Könyvtár
9. lecke: 1 Nefi 5

9. lecke

1 Nefi 5

Bevezetés

Míg Lehi felesége, Sária, várta, hogy fiai visszatérjenek Jeruzsálemből, attól félt, elvesztek a rézlemezek megszerzésére irányuló törekvéseik során. Amikor biztonságban visszatértek a lemezekkel, Sária erősebb bizonyságot nyert arról, hogy Isten irányítja és védelmezi a családját. Lehi áttanulmányozta a rézlemezeket, és úgy találta, azok nagy értékkel bírnak családja számára. Miközben olvasta, eltelt a Szent Lélekkel, és megjövendölte, hogy a bennük lévő szentírások meg lesznek őrizve utódai számára.

Javaslatok a tanításhoz

1 Nefi 5:1–9

Lehi fiai biztonságban visszatérnek családjukhoz a vadonba

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan az 1 Nefi 5:1–3-at. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, Sária miért kezdett el panaszkodni.

  • Mik voltak Sária panaszai? (A válaszok között lehet: Lehi látomásokat látó ember volt; elhozta családját örökségük földjéről; olyan döntéseket hozott, melyek a fiaik elvesztéséhez és saját halálukhoz vezethetnek a vadonban.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor panaszkodtak egy helyzet miatt, habár nem ismerték a helyzet minden részletét.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan az 1 Nefi 5:4–6-ot. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, Lehi milyen hangnemben reagál Sária panaszaira.

  • Milyen benyomást tesz rátok az, ahogyan Lehi Sária panaszkodására reagált? (Rámutathatsz, hogy Lehi az Úrba vetett bizonysággal és magabiztossággal válaszolt, nem pedig félelemmel és kételkedve. Nem volt mérges vagy türelmetlen sem.)

  • Mit tanulhatunk Lehi Sáriának adott válaszából?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan az 1 Nefi 5:7–9-et.

  • Mit nyert Sária ebből az élményéből?

1 Nefi 5:10–22

Lehi a rézlemezeket tanulmányozza

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják végig, lenne-e bármi, aminek megszerzéséért vagy megtartásáért feláldoznák az életüket.

Kérd meg az egyik tanulót, hogy foglalja össze az 1 Nefi 3–4-et, és mondja el, Lehi családja milyen áldozatokat hozott a rézlemezek megszerzéséért. (Nefi és a fivérei az életüket kockáztatták, feláldozták a vagyonukat, és sokat utaztak.)

  • Mit gondoltok, miért volt szükség ekkora áldozatokra?

Magyarázd el, hogy miután a család áldozatokat ajánlott fel és köszönetet mondott az Úrnak, Lehi azonnal elkezdte olvasni a lemezek tartalmát. Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel hangosan az 1 Nefi 5:11–16-ot. Kérd meg az osztályt, hogy keressék ki, Lehi mit talált a rézlemezeken. A tanulók válaszait röviden felsorolhatod a táblán.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az 1 Nefi 5:10-et. Kérd meg őket, hogy keressék ki azt az igét, amellyel Lehi szentírásolvasására utalnak a versben. („Tanulmányozta” azokat.) Kérd meg a tanulókat, hogy alkossanak párokat, és beszéljék meg a következő kérdést:

  • Mi a különbség a szentírások tanulmányozása és csupán olvasása között? (Buzdíthatod a tanulókat, hogy meséljenek olyan alkalmakról, amikor tanulmányozták a szentírásokat.)

Olvasd fel a következő kijelentést D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Amikor azt mondom, »tanulmányozni«, az olvasásnál többre gondolok. Néha jó elolvasni egy szentíráskönyvet egy bizonyos idő alatt, hogy átfogó képet kapjunk üzenetéről, de a megtéréshez fontosabb az, hogy mennyi időt töltünk el a szentírásokkal, mint az, hogy mennyit olvasunk azokból. Látom, amint olykor elolvastok egy pár verset, meg-megálltok közben, és eltöprengtek azokon, aztán ismét beleássátok magatokat a versekbe, és ha elgondolkodtok azok jelentésén – imádkoztok, hogy megértsétek azokat, kérdéseket tesztek fel magatokban, lelki benyomások megszerzésére törekedtek, és leírjátok a kapott érzéseket –, jobban fogtok emlékezni rájuk, és több tudásra tesztek szert. Ha így tanulmányozzátok a szentírásokat, lehet, hogy egy fél óra alatt nem fogtok elolvasni sok fejezetet vagy verset, de helyet kínáltok szívetekben Isten szavának, és Ő szólni fog hozzátok. Jusson eszetekbe Alma, aki így ír érzéseiről: »…gyarapítani kezdi lelkemet; igen, kezdi megvilágosítani az értelmemet, igen, kezd élvezetes lenni számomra« [Alma 32:28]” (lásd Te azért idővel megtérvén. Liahóna, 2004. máj. 11–12.).

Adj időt a tanulóknak, hogy elgondolkozzanak a saját szentírás-tanulmányozásukon. Kérd meg őket, hogy írják le a szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy az órai jegyzetfüzetükbe, hogy ők milyen hasznos módszerek segítségével tanulmányozzák a szentírásokat. Ezután kérd meg őket, hogy gondolkozzanak el azon, hogyan fejleszthetnék a szentírás-tanulmányozásukat. Válasszanak egy módszert, amely által fejleszthetik a személyes szentírás-tanulmányozásukat. Buzdítsd őket, hogy írják le ezt a céljukat a szentírás-tanulmányozási naplójukba. Javasolhatod a tanulóknak, hogy osszák meg ezt a célt valakivel (például veled, egyik szülőjükkel vagy egy másik tanulóval), aki majd emlékezteti őket rá és biztatja őket annak elérésére.

Magyarázd el, hogy az Úr megáldotta Lehit, amiért tanulmányozta a szentírásokat. Ahhoz, hogy segíts a tanulóknak megtalálni ezeket az áldásokat, kérd meg őket, hogy olvassák el magukban az 1 Nefi 5:16–20-at.

  • A rézlemezek tanulmányozása milyen hatással volt Lehire?

Hangsúlyozd ki, hogy amikor Lehi a szentírásokat tanulmányozta, eltelt a Szent Lélekkel, és kinyilatkoztatást kapott „az ő magjára [utódaira] vonatkozóan”. Biztosítsd a tanulókat arról, hogy amikor a szentírásokat tanulmányozzuk, mi is eltelhetünk a Szent Lélekkel és kinyilatkoztatást kaphatunk. Hasonlóképpen, amikor időnk és energiánk feláldozásával tanulmányozzuk a szentírásokat, ahogyan Lehi tette, erőt kaphatunk ahhoz, hogy betartsuk Isten parancsolatait.

  • Milyen áldásokat kaptatok már azért, mert tanulmányoztátok a szentírásokat?

  • Éreztétek-e már a Szent Lelket a szentírás-tanulmányozásotok során? Mikor?

Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést, melyben Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a szentírás-tanulmányozásból fakadó áldásokról tesz bizonyságot:

Robert D. Hales elder

„[A]mikor Istenhez akarunk szólni, imádkozunk. És amikor azt szeretnénk, hogy Ő szóljon hozzánk, kutatjuk a szentírásokat, mert szavait a prófétáin keresztül kapjuk. Ő tanítani fog bennünket, ahogyan figyelünk a Szent Lélekre.

Ha mostanában nem hallottátok az Ő hangját szólni hozzátok, akkor forduljatok a szentírásokhoz új szemekkel és fülekkel! Ezek a mi lelki mentőköteleink” (Szentírások: Isten ereje a szabadulásunkhoz. Liahóna, 2006. nov. 27.).

Olvasd fel hangosan az 1 Nefi 5:21–22-t, és kérd meg a tanulókat, hogy az olvasottakat kövessék a szemükkel a saját szentírásukban. Miközben olvasol, hangsúlyozd ki a következő szavakat: „az Úr bölcsessége szerint volt, hogy magunkkal vigyük azokat, amint a vadonban a megígért föld felé megyünk”.

  • Miért bölcs dolog, hogy magunkkal vigyük a szentírásokat az utazásainkra?

  • Hogyan tudjuk a szentírásokat magunkkal vinni?

Mutass rá, hogy Lehi és családja nagy áldozatok árán szerezték meg a rézlemezeket. A szentírások nélkül Lehinek és családjának utazása nem járt volna sikerrel. Buzdítsd a tanulókat, hogy tartsák maguknál a szentírásokat a halandóságon át tartó utazásuk során.

Kérd meg őket, hogy gondolkozzanak el a személyes szentírás-tanulmányozásukról. Felkérhetsz néhány tanulót, akik rendszeresen olvassák a szentírásokat, hogy ők is buzdítsák a társaikat és tegyenek nekik bizonyságot. Biztasd a tanulókat, hogy váljon szokásukká, hogy naponta időt szakítanak a szentírások tanulmányozására.

Megjegyzés: E lecke hossza lehetővé teheti, hogy elvégezzétek az előző leckéhez tartozó szentírás-memoriter tevékenységet.

Megjegyzések és háttér-információk

1 Nefi 5:10–22. A szentírások értéke

Hogy megtanítsa, hogyan kaphatunk útmutatást a szentírások tanulmányozásán keresztül, Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megosztotta azt a beszámolót, amikor Lehi tanulmányozta a rézlemezeket:

„Amikor Nefi és fivérei visszatértek [Jeruzsálemből a rézlemezekkel], Lehi, az édesapjuk, örvendezett. Kutatni kezdte a szentírásokat »elejétől kezdve«, és azt »talált[a], hogy kívánatosak; igen, méghozzá nagy értékkel bírnak…, olyannyira, hogy általuk [Lehi és a leszármazottai] megőrizhet[ték] az Úr parancsolatait gyermeke[ik] számára«.

Valóban, a rézlemezek Lehi atyáinak feljegyzései voltak, és tartalmazták a nyelvüket, leszármazásukat, és ennél még fontosabbat, az Isten szent prófétái által tanított evangéliumot. Amikor Lehi tanulmányozta a lemezeket, megtanulta mindazt, amit mindannyian megtanulunk a szentírások tanulmányozása által:

• Kik vagyunk.

• Mivé válhatunk.

• Milyen próféciák adattak számunkra és utódaink számára.

• Milyen parancsolatok, törvények, szertartások és szövetségek szerint kell élnünk, hogy örök életet nyerjünk.

• És hogyan kell élnünk, hogy mindvégig kitartsunk és méltósággal térjünk vissza Mennyei Atyánkhoz.

Olyannyira nélkülözhetetlenek ezek az igazságok, hogy Mennyei Atyánk Lehinek és Nefinek is látomásokat adott, melyekben élénken egy vasrúdként ábrázolta Isten szavát. Apa és fia megtanulták, hogy ebbe az erős, hajlíthatatlan, tökéletesen megbízható útmutatóba történő kapaszkodás az egyetlen módja annak, hogy a Szabadítónk felé vezető szoros és keskeny ösvényen maradjunk” (lásd Szentírások: Isten ereje a szabadulásunkhoz. Liahóna, 2006. nov. 25.).

1 Nefi 5:18–19. A rézlemezek

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából annak fontosságáról tett bizonyságot, hogy Lehi családja megszerezte a rézlemezeket:

„Nem becsülhető túl, milyen értékesek voltak a rézlemezek a nefiták számára. Általuk tudták megőrizni azon nép nyelvét (1 Nefi 3:19), műveltségének nagy részét és vallási ismereteit, ahonnan jöttek.(1 Nefi 22:30.) Ezzel szemben a mulekiták, akik mintegy 11 évvel Lehi távozása után jöttek ki Jeruzsálemből, és akiknél nem volt a rézlemezekhez hasonló feljegyzés, hamarosan hitehagyásba és hitetlenségbe süllyedtek, és elveszítették a nyelvüket, a műveltségüket és a vallásukat.(Omni 14–18.)

A nefiták prófétáról prófétára, nemzedékről nemzedékre továbbadták és megőrizték a rézlemezeket.(Móziás 1:16; 28:20; 3 Nefi 1:2.) Az Úr megígérte, hogy a jövőben valamikor előhozza őket úgy, hogy nem homályosítja el őket az idő és megtartják eredeti ragyogásukat, és a rájuk feljegyzett szentírásbeli beszámolók eljutnak »minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez«(Alma 37:3–5; 1 Nefi 5:18–19)”(Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 103).