedjük Sátánnak, hogy hatást gyakoroljon a szívünkre. (E kijelentést felírhatod a táblára.)

A mai lecke zárásaként kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből. Kérd meg az osztály többi tagját, hogy figyeljenek oda arra, hogy mit is választunk igazából, amikor elutasítjuk az Úr tanácsait, melyeknek többsége az utolsó napi prófétákon keresztül érkezik:

„Amikor elutasítjuk az Istentől jövő tanácsot, akkor nem függetlenítjük magunkat a külső befolyásoktól, hanem másik befolyást választunk. Elutasítjuk egy tökéletesen szerető, korlátlan hatalmú, mindentudó Mennyei Atya védelmét, akinek egyetlen célja – ahogyan az Ő Szeretett Fiának is –, hogy örök életet adjon nekünk, hogy megadja számunkra mindazt, amivel rendelkezik, és hogy hazavezessen bennünket családunkkal az Ő szerető karjaiba. Az Ő tanácsának elvetésével egy másik hatalom befolyását választjuk, akinek az a célja, hogy boldogtalanná tegyen minket, és akit a gyűlölet motivál. Rendelkezünk az erkölcsi önrendelkezés isteni ajándékával. Ahelyett, hogy a befolyásoktól való függetlenség jogát adná nekünk, azt a megmásíthatatlan jogot ruházza ránk, hogy annak a hatalomnak vethetjük alá magunkat, amelyiket választjuk” (“Finding Safety in Counsel,” Ensign, May 1997, 25).

• Eyring elnök szerint mit választunk igazából, ha elvetjük Isten és az Ő prófétáinak a tanácsát?

Kérd meg a tanulókat, hogy csendben gondolják végig, hogy megkeményítették-e a szívüket bármily módon az Úr prófétákon és apostolokon keresztül adott tanácsával szemben. Buzdítsd őket, hogy legyenek szilárdak és állhatatosak az evangélium szerinti életben, és fogadják meg az Úr tanácsát, melyet a prófétákon keresztül ad nekünk. Tegyél bizonyságot az igazságokról, amelyeket megbeszéltetek az óra folyamán.

Hélamán: áttekintés

Szánj időt arra, hogy segíts a tanulóknak áttekinteni Hélamán könyvét. Kérd meg őket, gondolkodjanak el azon, hogy mit tanultak ebből a könyvből mind a hitoktatáson, mind pedig a személyes szentírás-tanulmányozásuk során. Kérd meg őket, hogy röviden tekintsenek át néhányat Hélamán fejezet-összefoglalóiból, hogy azok segítsenek az emlékezésben. Kérd meg a tanulókat, hogy néhányan osszanak meg valamit Hélamán könyvéből, amely inspiráló volt számukra, vagy segített nekik abban, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitük gyarapodjon. Elegendő idő eltelte után kérj meg több tanulót, hogy osszák meg a gondolataikat és érzéseiket.

Megjegyzések és háttér-információk

Hélamán 15:3–4. Isten mennyei szeretete

A tanulók talán rákérdeznek majd Sámuel azon kijelentésére, miszerint az Úr szerette a nefitákat és gyűlölte a lámánitákat (lásd Hélamán 15:3–4). Az Úr minden embert szeret, de nem tűrheti el a bűnt. Sámuel azt tanította, hogy „a lámánitákat gyűlölte az [Úr], mivel szüntelenül gonoszak voltak a cselekedeteik”. Sámuel azonban azt is mondta, hogy az Úr „[meg]hosszabbította a napjaikat”, hogy befogadhassák az evangéliumot (lásd Hélamán 15:4).

Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából bizonyságot tett a Szabadító minden ember iránti szeretetéről, és azt tanította, hogy az Úr isteni szeretetének összes áldásában csakis azok részesülhetnek, akik törekszenek parancsolatai betartására és megbánják bűneiket:

„Az isteni szeretet végtelen és egyetemes. A Szabadító a szenteket és a bűnösöket is szereti. János apostol megerősítette ezt: »Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket«.[1 János 4:19.] Nefi pedig, látomásban látva az Úr halandó szolgálatát, kijelentette: »És a világ, gonoszsága miatt, semmit nem érő dolognak tartja; tehát megostorozzák, és ő eltűri, és megütik, és ő eltűri. Igen, leköpdösik, és ő eltűri, szerető kedvessége és hosszútűrése miatt az emberek gyermekei iránt.«[1 Nefi 19:9; kiemelés hozzáadva.] Tudjuk, milyen határtalan a Megváltó szeretete, mert meghalt, hogy mindenki, aki meghal, újra éljen. […]

Az isteni szeretet teljes virága és az e szeretetből származó legnagyobb áldásaink az örökkévaló törvényeknek való engedelmességünktől függnek” (“Divine Love,” Ensign, Feb. 2003, 24–25).