126. lecke
3 Nefi 17
Bevezetés
A nefiták között töltött első napjának végéhez közeledvén a Szabadító úgy látta, hogy sokan nem teljesen értik a szavait. Megtanította őket arra, hogyan érthetik meg jobban az elhangzottakat, és hangsúlyozta az ima és az elmélkedés fontosságát. Az emberek könnyeztek, amikor az Úr bejelentette, hogy távozni készül. Könyörülettel eltelve a Szabadító még egy kicsit velük maradt, hogy meggyógyítsa a betegeket, imádkozzon az emberekért, és megáldja a gyermekeiket. A nefitákon erőt vett az öröm.
Javaslatok a tanításhoz
3 Nefi 17:1–3
Jézus arra utasítja a nefitákat, hogy gondolkodjanak el szavain és imádkozzanak megértésért
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék magukat a következő helyzetbe: Nektek és a barátotoknak az első sorba szól a helyetek az általános konferencián vagy egy területi konferencián, ahol a próféta beszédet mond. A konferencia során mindkettőtöknek alkalma nyílik üdvözölni a prófétát. A gyűlés végeztével hazamentek.
-
Mit gondoltok, miről beszélgetnétek a barátotokkal a gyűlés után?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy Jézus Krisztus valószínűleg egy álló napon keresztül tanította a nefitákat. Amikor távozni készült, úgy látta, hogy az emberek nem teljesen értik, amit tanított. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 17:1–3-at, és keressék meg, mit mondott a Szabadító a nefitáknak, mit tegyenek, hogy jobban megértsék a szavait. (Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg, amit találnak.) Miután a tanulók elmondják, hogy mit találtak, kérdezd meg:
-
Mit jelent elgondolkodni vagy elmélkedni?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, mit tanított Eyring elnök, mit jelent elmélkedni.
„Az olvasás, tanulmányozás és az elmélkedés… nem ugyanaz. A szavak olvasásával lehetnek gondolataink. Tanulmányozás által mintákat és összefüggéseket fedezhetünk fel a szentírásokban. Elmélkedés közben viszont meghívjuk a Lélek általi kinyilatkoztatást. Az elmélkedés számomra abból áll, hogy a szentírások gondos tanulmányozása után elgondolkozom, majd imádkozok azokról” (A Lélek által szolgálni. Liahóna, 2010. nov. 60.).
-
Szerintetek hogyan működhet együtt az elmélkedés és az ima annak elősegítéséért, hogy megértsük, amit az egyházban vagy a hitoktatáson tanulunk?
Mutass rá a Szabadító utasítására a 3 Nefi 17:3-ban, miszerint a nefiták „készítsé[k] elő elmé[jü]ket a holnapi napra”, amikor Ő újra eljön, hogy tanítsa őket.
-
Mit tehet az ember, hogy előkészítse elméjét, mielőtt részt vesz az istentiszteleten vagy a hitoktatáson?
-
Mit változtat a dolgokon az, ha felkészítjük az elménket az efféle tanulási lehetőségekre?
Hogy segíts a tanulóknak beazonosítani a 3 Nefi 17:1–3-ban tanított tantételt, írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést, és kérd meg a tanulókat, hogy egészítsék ki a tanultak alapján.
Azáltal, hogy elmélkedünk és imádkozunk az Atyához, képesek leszünk…
Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő tantételt: Azáltal, hogy elmélkedünk és imádkozunk az Atyához, képesek leszünk mélyebb megértésre szert tenni.
Írd fel a táblára a következőket:
Felkészíteni az elmémet, mielőtt részt veszek az istentiszteleten vagy a hitoktatáson
Elgondolkodni arról, amit az istentiszteleten vagy a hitoktatáson hallok
Imádkozni arról, amit az istentiszteleten vagy a hitoktatáson hallok
Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak ki egyet a táblára felírt cselekedetek közül. Adj nekik időt arra, hogy elgondolkodjanak azon, (1) hogyan tették már ezt, és (2) ez hogyan segített nekik többet kihozni az istentiszteleti vagy hitoktatási élményükből. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg gondolataikat az osztállyal. Buzdítsd a tanulókat arra, hogy gondolják át, miként tudnának jobbá válni a három terület egyikén, és készítsenek tervet a megvalósításra. Javasolhatod nekik, hogy írják le terveiket a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba. Mondd el a tanulóknak, hogy a lecke következő része lehetőséget fog nyújtani nekik az elmélkedés gyakorlására.
3 Nefi 17:4–25
A Szabadító meggyógyítja a betegeket a nefiták között, imádkozik az Atyához az emberekért, és megáldja a gyermekeiket
Tedd ki a Jézus a nyugati féltekén tanít című képet (62380; Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 82. sz.). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 17:4-et. Emeld ki a „most elmegyek az Atyához” kifejezést. Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy az egész napot a Szabadítóval töltötték, aki most bejelenti, hogy ideje távoznia. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg, mit éreznének ebben a helyzetben. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 17:5-öt, és kérd meg az osztályt, figyeljék meg, hogyan reagáltak a nefiták, amikor a Szabadító kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy távozik.
Mondd el, hogy a nefiták igazlelkű vágyai nélkül talán soha nem következtek volna be a 3 Nefi 17-ben és 18-ban feljegyzett események. A következő tevékenységnek az a célja, hogy segítsen a tanulóknak még jobban megérteni, milyen szeretettel van Jézus Krisztus a népe iránt, valamint hogy képesek legyenek önállóan rátalálni a szentírásokban lévő igazságokra Jézus Krisztus jellemét illetően. Írd fel a táblára a következő szentírásutalásokat, és kérd meg a tanulókat, hogy másolják be őket a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba:
Olvasd fel a következő kijelentést Ezra Taft Benson elnöktől:
„Az a legnagyobb, legáldottabb és legörömtelibb, akinek élete a legjobban megközelíti Krisztus példáját. Ennek semmi köze a földi gazdagsághoz, hatalomhoz vagy tekintélyhez. A nagyság, az áldottság, az örömteliség egyetlen igazi fokmérője az, hogy az illető élete mennyire közelíti meg a Mesterét, Jézus Krisztusét. Ő a helyes út, a teljes igazság, és a bővelkedő élet” (“Jesus Christ—Gifts and Expectations,” Ensign, Dec. 1988, 2).
Adj 5–10 percet a tanulóknak, hogy elolvassák magukban a táblára felírt szentírásrészek mindegyikét. Kérd meg őket, hogy keressenek bennük igazságokat a Szabadító jellemvonásait illetően. Tanulmányozásuk során legalább egy igazságot kell találniuk mindegyik szentírásrészben. Kérd meg őket, hogy írják le maguknak a talált igazságokat.
Amikor a tanulók befejezték a tanulmányozást, kérd meg többüket, hogy a táblán a megfelelő szentírásutalás alá írjanak fel egy igazságot, amelyet a Szabadítóról tanultak. Amikor a tanulók befejezték ezt a tevékenységet, tedd fel a következő kérdéseket:
-
Miért fontos, hogy ismerjük ezeket az igazságokat a Szabadítóról?
-
Milyen bizonyítékot találtatok arra, hogy a Szabadító tudatában van a szükségleteinknek és a vágyainknak?
-
E beszámoló mely része volt rátok a legnagyobb hatással? Miért?
-
Szerintetek miért vett erőt az embereken az öröm? (Lásd 3 Nefi 17:18.)
-
Szerintetek miért volt teljes a Szabadító öröme aznap? (Lásd 3 Nefi 17:20.)
Kérd meg a tanulókat, hogy foglalják össze, mit tanultak a 3 Nefi 17:6–25-ből. A tanulók többféle választ adhatnak. Az egyik igazság, amelyet megfogalmazhatnak, az, hogy a Szabadító nagy könyörülettel van irántunk. Írd fel a táblára ezt az igazságot. Javasolhatod a tanulóknak, hogy írják be ezt az igazságot vagy egy általuk talált másik igazságot a szentírásaik margójára a 3 Nefi 17:6 környékén.
Hogy segíts a tanulóknak meglátni, hogy Jézus Krisztus jellemének megértése miként segít elmélyíteni a hitünket, olvasd fel a következő kijelentést:
„Krisztusba vetett hitet gyakoroltok, amikor bizonyosak vagytok abban, hogy Ő létezik, helyesen képzelitek el a jellemét, és tudjátok, hogy az Ő akarata szerint törekedtek élni” (Hűek a hithez: evangéliumi értelmező szótár [2004]. 80.).
-
Hogyan segít a Szabadító könyörületes természetének megértése abban, hogy hitet gyakoroljatok Őbenne?
Mutass rá a „valamely módon nyomorultak voltak” kifejezésre a 3 Nefi 17:9-ben.
-
Milyen problémák tartozhatnak abba, hogy „valamely módon nyomorultak voltak”? (Mindenféle fizikai, érzelmi, mentális és lelki gyengeség.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, ők vajon milyen „betegségben” szenvednek, és mit kérnének a Szabadítótól, miből gyógyítsa ki őket, ha megadatna nekik, hogy Ő személyesen megáldja őket. Emlékeztesd őket, hogy bár a Szabadító nincsen itt, hogy személyesen szolgáljon nekünk, az áldásra és gyógyításra szolgáló hatalma elérhető a papságon keresztül.
-
Kihez szoktatok fordulni papsági áldásért?
-
Mikor éreztétek legutóbb a Szabadító gyógyító hatását az életetekben?
Emlékeztesd a tanulókat az elmélkedés tantételére, amelyről az óra elején beszélgettetek. Mondd el nekik, hogy az elmélkedés egyik módja az, hogy elképzelik magukat a szentírásbeli történetek azon helyzeteiben, amelyekről épp olvasnak. Kérd meg a tanulókat, képzeljék magukat a nefiták közé a 3 Nefi 17-ben elbeszélt események idején. Adj időt a tanulóknak, hogy leírhassák a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit hallhattak, láthattak, érezhettek és tanulhattak volna, ha ott lettek volna a nefiták között, és személyes kapcsolatba kerültek volna a Szabadítóval ez alkalommal. Javasolhatod nekik, hogy írjanak egy gyengeségről, amelyből kérték volna a Szabadítót, hogy gyógyítsa ki őket. Amikor végeztek az írással, megkérhetsz néhány tanulót, hogy olvassák fel az osztálynak, amit írtak. Ügyelj arra, hogy tudják, hogy nem kell megosztaniuk semmit, ami túl személyes vagy magánjellegű.
Miután néhányan megosztották, amit írtak, megkérhetsz közülük egyet vagy kettőt, hogy mondják el, hogyan jutottak el annak felismerésére, hogy Jézus Krisztus szereti őket és könyörülettel van irántuk. Biztasd a tanulókat, hogy elmélkedjenek ezen a leckén, és bízzanak a Szabadító könyörületében, amikor Őrá támaszkodnak segítségért a vágyaikkal, gyengeségeikkel, szívfájdalmukkal és megpróbáltatásaikkal kapcsolatban.