Könyvtár
45. lecke: Jákób 3–4


45. lecke

Jákób 3–4

Bevezetés

A Jákób 3-ban Jákób a népének adott egyik beszédének befejezését olvashatjuk. Ennek során röviden megvigasztalta a tiszta szívűeket és ígéreteket tett nekik. Megdorgálta továbbá népe kevély és erkölcstelen tagjait, figyelmeztetve őket annak következményeire, ha nem tartanak bűnbánatot. A Jákób 4 azokat a szavakat tartalmazza, melyeket Jákób sugalmazás által azokhoz írt, akik egy nap majd olvassák szavait. Bizonyságát tette Jézus Krisztus engeszteléséről, és arra buzdította olvasóit, hogy békéljenek meg az Atyaistennel az engesztelés által. Figyelmeztető hangon szólt a zsidókról, akik majd elutasítják Jézus Krisztust, valamint evangéliuma egyszerűségét.

Javaslatok a tanításhoz

Jákób 3

Jákób megvigasztalja és tanácsod ad a tiszta szívűeknek, másokat pedig bűnbánatra szólít

Kérj meg tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, milyen tanácsot adnának az embereknek a következő helyzetekben:

  1. Egy fiatal nő törekszik igazlelkűen élni, de szenved, mivel édesapja az alkohol rabja.

  2. Egy fiatal férfi a tőle telhető legjobban igyekszik az evangélium szerint élni, szülei válása miatt azonban megpróbáltatásokkal néz szembe.

  3. Egy fiatal nő őszintén igyekszik családtagjait szeretni, otthon azonban küszködik nővére önzése és meggondolatlan cselekedetei miatt.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jákób 3:1 első mondatát. Kérd meg őket, hogy állapítsák meg, kikhez szól először Jákób ebben a fejezetben.

Magyarázd el, hogy Jákób közvetlenül azokhoz az emberekhez szólt, akik kevélységben és szexuális bűnökben voltak vétkesek. Azután figyelmét azon igazlelkű emberek felé fordította, akiknek mások gonoszsága miatt voltak megpróbáltatásaik. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jákób 3:1–2 verseket. Kérd meg őket, hogy keressenek ki négy olyan dolgot, melyet Jákób a tiszta szívűektől kért.

  • Mely négy dolog megtételére szólította fel Jákób a tiszta szívűeket? („Szilárd elmével tekintsetek Istenre…, rendkívüli hittel imádkozzatok hozzá…, emeljétek fel a fejeteket és fogadjátok be Isten örömet adó szavát, és lakmározzatok a szeretetén”.) Mit ígért Jákób a tiszta szívűeknek, ha hithűek maradnak? (Vigasz a megpróbáltatásaikban és védelem az ellenségeikkel szemben.)

  • Szerintetek mit tehetünk annak érdekében, hogy elnyerjük Isten szavát?

Ahhoz a kérdéshez kapcsolódóan, hogy mit ígért Jákób a tiszta szívűeknek, győződj meg arról, hogy a tanulók megértik, Isten vigasza lesz a tiszta szívűeknek a megpróbáltatásaikban. Lehet, hogy el kell majd magyaráznod, hogy a vigasz itt azt jelenti, bátorítást nyújt a szomorúaknak és a szenvedőknek. Ahhoz, hogy segíts a tanulóknak elgondolkodni ezen az igazságon és alkalmazni azt, tedd fel a következő kérdéseket:

  • Hogyan vigasztalt már meg téged az Úr?

  • A hittel teljes imádkozás miként segített neked egy próbatételekkel teli időszakban?

  • Isten szava mikor segített neked érezni az Ő szeretetét?

Magyarázd el, hogy miután a tiszta szívűekhez beszélt, Jákób újra azokhoz szólt, akik szívükben nem voltak tiszták.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jákób 3:3–4-et. Kérd meg az osztályt, hogy nevezze meg, Jákób minek a megtételére biztatta a tisztátalanokat.

  • Mi történne, ha Jákób népe nem tartana bűnbánatot?

Mutass rá, hogy Jákób kijelentette, hogy akkoriban a lámániták igazlelkűbb életet éltek, mint számos nefita. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jákób 3:5–7-et, és keressék ki, hogy a lámániták mely területeken voltak igazlelkűbbek néhány nefitánál.

  • Mely területeken voltak a lámániták igazlelkűbbek néhány nefitánál?

  • Milyen tantételeket tanulhatunk a Jákób 3:7-ből a családi kapcsolatokról? (A férj és a feleség szeressék egymást, a szülők pedig szeressék gyermekeiket.)

  • Milyen következményekkel járhat az, amikor a családtagok nem szeretik egymást, és nem tesznek eleget a családon belüli felelősségeiknek?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jákób 3:10-et, és keressék ki, hogy Jákób konkrétan mire figyelmeztette a nefita apákat.

  • Mire figyelmeztette Jákób a nefita apákat?

  • Szerintetek miért fontos a családtagoknak jó példát mutatni egymásnak?

Olvasd fel a tanulóknak a Jákób 3:11–12-t. Lehet, hogy el kell magyaráznod, hogy a 11. versben a „serkentsétek fel lelketek képességeit” kifejezés arra utal, hogy lelki értelemben ébredjenek fel. A Jákób 3:12-ben a „paráználkodás és szemérmetlenség” kifejezés a szexuális bűnökre utal. A versek olvasása közben hangsúlyozd ki a szexuális bűnök „rettenetes következményeit”. Emlékeztesd továbbá a tanulókat Jákób tiszta szívűeknek tett ígéreteire (lásd Jákób 3:1–2). Segíts megérteni a tanulóknak, hogy úgy nyerhetik el ezeket a megígért áldásokat, ha szívükben mindig tiszták maradnak. Azok azonban, akik szexuális bűnöket követtek el, segítséget kaphatnak a püspöküktől vagy gyülekezeti elnöküktől, aki segíteni tud nekik bűnbánatot tartani, Jézus Krisztus engesztelése által megtisztulni, és elnyerni a tiszta szívűeknek megígért áldásokat.

Jákób 4

Jákób bizonyságot tesz arról, hogy Jézus Krisztus engesztelése által megbékélhetünk Istennel

Az óra előtt helyezz el egy kis képet Jézus Krisztusról a tábla közepén. A kép köré írj fel néhány olyan dolgot, amely eltérítheti az embereket a Szabadítótól és az Ő evangéliumától. Például oktatás, sport és barátok, melyek és akik fontosak ugyan, de nem szabad, hogy az életünkben elsődleges helyet foglaljanak el. Felsorolhatsz néhány más jellegű dolgot is, mint például pornográfia, nem felemelő zene vagy kábítószerek, melyek károsak a lelkünkre és eltérítenek bennünket a Szabadítótól.

Kérd meg a tanulókat, hogy lapozzanak a Jákób 4:14-hez. Magyarázd el, hogy ebben versben található a „célon túl tekintettek” kifejezés. Neal A. Maxwell elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy ebben a versben a „cél Krisztus” (“Jesus of Nazareth, Savior and King,” Ensign, Dec. 2007, 45). Megkérheted a tanulókat arra, hogy ezt a kijelentést írják oda a szentírásukban a Jákób 4:14 mellé.

Ezután a magyarázat után kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jákób 4:14–15-öt.

  • Szerintetek mit jelent „a célon túl” tekinteni? (Életünket valami másra összpontosítani, nem pedig a Szabadítóra és az Ő evangéliumára.)

  • Jákób szerint milyen hozzáállás és cselekedetek akadályozták meg a zsidókat abban, hogy elfogadják Jézus Krisztust?

Magyarázd el, hogy míg Jákób konkrétan néhány zsidó bűnére utalt, a Jákób 4:14–15 egy része ránk is vonatkozik, és figyelmeztetés lehet számunkra. Ahhoz, hogy segíts a tanulóknak megérteni ennek magukra vonatkoztatását, tedd fel a következő kérdéseket:

  • Az emberek néha miért utasítják el a „világos beszéd szavait”, és miért keresnek azok helyett olyan dolgokat, amelyeket nem értenek? Milyen veszélyekkel járhat, ha figyelmen kívül hagyjuk az evangélium egyszerű igazságait?

  • Mit lehetne még felírni a táblára példaként arra, ami eltéríthet bennünket a Szabadítótól és az Ő evangéliumától? (A tanulók válaszaival egészítsd ki a táblára előzőleg felírt szavakat.)

Töröld le az általad felírt szavakat, majd írd fel a következő kérdést: Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne tekintsünk túl a célon, hanem Jézus Krisztusra összpontosítsunk?

Írd fel a táblára a következő szentírásutalásokat: Jákób 4:4–5; Jákób 4:6–7; Jákób 4:8–9; Jákób 4:10; Jákób 4:11–13. Magyarázd el, hogy a Jákób 4-ben Jákób olyan tantételeket oszt meg, melyek segíthetnek Jézus Krisztusra összpontosítanunk. Kérd meg a tanulókat, hogy párokban dolgozva a táblára felírt egyik szentírásrészből keressék ki ezeket a tantételeket. (Az osztályban lévő tanulók számától függően egy szentírásrészt lehet, hogy több párnak is ki kell majd osztanod. De az is lehet, hogy egy tanulópárnak egynél több részt kell majd tanulmányoznia.)

Néhány perc múlva kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg a válaszaikat. Miközben ezt teszik, kérdéseket tehetsz fel, melyek segítségével mélyebben el tudnak gondolkodni mindazon, amit ezekből a versekből tanultak. A beszélgetést elősegítendő a következő kérdéseket is felteheted a kiosztott versekhez kapcsolódóan:

  • Jákób 4:4–5. A próféták bizonyságai miként segítettek nektek abban, hogy mindig Jézus Krisztusra összpontosítsatok? Másoknak a Szabadítóról való bizonysága miként erősített meg benneteket? Jákób azt mondta, hogy népe Mózes törvénye iránti engedelmessége az Úr felé fordította a lelküket. A mi arra irányuló erőfeszítéseink, hogy részesüljünk a papsági szertartásokban és betartsuk a parancsolatokat, hogyan fordítják lelkünket az Úr felé?

  • Jákób 4:6–7. A prófétáknak adott kinyilatkoztatás hogyan segít nekünk hitet és reményt nyerni Jézus Krisztusban? A személyes kinyilatkoztatás vagy a kapott lelki tanúságok miként erősítették meg a hiteteket? Mit gondoltok, miért fontos emlékeznünk arra, hogy az Úr munkáját csakis az Ő kegyelme által végezhetjük?

  • Jákób 4:8–9. Szerintetek miért fontos felismernünk azt, hogy az Úr munkái „nagyszerűek és csodálatosak”? A Szabadítónak a föld Teremtőjeként végzett munkája miként befolyásolja a Róla való bizonyságotokat? Mit jelent a számotokra nem megvetni „Isten kinyilatkoztatásait”? Hogyan tudjuk kimutatni az Úrnak, hogy értékeljük az általa adott kinyilatkoztatásokat?

  • Jákób 4:10. Miként törekedhet valaki arra, hogy ne ő adjon tanácsot az Úrnak, hanem hogy tanácsot kapjon a kezéből?

  • Jákób 4:11–13. Ahogyan azt a 35. lecke is megemlíti, a megbékélés szó annyit tesz, összhangba hozni. Az engesztelés miként hoz bennünket összhangba Mennyei Atyánkkal? Jákób emlékeztetett bennünket az engesztelésről való tanítás fontosságára, amikor ezt kérdezte: „[M]iért ne beszéljünk Krisztus engeszteléséről…?” Hogyan követhetjük ezt a tantételt, amikor megosztjuk bizonyságunkat másokkal, vagy amikor valamilyen más lehetőségünk van tanítani az evangéliumot? Miért fontos úgy megosztani a bizonyságunkat, hogy az mások is értsék? Hogyan segíthet bennünket a Lélek ennek megtételében?

A beszélgetés eredményeként győződj meg arról, hogy a következő igazság mindenki számára világosan érthető: Jézus Krisztus engesztelése által eltölthet bennünket a remény, és megbékélhetünk Istennel.

Oszd meg érzéseidet arról, hogy milyen hálás vagy a Szabadítóért és az Ő engeszteléséért. Tégy bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus az a „cél”, akire az életünket összpontosítanunk kell. A lecke befejezéseként kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el, mit fognak tenni azért, hogy a következő néhány napban a Szabadítóra összpontosítsanak. Javasolhatod, hogy a terveiket írják le a szentírás-tanulmányozási naplójukba. Néhányukat megkérheted, hogy mondják el az osztálynak, mit fognak tenni.

scripture mastery iconSzentírás-memoriter áttekintése

Az ismétlés segít a tanulóknak emlékezni a szentírás-memoriterek helyére. Az ismétlésre való buzdítás egyik módja a szentírás-memoriter kártyák használata (cikkszám: 10459 135; a si.lds.org címről PDF formátumban is letölthető). Amennyiben a kártyák nem elérhetők számodra, segíts a tanulóknak saját maguk elkészíteni ezeket úgy, hogy a kártyák egyik oldalára felírnak néhány kulcsszót az adott szentírásrészből, a másik oldalra pedig a pontos hivatkozást. Oszd párokra a tanulókat. Töltsenek néhány percet azzal, hogy a kártyák segítségével kikérdezik egymást. Például az egyik tanuló felolvas néhány kulcsszót, a másik tanuló pedig megmondja a hozzá tartozó szentírásutalást. Kérd meg a tanulókat, hogy a kártyák segítségével gyakran mérjék fel saját és társaik tudását is.

Megjegyzés: A lecke hossza miatt maradhat idő erre a szentírás-memoriter tevékenységre is. A tevékenységet az óra elején, az egyes részek közötti szünetben, vagy az óra végén is elvégezhetitek. Ez a rész legyen rövid, hogy elég idő maradjon az aktuális leckére. További tevékenységekért lásd a kézikönyvben található függeléket.

Megjegyzések és háttér-információk

Jákób 4:4. Az ószövetségi próféták bizonyságot tettek Jézus Krisztusról.

Több mint 400 évvel Jézus Krisztus születése előtt Jákób azt mondta, hogy az előtte élt összes próféta bizonyságot tett a Szabadítóról (lásd Jákób 4:4). Néhányan csodálkozhatnak azon, hogy az Ószövetségben miért nincs több utalás Jézus Krisztusra. Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, felidézte Nefi magyarázatát arról, hogy „világos és értékes” részeket vettek el a Bibliából (lásd 1 Nefi 13:26–29), majd a következő megfigyelést tette:

„Az összes olyan igazság közül, mely a Bibliából, különösen pedig az Ószövetségből elveszett, az egyik legegyszerűbb és legbecsesebb minden bizonnyal az, mely világosan és egyértelműen jelenti ki Jézus Krisztus küldetését, a világ Szabadítójaként és Messiásként előre történt elrendelését, valamint az evangéliumának szövetségekre vonatkozó azon részeit, melyeket Ádám óta az összes őt követő adományozási korszakban tanítottak. Ezért a Mormon könyve legfőbb célja az, hogy Isten egyetemes családja számára visszaállítsa ezt a létfontosságú tudást Krisztusnak a világon valaha élt, most és a majd ezután élő összes férfi, nő és gyermek megszabadításában betöltött szerepéről” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 6–7).

Jákób 4:5. Jézus Krisztus nevében hódoltak az Atyának

Jákób írásai fontos bepillantást nyújtanak nekünk Mózes törvényébe és az Ószövetségbe. A Jákób 4:5-ből megtudhatjuk, hogy a Jákób ideje előtt élt próféták Jézus Krisztus nevében hódoltak Mennyei Atyánknak, kinyilvánítva ezzel azt, hogy tudták, az Atya és a Fiú különálló személyek. Korunk néhány tudósának állításával ellentétben Jákób szavai jelzik, hogy Mózes törvénye jóval több volt szigorú parancsolatok és jogi rendelkezések puszta gyűjteményénél. Mózes törvénye tanúbizonyságot tett Jézus Krisztusról, az igazlelkűeket pedig az Ő engesztelése által megszentelődéshez vezette.

Jákób 4:10. Tanácsot kapni az Ő kezéből

Marion G. Romney elnök az Első Elnökségből kifejtette, milyen fontos ismerni és követni az Úr tanácsát:

„Szerintem nincs sok olyan egyháztag, aki tudatosan [követné] az emberi meggyőződést vagy a saját tanácsát ahelyett, hogy az Úrra figyelne. Ha azonban nem tartjuk mindig szem előtt, hogy mi is az Úr tanácsa, hajlunk rá, hogy saját tanácsunkkal helyettesítsük az Övét. Sőt, ha nem vagyunk tisztában az Úr útmutatásával, akkor nem is tehetünk egyebet, csak saját tanácsunkat követhetjük” (“Seek Not to Counsel the Lord,” Ensign, Aug. 1985,5).